Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-09-15 / 9. szám

1956 szeptember. “KRÓNIK A” 7 végre győzött a Denikin, Yudenich, Wrangel, stb. hadvezérek cári zászlai alá tömörült, jobbára a földmivesek ifjaiból verbuvált, rosszul felszerelt, az Entente által csak immel-ámmal támogatott csapatok felett. 1920-ban a vörös hadsereg az ifjú lengyel köztársaság ellen harcolt, a franciák gyors segítségén azonban megtört Trotsky vörös gőzhengere. Ettől kezdve sem külső, sem belső ellenség nem fenyegette komolyan a kommunista orosz rendszert és Lenin haláláig, amely 1924-ben következett be, olyan erős államgépezetet alakítottak, amely embermilliók holttestein mind a mai napig palota forradalmakat, uj világháborút, hidegháborút, stb. átvészelt. (Folyt, köv.) KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. DEÉSI IPOLY ATYA EZÜSTMISÉJE. Deési Ipoly ferences atya, a fairfieldi (Conn.) Szent Imre r. kát. magyar egyházközség plébánosa szeptember 3-án hálaadó szent­misével ünnepelte pappá szenteltetésének negyedszázados évfordu­lóját. A hálaadó szentmisére a templom zsúfolásig megtelt, az egy­házközség iskolásgyermekei egyenruhában álltak sorfalat. A jubiláns számos magyar oltrátestvére vett részt a szentmisén Bridgeportról és más városokból és mintegy negyven kedves nővér. Manüdoktor ft. Takács Gábor, az erdélyi ferencesek amerikai tartományának főnö­ke, diakónus ft. Hegyi Péter, subdiakonus ft. Bódy Kapisztrán, cere­­monista ft. Idrányi Imre volt. Magyar nyelven ft. Szőcs Dénes, an­golul ft. Mészáros György tartott szentbeszédet. Az Isteni Szeretet Leányai arrochari anyaházának kórusa latinul énekelt. Father Deési alkotó hevét dicséri az október 7-ikére kitűzött ünnepség, melyen az egyházközség magyar iskoláját fogják felszen­telni és egy nagyértékü intézménnyel szaporodik az amerikai ma­gyarság lelki és szellemi hagyományait továbbvivő, egyházi isko­láink száma. Deési atya Erdély szülöttje és végigszenvedte a Magyaror­szágra oly tragikus két világháború kálváriáját. Az első után az ül­döztetés miatt neki is el kellett hagynia Erdélyt és az anyaországba menekült. Amikor Erdély egyrésze a második világháborúban egyidőre ismét magyar lett, hazasietett, de később orosz fogságba került és négy éven át szenvedte a rabság gyötrelmeit. Visszanyerve szabadságát, újra hontalanságba kényszerült 8 végül Amerika szabad földjén kötött ki. Nagyemlékű Biró Benedek atya mellé került a fairfieldi plébániára és Biró atyának a magyar­ságra oly fájdalmas, hirtelen halála után, az egyházközség plébánosa lett. Méltóan folytatta Biró atya lelkes papi és hazafias munkáját s az általa kezdett iskola fejlesztését abban az igazi erdélyi magyar szel­lemben, amelynek Biró atya oly felejthetetlen, kimagasló képviselő­je volt itt, az amerikai magyar végeken. Deési atya ihletett, apostoli papja egyháza népének, de kiváló szónok és egyházi iró is és bármely téren fejti ki sokoldalú tevékeny­ségét, mindig egész lélekkel, keresztény magyar lelke legjobb erejével és odaadásával teszi. Adja a jó Isten, hogy egészségben, tettereje vi­ruló teljében, még sok évtizeden át folytathassa áldásos, nemes mun­káját hívei és az összmagyarság üdvére! A NEW YORKI SZENT ISTVÁN EGYHÁZI ÜNNEPSÉG. Az Amerikai Magyar Katolikus Liga rendezésében, vasárnap, augusztus 26-án Szent István ünnepi vecsernye