Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1955-10-15 / 10. szám

8 “KRÓNIKA" 1955 október. <1 Segítséget az orosz “hallgató táborok” magyar rabjainak! HOL VANNAK MAGYAR HADIFOGLYOK A SZOVJETBEN. FATHER GALAMBOS JÓZSEF HALÁLA. Father Galambos József, a throopi (Pa.) Szűz Mária r. kát. magyar egyházközség és a scrantoni Szent István missziós templom plébánosa szeptember 18-án, vasárnap hirtelen elhunyt. Mint a “Scran­ton Times helyi napilap közli, délben két órakor felvételre jelentke­zett a scrantoni Hahnemann-kórházban és éjjel, tizenegy óra után az ápolónő holtan találta ágyában. “Father Galambos, — írja, a “Scranton Times,” — az állam e része legismertebb papjainak egyike volt és közszeretetben állott a két egyházközség tagságánál, amelynek lelki szolgálatát több mint negyedszázadon át látta el. Magyarországon született és ott szentelték pappá. Amerikába 1928-ban jött és -előbb a bridgeporti Szent István egyházközségnél végzett papi szolgálatot. Hat év előtt ünnepelte fel­szentelése 25 éves jubileumát. Papságának egész ideje alatt szilárdan harcolt a kommunizmus ellen. Nagyarányú sajtómüködést fejtett ki az amerikai magyar nyelvű lapokban a vörösök ellen, akik szülőha­zájában diktatúrát valósítottak meg. Father Galambosnak sok száz barátja és tisztelője volt más felekezetüek között is, nemcsak körze­tűnkben, de szélesebb körben. Váratlan halála nagy reszteség kör­zetünk számára.” A Scranton Times szeptember 22-iki száma újabb cikkben “Százak Father Galambos temetésén” címmel számol be Father Ga­lambos temetéséről. A gyászszertartást Jerome D. Hannon scrantoni püspök végezte nagy egyházi segédlettel. Magyar gyászbeszédet Father Molnár Antal (McAdoo) mondott. Az amerikai magyar papság nagy számban vett részt a teme­tésen, úgyszintén mindazon egyházközségi szervezetek, amelyek tag­jainak Father Galambos negyedszázadon át ihletett lelkű, kiváló papja volt, valamint résztvettek a magyar szervezetek küldöttei is. Aki ott volt a nagy gyásznapon, számol be a Krónikának egy szemtanú, láthatta elárvult híveinek gyermeki fájdalmát, az ország különböző részéből összesereglett sokszáz magyar fájdalmas részvétét, a százfőnyi magyar és amerikai katolikus papságnak, valamint más­­vallásu lelkészeknek az elhunyt iránt való testvéri megbecsülését. A throopi templomtól a scrantoni temetőig szinte szakadatlan kocsisor mindenki előtt .'igazolta Father Galambos népszerűségét, aki népe pusztulásában és magárahagyatottságában életét végvári hősként a magyar értékek védelmezésében felemésztette. Nyugodjék Isten békéjével! A MAGYAR DIÁKOK SEGÍTÉSE KÖZÜGY. Az innsbrucki Katolikus Magyar Diákszövetség (KMDSZ) 1954-55, évi, most megjelent beszámolója mutatja egyetemi ifjúsá­gunknak állapotbeli kötelességén túlmenő munkaszeretetét és külde­téstudatát. A KMDSZ-be tömörült egyetemistáink évek óta szép mun­kát fejtenek ki. Ez az ifjúság korunk szellemi zűrzavarában öntudato­san és meggyőződésesen a keresztény világnézetet vallja eligazodása irányítójának. Átérzi a kapott talentum közösségi kötelezettsé­geit s ezért törekszik az egyetemi tanulmány minél sikeresebb elvég­­zésével és minél bőségesebb európai-világtávlatu tapasztalatszerzés­sel Egyháznak és Hazának értékes tagjává válni. Mentesek a párt­­politika minden terhétől és igy alkalmasak a keresztény politika köz­jót szolgáló egyetemes elvei alapján