Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-15 / 3. szám
_L VOLUME XII. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1955 MÁRCIUS. NO. 3. SZÁM. Szociális királyság Egy nagy mai magyar vértanú (*) Otthoni emlékek között kutatva régi fénykép akad a kezembe: két arc egymás mellett; széles homloka, derűs szemű papi ember oldalán egy ifjú, mintha tanító és tanítvány vol na, tekintetük párhuzamosan száll ugyanazon cél felé. A kép Lequeitoban készült, II. Ottót ábrázolja Grieger Miklóssal, valóban mester és követője van együtt rajta s a cél, amelyet szemük a messzi spanyol földről kelet felé fordulva keres — Magyarország! Az örökös királynak nagyon kevés olyan fényképe van, amelyen családja tajain kivül másokkal volna együtt. Pillanat felvételeken néha volt tanárai, vagy látogatók láthatók mellette, ez a kettős kép azonban nem pillanatfelvétel, hanem mindkettőjük tudtával ps akaratával EízzLIe-' ~űrf £ix,ui . van a magyar nen . számai a, programmot jelent. Ezt a programmot Grieger Miklós neve és tragikusan rövid, de eredményes életpályája fejezi ki. A keresztényszocializmus magyarországi elindítójának, az európai tekintélyű Giesswein Sándornak utóda, élete müvének méltó folytatója volt Grieger Miklós sóskúti plébános, országgyűlési képviselő. A ke resztényszocializmusnak Magyarországon tisztes és sikerekben gazdag múltja van és 1919- ben, az első kommün bukása után, nagyon kevesen múlott, hogy a vörös mételyből kiábrándult szervezett munkásság nem került át teljes egészében a keresztényszocialista táborba. Ha szegény Huszár Károlynál dinamikusabb s messzebbre néző egyéniség áll az ügyek élén, uj fordulatot adhatott volna a magyar munkásmozgalom fejlődésének, mert a munkástömegek nemcsak rnegkótyagosodott vezéreikből ábrándultak ki a kommunizmus véres csődje után, hanem magából a marxizmusból is. Sajnos az úgynevezett ellenforradalmi kormányok elmulasztották a lélektani pillanatot s a magyarországi szociáldemokrácia külföldi segítséggel újból lélekzethez jutott és erőre kapott. A feladat Hús zár Károlynál nagyobb emberre volt méretezve: a zűrzavaros idők egymásra tornyo sodó tennivalói között nem ismerte fel azt a kibontakozási lehetőséget, amelyet a keresztényszocialista plattform kínált a vesztett háborúval és országcsonkítással ránkszakadt gazdasági és szociális káoszban. Az elmulasztott lélektani pillanattal a magyar keresztényszocialista mozgalom jelentősége is teljesen elszintelenedett volna ha az alkotmányos élet .megerősödésével a két háború között nem jelentkezett volna egy olyan egyéniség, aki Giesswein Sándor nyomdokain járva, s a mély szociális tartalmú Néppárt elgondolásait az uj helyzetbe átmentve, újra aktualitást, gyakorlati célt és politikai hangsúlyt tudott adni a keresztényszocializmus gondolatának. Grieger Miklós volt ez az egyéniség, a nép fia, a szociális Egyház papja, a pápai enciklikák szellemének megszólaltatója és nagyhatású tolmácsa, a súlyos feladatokkal birkózó csonkaország politikájában rüen beszélt, pozíciót, diszt, kitüntetést sohasem keresett, talán ezért érezték magukhoz közel a tömegek. Nagy tudásával, átfogó szociális képzettségével sohasem kérkedett, nem voltak pózai, nem játszotta a forradalmárt, pedig a szó apostoli értelmében igazi forradalmár volt : uj, jobb világot akart teremteni a régi helyén, egyenlő lehetőséget adni mindenkinek, megélhetést a nincstelennek, jogot a hátraszoritottnak, eredményt a munkának. Az első világháború romjain ujjáépitkező csonkaország vezetői irányításért a múltba nyúltak vissza s szerencsétlen kézzel az élet számos vonalán azokat a gondolatokat keltették életre, amelyek már a boldog békében is időszerűtlenekké öregedtek. Grieger Miklós a ferencjózsefi kornak ezt a karikatúráját akarta kiradírozni a magyar életből s helyére őszinte és méltányos, szociális kormányzatot akart állítani, a különböző társadalmi rétegek testvéri együttműködését, egymás megértésének harmonikus szellemét. Zsinórmértéke, szociális katekizmusa a Quadragesimo Anno volt s a magból, amelyet elvetett, olyan intézmények sarjadtak, mint az EMSZÓ és a KÁLÓT, amelyeknek szelleme a kommunisták irtóháboruja után is él még a leigázott Magyarországon. Ezt jelenti a képen Grieger Miklós arca, a messzenézö tekintet, amely mindnyájunkban, akik ismertük