Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-12-15 / 12. szám
4-ik OLDAL "KRÓNIKA” 1954 december. a kristályok között ott fehérlenek, mint hópihék jégkristályai, ott pirostának mint dobogó szivünk, karácsonyi emlékeink. Az egyik ilyen kis kristály felpattant burkolata egy levelet takar, egy levelet a kicsi Bethlehemihez, a nagy isteni igérések megvalósítójához, ahhoz, akinek első pillantásától évezredek beláthatatlan távlatai világosodtak meg, aki szive első dobbanásával mérhetetlen időkre a szeretet meleg ölelésével ajándékozta meg a bűnbe esett embert. . . . egy levelet, melyben hajasbabát kértünk, kékszemüt, hinta lovat olyant, mint a szomszédék Pistájának hozott tavaly a Jézuska, vagy cukros-zacskót feneketlent, vagy talán apánkat kértük vissza, akiről édesanyánk úgy mesélte, hogy valahol Oroszországban várja, hogy eljöjjön érte a kicsi Jézus és karácsonyra visszahozza hozzánk. Egy levelet tele kérésekkel, tele gyermekálmokkal, ahhoz a másik kicsi gyermekhez címezve, akinek parányi kezecskéi mérhetetlen jósággal és bőséggel ajándékozzák meg évezredek óta azt a sok sok gyermeket, akiktől karácsony táján levelet visz hozzá az angyali posta. . . . Nézzük, forgatjuk ezt a kis régen írott levelet s mig forró könnyeink el-el mosnak egy-egy gyermekes ákom-bákomot, helyére szivünkből uj sorok ömölnek, uj kérések, de már nem álmok, csak megfáradt vándorok, csak hazát vesztett idegenek szerény vágyai s ahogy busong az öreg szív, úgy gördülnek össze könybetükből az uj sorok, fájdalomból egy uj levél. — Kicsi Jézus, kicsi Bethlehemi! Tudod-e, hogy odahaza nálunk, sok kis ember nem írhat le- • velet Hozzád, tudod-e, hogy az uj beesett arcú kis magyarok már nem is ismerhetik meg a Te végtelen jóságod, szereteted ... tudod-e, hogy abban az országban, melyet a Te édesanyádnak ajánlott a mi szent királyunk a karácsonyfákból, a bethlehemi jászlakból fegyvert farag ellened az emberi gonoszság . . . tudod-e? Tudod-e, hogy az a szétszaggatott ország a mi hazánk, hogy az a megkínzott nép a mi népünk s hogy mi messze távol ahhoz a néphez, ahhoz az országhoz tartozunk, ahol most idegenek bakkancsai tapossák a Te érkezésed hirdető szentélyeink, . . . ahhoz a néphez, melyet olcsón és öncélúan árulnak más népek, melyek magukat gáládul a Te követőidnek vallják. Tudod-e, hogy nincs más vágyunk, csak az a b^ke és szeretet, melyet a Te szived sugároz s az, hogy odahaza újra levelet írhasson Hozzád a sok kis halvány arcu magyar; s hogy visszaállíthassuk azokat a régi bethlehemi jászlakat, azokat a megtördelt karácsonyfákat s örömmel, szivünk minden melegével régi - otthonainkban várhassuk a Te érkezésed. . . Ne haragudj ránk, hogy mi mindig kérünk, de elfáradtunk, egyedül vagyunk és félünk. . . . Tudjuk, hogy embermilliók, népek leveleit viszi Hozzád az égi posta, tudjuk, hogy érdemtelenek vagyunk, mégis kérünk, ha kezedbe kerül a mi levelünk, kicsi Jézus, ne feledkezzél meg rólunk. KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Amikor ezeket a sorokat írjuk, egész Amerika lázasan készül szent Karácsony ünnepére. A gyermekek és a fiatalság a karácsonyi színdarab, énekek és versek előadására készülnek. Sőt a kántálás kedves szokását is felújítják sok-sok vidéken. Ezzel a lelki előkészülettel kapcsolatban még nagyobb azonban az üzleteknek a készülődése. Nincs a reklámnak olyan formája, amit fel ne használna az amerikai üzletvilág arra, hogy hatalmas karácsonyi forgalmat és