Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-15 / 9. szám
6 "KRÓNIKA” 1956 szeptember. A kommunizmus története Irta: TARCZ SÁNDOR, MÁSODIK FEJEZET. LEV DAVIDOVICS BRONSTEIN . . . alias TROTSKY . . . TROTZKY____ "Mint gazdag földbirtokos fia a kiváltságos osztályhoz tartoztam, nem pedig az elnyomottakhoz” . . . irta a fentnevezett "MY LIFE” cimü könyvében, amelyet a new yorki Charles Scribner’s Sons könyvkiadó vállalat adott ki 1930-ban. Ki volt ez a földbirtokos család sarja, akinek álnevét a világ a bolseviki forradalom alatt és utána egész haláláig oly gyakran hallotta, sőt halála után is még a múlt hónapban özvegye, egyik európai rádióállomásról az orosz nép emlékezetébe idézte? 1879-ben született Oroszországban, Elizavetgrad-hoz közel egy kis faluban, ahol nem volt iskola. Apja, egyszerű zsidó kisbirtokos (volt vagy 200 hold földje és valamivel nagyobb termőföldet árendában müveítetett), 9 éves koráig otthon nevelte, tanította, azután egy környéki elemi iskolába, amelynek elvégzése után az odesszai reáliskolába íratta be. Kosztos diák volt Lev, távol a szülőktől, apai felügyelet nélkül, tanulás helyett forradalmárok társaságában töltötte idejét, aminek eredménye az lett, hogy az iskolából kimaradt, mielőtt érettségi vizsgát tett volna és 1898-ban 19 éves korában már rendőrkézre került forradalmi cselekedetéért. Előbb az odesszai börtönben, majd a moszkvai Lubianka börtönben ült vizsgálati fogságban, végül 1900-ban Szibériába száműzték. A szibériai számüzőttek falusi házakban és nem börtöncellákban laktak. Egymással szabadon érintkezhettek és bizonyos kereten belül szabadon mozoghattak. A korábban érkezett száműzött forradalmároktól tudta meg, hogy a forradalomnak külföldön orosznyelvü újságja van, a cime‘‘ISKRA” (magyarul szikra), amelynek szerkesztője Lenin. Csempészek segítségével levélben értesítette annak szerkesztőjét, Lenint, hogy csatlakozik hozzá és amikor elfogadták, Loov álnéven cikkeket irt az újságba. Trotsky a száműzetésben megnősült. Ez azonban nem tartotta vissza, hogy száműzetésének második évében meg ne szökjön Szibériából és feleségétől. Előbb az osztrák fővárosban, azután Zürichben töltött rövid időt. Amikor megtudta, hogy Lenin Londonban tartózkodik, hozzáutazott és a két forradalmár az első személyes találkozás után halálig tartó barátságot kötött, amelynek végeredménye sok millió ember életébe került. Az orosz-japán háború alatt Trotsky hamis útlevéllel visszatért Oroszországba, a szeptemberi Szent Pétervár-i tüntetés után, amelynek vezetője a jószándéku GAPON orosz pap volt. A tüntető tömeg sztrájkoló munkásokból, azok feleségeiből és gyermekeiből állott, békét és kenyeret kért a cártól és nem volt forradalmi jellegű. ERRE A NAPRA úgy emlékszik vissza a világ, mint a ‘‘véres vasárnapira, mert a szentpétervári helyőrség sortüzzel fogadta a cár palotája elé vonuló tömeget. E véres incidens robbantotta ki az október 1-i forradalmat, amelynek egyik előkészítője Trotsky volt. Ez sem sikerült és társaival együtt az Okhrana letartóztatta. 15 hónapot töltött a börtönben, ahol saját bevallása szerint emberségesen bántak vele, azután ismét Szibériába száműzték. Ondorsk faluban töltött néhány hetet, de ismét megszökött, maga után hagyva második feleségét és kisfiát. 