Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1954-12-15 / 12. szám

1954 december.

'S R O N 1 K A"

5-ik OLDAL

dön, amely isteni igazságnak ok- LEGFŐBB FEGYVERÜNK vétlenül diadalmaskodnia kell! AZ IMÁDSÁG.

“AHOGY LEHET!”

Bármily messzire vezetett is bennünket a sors szülőföldünktől, minden esztendőben, különösen Karácsony idején lélekben visszaszállunk oda. Hiszen drága emlékek fűznek bennünket az ősi földhöz, otthon élő kedveseinkhez, meg azokhoz a sírokhoz, amelyekben elhunyt szeretteink pihennek. Elzarándokolunk az idei Karácsonyra is az áldott vidékekre és felejthetetlen emlékek közé.

Az ünnepi óráik szé|«S6gét a hűséges lelkipásztorok, igehirdetők és egyházi vezérférfiak lelki munkája biztosítja. Jaj, pedig de nehéz számukra mostanában ez a gyönyörűséges munka! Milyen könynyen elnémítják őket örökre!

Ha valakinek, úgy nekik kell megérteni az isteni Mester figyelmeztetését, hogy legyenek szelídek, mint a galambok és okosak, miit a kígyók. Roppant nehéz helyzetben vannak úgy a mi katolikus, mint protestáns vezető férfiaink. Ennek megvilágítására hadd idézzük csak a Hazafias Népfront megalakításától szóló tudósítást. A régi frázisok az osztályharcról, a világ proletárjairól, a marxizmusról, Lenin és Sztálin tanításairól, no meg aztán Rákosinak és társainak szavalata a felszabadulásról, mintha teljesen meg bukott volna és feledésbe ment volna. Úgy látszik, senki sem veszi már be a lejárt vörös maszlagot. Ezért kellett megalakítani a Hazafias Népfrontot. Mintha csak a legnagyobb magyar hazafiak hangját újítaná fel Darvas József népművelési miniszter, amikor a Hazafias Népfront októberi alakuló kongresszusán ezeket mondotta:

A két világháború közötti időben a külföldre szakadt magyarság szeretetcsomagok özönével ajándékozta meg az óhazában maradt kedveseit a karácsonyi időben. Ezzel juttatta kifejezésre azt a mélységes szeretetet, amely szivében élt és amelyet a nagy távolság nem tudott elgyengíteni. Ez a szeretet az ajándékozásban jutott kifejezésre, mert a szeretet mindig örömet akar szerezni.

Micsoda fájdalmas dolog, hogy a dolláréhes óhazai vörös vezetők olyan szörnyű vámokat rendeltek el a szeretet ajándékaira, hogy azzal alig lehet megbirkózni. Hiszen ki tud fontonként egy dollár vámot fizetni, a szállítási költségen felül, használt ruházati cikkek után? Úgy látszik, az a célja a vörös vezetőknek, hogy elkedvetlenítsék az ajándékozni akarókat és hogy senki ne enyhíthesse az óhazaiak fagyoskodását és nyomorúságát.

Ennyi emberi gonosszág közül hol találjunk menedéket? Egyetlen reménységünk az isteni kegyelem és igazság, amelynek mielőbbi diadaláért könyörgünk Karácsony ünnepén. Ettől az isteni kegyelemtől és igazságtól várjuk árva magyar népünk sorsának jobbrafordulását, hazánk felszabadulását, Ottó Őfelségének hazatérését s az Ö vezetése alatt a szebb és boldogabb magyar jövendő kezdetét.

* * 9

Zengjen azért minden szív felé a karácsonyi bátorító izenet: “És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” (János 1:14.)

‘A Hazafias Népfrontnak nagyszerű céljai megvalósításához erőt és bizodalmát ad gazdag eszmei tartalma. A hazaszeretet, a függetlenség és szabadság eszméje, sokszázados nemzeti hagyományaink összeforrása a béke és munka társadalmának magasztos eszméjével, az ország minden polgárának lehetőséget nyújt tetterejét és képességét legjobb tudása szerint a haza javára gyümölcsöztet ni.”

És mindehhez asszisztálni kell az egyházaknak! Czapik Gyula egri érsekkel az élen a katolikus papság és Bereczky Albert református püspök vezetésével a protestáns egyházak kénytelenek támogatni a hazafias szólamok alatt meghúzódó krisztustalan, internacionális vörös törekvéseket.

Mi nem Ítéletet akarunk mondani ezzel a megállapítással a lelki vezetők felett, csak rá akarunk mutatni arra, hogy micsoda szörnyű kényszerhelyzetben vannak az óhazai egyházak, de egyszersmind az egész magyar nemzet.

A két világháború közötti időben román elnyomatás alatt élő magyar irók bátorító jelszava volt: “Ahogy lehet!” Ez a fájó megállapitás\most vonatkozik úgy a különböző egyházakra, mint az egész nemzetre.

A KAT. LIGA BÁLJA A MENEKÜLT-ISKOLÁK JAVÁRA.

Az Amerikai Magyar Katolikus Liga kulturális programmjának egyik pontja a magyar tanulóifjúság átmentése a jövő számára, igy többi közt a németországi és ausztriai menekült gyermekek iskoláinak támogatása. Ennek érdekében minden alkalmas eszközt felkiván használni.

Ezen egyetemes magyar érdek szolgálatában a Liga az amerikai magyar társadalmi egyesületekkel karöltve 1955 január 8-án, New Yorkban, a Hotel Delmonico báltermében jótékonycélu táncestélyt rendez, amelynek részletes programmjáról később fogunk tájékoztatást adni.

ÍLÍLÍUL£L5L5UULÍLÍIÍL^

TORONTÓBAN (Kanada) a Krónika kapható és előfizethető a HELIKON könyvtárosánál.

