Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-15 / 11. szám
1955 november. "KRÓNIK A” 3 A GENFI PRÓBA IV. Károly emlékmisék Ami itt történik, —— mondotta Dulles november 9-én Genfben, Molotovnak Moszkvából kapott uj utasítások alapján elhangzott beszéde után, — alapjában renditette meg azt a bizalmat, amely a genfi kormányfői koncerencián megszületett”. Dulles ez alatt a “genfi szellem” néven előlegezett bizalmat értette, amelyről Eisenhower elnök a júliusi kormányfői konferencia után megmondotta, hogy a külügyminiszteri konferencia, amely érdemlegesen fogja tárgyalni a német kérdést, lesz az igazi próbája. Ez a próba most hiány és maradék nélkül beigazolta, hogy a Szovjet megjavulása iránti bizalom teljesen alaptalan. Molotov nemcsak nem járult hozzá a Nyugat által 1956 szeptemberre javasolt össznémet szabad választásokhoz és az egyesítéshez, de nyiltan megmondotta, hogy szabad választások polgári német többség számára biztosítanák az egyesitett Németország közhatalmát, nekik pedig nincs kedvük feladni a Szovjet-zónában bevezetett bolsevizálásokat, sem pedig az ottani bábkormányt. (Mint Kruscsev mondta néhány nappal előbb a Kremlben: “Nem akarunk emigráns kommunista kormányokat látni Moszkvában”.) Őszintén kirukkolt azzal, hogy csak olyan választásokról volna hajlandó tárgyalni, amelyeket a nyugatnémet és keleti kormányokból összevont “Össznémet Tanács” készítene elő, mégpedig akként, hogy a választások után oly össznémet kormány jöhessen létre, amely Nyugat-Németországra is kiterjesztené a Szovjet-zónában végrehajtott bolsevizálást. Enélkül, mondotta, ragaszkodik két Németország további fenntartásához és ajánlotta a Nyugat-Németországnak, hogy ha egyesítést akar, lépjen közvetlen tárgyalásra a Szovjetzóna kormányával, — amelyet sem a Nyugat sem Nyugat-Németország nem ismer el. A Nyugat által, az egyesítés kapcsán felajánlott kölcsönös biztonsági szerződésről is csak két Németország ténye alapján lett volna hajlandó tárgyalni. Molotov nem titkolta, hogy a német egyesítés moszkvai ára: vörös Németország. Dulles válaszában nem habozott kimondani: “A Szovjetunió arról akar bennünket a legkategorikusabb formában meggyőzni, hogy Európa biztonsága legjobban két Németország folytatólagos fenntartásával biztositható, legalább is addig, amig Németország oly feltételek mellett egyesíthető, amelyek egész Németországot szovjetizálnak”. * * • A haderők leszállítása és hirtelen atomtámadás elkerülése ügyében folyt tárgyalások is lényegben eredménytelenül végződtek. Molotov kijelentette, hogy Eisenhower elnöknek a katonai berendezések kölcsönös légi ellenőrzéséről szóló javaslata elfogadásáról csak egy nemzetközi haderő-leszállitási programmnak az orosz kívánságok szerinti végrehajtása végső szakaszában dönthetnek. Megegyezés szerint a rabországok szabadsága helyreállításának ügye napirendre sem került, nehogy zavarja a német kérdés megoldására szükséges légkört. . . A német kérdés azonban igy is, nemcsak nem oldódott meg, de távolabb került a megoldás kilátásától, mint volt 1954 elején, a berlini konferencián vagy azóta is bármikor! A haderők leszállítása pedig, épp úgy mint az európai kölcsönös biztonsági szerződések ügye addig nem szabadna aktuális legyen, amig a nagy ellentétek megoldást nem nyertek, a Szovjet előbb jóvá nem tette bűneit, mindenekelőtt az európai országrablásokat. Csak a helyes, igazságos helyzet előzetes megteremtése vezethet igazi Békére, melyben a haderő leszállítása fontolóra volna vehető és csak a helyes, igazságos helyzet, de nem a sorozatos országrablások kriminalitása az, amit a tartósság érdekében biztonsági egyezményekkel kell körülbástyázni, biztosítani, szankcionálni! • • • Mint előrelátható volt Molotov konokul ragaszkodott nemcsak ahhoz, hogy Nyugat-Németország lépjen ki a NATO-ból és szakítva a Nyugattal, helyezkedjék "semleges” álláspontra (ahogy bevallotta, Moszkva gusztusa szerinti kormánnyal!), hanem a NATO és a Nyugati Védelmi Union megszüntetéséhez, valamint az Egyesült Államok külföldi repülő bázisainak feloszlatásához is. Mindebből semmit sem engedett és természetesen a Nyugat sem a maga álláspontjából. A Szovjetnek az is a célja, hogy az Egyesült Államokat katonailag és politikailag kiszorítsa Európából. Védtelen Maradék-Európát akar és ily esztelen politikát várt el a Nyugattól. így értelmezte a “genfi szellemet”, a békés együttlétezést. . . Régóta hangoztatjuk, hogy Németország ügye szorosan öszszefügg a rabországok ügyével. A Szovjet mégcsak abba sem volt hajlandó belemenni, hogy a rabországok ügyének szögre-akasztásával oldja meg a német kérdést és ezzel akaratlanul is igazolta a felfogást, hogy