Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-15 / 7. szám
1954 jullus "RROKilCA' 3-ik OLDAO kodnak, Tőlük nyjugatra voltak az avarok, az alánok és a keleti gótok törzsei s a mai Besszarabiában a bessenyők. Az első huninvázió Kx. u. 379-ben szaggatja őket széjjel és igy kerültek a Yolga északi kanyaraiba s a mai Georgia lankáira. A Don déli torkolatától, a második hun veszedelem félelme nyomja őket ^nyugatra, ahol megalapítják Lebédját, majd az Etelköz-Vizköz lesz az uj hazájuk, Az ismert török-bulgár ármány következtében, amikor távollétükben a bessenyők megrohanják telepeiket és kardélre hány jak határos törzseiket, családjukat, indulnak el Álmos vezérlete alatt a Kárpátok irányába s erre az uj [honfoglalásra választják meg vezérüknek a dicső Árpádot, aki Vereckénél éri el a régi Hunnia határát. (894,) A mai modern történelmi kutatás igazolta, hogy az egész' Svatopluk-história, csak szláv-mese, ínért hisz Pannóniában, már a Kr. előtti időkből, valamint Trajánus harcaiból jólismert pannonok laktak, akik sose voltak, sem nyugati, Sem keleti szlávok. Lajos germánosztrák királynak volt az egyik kis kormányzója, minek után a kelták, Nagy Károly a rómaiak után leigázta őket, akit viszont a germánok verték ki Pannóniából, Az alföldön az oroszok laktak. A honfoglalásunk idején tehát jazzig, gepida, avar, pannon és dalmát törzseket találták itt, 896- íban, azonban Ravazdon megegyeztek Árpáddal s mint a kabar törzsek, úgy a pannonok is testvéri-közösségben egyesültek. Ezzel befejeződött a magyarság Honfoglalása, ami 1000 évig tartott is! Ezt tanítja az oknyomozó világtörténelem, a történelmi ásatások, az összehasonlító nyelvtudomány és a népek igaz hagyománya! 1 Lennének szívesek, ott a Frankfurter Neue Presse redakciójában megmagyarázni, hogy mikor, hol és milyen alkalommal elegyedtünk int ős-magyarok a mongolokkal, mikor volt nekünk mongol-tatár fejünk, hol vetettük le s hol, mikor ‘ nemesítettek fel” bennünket az afrikai berberek, az iráqui szlávok és a mai Itália halmairól visszamenekült nyugati barbar-gótok, mint a románok? 1 Nekünk ős magyaroknak, nincs mit letagadnunk, mert az asszirsSzumir történelmi kutforrások, valamint a kínai, indiai, perzsiai, görög, arab kútfők elmondották és megírták, hogy müveit, harcias, leeményvágásu “barna fiuk” voltunk, akiknek nem kellett koldulni la berberektől, a sziávoktól, sem a románoktól,'kultúrát, sem harci modort, sem erkölcsöt, de még gazdaságot sem! A felásott ősi fejedelmi sirjaink beszélnek kultúráról, civilizációról, harcmodorról, fényes asszonyainkról, rettegett hadoszlopainkról, kincseinkről, földművelésünkről, kemény nevelt jegünkről, iparunkról, kereskedelmünkről, már akkor, amikor a Frankfurter Neue Presse ősei még földi-kunyhókban laktak s nem is tudták, hogy mi az acél. mi a ló, mi a kocsi, mi a selyem, mi a bársony és az aranyos kantár! A hirdetett szlávijaik pedig, ott hallgattak valahol Baku környékén. mint a bolgárok rabszolgái és a keleti gótok utódai, a mai románok Ostrogosnál futottak a hunok elől! Hogy ma beszélhetnek germán hatásról, szláv és román csoportokról, az csak a magyarság nagy lelküségéből forrásozik, akiknek lovagiassága és nemes szive menedéket adott a moszkovitáktól üldözött népcsoportoknak, a törököktől üldözött szerbeknek és önzetlen szociális szellemében nem zavarta ki az erdélyi hegyeinkben kecskéket legeltető román mócokat! A mai svábjainkat is önzetlen szívvel fogadtuk be a germán vidékekről, hogy ott igaz és jó hazájuk lehessen, amit ma főleg hálával és hűséggel hirdetnek! Mi tudjuk és érezzük, hogy az igaz és önérzetes germánok nem azonosítják magukat a Frankfurter