Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1955-03-15 / 3. szám

S-ik OLDAL '‘KRÓNIK A” 1955 március. “Isten Veled Bajtárs!” Irta: TAUBINGER M. LASZLÖ. Gyászzászlók komor fekete szí­ne ad ünnepélyes külszint Tirol hóboritotta székhelyének, Inns­brucknak. A város minden ha­rangja megkondult. Zugásukat százszorosán verik vissza a kör­nyező hegyek. Az utakat tízezres tömegek szegélyzik. Feltűnő az összesereglettek között a fiatalság nagy száma. Vizkereszt napja van, 1955 január 6-ika, JENŐ főherce­get temetik, az Osztrák Magyar Monarchia utolsó tábornagyát. A koporsót zöldtollbokrétás tábor­noki kalpag és a marsalbot diszi­­tik. A gyászmenetben ott látjuk a dinasztia hazájából száműzött fe­jének, II. OTTÓNAK, képvisele­tében GOTTFRIED főherceget, az előkelőségek sorában többek között LICHTENSTEIN uralko­dó hercegét, ALBRECHT bajor királyi herceget, a kormány, Tirol és a város képviselőit. De részt­­vettek a gyászmenetben a kis osztrák hegyi falvakból letóduló egyszerű, kérges kezű tiroli pa­rasztok ezrei, az innsbrucki hon­talan magyar kolónia csaknem teljes számban, szlovákok, horvá­­tok, csehek, a szudéta németek képviselői, egyszóval a volt Mo­narchia nemzetiségeinek minden rangú-rendű fia. Ez a temetés több volt egyszerű gyászszertartásnál. Sokkal inkább mondhatnók, hogy a gyászszer­tartás csak az alkalmat adta egy spontán, minden előzetes rendezés nélkül lejátszódott politikai tün­tetéshez, mellyel a volt Dunai Mo­narchia szétbomlasztása ellen fog­laltak állást Innsbruckban a nép­szerű főherceg temetésére össze­­sereglett emberek. Tüntetés volt ez a Dunamedence népeinek sors­közössége s az őket évszázadokon keresztül összetartó eszmék mel­lett, a rövid életük alatt csúfosan megbukott utódállamok, a bennük uralkodó diktatúrák és az egész mai korrupt rendszerekkel szem­ben, melyek a népuralom nevében csak szenvedéseket hoztak népe­inknek. Jellemző erre az 1919 óta bekövetkezett hangulatváltozásra az a tény is, hogy a halott tiszte­letére küldött koszorúk között fel­tűnő helyen ott szerepelt KÖR­NER osztrák államelnök koszorú­ja is, aki annak a szocialista párt­nak soraiból került az ország élé­re, mely a 37 esztendő előtti té­boly idején száműzte az uralkodó ház tagjait, köztük JENŐ főher­ceget is Ausztriából. JENŐ főhercegben, az asperni győző unokájának nemes szemé­lyében számos olyan tulajdonság egyesült, ami keresztény európai­ságnak nevezhetünk a javából. Mint ahogy nagyatyja, KÁROLY főherceg, aki először aratott dia­dalt NAPOLEON forradalmi jakobinizmusból született, európai hegemóniára törő diktatúrája fe­lett, ugyanúgy vetett meg JENŐ főherceg is minden erőszakot, al­jasságot és népszerüség-hajhá­­szást. Ur volt a szó igazi, nemes értelmében, ur, aki egész hosszú életén át szolgált és azokat a ke­resztény elveket vallotta élete ve­zérfonalának, melyekből hajdan Európa nagysága született, me­lyek alapján a kard mindég meg­hajolt a Kereszt előtt, melyek is­merték a könyörületet, a megbo­­csájtást és a lovagiasságot. Jenő főherceg valóban egyesítette ma­gában a Keresztes Hadjáratok idején életrehivott Német Lovag­rendnek legnemesebb hagyomá­nyait, annak a Lovagrendét, mely a kereszténység keleti védőbás­tyája lett s melynek utolsó nagy­mestert' a tábornagy volt. Elveit