Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-15 / 3. szám
Xik OLDAL *‘K R Ó N I K A” 1955 március. hácsnáL A hatalmas gesztenyefák lombjai sárgáspiros színbe hajlottak, amikor búcsút vett az ősi Püspökvártól, látszólag örökre. Püspöke Innsbruckba küldte öt a Canisianumba, hogy itt végezze teológiai tanulmányait. Még be sem fejezte első évét, amikor gróf Széchenyi Miklós a győri püspöki széket a nagyváradival cserélte fel. A püspök kívánságára az ifjú teológus is egyházmegyét cserélt s a nagyváradi egyházmegyébe lépett át. Sziwel-lélekkel folytatta teológiai tanulmányait. Nem sok időbe tellett s az elöljárók büszkesége, társainak pedig példaképe lett. Az intézet régense, P. Hoffman, már akkor mint püspökjelöltről emlékezik meg az információban s két évtized múlva csodálkozva kérdezi egyik levelében: báró Apor Vilmos még mindég nem 'lett püspök? A Gondviselés alapos előkészületet szánt neki a püspökséghez: végig kellett járnia az élet iskoláját, a papi hivatás legkülönbözőbb állomásait: volt tábori lelkész, káplán, tanulmányi felügyelő, teológiai tanás s több mint két évtizeden át gyulai plébános. A lelkipásztor! munka volt eleme s életének legszebb korszaka. Fáradhatatlanul járta híveit, válogatás nélkül ment családtól-családhoz, a legszegényebb kunyhóban éppúgy otthon volt, mint a kastélyokban. Az idegenkedés és tartózkodás, mely az egyszerű népben a “báróval szemben természetes volt, hamarosan őszinte ragaszkodásnak és szeretetnek adott helyet. A “báró ur" fogalommá vált Gyulán és az egész vidéken: valami felsőbbrendűség sugárzott belőle, mely azonban nem volt elriasztó, hanem kedvesen vonzó s rezonanciára talált szegényben és gazdagban, gyermekben és felnőttben egyaránt. Mindég a nép között járt: a néppel érintkezett a kubikosok gyűlésein éppenugy, mint iskolákban, templomban, gyóntatószékben éppenugy mint az egyházközségi élet ezer megnyilvánulásában. Nem öltözött páncélba: a jóság és szeretet volt legfőbb fegyvere. Ez adott neki erőt külső alkotásokra is: művészi érzékkel restauráltatta a hatalmas plébánia templomot, felépítette a róla elnevezett napközi otthont, P. Bangha müveit németre fordította, a liturgikus élet ápolására pedig minden évben kiadta a magyar misenaptárt. A leikipásztori munka sohasem volt teher számára. Nem egyszer alkalma lett volna a plébániát kanonoki javadalommal felcserélni, de elhárította magától a tisztséget és a kényelmet, mert a lelkipásztori munkát minden földi megbecsülésnél és kényelemnél többre értékelte. Imponáló egyénisége és páratlan tekintélye mellett is mindég alázatos maradt, aki sziveses tanult egyszerű híveitől is. Lelkűleiére jellemző, hogy az alaptalan szemrehányásokat is türelemmel s lelki épüléssel fogadta. Amikor például egyik szektába tévedt hívét felkereste, hogy az Egyházba visszavezesse s ez más érv hijján kifogás tárgyává tette, hogy cigarettázik, feltette magában, hogy hívei érdekében erről is lemond. Ettől kezdve nem gyújtott cigarettára. Bar egyénisége valóban püspökké predesztinálta őt s a nép körében állandóan mint püspökjelölt szerepelt, maga sohasem foglalkozott ezzel a lehetőséggel. Jellemző, hogy a nuncius levelét, melyben püspöki kinevezését vele első ízben közölte, felbontatlanul zsebében hordta s csak este került véletlenül kezébe. A vatikáni rádió közlése nyomán a kinevezés hire futótűzként terjedt el hívei körében: a nép a plébánia elé özönlött, ujjongott és sirt, örvendezett és szomorkodott, mert a püspökkel elvesztette plébánosát, a Báró Ilrral szerető atyját. A püspökszentelés a gyulai plébánia templomban