boldog hazaépitésre. Fogékonyak az egészséges haladás követelményei iránt és igy hivatottak a múlt elévülhetetlen értékeire épülő uj világ munkálására. Ilyen céltudatos jövőépítés folyt az innsbrucki KMDSZ-ben, amelynek tagjai: Bencze István, Boldizsár Iván, Csoknyai Péter, Duska Éva, Frank Miklós, Hanák Beatrix, Hanák Tibor, Herczeg Kornélia, Jáhn Dénes, Jausz Emil, Kovách Kamill, Horváth Miklós, Kurtz Pál, Mayer Ferenc, Margnescu Sándor, Németh Gyula, Ottó Miklós, Szekeres Imr- Szili-Horváth M., Tóth József, Tóth Károly, Thuróczy Mária, Vass Károly, Vidoni András, Wallisch Károly. Bárcsak minél többen tudomást szereznének erről a komoly munkáról. És bárcsak minél többen átéreznék, hogy, kötelesek vagyunk ennek az ifjúságnak anyagi gondjait magunkra vállalni, hogy minél jobban tudjanak felkészülni az életre. Lakás, koszt, ruházkodás, tan­díj, egyetemi felszerelés, stb.-re évente kb. 6500 Schillingre, azaz 260 dollárra van egy diáknak szüksége. Aki teheti s szive van, segítsen a magyar diákokon. Segítsük ifjúságunkban építeni a magyar jöven­dőt. Adományokat küldjük az innsbrucki magyar egyetemisták lelké­szének. Hochw. Béla Tóth, Claudiastrasse 24/11, Innsbruck, Tirol, Austria. Mi pedig nem szűnünk meg a magyar ifjúság ügyét napiren­den tartani és a, szives adakozók neveit köszönettel fogjuk e helyen feltüntetni. _ A müncheni “Hadifogolyszolgá­lat” cimü lap írja: Mig a nyugati hatalmak a fegy­verszünet megkötése után már nem vittek több magyar katonát hadifogságba, addig Magyaror­szágon a szovjet haderők fegyve­rei között több százezer katona és polgári személy indult végelátha­tatlan tömegben Kelet felé, hogy nagyrészük sohase térjen vissza szülőföldjére. Több mint 600 ezer emberfőre rúgott az elhurcolt és fogságba esett magyarok száma és alig 300 ezer ember tért csak vissza a következő öt év alatt Ma­gyarországra. Hol van a többi? Joggal kérdezzük a szovjet rab­szolgatartókat és vonjuk őket egy­szer felelősségre. A legnagyobb részéről nem tu<J a Szovjet elszá­molni. Azok ott nyugszanak név­telen sírokban az orosz puszta ha­difogolytáborai közelében. De ma­radtak ott élők, akik még mindig várják a szabadulást. A tiz esztendeje tartó rabság lelkűkben teszi ezeket a szeren­csétleneket tönkre. Ki csodálkozik azon, hogy a múlt év nyarán, 1954-ben a rewdai hadifogolytá­borban lázadás tört ki éppen a magyarok között. Midőn a fog­lyok többszöri kérdésükre, mikor lesznek már hazaszállítva, nem kaptak kielégítő feleletet, éhség­­sztrájkba léptek. A fegyveresen benyomuló orosz őrséggel szembe­szálltak és igy történt meg, hogy 16 magyart agyonlőttek, számta­lan súlyosan és könnyebben meg­sebesült közülük. A Szovjet intézkedésére a Sztá­lingrádban volt 4 hadifogolytábort 1954 elején feloszlatták, lakóinak egyrészét különböző hadifogolytá­borokba szállították át, kisebb részük visszamaradt a kórházban, Sztálingrádban. Ennek a hadifo­golytábornak a száma: 5110/47. Sztálingrádban mintegy 5—600 magyar hadifogoly volt. Zömük a Szwerdlowszk körzetében lévő 8 nagyobb hadifogolytáborban nyert elhelyezést. Ezek a követ­kezők: Szwerdlowszk: 5110/22 Rewda: 5110/24 Aszbeszt 5110/26 Perwo Uralszk: 5110/23 Degtjerka: 5110/27 Perwo-Majka: 5110/27 Szwerdlowszk: 5110/28/ a vá­­város északi részében uj tábor! Nizsnij Izseck: 5110/45 A legtöbb magyar hadifogoly van a fenti táborok közül Rewdá­­ban (5110/24), Perwo Uralszk (5110/23) és Nizsnij Izseckben. A még fogságban lévő magyar tábornokokat, valamennyit az Iwanowo melletti Woikowo-i tá­borban vonták össze, ahol a német tábornokok is raboskodnak. Ezek a magyar tábornokok a követke­zők: Simonfay Ferenc, Álgya Papp Zoltán, Baumann István, Fehér Béla, Ehrlich N., Vasváry Fri­gyes, Vukovári György, Ibrányi Mihály. A fenti tábor száma: 5110/42 A Potma-i 5110/43. számú tábor a mordvin köztársaság területén a Don és Volga folyók között fek­szik. Valamikor büntető telep volt. Magyarok ebben a táborban is szép számmal vannak. A Petschora folyó északi folyá­sánál fekszik az Inta-Abes néven ismert büntetőtábor Észak Orosz­országban a sarkkörhöz közel. Sok Magyarországból elhurcolt polgári személy van itt fogságban, a szabad világtól teljesen elzárva. A foglyok legnagyobb része bá­nyákban dolgozik. A tábor száma: 5110/31 Norilsk büntetőtábor szintén a tundrák övén belül fekszik, a Jenissei folyó torkolata közelében. Tábor száma: 5110/32. Potma büntető tábor, a már előbb említett mordvin köztársa­ságban. A tábor száma: 5110/33. A Magadan környéki táborok­ban, Kelet Szibériában elszórtan vannak magyarok is. A tábor szá­ma: 5110/35. A legh'irhedtebb büntető tábor Workuta, 5110/36, a sarkkör kö­zelében, Észak Szibériában. A foglyok legnagyobb része szénbá­nyákban és különböző gyárakban dolgozik orosz fegyencekkel együtt. ^ Közép Szibériában a transszibé­­riai vasút mellett van a Taiset-e 5110/37. számú tábor. Magyar polgári foglyok és elitéit hadifog­lyok is vannak itt. A következő sorozatba tartoz­nak a szovjet börtönök, ahol szin­tén szép számmal vannak magya­rok hadifoglyok és elhurcolt pol­gári személyek. Ezek a követke­zők: Wladimir, Moszkvától keletre mintegy 200—250 km-re. Tábori száma: 5110/49. Alexandrowsk Irkuck mellett a' Bajkál tó partján. Tábori száma: 5110/51. Novo Cserkaszk Rosztov köze­lében. Tábori száma: 5110/52. A fenti felsorolás természetesen nem teljes. A magyar hadifoglyok és polgári elhurcolt személyek száma a Szovjetunió területén sze­rény számítás szerint is több ezer főre rúg. Csak a Hadifogolyszol­gálat nyilvántartásában szerepel több mint ezer fő és a felkutatot­­tak száma állandóan növekszik. Hogy mennyi hadifogoly sínylő­dik a különböző, még ismeretlen büntetőtáborokban és börtönök­ben, azt csak a Szovjet urai tud­nák megmondani, ha ugyan érdek­li őket a rabszolgák sorsa. A Szov­jetunióban ugyanis legfőbb érték az ember és ezt mint annyi más fogalmat és jelszót a Szovjet a maga módja szerint érti. * * * Szerkesztő Uram! Legutóbb kö­zölt levelemben elfeledkeztem a magyar vonalról, mégpedig az MHBK hadifogolyszolgálata Műn chen szerepéről, mely Pintér Pál szkv. szds, személyében München 13, Franz Joseph Str. 30, cim alatt rengeteg adatot gyűjtött és tárt a világ közvéleménye elé könyv formájában, mely minden nagy államférfiu részére meg lett küldve s sorsa valószínűleg a papírkosár lett. Ez a Pintér Pál bajtársam ma is minden szabad idejét a hadifogoly bajtársaink megsegítésére szenteli. Megismétlem: Minden adomány, élelem, alsó és felsőruha direkt az Evan. Hilfs werk címére volna küldendő, mely azt mintaszerűen továbbítja. Cime: Evang. Hilfswerk für Internierte und Kriegsgefangene, Erlangen, R. V., Bischof D. Heckei, Mün­chen, 2. Nymphenburger Str. 52. W. Germany, 13 b. Hivatkozni kell a Verband der Ungarn in

Next

/
Oldalképek
Tartalom