Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-15 / 3. szám
1955 március. “KRÓNIKA” 9-ik OLDAL ZSUKOY? Dulles külügyminiszter a február 16-iki beszédében az oroszországi változásokról szólva, azon reményének adott kifejezést, hogy “eljön az idő, amikor Oroszország olyan vezetés alatt lesz, amely a a nép biztonságát s jólétét fölébehelyezi a nemzetközi kommunizmus világuralmi céljainak”. Hangoztatta, hogy “ha ily helyzet bekövetkezik, akkor valóban lesz értelmük az Egyesült Államok és az uj Oroszország közti tárgyalásoknak, hogy a két ország és a két nép közti történelmi barátság felújítható legyen.” Dulles nyilván a hatalomért való marakodás jelének tekinti az oroszországi személycseréket és kétségtelenül a sokfélül jelentkező reménynek volt szószólója, hogy végül azok kezébe kerül a hatalom, akiket nem vezet a világ bolsevizálásának ábrándja, hanem békét, nyugalmat, biztonságot akarnak népük számára. Az előbbiek alatt a régi kommunista elméleti fanatikusokat, pártvezetőket értette, mig az utóbbiak alatt, — Zsukov tábornagy és a hadsereg más képviselői előtérbejutásának nyomán, — nyilván elsősorban a tábornokokat, mint akik .kevésbbé állnak a kommunista ..világuralmi célok igézete alatt. Zsukov, Konev és a többi orosz tábornok, ugylehet, valóban kevésbbé csüngnek a világ bolsevizálása célján, mint a pártvezérek, de erről semmi biztosát nem lehet tudni. Ez egyelőre csak szépséges vágy-álom, nincs rá még kézzelfogható alap. Ami eddig történt, Beria lefogása és a Konev tábornok elnöklete alatti vészbíróság általi kivégeztetése, úgyszintén minden jel szerint Malenkov elcsapása Kruscsev első párttitkár és Zsukov szövetkezésének, a párt és a hadsereg szövetségének müve volt. Nem e kerül végül szembe egymással Kruscsev s Zsukov, a párt és a hadsereg? Akit Isten sokáig éltet, talán ezt is megérheti, ha ma még messzi is látszunk lenni tőlel A hadsereg uj generációja már a kommunizmus alatt nevelkedett fel, az öregek pedig öregek, fáradtak és az évtizedek folyamán annyi “agymosáson” (brain wash) mentek keresztül, hogy aligha volna annyi energiájuk, hogy készek volnának egy polgárháborúra. Az egykori uralkodó osztályok tagjait a kommunisták csaknem kiirtották, a szerencséseket pedig, akik megmaradtak, gazdasági és politikai hatalmuktól teljesen megfosztották. így a hadsereg, ha át akarná venni a hatalmat, hogy a kommunizmust megdöntse, nagy fába vágná a fejszéjét kivált, hogy a kommunistáknak a hadseregben és civil posztokon sok millió olyan emberük van, akik a párttól függnek és jól tudják, hogy a párt bukása esetén nemcsak állásukat veszítenék cl, de esetleg az életüket is. Az orosz parasztság teljesen szervezetlen és értelmileg olyan alacsony fokon áll, passzivitása oly örökletesen naov. boav eay zsukovi ellenforradalom reá sem támaszkodhatna. Mindez azonban elmélet és a generálisok egy’ ügyes puccsa, a hadseregnek kiadott félrevezető parancs vagy egyéb trükk esetleg jól beválhat. De hiba volna erre túlsókat építeni, mert ahhoz a kártyajátékoshoz hasonlítanánk, aki abban reménykedik, hogy partnere játék közben talán gutaütést kap. . . A Szovjetben mindenki megfigyelés alatt van, még a megfigyelők is, de ott is épp úgy garázdálkodnak az egyéni önzések, épp úgy intrikák döntik el a legnagyobb kérdéseket, mint a polgári országok legtöbbjében. . . Voltakép senki sincs biztonságban, senkisem a saját gazdája. Nem volt Malenkov és nem az Kruscsev és Zsukov Bem. De hinni kell, hogy a többévtizedes céltudatos, kommunista diktatúra, amely sikerült Sztálinnak, aligha valósul