1907-ben Londonban talált menedéket a szökött orosz forradalmárok társaságában. Itt találkozott először a világjáró Maxim Gorky orosz íróval, aki a szellem tisztességes fegyvereivel igyekezett az orosz nép helyzetén segíteni. (Gorky tekintélye olyan nagy volt hogy a cár nem Szibériába, hanem külföldre száműzte, de 1915-ben megengedte neki, hogy Oroszországba visszatérhessen). Rövid londoni tartózkodása után Trotsky Bécsbe költözött. Itt indította el a mai napig is fennálló, jelenleg Moszkvában megjelenő "PRAVDA” (igazság) cimü újságot, amely az ISKRA mellett az orosz forradalmi eszméket terjesztette nemcsak az Európában élő száműzött oroszok körében, hanem magában nagy Oroszországban is, mert a lapokból a példányok ezreit csempészték a nagy orosz iparvárosok munkásaihoz. Amikor a szarajevói tragédia kirobbantotta az első világháborút, Trotsky elhagyta Bécset és Svájcba ment. Mint újságjának haditudósítója Franciaországban kapott tartózkodási engedélyt, de cikkeinek olyan oroszellenes éle volt, hogy 1916-ban kiutasították. A franciákban volt annyi emberség, hogy a spanyol határra kisérték (és nem toloncolták Oroszországba, ahol a hadiállapotra való tekintettel bűne súlyosabb elbírálásban részesült volna). Trotsky személye kellemetlen volt az akkor még semleges spanyol kormánynak és hamarosan túladott rajta. Többirányú tudakozódás után sikerült neki ideiglenes beutazási engedélyt szerezni az Egyesült Államok konzuljától és 1917 januárjában New Yorkba hajózott. Newyorki tartózkodása alatt munkáslapokba cikkeket irt, munkásgyüléseken résztvett, előadásokat tartott. A cári rendszernek itt abban az időben sok millió gyűlölője volt. New York tele volt az Oroszországból idevándorolt zsidókkal, akiknek élénk emlékezetében élt az oroszországi pogromok iszonyata. Azután a központi hatalmakkal szimpatizáló, tekintélyes számú német, magyar, osztrák munkások is szívesen hallgatták ezt az orosz forradalmárt, akinek beszédét a gyűléseken tolmácsolták. Párhetes propagandája után a szerencse neki kedvezett, mert Kerensky-ék megdöntötték a gyűlölt cári rendszert. 1917 március 8-án a szentpétervári háziasszonyok gyermekeikkel ismét felvonultak a cár téli palotája elé, kenyeret és békét követelve. Órák alatt csaknem százezer sztrájkoló munkás csatlakozott hozzájuk. Másnap a tüntetés folytatódott. A cár testőrségét képező lovaskozákok és a helyőrség ezúttal nem lőttek a tömegre. A képviselőházban (Duma) Kerensky a kormány ellen támadó beszédet intézett. Másnap megalakult a Munkások és Katonák Képviselőinek Szent-Pétervári Tanácsa (Szovjet) a Duma szociáldemokrata-párti képviselőinek vezetője szervezésében. Március 14-én Moszkva népe is fellázadt. 15-én a cár lemondott. Az uj kormányt elsőnek az Egyesült Államok elnöke Woodrow Wilson ismerte el, kijelentvén, hogy "a nagy, jószivü orosz nép teljes méltóságával és hatalmával csatlakozik azokhoz az erőkhöz, amelyek küzdenek az igazságért és békéért.” Amikor az események ilyen fordulatot vettek, Trotsky és egy másik orosz forradalmár (Nicholas Bukharin, aki szintén Amerikában talált menedéket,) Canadán keresztül igyekezett Oroszországba viszszatérni. Az angolok ismervén Trotsky forradalmi tevékenységét még Londonból, feltartóztatták és koncentrációs táborba vitték. Áprilisban mégis kiengedték és igy a következő hónapban már Szentpéterváron folytatta bolseviki tevékenységét. A Kerensky kormány ellene és az időközben megérkezett Lenin ellen is elfogató parancsot adott ki. Lenin Finnországba szökött, Trotsky-t elfogták, de hamarosan kiengedték, mert mint előzőleg irtuk, a Kerensky kormánynak egy volt cári tábornok személyében erős politikai ellenfele támadt. Ettől az időtől kezdve Lenin és Trotsky elválaszthatatlan társak maradtak a bolseviki forradalom előkészítésében, valamint a szovjet államrendszer megteremtésében és fenntartásában. Amit később Stalin társasága mondott az eredeti két bolseviki vezér közti ellentétekről, csak koholmány. Az 1917 októberi forradalom (az oroszok naptára szerint, akkor még a Julián naptárt használták) ennek a két embernek az “érdeme”. Főérdeme, mert mellettük voltak mások is. Stalin nevét sem a tavaszi Kerensky, sem az őszi Lenin-Trotsky forradalom még nem ismerte. A már sikeres forradalom szennyes hullámai később értek el Stalinhoz, aki ugyan maga is bolseviki forradalmár volt, de a vezérkarhoz nem tartozott, inkább harmadrangú szerepet töltött be és csak a forradalmak szabadították ki szibériai száműzetéséből. Megdőlt tehát a cári rendszer és annak romjaira épült, rövid életű demokrata rendszer. Ez csak kezdő siker volt és Leninéknek legelső dolguk az volt, hogy védekezzenek úgy az első, mint a második rendszer visszatérésének veszélyétől. Mert mindkét rendszernek erős tábora volt Oroszországban. A kiváltságos osztály mindent elveszített, Kerensky-ék pedig a hatalmat, amelynek bírása oly áldásosnak ígérkezett. CHEKA, A KOMMUNISTA TERRORGÉPEZET. 1917 decemberében Felix Dzerzhinsky, egy gazdag lengyel földbirtokos fia, azt a megbízatást kapta Lenin-től, hogy a cári OKHRANA mintájára alakítson titkos politikai rendőrséget abból a célból, hogy a liberális, szocialista, demokrata és monarchista elemeket féken tartsa, szükségképpen elnémítsa. CHEKA néven kezdte meg működését ez a terrorgépezet, (később uj főnökök alatt az átszervezés után GPU, NKVD, MVD kezdőbetűkkel vált hirhedtebbé), Dzerhinsky, az első főnök, amikor "hivatalát” elfoglalta, ezt a kijelentést tette: ‘‘Ne gondolja senki, hogy a forradalmi igazságszolgáltatás külsőségeit keresem. Nincs szükségünk most igazságszolgáltatásra. Most életre-halálra menő harcra van szükség. 1918 végén egy évvel a bolseviki forradalom után ennek a titkosrendőrségnek már főhadiszállása volt Moszkvában, a Lubianka ucca 22-ik számú épületében, amely a cári időkben egy nagy biztositó társaság irodaépülete volt, betonpincével, vastag kőfalakkal, erős vaskerítéssel körülvéve. Ide vitték a politikai foglyokat kihallgatásra, itt némitották el őket örökre. Mig a cári Oroszországban, ahol nem volt halálbüntetés, csupán oly esetekben, amikor a cári család ellen gyilkos merényletet követtek el, vagy valamelyik oroszt tömeggyilkosságban találtak bűnösnek (családirtás, bombamerénylet eseteiben) kerek száz esztendő alatt ezernél kevesebb halálos ítéletet hajtottak végre, addig az orosz bolsevizmus első két évében másfélmillió emberen hajtottak végre halálos ítéletet. Lenin-Trotsky adtak utasítást Dzerhynsky-nek s e három ember egyike sem volt orosz, sem szegény proletár, csupán hatalomra éhes emberi természetből kivetkőzött szörnyeteg. Más országokban is volt forradalom. Ha a király rossz volt, elűzték. Választottak helyette más királyt, vagy pedig köztársasági elnököt. Az orosz rendszer követte a francia forradalmat. 1918 julius 16-án, Ekaterinburgban, ahol a cárt és családját fogságban tartották, az orosz ellenforradalmárok hadseregének közeledtére agyonlőtték, holttesteiket gazolinnal és olajjal leöntöttek és meggyujtották. AZ ELLENFORRADALOM. Lenin-Trotsky rendszerének százszor annyi ellensége volt, mint hive. De birtokon belül lenni könnyebb dolog, mint birtokon kívül azért hadakozni. A vasutak, telefon, táviró, posta birtokában, a Trotsky által gyorsan újjászervezett vörös katonaság, amely már nem fegyveres ellenség, hanem fegyvertelen polgári lakosság, vagy kis számú cári hadak ellen harcolt szabadrablás, fosztogatás reményében