Európa szabadsága egy és oszthatatlan, Európa jövője csak együttesen oldható meg. Ha egyebet nem is eredményezett az oly balul kiütött genfi próba, e tétel igazságát a legszemléltetőbben bizo-November 4-én a magyarság lelke a távoli Madeira szigete, IV. Károly király funchalli sírja felé szállt. Kegyelettel és szeretettel hódolt a nagy és nemes, népbarát szándékokkal eltelt, de tragikus sorsú uralkodó előtt, akinek emléke továbbél népünk szivében. A szabad Amerika számos katolikus templomában tartottak szentséges emlékmisét Károly királyért. Református templomokban az egyházi szertartás keretében áldoztak a Martirkirály nagy emlékének. Ottó trónörökös születésnapja A szabadságra, jogrendre, nyugodt fejlődésre, uj felerősödésre vágyó magyarság reménye, a Szentkorona törvényes várományosa, Ottó trónörökös november 20-án ünnepli 43-ik születésnapját. A vir lág minden részéből feléje áramló jókívánságokhoz a Krónika forró szívvel csatlakozik és kéri a Mindenható Istent, tartsa meg fenkölt hitvesével, Regina trónörökösnével és gyermekeivel együtt erőben, egészségben, uralkodói elhivatottsága fénylő erényeinek teljében, magyar népünk jövendő üdvére és boldogságára. A Krónikához száműzetésben gyötrődő magyaroktól érkező levelek bizonyítják, hogy íróik majdan hazatérve, zavartalan állandóságra áhítoznak és ezt az 1918 óta hol nyugati, hol keleti brutális nyomásra megszakított törvényes, történelmi fend helyreállításával remélik biztosítani. Ottó trónörökös megnyilatkozásaiból, amelyek közül számos a Krónika hasábjain látott napvilágot, meggyőződtek arról, hogy uj nemzeti virágzás korszakát fogja jelenteni uralkodása, igaz barátja a szegénynépnek, a küzködő néposztályok jobbsorsának: SZOCIÁLIS KIRÁLY, NÉPKIRÁLY kiván lenni. Bizva bíznak abban, hogy folytatni fogja nagyemlékű atyjának, az uralkodásban oly korán megakadályozott IV. Károly királynak népbarát törekvéseit, amelyekkel a szegénynépet be akarta fogadni az alkotmányos parlamentarizmus sáncaiba és földreformmal és más szociális vívmányokkal megszüntetni akarta az idejüket múlt, nagy társadalmi aránytalanságokat. Köztudomású róla, hogy MINDEN MAGYAR KIRÁLYA akar lenni, nem csupán egyes osztályoké. A kommunizmus lefelé nivellál, az általános szegénység intézményesítése,. Ottó király7 az alsóbb néposztályokat fel akarja emelni, minden dolgozó embert tisztességes életviszonyok, polgári jólét részesévé akar tenni. Megelégedettnek akar látni MINDEN épitő magyart. Van e ennél szebb, bölcsebb, emberségesebb uralkodói program? Amerikában a jó munkabérek, méltányos munkafeltételek legyűrték a marxizmust. Itt nem tud boldogulni, számottevő táborra szert tenni a kommunizmus, mert az "élni és élni hagyni” istenes elve kihúzza a gyékényt a szélsőséges, osztályharcos izgatás alól. Ez a haladott szellem fogja a trónörököst vezérelni, ha elérkezik a magyar szabadság és uj nemzetépités nagy történelmi órája. Ottó trónörökös irta néhány év előtt a Krónikában, hogy “a föld azé lesz, aki megműveli” és ez azt jelenti, hogy királyi pecsétje erejével fogja biztosítani a magyar föld szegénynépét segítő reformok végleges fennmaradását, amiként meg akarja könnyíteni a műhelyek és irodák robotosainak életküzdelmét és biztosítani fogja a társadalmi egyensúlyt is, azt, hogy nem szakad valamely olyan átok-korszak ismét a nemzetre, amelyben egyes irányok nyakló nélküli elhatalmasodása lejtőre viszi az országot, lavinaszerűen osztálydiktatura katasztrófájába sodorja a nemzetet. Ottó király a humánusságon alapuló osztálybéke, a kölcsönös méltányosság legfőbb őre lesz. Azt a kiegyensúlyozó, ha kell fékező hivatást fogja a nemzet javára betölteni, amelyre egyedül a törvényes király történelmi tekintélye képesít. Adja Isten, hogy annyit csalódott és szenvedett népének atyjaként minden jóravaló magyarokkal mielőbb elindulhasson ezen az egyedüli utón, amely Magyarország korszerű megújulásához vezet és a nyugati államgondolat, az emberi erkölcs, kultúra és szociális fejlődés, az OSZTÁLYTESTVÉRISÉG mintanemzetévé emelheti a magyarságot. nyitotta és igy legalább egy értékes tanulsággal előbbre jutnak, akik más megoldáshoz vélték megnyerni a Szovjet hozzájárulását. # # * A Szovjet nem visszaadni akar, hanem uj terjeszkedések lehetőségét akarja előkészíteni. A Középkeleten csehszlovákiai csatlósával szállíttatott fegyvereket Egyptomnak és hosszuideje nem titok, hogy ottani bajkeverésének végső célja, hogy a Dardanellákon és Perzsa öblön keresztül lejusson a Földközi Tengerre. Ez irányban kezdett mesterkedéseket — egyidejűleg a “genfi szellem” hangoztatásával! Most meghal a genfi szellem? Hát létezett is valaha őszintén a Szovjet részéről?!
