Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-15 / 5. szám
VOLUME XII. ÉVFOLYAM. NEW YORK. N. Y., 1955 MÁJUS. NO. 5. SZÁM. ' ■ ' ' ..... - 1 11 1 —— HULLJON LE A MAGYAR RABBILINCS! A NYUGATI SZÖVESÉGESEK május 10-én jegyzéket intéztek a Szovjethez és az államfőknek a külügyminisztereik kíséretében tartandó konferenciájára hívták meg Bulganin Szovjet-miniszterelnököt, hogy a Nyugat és Kelet között “fennálló ellentétek okai megszüntetését” megkíséreljék. A jegyzékek nem jelölnek meg helyet és időpontot, de valószínű, hogy ha Moszkva nem ragaszkodik a kommunista Kina meghívásához, a konferencia Svájcban lesz, julius közepe körül. Bulganin a Szovjet Blokk országainak május lliki varsói konferenciáján, amelyet a “Keleti NATO” megalakítására hívtak össze, jelezte, hogy a meghívást alkalmasint elfogadják. Ez előrelátható volt, mert hiszen a Szovjet a kinai kommunistákkal egyebek közt azért gyakoroltatott nyomást Amerikára a formos-1 kérdés kiélezésével, hogy megelőzve Nyugat-Németország 12 divízióval való felfegyverkezését, konferencia jöjjön létre, amelyen a német kérdést újból tárgyalják. Célja ezzel, hogy a május 7-én az Atlanti Egyezmény országai katonai szervezetébe, a NATO-ba felvett Nyugat-Németországot '‘semlegesítse”, a Nyugat oldaláról elvonja és a 12 német divízió se jöhessen létre, hanem csak egy, a belső rend fenntartására épen elegendő, haderő, amely a katonai erőviszonyok tekintetében nem esne sulylyal a latba. Ez által lényegesen megkönnyülnének számára a ragadozási lehetőségek kilátásai egy kontinensen, amelynek katonailag legszámottevőbb népe, Németország igazi hadsereg nélkül áll. . . . Ugyancsak május 10-én, a Londonban február 25-ike óta folyó leszerelési konferencia ülésén Malik orosz delegátus olyan javaslatot terjesztett be a katonai erők redukálására, amely egyben a Németországot megszálló haderők kivonását kívánja s ez azt jelentené, hogy — mivel május 12-én létrejött az osztrák békeszerződés, amely Ausztria kiürítéséről intézkedik, — Amerika haderőinek zöme azonnal távozni kényszerülne Európából: a hadviselésben nem épen jeles Franciaországgal és egy fel nem fegyverezett Németországgal szemben, az Európa keleti felét uraló Szovjet dominálna katonailag Európában. A varsói konferencián Peng Teh Huai kinai kommunista hadügyminiszter kijelentette, hogy nagy háború esetén Kina minden erejével támogatná a Szovjetet. Titót is a maga oldalára akarja áütani Moszkva. Bulganin és Kruscsev maguk utaznak hozzá vizitre, remélve, hogy Amerika csak a “pénzes barát”, de az első szerelmet elfeledni nem lehet, az változatlanul a “szivszerelem”. • • * AZ OROSZ javaslat a superbombák kiküszöbölését is kívánja, kivéve valamely támadóval szemben, ha az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsa, — melyben a Szovjetnek vétójoga van, — jóváhagyja. Az Egyesült Államok, a Szovjet és Kina egyenként másfél milliós hadsereget tarthatnának, Franciaország és Anglia egyenként 650.000 főnyit. A kommunista uralom alatti országok közelében lévő amerikai katonai bázisok leszerelendők. Nemzetközi, helyszíni ellenőrző bizottságok felügyeljenek arra, hogy egyetlen ország se folytathasson háborús előkészületeket. Mindez nem egyebet jelentene, mint a Szovjet beékelődését — az atlanti védelembe, amit már a berlini konferencián is megkísérelt és ami egyértelmű volna a védelem eszközeinek, a költséges bázisoknak és a NATO-nak megszűnésével, mely utóbbi szervezetre az Egyesült Államok szintén sok energiát és billiót áldozott s amely érthetően a legnagyobb szálka a Kreml urainak szemében. Az ellenőrző bizottságokat a Koreában oly kevéssé bevált mintára kívánja a Szovjet megszervezni és hangsúlyozza a javaslatban, hogy ezek működése bizonyos bizalmat tételez fel. Lehet e azonban bizalom-nyújtásra csak gondolni is, a múlt tapasztalatai után és a szerződésszegő országrablások jóvátétele nélkül? Az orosz javaslat sürgeti a távolkeleti kérdések rendezését, de egyetlen szóval sem beszél a rabországok szabadsága helyreállításának szándékáról, sőt az amerikai katonai bázisok feladásának követelése kapcsán azt említi, hogy azok a “népi demokráciákat” is veszélyeztetik, vagyis az azokban fennálló, gyarmati erőszakjaimat fenntartani akarja. Adenauer nyugatnémet kancellár kijelentette a NATO mostani párisi ülésezésén, amelyen Nyugat Németország visszanyerte csaknem teljes függetlenségét és Adenauer először foglalt helyet, mint Németország, az uj tagország képviselője, hogy az ország minden némettől áhított egyesítését szabadságban kívánja elérni és nem fogadhatja el azt, ha annak a semlegesség az ára. • • * EZ A LÉNYEGI