Neue Presse gyűlöletet szító állításaival, mert élet-halál harcainkban bőven tapasztalhatták a magyar szív, a magyar erő és a magyar lovagiasság évezredes éré nyeit! Harci értékünkről és kultúránkról pedig a komoly historikusok, az oknyomozó történetirás nagyjai, megállapították, hogy “Európa egyik leghősibb nemzete és Nyugat védő-bástyája“ vagyunk. (Az ilyen hangok, csak Moszkvából jöhetnek! . . .) Ä magyar nemzet eredete és őshazája (Dr. Szalay Józse f “A Magyar Nemzet Története cimü müvét a felen század elején Dr. Baráti Lajos átdolgozásában a budapesti Lampel Robert (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedés adta ki. E hatalmas műből szósz érint közöljük a következő fejezetet a németországi újság cikkére.) Ha régi krónikáinkat kérdezzük, azok a következőképen beszélik el nekünk nemzetünk eredetét. A Jáfet nemzetségéből származott Nemrót óriási, a bábeli nyelvzavar kitörése után Evilát földére, a későbbi Perzsiába költözött, a hol egyik nejétől Enek-től két fia született,^nuiíqr és Magor. A két testvér ■' felnövekedvén, egyszer vadászat alkalmával szarvas-ünőre bukkantak, melyet addig üldöztek, míg a Maeotisi-tó ( mai Azovi tenger) ingoványos vidékén eltűnt szemeik élők A vidéket bebarangolván, látták, hogy az igen alkalmas baromtartásra. Hazatértek tehát s atyjuktól elbúcsúzván, a Maeotis mellékére költözének. Mintegy hat évig lakozának itten, midőn egy alkalommal kimentek a pusztára, hogy azt kikémleljék. Barangolás közben egyszerre csak énekszót hallanak. A hang után indulva, egy tisztásra érnek s ott nagy csodálkozásukra lányokat, asszonyokat pillantanak meg, akik tánczolva, énekelve mulatozának. Nosza közéjük rohannak s lóra kapva őket, elnyargalnak velők. Dulá-nak az alán fejedelemnek két leányát is elragadták, kik közül az egyiket Hunor, a másikat Magor vette el feleségül. Tőlük származott a hun s a magyar nép. Idővel a két testvérnemzet úgy elszaporodott, hogy szűk lett a lakóhelyük s azért az északra eső Scythiába költözének. Ez a Scythia mesés gazdaságú: földje termékeny, bővében van mindennek, vadnak, halnak, aranynak, ezüstnek, sőt drágaköveknek is. Ámde Scythiában is, mint a tenger fövénye, úgy elszaporodának a hunok. Nyugatra vándoriának tehát egész a Tisza vizéig s országot alapítottak, mely Attila haláláig állott fönn, Attila egyik fia, Csaba, a testvérével vívott szerencsétlen csata után tizenötezer hunnal Görögországba, majd Scythiába vonult. A hunok a magyarokat egyre sürgették, mennének Pannóniába és foglalnák vissza az országot. Végre a magyarok a 884. évben csakugyan fölkerekednek, átusztatnak az Etil (Volga) vizén, átkelnek a besenyők s kunok országán, valamint az oroszok földjén, míg végre elérkeznek mai hazánkba. A krónikások ezen elbeszélését azonban nem vehetjük igaznak. Sok száz évvel a magyarok beköltözése után írták, jobbára szájhagyomány után, ez pedig, mint tudjuk, nem épen híven szokta megőrizni a megtörtént események emlékét. Ha a magyar nemzet eredetére s legrégibb történetére nézve biztosabb fölvilágositást óhajtunk nyerni, a nyelvtudományt kell segítségül vennünk. A nyelvtudomány ugyanis megismerteti velünk a magyar nyelv alkotását: kimutatja, hogy mely nyelvekhez áll legközelebb, vagyis, hogy melyek a rokonai; s végül a rokon nyelvek segítségével némileg földeríti a magyar nép eredetét s legrégibb történetét. Nyelvünk szerkezetére nézve, de meg szókincsére nézve is azokkal a nyelvekkel egyezik leginkább, melyeket együttesen uralaltáji nyelvcsaládnak szoktak nevezni; ural-altájinak azért, mert Ázsiának az Ural és Altai hegység közti vidéke e nyelvcsaládnak ősi fészke. Az ural-altáji