őt, régi emlékeket idéz: egy nehéz, de harcos és hősi korszak jobb jövendőt ke-BÁRÓ APOR VILMOS, a szentéletü püspök és vértanú az utolsó évtizedek magyar egyházi életének egyik legjelentősebb példát mutató egyénisége volt. A pusztító hatalmakkal szemben helytálló magyarságnak ma a szentek példájára van szüksége. Ezért fontos, hogy megismerjük annak a nagy magyar főpapnak életét, működését és mártírhalálát, akinek oltárraemeltetését remélhetjük. Az emberek nem lesznek máról holnapra szentekké. Ez csak a Szent Pálok kivételes kegyelme. Az emberi egyéniség, jellem a sok külső tényező mllett kemény s következetes önfegyelmezésnek, mun kának, az Isten kegyelme céltudatos felhasználásának eredménye. Sáró Apor Vilmos sem született szentnek: a lelki nagyság magaslatait neki is kemény küzdelemben kellett megjárnia. Apor V ilmos Segesvárott született 1892 február /9-én. Bölcsője felett izig-vérig jámbor, buzgó, a mindég nagy hálával s szeretettel emlegetett édesanya imádkozta leikébe a papi hivatást. Édesapját hatéves korában resö álmait, terveket, amelyeket korai elmúlása és a világtörténelem tragikus eseményei hervasztottak el. II. Ottó arca pedig ugyanazon a képen, ugyanazon cél felé néző szemekkel, arról beszél, hogy a Szent Korona örököse is részese azoknak az elgondolásoknak, amelyeket Grieger Miklós a szociális királyság fogalmával fejezett ki. Mit jelent a szociális királyság? A marxizmus az osztályharc jelszavával meg akarja osztani a társadalmat, hogy az egymás ellen fordított erők nyakára a szervezett kisebbség uralmát, a munkásosztály diktatúráját ültesse. Szembe akarja állítani a falut a várossal, a munkaadót a munkással, a müveit rétegeket a kevésbbé tanultakkal, mert csak mindenkinek ebben a mindenki ellen folyó harcában lát lehetőséget arra, hogy a társadalom egy töredéke kaparinthassa magához a végrehajtó hatalmat. Hogy ez az osztályharcos po litika hova vezet, azt már az 1919 -es kommün katasztrófájából is megtanulhatta a magyar nép, de még keservesebben tapasztalja napjainkban. Az osztói yharc nemzetpusztitó, megosztó politikáival szemben a szociális királyság szintézist jelent, a nemzeti energiák összevesztette el. Gyermekéveit a jezsuiták kalksburgi, majd kalocsai intézetében töltötte. Középiskolai tanulmányai után, 1910-ben nagy elhatározással indult Győrbe: az akkori győri püspöktől, gróf Széchenyi Miklóstól, felvételét kérte a győri egyházmegyébe. A püspök akkor építette az uj szemináriumot. Az uj kispapot elvezette a Püspökvár keleti bástyasarkához s nagy szeretettel mutatta neki az emelkedő uj épületet. "Azért építem ide, — mondotta — hogy a kispapok mindég a szemem előtt legyenek. Ok a püspök szemefénye s az Egyház reménye”. E szavak mélyen belevésődtek ifjú leikébe. Bizonyosan nem gondolt akkor arra, hogy néhány évtized múlva püspökként fog ott állani a bástyafokon, hogy imádságos lélekkel nézze saját kispapjainak, szemefényének fejlődését, ígéretes növekedését. Még egy emléket vitt magával e kerti sétáról. Szeme megakadt azon a gránitoszlopon, mely Gergely és Paksy Balázs győri püspökök emlékét hirdeti. Mindkettő a csatatéren esett el: az első Mohinál, a második Mofogását, ai társadalom erőinek a jogos érdekek tiszteletén és a méltányosságon alapuló közös munkáját. Olyan nemzeti tár sadalmakban, amelyek történelmi hagyományokon épültek s amelyekben a különböző rétegeknek több évszázados fejlődés alapján alakult ki a helyzetük, ilyen együttműködés csak egy pártatlan központi hatalom irányítása, az ellentéteket állandóan letompitó befolyása, a különbségeket elsimító, kiegyenlítő politikája alatt jöhet létre. Ez a központi tekintély egyetlen rétegnek, foglalkozási ágnak, hatalmi csoportosulásnak vagy személyi klikknek sem lehet lekötelezettje, nem lehet tehát választásnak alávetett tényező, hanem csak olyan szerve az államéletnek, amelynek az irányításhoz való joga kétségbevonhatatlanul az alkotmányban gyökerezik. Ilyen tényezőt pedig csak egyetlen egyet ismer a magyar közjog: a királyt. Grieger Miklósnak a magyar nemzet jobb életföltételeit kutató szelleme a szociális királyság keretében találta meg boldogabb jövendőnk lehetőségét. A kettős arckép ezt a gondolatot fejezi ki. A Mester meghalt, Tanítványa azonban nemcsak emlékét, de szellemi örökségét is megőrizte. V
