Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-04-15 / 4. szám
2-ik OLDAL "KRÓN1K A" 1954 április. Husvét az emigrációban az állam s a jogtudomány terén feltűnő, régivágásu emberek számára szinte botrányosan modern felfogásai voltak. Mint fiatal tiszt szolgálattételre ajánlkozik a soros tiszt helyett karácsony éjszakáján, hogy az illető a szentestét család, ja körében tölthesse. Ezt a fiatalembert érdeklik mások örömei, szenvedései és a szociális igazságosság akkor még oly megoldatlan kérdései. 1911 októberében tartotta esküvőjét ZITA pármai hercegnővel. A májusban szén íté avatandó X. Piusz pápa az akkor uralkodó Szentatya, üdvözlő levélben igy ir a fiatal párnak: “Vesse a jegyespár minden bizalmát a Jóistenbe, aki mindig megsegíti azokat. akik igaz hittel és áhitattal hozzá fordulnak. A házasság szent sége, amelyet most vettek föl s amelynek magasztos volta csodálattal tölt el bennünket, váljék boldog családi életük alapjává". (2.) Amikor a szerajevói merénylet következtében trónörökössé lesz és 27 éves fejjel a kirobbanó világkatasztrófa forgatagába kerül, két esztendeje van még arra, hogy előkészüljön az emberfeletti feladatra. Jómaga is résztvesz csapattestével a déltiroli és olasz harcokban, majd I. Ferenc József megbízásából ismételten végiglátogatja a külömböző frontokat. Jó iskola ez a jövendőbeli királynak. Ahol csak megjelenik, reményt hoz és kitörő lelkesedés fogadja. Mi jellemzi ezeket a háborús éveket? Minden reggel szent mise, hetenként többször szentáldozás, vagyis bensőséges kapcsolat az Úristennel, aztán állandó utánjárás, hogy milyen a legénység ellátása. . . Aki nap mint nap az Úristennel beszél a háborúról, ezrek szenvedéséről, saját szemével látott töménytelen nyomorról, az tudja, hogy mi a tennivalója. “Mindent meg akarok tenni, hogy a háború rémségeinek és áldozatának minél előbb véget vessek és hogy visszaszerezzem népeim számára a béke keservesen nélkülözött áldásait. . .”(3.) így ir az ifjú király az öreg Ferenc József halála napján a monarchia népeihez intézett nyilatkozatában. Egy félévre reá a norvég politikus és iró Björnson előtt igy nyilatkozik: “Tudom mi a háború, ismerem szörnyűségeit és azt is tudom, hogy mit jelent a béke. S ez az én akaratom, a béke”. (4.) Mig a milliók a lövészárkokban véreznek, a fiatal király elindul és megkezdi a becsületes, lelkiismerétes férfi-harcát német marsaitok vak győzniakarása, diplomaták sima rosszakarata és a feudálisok akadékoskodása ellen a békéért és a népért. Nekik kellemetlen a becsületes ember. KÁROLY királyról Anatole France, a franciák halhatatlan nagy írója, a finom, flegmatikus szellemesség mestere és a népbarát, haladó értelmiség egyik legmarkánsabb képviselője tőle szokatlan tisztelettudással irta, hogy a legbecsületesebb, talán egyetlen abszolút becsületes ember volt a világhábo. ruban. sj: % % A hires SIXTUS afférrtól, KÁROLY király békekisérletéről (sógorának, Sixtus burbon-pármai hercegnek közvetítésével próbálkozott, hogy megtalálja a béke útját) sokan és sokféleképen írtak. Azok, akiket, győzelmi optimizmusuk elvakitott és nem látták, vagy nem akarták látni a nép lerongyolódottságát s a katonák kibírhatatlan nyomorát, gyávaság nak és árulásnak bélyegezték. Akiknek szálka volt a szemükben a békekirály, addig mesterkedtek, amíg el nem idegenítették tőle azokat, akikért az életét adta.volna, a népeit. . . Öt évig harcolt Károly a gyűlölet ellen. Talán mondhatná valaki, hogy nem jól választotta meg az embereit, hogy nem találta meg minden pillanatban a politikailag legmegfelelőbb megoldást. Lehet, hogy