nyelvcsalád öt csoportra oszlik, u. m. a finnugor, a szamojéd, a török-tatár, a mongol s a tunguz-mandzsu csoportra, A magyar nyelv többé-kevésbbé mindegyikkel a nyelvek közül rokonságban van, legközelebbi rokonságban mégis a finn-ugor csoporthoz tartozó nyelvekkel: a finnel, mordvinnel, cseremiszszel, lappal, zürjénnel, votjákkal, vogullal és osztjákkal. Az utóbbi csoporthoz tartozó nyelvekben ugyanis az emberi test részeit, az ember testi és lelki életének jelenségeit, a külső természet tárgyait, a családi és társadalmi élet első elemeit, az ember ősi foglalkozását, a számneveket, stb. a magyarral egyforma vagy közel egyforma hangzású szavakkal fejezik ki. Például a magyar szem a vogul és osztják nyelvekben sem, a finnben silm; a magyar nyelv a vogulban nyelm, az osztrákban nyalim; a magyar vér a vogulban ver, az osztjákban vír, a finnben ver; a magyar mén (menni) a vogulban men, az osztjákban man, a finnben men? a magyar ló a vogulban lu, az osztjákban lövi; a magyar vaj a -vogulban voj, a finnben voi; a magyar két, kettő a vogulban kit, kiti, az osztjákban kad, kadu, a finnben kaht, stb. Még nagyobb egyezés mutatkozik a magyar és a finn-ugor nyelvek között a nyelv alkotása: a szóképzés és szóragozás tekintetében. A finn-ugor nyelvekben épugy, mint a magyarban uj szavak csak úgy keletkeznek, hogy a szó végéhez bizonyos szórészt, u. n. képzőt teszünk. A magyar szóképzők másait megtaláljuk a legtöbb finnugor nyelvben; megtaláljuk a ragokét is. Ha már most azt kérdezné valaki: honnan e nyelvek hasonlósága, rokonsága? Azt feleljük rá, hogy onnan, mert e népek valamikor szoros érintkezésben állottak egymással, sőt egy nyelven beszéltek s egy népet alkottak. Idővel azonban egymástól elszakadtak, idegen népek közé kerültek, azokkal összekeveredtek, minek folytán nyelvök, de testalkotásuk is mindinkább elváltozott, úgy, hogy az ősi nyelvből többféle nyelv, az ősi népből többféle nép, keletkezett. S minthogy a magyar nyelv a vogul és osztják nyelvvel mutat legtöbb hasonlóságot, a magyarok a vogulokkal és osztjákokkal legközelebbi rokonságban vannak, azokkal legtovább laktak együtt. | A vogulok a Közép-Uraitól keletre, á'mai permi és tobolszki kormányzóságban, számtalan folyóvíztől öntözött vidéken laknak. A folyóvizek kivétel nélkül az Ob vidékéhez tartoznak; jelentékenyebbek közülök: a Tobolbaí szakadó Túra; a Tavda, mellékvizével a Pelymmel; az Irtisbe ömlő Konda s az Ob-ba siető Szoszva, Beláthatatlan fenyő, meg nyírfaerdők és nagy kiterjedésű mocsarak borítják e vidéket, miért is földmivelésre nem igen alkalmas* A vogulok főfoglalkozása a vadászat és halászat; házi állatot csak kettőt ismernek: az iramszarvast és a kutyát. A prémes állatoknak, főleg a keresett cobolynak, a vogulok vidékén van igazi hazája. • A vogulok száma csekély: alig 7000 lélek, s e szám is mindinkább fogy. Kicsiny, alig három-négy; kunyhóból álló falvakban laknak* A falvak egy-két napi járásra vannak egymástól, hogy halászatra, vadászatra elegendő területük legyen. Sátor-kunyhóit (jurta), melyek gerendákból vagy nyírfakéregből vannak összeróva, a vogul rendesen folyók partján, erdők tövében rakja, A kunyhók belső berendezése szegényes: hosszú széles lócák, melyek gyékénynyel vagy iramszarvas-bőrrel vaunak bekerítve; egy alacsony szék, melyet asztalul használnak; néhány edény s a legbecsesebb tárgy a puska, — ezekből áll a szokott berendezés. A vogulok középtermetüek; arezuk kerek, kissé kiálló arczcsontokkal; orruk széles, de nem lapos; hajuk rendesen sötétbarna; szemök nyilt és kerek, Mongolos typust csak a déli vogulok mutatna. Természet szerint a vogul kedélyes jámbor nép. Fő-