akkor sem tagadta meg, amikor az első világháború idején Balkán-hadseregünk újjászervezé­sével, majd az olasz fronton har­coló csapataink főparancsnoksá­gával bízta meg az uralkodó. Ti­zenkét véres Isonzocsatában véd­te 14 nemzet közös hazáját, a Du­nai Monarchiában egyesült Kö­­zépeurópát, a ránk törő ellenség­gel szemben. Hogy katonáinak nemcsak parancsnoka, hanem jó­ságos atyja is volt, azt bizonyítja az a száz és száz őszhaju, gör­nyedt hátú veterán, akik büszkén öltötték magukra a rég elkopott egyenruhákat és hívás nélkül, spontán sorakoztak fel a golyó­tépte, dicső ezredzászlók alá, hogy elkísérjék utolsó útjára egykori vezérüket. Megrázó kép volt egy régi, büszke hadsereg aggastyán korban lévő hadfiainak ez az utol­só diszmenete a halott tábornagy előtt. Amikor meghajoltak a sok csatát látott lobogók, amikor utol­jára tisztelegtek az egykori ison* * zói hősök, ma tisztes nagyapák, parancsnokuk koporsója előtt, szem nem maradt szárazon. "Isten Veled, Bajtárs”. Ezek a szavak álltak az egyik, öreg veterán által magasra emelt zászlón. Jenő fő­herceg valóban az volt, bajtársa katonáinak. , Amikor az első Osztrák Köz­társaság idején hazájából száműz­ték, vagyonából kiforgatták és megalázták, akkor is mindég olyan magatartást tanúsított, hogy ki­vívta magának a menekültet befo­gadó idegen országok lakosságá­nak tiszteletét és megbecsülését. Talán a legszebb pillanat lehetett életében, amikor ismét a szeretett tiroli hegyek között telepedhetett le, azon a földön, melyet ősei nyomán vérével védett. Annak ellenére, hogy teljes visszavonult­­ságban élt, mindenki érezte, hogy egy olyan korszak reprezentánsa, melyre csak büszkén tekinthetünk vissza mindannyian, akik a Duna­­medencében születtünk. Hogy en­nek a korszaknak szellemét nem lehetett az Osztrák Magyar Mo­narchia határainak lerombolásá­val kiölni az ott élő népek szivé­ből, azt Jenő főherceg temetése mutatta meg a világnak. A tábornagy utolsó útja alkal­mával lejátszódó spontán tüntetés, talán egy uj boldogabb korszak születésének első hajnalsugara volt. Itt találkozott 37 esztendő után első ízben a tegnap és a ma. A temetésen résztvevő nagyszámú fiatalság magatartása azt bizo­nyítja, hogy az ifjúság a jövő biz­tosítékát a múlt tradícióban kezdi keresni, annak a keresztény szel­lemnek újjáélesztésében, melynek élharcosai a Dunamedencében a Illattalan vagy havak lilioma: Télben-fogant örök-tavasz hava! Téged ölel féltve a naparanya, Vihartüző gondoknak harangja! Hírnök vagy lángban halott-világ torán S kongatsz a pásztán, Te szolid virág! Hangod él, repül s a titkok ere zug — A hegyhátakon Te-hangod: az Ur! Tocsog már a kert, cikkázik a táj — Élet-villantó fények ereje száll: Völgyeken, mezőkön s sziveken át! Havasok hátán nézlek, oly sután. . . . Te szende gyertya, de édes hóvirág — Tavaszba-zengő, titkos égiláng! Chaska,1955. P. SZELÉNYI. Habsburgok voltak s melynek megtagadásával elbuktak népeink is. Ma már egyre többen érzik, főleg a fiatalok között, hogy a ke­resztény eszmeiséggel telitett ösz­­szefogásban találhatják meg a du­nai népek az 1918 óta rájuk sza­kadt helota-sorsból kivezető egye­düli utat. "Per me regnant reges” olvas­ható a Habsburgok koronájának keresztje alatt. Ez a mondat fii­­gyelmeztette az egykori birodalom