FOGLALATA az utóbbi napok egymásra torlódó jelentékeny világpolitikai eseményeinek. Az “államvezetői csúcskonferencia” eszméjét még Churchill vetette fel 1953 május 11-iki beszédében, nem szűnt meg szorgalmazni lemondása után sem és most optimizmussal néz a konferencia elébe. A superbombáktól való félelemben élő angoloknál és franciáknál, valamint az uj tanácskozástól az ország egyesítését remélő németeknél kezdettől nagy visszhangja volt az ötletnek és a visszhang az utóbbi időkben csak erősödött, bár a franciáknak kezd savanyu lenni a szőllő, mert ők jobban szeretnek egy katonailag a NATO-tól kordában tartott, mint egy “semleges” Németországot, amely a 79 éves Adenauer visszavonulása utáni uj vezetés alatt, majd esetleg az oroszokkal kezdene barátságot, kivált ha az oroszok csalétekül területeket adnának vissza. Eden, az uj angol miniszterelnök azzal az ígérettel indult a május 26-án tartandó választások kampányjába, hogy teljes erővel fog dolgozni ily csúcstalálkozó mielőbbi létrejövetele érdekében. A Szovjet részéről Raab osztrák kancellárnak Moszkvába való meghívásával és az osztrák béke ügyében ott nagy vonalakban történt megegyezéssel indult meg a cselekvő jószándéknak azon megmutatása, amelyet Eisenhower elnök ismételten előfeltételül jelölt meg. Bulganin április 30-án olyan nyilatkozatot tett, hogy kész egy csúcs-találkozóra és annak megtartása csak Eisenhoweren és Edenen múlik. Ily körülmények között vetette fel Eden a mostani párisi NATO-konferencián a csúcstalálkozó nyélbeütése eszméjét és Dulles javaslatára Eisenhower is hozzájárult, nehogy a hideg háború elhúzódásáért, a további nemzetközi feszültségért Amerikát illesse ódium. A NATO párisi ülésezéséről kiadott hivatalos közlemény örömmel üdvözli az osztrák békeszerződés létrejöttét, úgyszintén a nyugati szövetségeseknek a csucsösszejövetelt kezdeményező lépését s az utóbbinak kapcsán ezt mondja: “Az Északatlanti Tanács reméli, hogy e kezdeményezés fokozatosan oly megegyezésekhez fog vezetni, melyek megszüntetik az ellentétek okait és hozzájárulnak valamennyi nép biztonságához és szabadságához. A Tanács kiváltkép reméli, hogy a tárgyalások előmozdítják Németországnak sza bad egyesítését és a fegyvereknek és fegyveres erőknek hatékony ellenőrzés alatti leszállítását”. A Tanács hangsúlyozza, hogy “e tárgyalási folyamat gondos előkészítést igényel és türelemmel és határozottsággal lesz lefolytatandó”. A közlemény sürgeti a távolkeleti béke-rendezést is, de sajnos, nem tesz említést az európai rabországok régóta szenvedő népei szabadságának visszaadása ügyéről. * * * A NYUGATI szövetségesek azonos tartalmú jegyzékei hangoztatják, hogy a szövetségesek “úgy hiszik, elérkezett az idő egy uj erőfeszítésre a fennálló nagy problémák megoldása céljából”. Figyelmeztetnek, hogy “e problémák megoldása időt és türelmet fog igényelni, nem oldhatók meg egy ülésen vagy lázas iramban, mert ez csak visszaesést hozhat, igazi előrehaladás helyett”. Javasolják, hogy a tanácskozások az államvezetők tárgyalásaival kezdődjenek, a külügyminiszterek jelenlétében és az eszmecsere folyamán esetleg felmerülő megoldási lehetőségek részletes megbeszélésével és kidolgozásával aztán az ezt követő, külügyminiszteri konferencia foglalkozzék. A jegyzékek jelzik, hogy az államvezetőknek a tanácskozásra csak rövid idő áll rendelkezésükre és ezért ajánlják, hogy tárgyalásaikat a külügyminiszterek előkészítő megbeszélése előzze meg. E célra a külügyminisztereknek az osztrák béke aláírása alkalmából történő bécsi találkozása szolgálhat elindításul. Eisenhower a május 11-iki sajtókonferenciáján reményét fejezte ki, hogy ily csúcstalálkozó “legalább is a levegő valamelyes kitisztulását” fogja eredményezni. Utalt ismételt kijelentéseire, hogy bármikor, bárhová hajlandó elmenni, ha abból a békére valami jó származhatik. A tárgyalások nem fognak a külügyminiszteri konferenciákon szokásos, előzetesen megállapított napirenddel lefolyni. Arra a kérdésre, mely ügy lesz a főtárgy, az elnök kitérő választ adott azzal, hogy ha az egyik körzet ügyeiről kezdenek beszélni, ki fog derülni, hogy az összefügg a többi körzet ügyével. Úgy látja, hogy semmiféle korlátozás nem lehetséges a tárgyalások anyagában. Nem szabad bármit is remélni, de rajta kell lenni, hogy lássuk, mit lehet elérni áldozatok és tulnagy várakozások nélkül. A maga részéről a csúcstalálkozóra három napot elegendőnek lát, mig a külügyminiszterek tárgyalásai hetekig és hónapokig is eltarthatnak. Előre, úgymond, semmit sem lehet megjósolni. Egy kérdésre, amely azt tudakolta, van e bizalmas hír arról, hogy még mindig nem dőlt el, ki