volt: felejthetetlen élmény, igazi családi ünhep, a lelkek összeforródása a jó pásztorral. Amikor első főpásztori áldását osztva végigvonult a zsúfolt templomon, nem maradt szem szárazon. Báró Apor Vilmos most másodszor jegyezte el magát a győri egy házmegyével. A fiatal teológus három évtized múlva mint püspök tért vissza az ősi Püspökvárba. Alig, hogy lecsendesedett az ünnepi fogadás zaja, kisétált a jól ismert parkba, megállt a bástyafokon a püspökök emlékköve előtt. A régi gesztenyefák is álltak még. Mégis milyen más minden: akkor ősz volt, most tavasz bontogatja a rügyeket: a szeminárium is ontja a termést, kék reverendás kispapok sétálgatnak a vár tövében s a hideg gránitoszlop is mintha melegebben beszélne szeretetről, áldozatról, vértanuságról. Ez a három lett a püspöki méltósággal öröksége. Püspöki jelmondata: “Crux firmat mitem, mitigat fortem”, csak a módját fejezte ki annak, hogyan kell a kereszt jegyében a szeretetet, áldozatot, a vértanuságot bátran s mégis szelíden gyakorolni. A SZOCIÁLIS PÜSPÖK. A békebeli magyar püspöktől szociális vonatkozásban kettőt várt a világ: 1) szociális lelkületet, a szociális elveknek hirdetését, 2) földesúri mivoltából kifolyólag szociális tetteket. Az elvek és a lelkűiét komolyságának próbáját a tettek képezték. Vilmos püspök a szociális igazságot nemcsak hirdette, hanem élte is. A mostoha külső körülményeknek, a háborúnak terhére kell írni, hogy ez a gazdag, nagyvonalú lélek nem tudott olyan tettekben kivirágozni, melyek uj korszakot jelentettek volna nemcsak a győri egyházmegye, hanem az egész magyar katolicizmus történetében. Az Egyház és a munkásság közös tragédiájának érezte a munkásosztály eltávolodását az Anyaszentegyháztól, Minden tőle telhetőt elkövetett, hogy ezen a bajon segítsen. Először lelkileg próbált közel férkőzni a munkásság szivéhez, bizalmat akart ébreszteni benne Krisztus és az Egyház iránt. Végiglátogatta az egyházmegye területén fekvő gyárakat, ipartelepeket, közvetlenül elbeszélgetett a munkásokkal helyzetükről. Külön papot rendelt ki a gyártelepek ifjúságának gondozására. Személyesen résztvett szórakozásaikon, játékaikon s nem kis összeget fordított ezeknek fedezésére. A püspöki kar megbízásából ő volt az ifjúmunkás szervezetek-Hozzászólás A KRÓNIKA 1954 NOVEMBERI SZÁMÁBAN MEGJELENT “A LEGITIMIZMUS PROGRAMMJA” ÉS “SENKI SEM FELELŐS ŐSEI HIBÁIÉRT” CIMÜ CIKKEKHEZ. nek országos védője s legfőbb egyházi irányitója. Gyönyörű terveket szőtt modern tanoncotthonok építésére Győrött és Tatabányán a szaléziak vezetése alatt. Miért nem fogott neki mindjárt az építésnek, mondhatná valaki? Hiszen nagy birtok felett rendelkezett s csak egy szavába került volna! Kevesen tudják azt, hogy minden magyar püspök a régi világban nagy teherrel, adóssággal vette át javadalmát. A főpapi örökösödés szabályai szerint a püspöki javadalom teljes felszerelése az előd személyi tulajdonát, következőleg hagyatékát képezte. A püspök halála után a javadalom teljes élő és holt felszerelését egy miniszteri bizottság felértékelte s értékét három részre osztotta: az államkincstár, az Egyház és a rokonság részére. Az uj javadalmasnak ezt az összeget ki kellett fizetnie, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy három-négy évig mást sem csinált, mint adósságot törlesztett. Ilyen körülmények között az uj püspök keze meg volt kötve s nagy vagyona mellett sem gondolhatott komoly alkotásokra. Vilmos püspök ennek a visszás helyzetnek véget akart vetni. A kormánytól az államkincstár javára befizetett összeggel megvál-* tóttá a szabad végrendelkezés