üzletet készítsen elő. Az üzleti világnak ez a nagy hirdetési lármája arra kényszeritette az egyházakat, hogy egy nagyszabású mozgalmat indítsanak, ezzel a jelszóval: Hagyjátok meg Krisztust a karácsonyi ünneplésben! Az egyházak mindent elkövetnek nemcsak templomaikban, hanem úgy a rádión, mint a television és a sajtó hasábjain azért, hogy Krisztus és a Ö üzenete a központjában legyen a karácsonyi ünneplésnek és az arra való előkészületnek. KARÁCSONY A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT. Most érkeztek meg az óhazából azok a sajtótermékek, amelyek a karácsonyi ünnepkör előkészítéséről és magáról a karácsonyról írnak. Hogy micsoda fura előkészületről van szó, arranézve igen jellemző, hogy a jó Mikulást télapónak nevezték el. Magát a karácsonyi ünnepet pedig a fenyőfa ünnepének. Az adventi előkészületről, Krisztus Urunk születéséről, az örök szeretet Evangéliumáról szó sincsen. A HIVŐ LELKEKBEN ÉL A KRISZTUS! A nagyszabású vörös propaganda dacára az igaz magyar lelkek mélyén él a hitnek melege és az Evangélium ereje. Az óhazai nagy szegénységben vannak sokan "gazdag, szegények”. A vörös rabszolgatartók elrabolhattak mindent a dolgos magyar néptől: földjét, házát, meleg otthonát, munkáját, betevő falatját és szabadságát, de hitének erejét és szépségét nem tudták elvenni tőle. A legegyszerűbb falusi templomokban éppen úgy, mint a magyar városok gyönyörű székesegyházaiban megszámlálhatatlan seregek készülnek ünnepelni. Egészen bizonyos, hogy amikor a külső formáiban szegényes Karácsony ünnepe elérkezik, a "gazdag, szegények”, a Krisztuskövető árva magyarok igaz bensőséggel ünnepelnek. Se télapó, sem a fenyőfa ünnepe nem ronthatja meg az igaz magyar lelkek ünneplését. A karácsonyi Ige, zsolozsma és szentség meggazdagitja újra az ünneplő lelkeket. "ÉS AZ IGE TESTTÉ LETT . . .” .Óiul’ János Evengéliuma eme szavainak mélységes jelentősége van. Arról beszél a negyedik Evangélium bevezetése, hogy az Isten megszánta az emberi nemzetséget és az Istennek a beszéde: az Ige testet öltött. A Krisztuskövető nagy theológusok az Ige testté léteiét nemcsak az ószövetségi isteni üzenetekre korlátozták, hanem kihangsúlyozták, hogy az Istennek az igéje szólalt meg úgy a görög és római klasszikus mesterek írásaiban, mint a régi, nagy keleti bölcsek tanításaiban. Ha mi is ebből a szempontból nézzük az Ige testté léteiét, akkor tudjuk igazán megérteni Krisztus Urunk születésének világraszóló fontosságát. Benne öltött testet az isteni beszéd, az isteni Ige. Az isteni Ige jelentőségét csakis sátáni lelkek akarják elnyomni és télapóval és fenyőfa ünnepével helyettesíteni! "... ÉS LAKOZÉK MI KÖZÖTTÜNK____” A föld-kerekség legnagyobb művészei örökítették meg azt a jelenetet, amikor a kis Jézus megszületett a betlehemi jászolbölcső' ben. Meghatva nézzük ma is újra és újra ezeknek a nagy mestereknek alkotásait. A jászolban mosolygó kis Jézus, a törékeny Mária, a gondoskodó József, az egyszerű pásztorok, a teveháton érkező ítéleti bölcsek, három királyok, a tiszta égen feltűnő ragyogó csillag, az álnok Heródes, mind-mind olyan nagy kincsei a i »ester születésének, hogy a legnagyobb művészek nagyszerűbb tárgyat nem találhattak megörökítésre. Minderről a csodáról és szépségről mondja János apostol: ez az Ige lett testté és lakozott közöttünk. "... ÉS LÁTTUK AZ Ő DICSŐSÉGÉT, MINT AZ ATYA EGYSZÜLÖTTJÉNEK DICSŐSÉGÉT. . . .” A negyedik evangélium irója, János apostol azonban nemcsak