igaza van az illetőnek, de lehet, hogy téved. De azt senkisem vonhatja kétségbe, aki annak a viharos öt évnek történetét ismeri, hogy becsülettel, tiszta szándékkal és tiszta eszközökkel harcolt a békéért. (5.) Öt ilyen esztendő megérleli az embert, megérleli és megemészti. Károly királynak az Isten volt a támasza ezekben a nehéz időkben. Gyermekkorából a férfikorba töretlenül hordozott hűség, ez a mély, hit valló szentekre emlékeztető vallásosság, az Istennel való bensőséges kapcsolat úgy fejlő, dött s mélyült el a férfiben, ahogy a felelősség fokról-fokra egyre nagyobb súllyal nehezedett a vállára. Ez jellemzi a fiatal királyt, bensőséges, boldog családi életében és ez kiséri az uralkodás tövises utján. Aki ilyen szivközelben él az Istenhez, azt nem tudja legyőzni a gyűlölet és a szenvedés. Mert amikor a népeibe beleoltották ellene a gyűlöletet, amikor el kellett hagynia hazáját, az egészségtelen szigeten pedig úgy látszott, hogy fiatal élete rombadől, akkor érte el ez az élet tetőpontját, akkor lett a gyönge emberi békefejedelem az örök Békefejedelemhez hasonló, akkor tette életét az áldozati oltárra népeiért. B. M. K. * « • (1) Kaiser Karl Charakterbild eon I. G., Wien 1925. Yogelsangeerl. 96-9. oldai (2) Ugyanott, 22 oldal. (3) Arthur Graf Polzer-Hoditz: (Aus der Geheimmappe seines Kabinettschefs) Amafthea-Verl. Zürich, Leipzig, Wien, 1929, 168. oldal. (4) Kaiser Karl-Charakter. bild ... 63. (5) Lásd Polzer-Hoditz: Kaiser Karl, 351-386 oldal. NT. RÁCZ GYŐZŐ HALÁLA. Nt. Rácz Győző passaici református lelkész, volt egyházkerületi elnök férfikora delén, 47 éves korában. egyházának paróchiáján, dolgozó-asztala mellett, szivszélhüdésben meghalt. A szabolcsvármegyei Tiszabezdén született s iskoláit Kisvárdán. Debrecenben, Budapesten és Bloomfielden végezte, 1929-ben szentelték lelkészszé. Özvegye és két gyermeke gyászolja. Nt. Rácz Győzőnek hazafias magyar lelkülete és humanista szellemisége miatt sok tisztelője volt amerikai magyar körökben is. Derék egyénisége emlékét kegyelettel megőrizzük. Évről-évre igy husvét előtt a régi kétségek támadnak fel az emberben. Megvert magyar sorsunk vetiti elénk ezeket a kételyeket, amelyek többnyire ilyenek: Ha az Isten a végtelen jóság, akkor miért oltatt olyan sok rossz szenvedélyt egyes lelkekbe? Akit még jobban fojtogat a sorsa, az még tovább is megyen: Ki tudja, talán nem is Ő ennek a világnak az igazi fejedelme, hanem a Sátán. . . És valóban, mintha maga a Sátán járna közöttünk, aki megszaggatja a ruhánkat és ordító fájdalmunk, ennen vér-ivásunk egyre gyűjti a kinok billikomába a rettentő keserűséget és ebből kijut jócskán mindannyiunknak. Igen, a Sátán jár közöttünk, aki mint ordító oroszlán szüntelen keresi, hogy kit nyeljen el s úgy érezzük: erősebb és hatalmasabb a jóságnál, amely mindég gyöngébbnek bizonyult ellene. . . S ki tudja, nem-e az övé lesz majdan a végső győzelem ezen a földön?!... Roppant fájdalmas az önkinzás. nak ez a neme, amelynek nyomán tenger bűn, nyomor, szenvedés, halál és maga a kárhozat következik. Emigrációs életünk szörnyű nya. valyája ez a kétségbeesés, amikor valójában csk az ember szája jár rá az ilyenfajta mosdatlan beszédre. Pedig imádság a gyökere ennek is. Meg a hűség, szeretet, meg a szivbeli jóság. S bizonyára, ezeket a kifakadásokat nem is bírálják el olyan súlyosan az égben. . . Mert hát bajaink azok vannak jócskán s egyes lelki őrmesterek gyönyörködnek ebben a szenvedésben és kietlen magányosságunkban, amelyben ez a széttagolt magyarság él és vonaglik. . , Hát mulatni lehet is azon, ahogy mi