volt a new yorki Szent Patrick székesegyházban, több mint 3000 résztvevővel. A kör­nyékről is sokan jöttew New Yorkba és Fairfield, Trenton és Passaic katalikus magyarjai külön csoportokban vonultak fel. Az ünnepi szentbeszédet Msgr. Szabó Gyula (Lackawanna) angol nyelven, Msgr. Horváth Ernő (Chicago) pedig magyar nyel­ven tartotta Szent Istvánnak, minden idők legnagyobb magyarjának sorsdöntő magyar történelmi szerepéről. Az egyházi ünnepség előtt a magyar szervezetek nagy felvo­nulása volt a székesegyházhoz. Sokan magyar ruhában vonultak fel. Gáspár János passaici egyházközségének festői egyenruháju zene­kara nyitotta meg a menetet, melynek sok nézője volt a Fifth Avenuen. Az Egyházak Világtanácsának vezetősége Magyarországon tar­totta idei rendkívül fontosnak Ígérkező gyűlését. A világ minden részéből összesereglettek a protes­táns egyházak kiküldöttei, sőt egyes orthodox egyházak képvi­selői is résztvettek a tanácskozá­sokon. A Mátrában levő Gallyatetőn megtartott egyhetes konferenciá­ról és az augusztus első vasárnap­ján tartott gyülekezeti látogatá­sokról és intentiszteletekről beér­keztek a tudósítások. Nemcsak egyházi lapok, hanem a legna­gyobb amerikai újságok is részle­tesen foglalkoztak ezzel a fontos nagygyűléssel, mert hiszen kiha­tását érezteti az egész világ lelki életére. Vegyük azért vizsgálat alá mi is ennek a konferenciának jelen­tőségét. ELSŐ MEGÁLLAPÍTÁSUNK: A KONFERENCIA ÜGYESEN VOLT MEGSZERVEZVE. A régi Magyarországnak leg­kellemesebb üdülőtelepei közé tartozik Gallyatető. A szép ma­gyar múltnak vezetői alkalmasabb helyet alig találhattak, mint a gondozott erdők közepén fekvő Gallyatető. A nagyszerű szállodát uszodával, teniszpályával és a modern üdülés minden eszközével felszereltette a régi magyar kor­mány. Mielőtt a vörös uralom átvette, nemcsak országos, hanem európai hírnévre is tett szert ez a gyönyörű üdülőhely, amelyre minden láto­gató a legnagyobb örömmel s elis­meréssel gondolt vissza. Ezt a helyet bocsátotta a mai vörös kormány a világkonferencia vezetőségének rendelkezésére. A kedves magyar múltnak sok-sok szépségét igyekeztek bemutatni a külföldi látogatóknak. Meg is volt a hatása. Dr. Visser Hooft főtitkárt any­­nyira elbájolta a nagyszerű cigány zenekar muzsikája, hogy újra és újra közelhuzta székét a cimbal­moshoz, mert a kitűnő zenekarban a cimbalmos művészetét külön is akarta élvezni. Dr. Papp László, az ismert ma­gyar theológiai tanár és sajtó­ember szép hangján magyar nép­dalokkal bájolta el a hallgatósá­got. Az egyik külföldi nagy lap ujságirónője lelkesedéssel tanulta meg a magyar csárdást és járta a ropogós táncot Péter János deb­receni püspökkel. Dr. Visser t’Hooft-ról azt is feljegyezték az amerikai laptudósitók, hogy mikor fejest ugrott a gyönyörű uszoda kellemes, üdítő vizébe, éppen Skandinávia püspökébe ütközött. Kitünően teltek a napok Gal­lyatetőn! A hosszas és komoly konferenciákat pompás üdülés és szórakozás fűszerezte és igy kel­lemesen telt el a konferenciára szánt egyheti idő. * * * * Augusztus első vasárnapján a magyarországi legvirágzóbb egy­házak szószékein hirdették az Igét a konferencia legkiválóbb tagjai. Ezt azért kell kiemelni, mert csak az ünneplőbe öltözött ma­gyar tömegeket láthatták a külföl­di vendégek, nem pedig a minden­napi élet agyonhajszolt, lerongyo­lódott és éhes, gondokkal