uralkodóit arra, hogy náluk sok­kal hatalmasabb Urnák tartoznak felelősséggel földi magatartásu­kért. Ha majd újra ezen szellem­nek megfelelően építjük fel jövőn­ket, akkor nyugodtak lehetünk- - - 1— c lll'ííríloor ♦>' '*•*1' r»<»n1r mtiuícyt illtl t ui-uiv) akik hatalmukat Isten kegyelmé­ből eredőnek tekintették, ennek megfelelően éltek is vele. MAGYAR ÜGYBEN. A Katolikus Magyarok Vasár -• napja és a Szív Újság leközölt egy-egy cikket arról a magyar szempontból rendkívül fontos tényről, hogy . Washingtonban, Amerika fővárosában uj magyar kezdés történt. A cikket nem mi közöltük. De ha igy kikerült az uj alapitás a köztudatba, nem árt, ha személyesen is tájékoztatunk ar­ról, hogy a piarista rend generá­lisa, Főtisztelendő Törnek Vince Bátori József generálisi delegátus ur javaslatára felállította az ame­rikai piarista tanulmányi házat Washingtonban. (907 Michigan Ave. N. E. Washington 17, D.C., Piarist House of Studies, Queen of Pious Schools). Az amerikai katolikus életben ez nem kis jelentőségű dolognak látszik s nemcsak a piaristaság­­nak, hanem a magyar katolikus­­ságnak is sok előnye lehet ebből a jövőben. Mi már számtalanszor tapasztaltuk eddig is, hogy amikor a református magyarok Kossuth Lajos-székháza ebben a városban foglal el előkelő helyet, a katolikus magyarságnak is hasz­nára van ha életjelet adnak ma­gukról, épen annak a piarista rend nek révén, amelynek Kossuth La­jos tanítványa volt Sátoraljaújhe­lyen. Kérjük az amerikai -magyar hí­vőket, hogy ezt a katolikus ma­gyar ügyet foglalják imáikba, amely az amerikai ifjúságnak gon­doskodik majd olyan nevelésről, amilyenben Kossuth Lajosnak is része volt. Ha bármiben szolgálat­ra lehetünk, szívesen állunk ren­delkezésre. ROZSÁLYI FERENC. DR. DOBOLYI A GYÓGYU­LÁS UTJÁN. Mint értesülünk dr. Dobolyi Lajos, ezredes, a Mindszenty Mozgalom vezetője és a “Mind­szenty Népe” főszerkesztője ne­héz és kritikus műtét után a teljes gyógyulás utján van és lapja uj számának megjelentetését május­ra készíti elő. A "Mindszenty Népe” nagy hozzáértéssel szerkesztett lap, amely . ^ _a,iak a törté­nelmi hagyományai szellemében való megújulásáért küzd és a Mindszenty Mozgalom is minden jóérzésü magyar honfitársunk leg­melegebb pártfogására érdemes. A lapra előfizetni s a mozgalomba belépni dr. Dobolyi Lajos, 9103 Holton Ave., Cleveland, Ohio címen lehet. Dr. Dobolyinak szívből kívá­nunk mielőbbi teljes felgyógyu­lást és kérjük olvasóinkat, támo­gassák belépésükkel és előfizeté­sükkel, hogy a közbejött betegség által okozott nehézségek dacára, a Mozgalom és a lap továbbra is betölthesse minden dicséretre mél­tó, nagyértékü hivatását! HUSVÉTRA Gondoljon szükségben szenvedő óhazai hozzátartozóira és küldjön nekik szeretetcsomagot Magyar- Amerika egyik legrégibb csomag­küldő vállalata által FIFTH AVENUE PUBLIC SERVICE BUREAU 227 5th Ave. (near 30th St.) New York 16, N. Y. LE 2-5322 EMIGRÁCIÓNK ÉRDEKES KöNYVUJDONSÁGAI: HORTHY MIKLÓS: 'Emlékirataim” .......5.00 (kanadai) $ KÁLLAY MIKLÓS "Hungarian Premier” (angolul) ................. 7.00 (kanadai) $ SULYOK DEZSŐ: "A trianoni béke és következményei” 5.00 (kanadai) $ Megrendelhetők “money order”-reI HELICON BOOK SERVICE Box 96, Toronto, Ont. Canada.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom