Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-15 / 11. szám
2 “KRÓNIKA” 1955 november. uralkodóban vélték fellelni a jog forrását. Igaz, hogy ezek, túl közel lévén a keresztény középkorhoz, gondolataikat nem fejezték ki teljes világossággal. És számos abszolút uralkodó király lelkiismeretében találta meg hatalmának korlátját, iáért számot vetett Isten iránt való elkerülhetetlen felelősségével, A jog bölcselők voltak azok, kik elsőkként ütöttek rést a szabadság és földöntuliság szellemében megszilárdult jogfelfogás épületébe. Sokkal veszedelmesebbek voltak a természetjogi felfogás ellen ama támadások, melyeket a népszuverenitás hívei a demokrácia nevében hajtottak végre. Ezek a nép abszolút szuverenitásából indulnak ki, tehát máris tagadják Isten jogait, a természetjogot. Szerintük a jog ősforrása a nép. A földöntúli tartós és változhatatlan megalapozást a jelenhez való rögzítéssel helyettesítik. Ha pedig a nép a forrása minden jognak, megszűnik a természetjog és a nép változó akarata lesz az egyedüli szabály, a jog elveszti szilárdságát s állandóan továbbképződik. Viszszáható erejű is lehet, ha a nép igy akarja. Ekkor a népakaratnak már nincs határa, annál kevésbbé, mert a többség névtelen volta az egyesek számára lelkiismereti kibúvót nyit? az egyén elveszti a tömeggel szemben minden jogát. A választott népképviselet nem követhet el jogtalanságot, hiszen maga a jog forrása, tehát teljesen felelőtlen, korlátlan, totális a szó teljes értelmében. — E felfogásnak logikusan a legmesszebb menő következményekkel kell járnia, mint pld. dr. Frank ama hires megállapításának esetében, mely szerint “jog mindaz, ami a német népnek használ.” Igaz, egyenrangú vele a jelenkor ama minisztere is, ki a népet a legfőbb bírónak nevezte. A nemzetközi jogban sem különbb a helyzet. A jelenlegi jogbizonytalanság oka itt is transcendentális megalapozottság feladása; ebből ered ama nemzetközi jogszolgáltatás, mely a mindenkori győztes érdekeit szolgáló, visszaható törvények alapján intézkedik. Még a mi, egyébként annyira elfásult korunkban is, csak igen kevesen minősítették Hitler és később a megszállók jogszolgáltatásának ítéleteit igazságosaknak vagy helytállóknak. A jognak ilyen, valódi vagy vélt népakaratból történő levezetése szükségszerűen azzal a következménnyel járt, hogy az állam joga elszakadt a természetjogtól. Lehetővé vált, hogy összeütközzön a törvény az erkölccsel, hogy felfogásával ellenkező széles néprétegek erkölcsi rendelkezéseket hozzanak. A pozitív jog, a törvény, sokszor erkölcstelen lett, miután maga a törvényhozó sem ismerte el hatalmának korlátozását. így tehát pillanatnyilag teljes a jogi káosz mind az u. n. szabad, mind pedig a kommunista országokban. Az egyedüli különbség az, hogy a szabad országokban fennmaradtak bizonyos erkölcsi jogelvek, melyek még gátolják az állami mindenhatóság, az erkölcstől és kötelezettségtől mentes államiság teljes érvényesülését. Az egyéni szabadságot védő rféhány gát is ingadozik azonban, sok megterhelési próbát már nem tudunk kiállni; pedig ilyenek manapság bőségesen akadnak. A szabad világ és a kommunizmus közötti harc e vonatkozásban is lényeges döntéseket fog hozni. Tudjuk, hogy a kommunizmus jogi felfogása miben áll; teljesen függ a politika ingadozásaitól és nem ismeri a bírói függetlenséget. A szabad világban viszont igen veszedelmes precedensek vannak. Csak emlékezzünk vissza a második világháború végére, amikor a győztes hatalmak sok kérdésben lesüllyedtek a legyőzött nemzeti szocializmus erkölcsi szintjére, bár azt ismételten újra elitélték. így attól tarthatunk, hogy a gyűlölet és bosszú szellemében a kommunistákkal szemben majdan olyan rendszabályokat alkalmaznak, amelyek ellentétben állnak a természetjoggal. A barbárság és jogbizonytalanság térhódítása akkora, hogy a jogrendet és a szabadságot csak a jelenlegi áramlattal szembehelyezkedő gyökeres viszszavágással menthetjük meg. A második világháború végén gyűjtött tapasztalatok megtanítanak, mely rendszabályokat kell okvetlenül mellőznünk, hogy ne csússzunk tovább a jogbizonytalanság lejtőjén és ne veszítsük el szabadságunkat. Elsősorban is mindenképen lehetetlen a visszaható erejű törvény hozás. E követelmény keresztülvitele nehéz olyan időben, amikor számos állam teljeseo-elfofdult az erkölcstől és különösen gazdasági vonatkozásokban alkalmaz maradéktalanul totalitárius módszereket. Mihelyst például adó-ügyekben, vagy egyéb gazdasági vonatkozásban lehetővé válik a törvények visszaható alkalmazása, öszszeomlik az egész rendszer legfontosabb pillére és tárt kapu nyílik az önkény számára. Épp olyan veszedelmes valamely bírói döntést később hozott törvénnyel érvényteleníteni. Mihelyst ezt megengedik, a bíróságok többé a valóságban nem védelmezik az állampolgárokat. Akármilyen vétséget csak rendes bíróság torolhat meg. A politika mindenkori változásától függő jogszolgáltatás, a népbiráskodás paródiája a valódi igazságszolgáltatásnak és a vádlottat sújtó súlyos jogellenség. Fontos az egyeseket, vagy egyes népcsoportokat jogaiktól teljesen vagy részben megfosztó minden kivételes törvény megszüntetése is. Csupán független bíróság szabhat ki büntetést, mégpedig világos, a bűntett elkövetése előtt hozott rendelkezéseknek megfelelően, nem pedig külön e célra egyes személyek, akár korlátlan hatalmú népgyülések által kibocsájtott törvények alapján. És végül elengedhetetlen, hogy többé ne alkalmazzanak kollektiv, büntető jellegű közigazgatási rend szabályokat. Különösen vonatkozik ez a tömeginternálások mindinkább terjedő gyakorlatára, mely általános rendelkezések alapján sújtja a jogvédelmet nélkülöző internáltakat. A javulás első lépése tehát US* gativ jellegű volna; küzdelem a mai önkény legkirivóbb kilengései ellen. ' Ez azonban nem elegendő! Az esetleges negativ jellegű eredményt pozitív irányú lépéseknek kell nyomban követniök, hogy ismét helyreálljon a törvény és erkölcs összhangja. Első ilyen irányú lépésnek tekintenők a jogbölcseíetnek uj alapra való helyezését. A jog, úgy a nemzeti, mint a nemzetközi életben, ismét természetjogon épülne fel és ezzel metafizikai rögzítést nyerne. Ismét el kellene fogadni, hogy Isten a jog forrása és az állam általános erkölcsi alapelvekhez van kötve. Második lényeges lépésként el kellene azután ismerni, hogy mindenféle törvényhozó hatalomnak, akár uralkodó, akár népképviselet az, nincs korlátlan hatalma alattvalói felett. Az embernek az állam jogai felett álló jogai vannak, amelyeket az állam nem érinthet. Ezért nincs korlátlan törvényhozási jog, a törvényhozó is alá van vetve nálánál hatalmasabb törvényeknek. Ily módon adódnék egy objektiv jogrend helyreállításának alapja, ahonnan kiindulva kellene megtenni az elveket a gyakorlati életbe átvivő intézkedéseket. Lényegesen előmozdítaná a megzavart jogrend helyreállítását, ha a jelenleg annyira kedvelt, írásba foglalt és számos részletet szabályozó alkotmányok helyére egyszerű, az erkölcsi és természetes jogelveket tartalmazó nyilatkozat lépne alaptörvényként; ez nem lehetne egy végrehajtási utasítás. Nevének megfelelően inkább arra kellene törekednie, hogy mindenki által érthető módon foglalja össze a természetjog elveit, mint a legfőbb törvényhozó mestermüvét, az egyének jogait és kötelességeit, a család jogait és kötelességeit, így volna egy biztos alap a tiz parancsolat szellemében, melyet, a legfőbb törvényhozó mestermüvét, mind a mai napig nem múlták felül. Csak lapozgatnunk kell a magyar történelemben, hogy múltúnkban beszédes példákra akadjunk. A Szent Korona tana, az “Ősiség” fogalma a korai középkor szavaiban és gondolatmenetében tartós, az évszázadokat túlélni hivatott erkölcsi értékek voltak. A törvényhozást összhangba kellene hozni ilyen örökértékü elvekkel. A törvényhozó jogának korlátozására és hatásköre túllépésének elhárítására, valamely törvény jogszerűségének megállapítását nem magára a törvényhozóra kellene bízni, hanem olyan független felsőbb bíróságra, melynek egyetlen feladata volna az összes törvényeknek alkotmányszerűség szempontjából való elbírálása. Erre vonatkozólag több ország értékes precedenseket mutat fel. így korlátozódnék az állam mindenhatósága, ismét biztosítva volna az egyén szabadsága és olyan jogalap létesülne, melyen felépülhetne a rend és az állam normális működése. Ezzel véget érne a jelenlegi jogi káosz és emberileg előreláthatóan lehetővé válnék az erkölcsi normával összhangzó törvényeknek újból egyszerű és általánosan érthető fogalmazása. Az emberi szabadságot és emberhez méltó létet csak világos és a természetjogban gyökerező jogrend biztosíthatja. A “justitia regnarum fundamentum” ma épp annyira igaz, mint a múltban volt. Mert a Nyugatot csupán a jogfelfogás teljes megújhodása mentheti meg. KÖNNY LETT A TENGERÜNK. Börtön lettél hazám, rab az egész nemzet. Aki szabad, az is a rabokkal szenved. Ha pirkad a hajnal könnyet csillog ajka, könnyes az alkony is, ha nap-fejét lehajtja. A Hargita ormán, méla Hortobágyon, lankás Szamosparton, füzes Tiszaháton, mindenhol könny csillag, magyar bánatharmat. Könnyel gyászolnak és könnyel vigasztalnak. Könny lett a tengerünk és álmunk hajója tükrén sötéten ring, gyász a lobogója. CSIGHY SÁNDOR. A SZABADSÁG BÉKÉJÉNEK APOSTOLAI AMERIKÁBAN. Nagy előkészültséggel s a helyzet biztos ismeretével léptek sorompóba a magyar szellem amerikai reprezentásai, hogy történelmi távlatban ismertessék meg az amerikai közönséggel a Duna- Medence és a világ-béke kuszáit és rrteghamisitott alaptételeit. Október 2-án St. Paul és Minneapolis!, American House-ben, nagy közönség előtt ismertette P. Szelényi Imre a metafizika rendes tanára a “Lech-mezei csata és annak történelmi kihatásai" fontos forduló pontot, Közép- Európa életében. Nagy távlatokban vonta meg a bizánci, a keleti szlávok és a germánok lelkiségét, politikai aspirációit az újonnan feltűnt magyarsággal szemben, akik, mint kárpáti-nép, a Lech-mezei csata után, Nyugat békéjét és biztonságát alapozták meg a kereszténység felvételével s egyben áldozatos harcosai és védői lettek 1000 éven át. a nyugati kultúrának és a nyugati nemzetek biztos fejlődésének. Dr. Govrik Kálmán orvos professzor “A béke lélektani feltételeit" ismertette nagy szakértelemmel és magyar hittel. Október hónapnak politikai fejleményeit ismertették a béke szempontjából, a most nagyon érdeklődő közönségnek, november 8-11 közt a milwaukeei Marquette egyetemen: dr. Possonyi István, a Georgeown egyetem nemzetközi politikai tanszékének tanára és dr. Kovrig Béla a marquettei egyetem szociológiái tanára. LAPUNK. • New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint a Kerekes-féle könyvkereskedésben (208 E. 86th St.) és Kosmos könyvboltban, 1582 First Ave. is kapható.