meg a történelemben ugyanolyan pontossággal másodszor. Beria- kivégzésével, reméljük, megindult egy lavina, amely magával sodorta Malenkovot és talán még többeket magával fog sodorni. Kérdés, lesz e olyan erős, hogy yégül elsöpörje a Szovjet egész kommunista rendszerét is? « # # Némelyek úgy magyarázzák, hogy Malenkovnak azért kellett távoznia, mert két párt van s az egyik a jelenlegi időpontot, amikor a németek még nincsenek felszerelve, olyannak látja, amely (az atomfegyverek használatát a kölcsönös veszedelem miatt kikapcsolva) előnyösebb egy uj világháborúra, mig a másik — Sztálin utolsó intelmeinek megfelelően, — ellentéteket akar támasztani a polgári or- Bzágok közt és ki akarja várni, amig azok között tör ki nagyobb háború, hogy aztán a nevető harmadikként a kommunizmus fölözhesse le egymást marcangoló háborújuk hasznát. E tekintetben is kétséges, melyik oldalon áll Zsukov és a vezérkar, sőt Kruscsev álláspontja sem látszik egészen világosan. El lehet képzelni olyan fordulatot is, hogy Zsukov lesz a diktátor és meghagyja a kommunizmust, de lemond a további terjeszkedésről. Visszaadná a rabországok szabadságát, hogy ezzel bekoronázza a nemzeti biztonságnak azon politikáját, amelynek ábrándképét Dulles beszéde vázolta fel? Ez is súlyos probléma, amelynél nemcsak az játszana szerepet, hogy a rabországok a kommunizmus és" a szláv uralom gyarmatai, hanem, hogy egyben a Szovjet elővédjei is, olyan területek, amelyeken a Vörös Hadsereg háborúba bocsájtkozhat anélkül, hogy anyaországa földjén kellene kezdenie a védekezést. Félő, ha Zsukov a régi szláv imperialista mentalitásból megőrzött valami lelki örökséget, nem kívánna “elnökölni” a sztálini “birodalom felosztásán”, nem adná fel a rabországokat kivált nem Lengyelországot és a Balti országokat, amelyek a régebbi időkben Oroszországhoz tartoztak. Ha pedig kommunista, nem adná fel őket, mert a kommunizmus önként nem ad fel egyetlen olyan országot sem, amelyben megvalósította rendszerét. Mindezek dacára Tavasz érkeztén, Március szabadság-szellői fuvallatán uj magyar élet, a felszabadulás reménye tölti el lelkünket. Dulles reményei a mi reményeink, ha Zsukov ma csak a remény szalmaszálát jelenti is és nem elég a megkapaszkodásra. Hozhatja a reményeknek épen az ellenkezőjét, a kommunista és pánszláv lelkűiét egységének még mohóbb törtetését is. . . . Amerikának és a szabad világnak józanul e pesszimisztikusabb eshetőségre kell felkészülnie! Az őshaza nyomában Irta: P. SZELÉNYI IMRE. III. RÉSZ. Bittel és Nauman professzoroknak 1'938-ban kiadott nagy archeológiái munkája: Bogazkőy, “1937-ben felderített hittes-telepeknek ősi világát tárja a nagyvilág elé. Bogazkőy a 4000 év előtti hittes-birodalomnak volt a fővárosa, ahol a Haly folyó partján Subbiluliuma nagy király uralkodott, lakhelyét, Huria-nak” hívták. Utóda volt: Arandás, őt követte testvére Murshilish, majd ennek fia Muvatalish, akit II. Ramses egyptomi király a hires Kadeshi csatában megvert. Történelmi dokumentumként maradt ránk Subbiluliuma király vezérének Tushratának levele, aki miután meghódította a Mitanik és Hurrik mesopotámiai királyságait, ellenséges hadműveleteket tett Siria és Palestina ellen is. Tushrata azonban leányát Taduhepát III. Amenhotep egyptomi királyának adta feleségül, aki könyörgő levelet irt apjának Tushratának, hogy beszélje le Subbiluliumát a hittesek “hatalmas királyát” Palestina és Egyptom meghódításáról! ( Kát Nos. 17-25, 27-29, Mtat Nos. 17-25, 27-29) A követ kező levélből (Kát. No. 41-Mtat No. dl) aztán kitűnik, hogy a