élünk. Előljárnak közöttünk az ingyenélő széptevők, akik hol lassú. hol ütemes gyors csárdással járják az idő bolondját. Gyümölcséről ismerjük meg a fát — mondotta az Üdvözítő, aki egy magasztos élet után a kinok kínjától átalverten igy kiáltott fel: — Miért hagytál el engemet? Ezek az uj hazafiak fattyúhajtások csak a magyarság fáján s hazafiasságuk úgy kong, mint az üres hordó, amely csak az ő hiúságukat és kevélységüket esik. landozza s talmi dicsekedésekben páváskodik. És ezalatt parlagon hevernek legfőbb javaink és ebek harmincadjára kerülnek legjobb értékeink. Ezek az urak már csak nevükben magyarok s még azok is, akik a magyarság vérén piócáskodnak, a gyermeküket már idegennek nevelik. Ezek már nem értenek magyarul egy árva szót sem. . . Pedig az igazi értékeink itt vannak közöttünk, de hiába kiáltanak az alvóknak, hogy ébredezzetek, kiáltó szavuk elvész a pusztában. A csak beszélők helyett itt vannak a dolgozók, akiknek lelkében kiégett a harag és a bosszú. Szemükben lelkes a láng s a nyomorult öncéluság helyett szentségnek tennék a közérdeket. De a maguk is vezetésre és irányításra szoruló törpék nem ad-, ják át a helyüket a szellem embereinek. Azoknak, akikben még hallik a századok elhantolt zokogása, amely az eget dörömbözi, mielőtt elnyelne bennünket a tér és az idő iszapja! Emberek, magyarok, akiknek a múltjuk tiszta, akik fölé tudnak magasodni ennek a szörnyű katasztrófának. A királyra gondolok elsősorban, akinek már a puszta neve élő-eleven agitáció, robbantó erő. a magyarság feltámadására vezető útját beragyogó napfény! . . . Sajnos, egyre sötétül és vakul az éjszakánk. Pedig nekünk nem a néző, hanem a látó emberekre volna szükségünk, akik vissza adnák hitetlenségünkre a hitet, reménytelenségünkre a megváltó reményt. Azoknak félre kellene állni a közélet posztjairól, akik csak maguknak teremtik újra a világot. ■Egy kis lelkiismeret vizsgálattal és felelősség érzettel le kellene mondani a rangidősségről, helyes látással eltüntetni a többnek tünés látszatát, vessék le a szamárfüleket mutató, amúgy is nevetséges álarcot. . . S aki igy megigazul, nem fog soha kisebbnek látszani, mert iga* zában csak emelkedik úgy a maga. mint mások szemében. . , A magyarság fája csonkán meredez a kietlen idő zordságában. De már közeledik az idő, amikor meglátjuk ennek a csonka fatörzs nek az uj kivirultát és megkóstolhatjuk drága gyümölcsének bőszüretét. Ezt a feltámadást harsonázzák a húsvéti harangok s ezt várja a magyarság igazi, jobbik része, akik nem váltak idegenekké. . . Az bizonyos, hogy csak kevesen lesznek a hivatottak, a választottak, de ezeknek a keveseknek lesz az a rendeltetésük, hogy majdan újjá építsék az országot. . . Az idegen érdekeket szolgáltak alól pedig irgalmatlanul ki kell huzni a gyékényt. A kiválasztott kevesek majd megpróbálják a lehetetlent és megkísérlik a csodát! Husvét van. Színes, bolyhos barkák suhognak: az egyforma föld. uj tavasz hirdetői. Ilyenkor újból megtelik lelkünk a feltámadás Ígéretével. A megejtett virágok termő gyümölcsben születnek újjá s igy megy ez a világ teremtése óta. Bíztok benne, hogy el fog jönni nekünk, magyaroknak is az ünnepek ünnepe: az uj feltámadás, mikor az Igazság bibortalárban jár előttünk s király urunkban rajta felejti tüzes szemét a Nap. . . Zenél a husvét csöndje. Sosem hallottam ilyen lágy muzsikát. Anyám hangján dudolgatja a szép séges bölcsőm dalát. Szeráfok kórusa cseng az Égből felém s nem tehetek róla, hogy meglátogatott s itt maradt nálam egy ritka vendég: a remény. . , Canada, 1954 április. SZÉKELY MOLNÁR IMRE.