jo-A Krónika A legitimizmus programmja ciniii cikkében oly meggyőzően fejtette ki azt, mit jelent az országnak a király, bogy csak pár mondatot kívánok hozzáfűzni. Nagyatyám, Rapaics Dániel egyike volt az 1848 -as szabadságharc hőseinek, akiről a történelem többek között ezeket Írja: Kemény Farkas a piski hid hősies védelménél megmentette Erdélyt, Rapaics Mármaros felszerelésével és megerősítésével megvédte fél Magyarországot. Nem rajtunk múlt, hogy hazánk végül mégis leigáztatott . Nagyatyám harcolt a magyar nemzet függetlenségéért, a szabadságért, az alkotmányos és törvényes rendért, de a Király detronizálását úgy -1948-ban, mint később is hosszú élete folyamán, elítélendőnek tartotta, pedig a szabadságharc leverése után halálra Ítélték és csak szerencsés véletlen folytán kapott kegyelmet és lett az olmützi vár bilincsbevert foglya. Ezen körülmények sem változtatták meg a felfogását az uralkodóval szemben, mondván, hogy az uralkodó 1848-fcan még oly fiatal és tapasztalatlan volt, hogy nem Ot, de a tanácsadói' kell felelőssé tenni azért, ami te' f13*?'1 1. Ferenc József Őfelsége a későbbi uralkodása folyamán bebizonyította, hogy nagyatyámnak volt igaza s én osztom nagyatyám felfogását. Nem vagyok elfogult és elismerem azt, hogy a Monarchiának voltak hibái és a Monarchia irányítóinak bűnei és mulasztó sai és hogy ezeket nehéz elfelejteni, mert mi mindenkor fájdalommal, kegyelettel, tisztelettel és hálával fogjuk a 48-as szabadságharc hőseinek szent emlékét megőrizni. A 48-as szabadságharc hőseinek áldozatos harca tette le az alapot ahhoz, hogy Deák Ferenc, a Haza Bölcse képes volt a kiegyezést létrehozni, mert az uralkodó sohasem felejtette el azt a hibát, melyet 1848-fmn a Monarchia irányítói az O nevében elkövettek. I. Ferenc József Őfelségének uralkodási korszaka, a kiegyezés után egészen 1914-ig, talán egyik legsze bb és legbékésebb kora volt Magyarországnak. Ez a korszak határozottan progresszív irányzatot mutatott fel és előnyei elvitathatatlanok. Ez a korszak sokat enyhített a múlt hibáin és tévedésein, de az természetes, hogy mi azért sohasem fogjuk elfelejteni a 48 -as szabadságharc hőseinek küzdelmeit és áldozatait és az emléküket mindenkor a legnagyobb kegyelettel fogjuk megőrizni. Ha Magyarország egyszer ismét szabad lesz, úgy a Nemzet összessége fog szabad választás utján dönteni. En hiszem, hogy a Nemzet többsége a királyság mellett fog dönteni. Ha ez megtörtént, akkor az ország összes alkotmányos tényezőinek hozzájárulásával, Oltó őfelségét hazahozhatják, hogy foglalja el ősei trónját és a demokratikus szabadság jegyében kormányozza a magyar Nemzetet. Ez a megoldás bizonyára lehetővé tenné a dunai kérdés federativ megoldását, meghozná a békességet a federáció keretén belül élő k i s nemzetek között és ily módon biztosítva lenne a federativ tömb hatalmi helyzete és gazdasági prosperitása is, ami rendkívül fontos az európai hé-E C r - . T • ' / kc fenntarnTsanak szempontjából. Ottó trónörökös élete, felfogása és megnyilatkozásai garanciát alkotnak arra vonatkozólag, hogy benne Magyarország olyan államfőt nyerne, aki biztosítani tudná a magyar Nemzet függetlenségét, szabadságát az alkotmányos és törvényes rendet és az annyira kívánatos szociális fejlődést. Úgy hiszem, hogy végzetes tévedés lenne Ottó őfelségét felefőssé tenni a múlt bűneiért, hibáiért és tévedéseiért. Meg vagyok győződve arról, hogy ő az igazi keresztény nyugati demokrácia szem-előtt-tartásával vezetné a magyar Nemzetet egy szebb és jobb jövő felé. Boronia, Ausztrália, 1955 feb. VITÉZ RAPAICS DEZSŐ.