politikai levelezésnek meglett az eredménye, a nagy barátság, mert Muvatalisht követő hittes király, Hattushilish leányát veszi feleségül: II. Ramses egyptomi király! Finegan archeológus, 1947-ben kiadott munkájában Light from the ancient Past lOl—oldálbn tüzetesen leírja a véres Kadesh-i csatát, amelyet II. Ramses személyes bátorsága döntött el. A hetesekkel baráti békét kötött s meghagyta nekik: Syria északi részét és Amurrut, de ki kellett üriteniök a hitteseknek Syria déli részét az egész Palesztiniát. A békekötés után vette el feleségül a hittes királynak leányát! Dr. Winkler munkája “Bogazkőy”: 10,000 ékírásos agyagtáblát említ (cuneiform), amelyek hittes hieroglyph-irással vannak irva. Magyarázatában említést tesz, hogy régebben a várost "Hattushának” nevezték s a mellette fekvő városok neveiből, megfejtett agyagtáblákból, arra következtet, hogy két féle hittes írás és nyelv volt: 1.) az ősi hittes és 2.) külügyi hittes nyelv, amit a meghódított népekkel beszéltek. Eme fejtegetéseiben, azonnal látszik, hogy fogalma nincs a magyar nyelvhez, amely, oly hűen őrizte meg a hittesek ősi nyelvét és szokásait! Félreértés ellen leszögezzük, hogy az archeológusuk és nyelvészek véleménye szerint a hittesek nem voltak: szemiták-zsidók, mert Kr. e. 2000 évvel, még Arábiában laktak, de nem voltak törökök sem. mert a törökök, meg Kr. e. 900-ban is az Arai tó vidékén élte, Turkesztánban. (Dr. David: Diet, of the Bible 251 lap, Platte. II.) Dr. Winkler a világhírű tudós és szaktekintély, valamint dr. Albricht, dr. Bittel, Dr. Finegan, Dr. Dussaud, Dr. Wright, Dr. Neuman és dr. Kraeling egyetemi tanárok, vagy 14 kötetet Írtak s közös véleményük, hogy a hittesek Anatoliában léptek, mint a III. nagy birodalom s történelem porondjára és birodalmuk határai voltak: Nilus, Eufrates, Tigris, Taurus hegy és a Fekete tenger. Anatóliai birodalmuk 4000 éves, mely virágzásának tetőpontját Kr. e. 1900-1200 években érte el! Honnént jöttek és II. Salamasser assir király véres Karkár-i győzelme után, hová tűntek (854), senki sem tudja! Ennyi bornirtsághoz az ember fellapozza saját irataikat. és dokumentumaikat s akkor a következőket látjuk: 1. A hittesek fővárosa nem Bogazkőy volt, ezt csak a cseh Hrozny hamisította meg ferde magyarázataiban és nyelvészeti tendenciájában (Die Sprache der Hethiter, 1917-Hrozny), hanem az eredeti írás alapján: Boog-haazkeövy, vagyis Bugházkövy, mert a hatalmas Haly folyó zúgott a fővárosuk alatt! Vannak elírások a különböző, magyarul nemtudó tudósoknál, akik igy írják: Boogazkeuvi, de ez sem idegen nekünk, mert hisz a történelmi hagyományok, talán igy, még jobban érthetők: Bugaczkőy! Bugacz, az egyik legősibb magyar település, Kecskemét határában! Igen érdekes városok vannak az ősi hittes területeken: Sákjegőzy, Bor, Kóny, Bursza, Ságh, Urfa, Derég, Maros, Kula, Mudány, Karám, Hunia, Kados, Ugra, Bihar, Tokaj, Hatvan, Jeges, Gunár, Bánás, Mura, Balat, Vezirküri, Boldva, Szob, Mór, Karszag, Kemenes, Rába. Ráb. Kas, Güksün s vagy többszáz település! Mindezt nem tudták és nem néztek utána! A furcsa nevű királyok közt, azonban megtaláljuk: Pithanas, Anittas, Piustus, Labarnás, Murshilis, Telepinus, Tudalijas, Shupililumias, Arnuvandás, akinek az uralkodása alatt törtek rá az achaitörzsek a hittesekre (Kr. e. 1230- 1215 circ.). Egyesek szerint a trákok és a phrigjaiak, akikkel harcokban tűnik fel később Dárius perzsa király, akit azonban a pannon csapatok “mocsaras és hegyes vidéken, Pannóniában megvertek és igy Dárius visszatért”. Ez a harc vagy a Balaton vidé-