küzdő szerencsétlen magyar millióit. A legtöbb kiküldött már ennek a vasárnapnak estéjén, vagy az azt követő egy-két napon belül eltávozott Budapestről, a legkelle­mesebb emlékekkel, a nélkül, hogy lett volna alkalma meglátni a szörnyű magyar sorsot. Ezért hangsúlyozzuk: a konferencia ügyesen volt megszervezve! SOKMINDENT NEM LÁT­HATTAK A KIKÜLDÖTTEK! Bizony elmúlt egy hét anélkül, hogy a delegátusok betekinthettek volna az elviselhetetlen mai ma­gyar életbe. Nemcsak a gyárakban és a föl­deken, bányákban robotoló, agyon hajszolt munkásokat kellett volna meglátogatniok egy-egy ütjük al­kalmával, hanem a rabszolga­munkatáborokba is el kellett vol­na látogatni és be kellett volna nyitni a kinzókamrákba. Leírha­tatlan jó hatással lett volna egy rövid áhitat tartása ezeken a he­lyeken. Amerikában milyen gyakran előfordul, hogy a félórás munka­szünet idején egy-egy rövid áhíta­tot tart valamelyik ismert evan­gélista, vagy igehirdető! Ezt kel­lett volna ott is megpróbálni a látogatóknak, — még hozzá cen­zúra és felügyelet nélkül! Hát még ások a szegény szerencsétlenek, akik a rabszolga-munkatáborok­­rokban és a kinzókamrákban síny­lődnek! Micsoda nagy vigasztalást — és talán lelkierőt — nyerhettek volna egy-egy igehirdető bizony­ságtevéséből, vagy panaszaik és lelki fájdalmaik elmondásából. Er­ről azonban szó sem lehetett. Gal­­tyatetőn kellemesen teltek az órák és napok, nem hallatszott fel odá­ig a magyar milliók jajkiáltása és nyögése! Elfelejtették megnézni a határ­­átlépéskor az aknamezőket és géppuskás őrtornyokat. Pedig ezek híven elmondják, hogy aki csak teheti, menekülni szeretne onnan a mai vörös pokolból és emberi életet élni Nyugaton. * * * A börtönben sínylődő egyházi vezetők közül is csak egyetlen egyről emlékezett meg a világkon­ferencia vezetősége. Ordass Lajos evangélikus püspök már 1948 óta hordja a megalázottság kereszt­jét. Két és fél évre ítélték el, ha­mis vádak alapján. Azzal rágal­mazták a vörös vezetők, hogy va­lutacsalást követett el, aminek persze semmi alapja nem volt. Kétévi börtön után kibocsátották: testileg, lelkileg megtörve. Azóta egy budapesti kislakásban él. A Világtanács vezetősége kijárta azt, hogy újból visszanyerje püs­pöki méltóságát Ordass Lajos, azzal a feltétellel, hogy nemsokára utána le fog mondani és theolo­­giai tanár lesz az evangélikus lel­késznevelőben. Milyen kár, hogy nem látogat­ták meg az Amerikát járt nagy magyar református püspököt: Dr. Ravasz Lászlót; de még inkább a legszigorúbb őrizet alatt tartott Mindszenty József hercegprímást! * * * Nagy mulasztás volt az ameri­kai protestáns — elsősorban ma­gyar protestáns — egyházi veze­tők és lapszerkesztők részéről, hogy nem készítették elő legalább az amerikai delekátusokat az óha­zai látogatásra. Ha felvilágosítot­ták volna őket, egész más szemmel nézték volna az óhazai helyzetet és megláthatták volna a szemeik elől elrejtett igazságot. Az egyet­len, aki megpróbálta az amerikai delegátusok szemét kinyitni, mie­lőtt elindultak a hosszú útra, a Független Magyar Református Egyház főesperese volt, akinek szózatát az amerikai sajtó leközöl­te. Dicséret és elismerés illető őt a magyarság részéről. AHOGY A VÖRÖS VEZÉREK MUTATJÁK BE AMERIKÁT. A fenti sorokban leírtuk, hogy az óhazai vörösök miként mutat­ják be — ravasz fordulattal — a I

Next

/
Oldalképek
Tartalom