Hivatalos óra: Kedden este 8-tól 9-ig.

Postacím:

HELICON LIBRARY, 161 King Street West, 2nd Floor.

TtrtrtnnnrtrroTTírrtnr^

Tudjátok-e mi a fájdalom és mi az

Irta: KÓRÓDY-KATONA JÁNOS.

Tudjátok-e, mi a fájdalom? így Karácsony táján egyedül járni városok fényesen kivilágított, reklám fényes utcáin, csodálni a pompás kirakatokat, ajándéktárgyak tömegét, gyerekjátékokat, csodavonatokat, jó meleg gyerekruhákat, cukor és csokoládéfigurák szinességét. Látni egészséges, jóltáplált, kirakatokat bámuló, sikongó gyerekek vidám sokaságát, örömmel látni mindezt. . . .

Aztán arra gondolni, hogy otthon, Magyarországon a gyerekek kopott, szellős ruhákban járnak, sápadt az arcuk, fázós a kezük és sovány a karácsonyi ajándékuk. —

És a három kis unokámnak innen oda, haza, semmit sem tudok küldeni.

*

Tudjátok-e mi a fájdalom? Álldogálni egyedül fényes könyves boltok kirakatai előtt. Nézni az újonnan megjelent színes fedelű könyvújdonságokat, uj regények, tudományos munkák, müvészkönyvek, folyóiratok, politikai, szociális értekezések. Drága áron.

Nézni. És érezni egy nagy vágyat, szeretni a betűt, megvenni, magadba szívni a betűk friss illatát, olvasni, tanulni még sokat-sokat.

Aztán szomorúan elmenni a kirakatok elől. Nincs miből megvenni.

*

Tudjátok-e mi a fájdalom? így Karácsonytáján járni az utcán csöndesen, este, egyedül megelégedett, otthonukat el nem vesztett boldog emberek világos ablaka előtt. Kihallani gyermekek kacagását, az emberek hangjából a jólét és biztonság érzetét.

Aztán arra gondolni, hogy mennyire szét vagyunk szórva. Családok világrészekben. Itt-ott-amott. Én itt, Ti ott, Ők amott.

*

És tudjátok-e mi az öröm? Karácsony éjjelén, az éjféli misén, otthon, egy eldugott kis magyar falu kis templomában, hátul, egészen hátul, egyszerű emberek között könnyes szemmel, a pásztorok hitével, boldogan, teleszivvel velük énekelni: “Betlehemnek pusztájában, pásztorok vigyázatában, nagy örömet hirdetnek!”

y * %

Hogy ezt a nagy karácsonyi örömet elérjed, tégy meg mindent. Még ha egyedül vagy is, díszíts fel egy fenyőágat. Keresd a gyertya fényében az elmúlt boldog kárácsonyok emlékét, édesanyádét, édesapádét, testvéreidét, mindazokét, akiket szerettél. Régi karácsonyi dallamokat. Aztán csókold meg tisztult szívvel a Kis Jézus áldó kezét valahol egy közeli templomban. És tégy fogadást, hogy sohasem leszel hűtlen az otthon hitéhez, emlékeihez. Sohasem lesz egy áruló szavad, gondolatod. És dolgozni fogsz az uj, otthoni Jézusáldotta Karácsonyért. Ilyen legyen a Karácsonyotok mindenütt az egész világon. És visszatérünk mielőbb.

Móra Ferenc:

Szél ángyé jót akart

A nagyemlékű, kiváló iró az első világháború utáni időkben irta ezt a felejthetetlen szép elbeszélést.

Hogy kicsoda az a Szél ángyod Azt abból lehet legjobban megtudni, ha elmondom, hogy kicsoda a Szél ángyó ura.

A Szél ángyó ura Tila Imas Nagy István. Afféle barkácsoló ember kint a tanyán. Akkor is barkácsolt, mikor én megismer tem, vagy tizenöt esztendővel ezelőtt. Valami másfél öles nyárfakarót igazgatott bele a tanyája tetejébe, az oromfal hegyinél.

~ Mi lesz az, Pista bácsi ? — kérdeztem tőle.

.— Ez? Vellámhárétó.

—' No? —i néztem nagyot. —• Csak nem tán?

Dehogynem. A régi mán elrohadt, nézze, odahajitottam a tarlóra.

— Hát holtig tanul az ember — rAb'tidom, ,— még ilyent se hallütfám.

£?*Mán pedig ilyent hallhutott-UStfá, mert ezt nem én tártál tam ki. Az urak is csak igy csinálják a városban.

No nem egészen. Az urak vasból csinálják, annak is megaranyozzák a hegyit.

írással azt vissza nem lehet adni, milyen mérgesen höccentette el magát a tanyai hranklin a létra hegyiben.

,— Szögény embörnek fábul is jól van, —< nézett le kevélyen, aztán több szót nem is vesztegetett rám. Frtetlen városi népek még ennyit se érdemelnek.

Hát ilyen ember Tilalmas Nagy István, akit azonban erről a név ről a tulajdon szomszé dja se ismer. Ellenben mindenki ismeri úgy, hogy: a Szél ángyó ura. Megesett már ez más háznál is. Hogy tovább ne menjünk, Lotharingiai Ferencet is csak a Mária Terézia urának nevezték vala. Akié az impérium, az adja a nevet■

Már pedig odakint az impérium teljesen és változatlanul a Szél ángyóé. Ugyan idebent is csak az övé. Láttam akkor is, mikor egyszer a múzeumban kalauzoltam őket. Néztük a Munkácsy-képet, a Hónfoglalás-t, Pisla bácsinak nagyon tét-