ezt a karácsonyi csodát látja, hanem a Fiúnak minden dicsőségét is. A megdicsőülést éppen úgy, mint a kereszten való kínszenvedést, a feltámadást éppen úgy mint a mennybe menetelt. Ez mind hozzátartozott az Atya egyszülöttjének dicsőségéhez. Közel két évezrede annak, hogy mindezt a dicsőséget először meglátta János apostol. Azonban nem egyedül látta meg. Élesen kihangsúlyozza, hogy: láttuk az Ő dicsőségét. , A történetírók feljegyezték, hogy a niceai zsinatra érkező Krisztuskövető egyházi vezetők mindannyian magukon hordták a Krisztusért való szenvedésnek jegyeit és pecsétéit. A kínzások, nyomorgatások, bebörtönözések: egyszóval a pogány világ minden ellenségeskedése rajtuk volt. Azon ban hősiesen viselték mindezt a megpróbáltatást, mert látták az Atya egyszülöttjének dicsőségét, amelyért érdemes szenvedni és ha kell, kinhalállal meghalni. * * * Ezek a bizonyságtevő Krisztus tanítványok méltó utódokat találtak a mai kor szenvedő kereszthordozóiban. A sok-sok mai mártír közül most csak azokat említjük fel, akik szent Karácsony ünnepére is a varkutai haláltáborban készülnek. A mostanában hazatért német hadifoglyok borzalmas képet rajzolnak a Szibéria északi részén fekvő varkutai haláltáborról. Külön leírást adnak a magyar intellektuelek nagy seregéről. Ezeknek egy része, mint katona került vörös hadifogságba. Másrészüket pedig, az asszonyokat mind, békés otthonukból hurcolták el a sátán vörös cimborái. Ezeknek a szerencsétleneknek nagy része, ha nem életfogytiglan, akkor minimálisan húsz évi kényszermunkára volt elitélve. Abban a szörnyű haláltáborban, amelyet semmiféle igavonó barom nem bírna ki, a hazatérő német hadifoglyok reménykedő magyarokat találtak. Olyanokat tehát, akik nem adták fel a szabadulás és az uj élet reménységét. Ezek azok, akikről mondja János evangéliuma: akik látták az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. “. . . AKI TELJES VALA KEGYELEMMEL ÉS IGAZSÁGGAL.” János apostol ezekben a szavakban Istennek legjellemzőbb tevékenységét juttatja kifejezésre. Isten teljes kegyelemmel és igazsággal. * * * Ha valaha szüksége volt a megtévedt emberi nemzetségnek isteni kegyelemre, úgy napjainkban van szüksége arra. Jóformán az egész emberiség két táborra oszlik. Ha ez a két tábor egymásra szabadul, az egész emberi nemzetség jövendője meg van pecsétélve. Olyan veszedelmes hydrogén bombát talált ki az emberi agy, hogy kipróbálni sem merik máshol, mint az északi sark környékén, nehogy a romboló bomba próbája végtelen pusztulást hozzon tengerre és szárazföldre, emberre, növényre és minden teremtményre. Milyen csudálatos és gyönyörű világot adott az Ur Isten ajándékba az embernek és a megtévedt, gyűlölködő emberi agyvelő ezt akarja pusztulásba vinni! Ha az isteni kegyelem meg nem könyörül a megtévedt emberen, mindennek vége. Ezért jó hallanunk János evangéliuma biztatását, hogy az örök Isten teljes kegyelemmel, amint Krisztus Jézusban megmutatta. # * * Az örökkévaló Isten nemcsak kegyelemmel, hanem igazsággal is teljes. Ezt a felséges tényt elsősorban nekünk magyaroknak kell megtanulni és örökre megjegyezni. A világtörténelemben nincsen még egy nép, amellyel oly igazságtalanul bántak volna el két világháború után, két borzalmas békeparanccsal, mint az árva magyar nemzettel. Bármennyit szenvedünk is a szétdaraboltság és a bujdosás esztendeiben és sajnos — most már évtizedeiben, nem szabad felejtenünk soha, hogy isteni igazság uralkodik ezen a föl-
