Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-12-15 / 12. szám
VOLUME Xí. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1954 DECEMBER. NO. 12. SZÁM. AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY — 10c. A COPT — AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLB “Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaratu embernek” Ez az örömteljes angyali szózat itt rezeg, itt rezonál az emberek között már csaknem kétezeréve. A szavak hűségén és igazságán semmit sem változtattak a századok. Ebben az angyali kinyilatkoztatásban ma éppen annyi az öröm, mint volt kétezerévvel ezelőtt. Csak süketek a fülek égi szózatok hallására, kérgesek a szivek, kevélyek, gőgösek a lelkek. A karácsonyest, ha meg is nyitja a sziveket és füleket, az utána következő hétköznapok újra bezárják. Az anyag imádatának láza szállja meg az embereket és a szeretet ott kesereg a megfosztott és kidobott karácsonyfák száradó ágain. Otthon és az idegenben szétszórt magyarok azt hittük, a tizedik karácsony már örömteljesebb, boldogabb lese. A- lagra vártunk, hogy kilenc szómoru karácsony után, beragyogja újra a fagyos magyar éjszakát. Úgy fáznak, úgy dideregnek a Duna-Tisza táján. Olyan busák, olyan elhagyatottak, olyan éhesek és olyan rongyosak az emberek. És ami a legfájóbb, tehetetlenek. A rabság nyomasztó keserűsége üli a lelkeket. Már nem is segítségre, — csodára várnak. Tíz teljes évig vártak emberi segítségre. Ma már belefásultak, rendül a hitük a szabad világ őszinte segíteni akarásában. A betlehemi csillagot keresik. A szeretet, a szabadság, a béke csillagát. A pásztorok rajongásával, az angyalok lelkesedésével szeretnék énekelni: “dicsőség a magasságban Istennek”. Tizenkét millió magyar szeme néz az égre karácsony éjszakáján, keresi a betlehemi csillagot, hátha felragyog. Ezalatt a szabad keresztény világ embere hol tévelyeg, merre? Zsákutcából-zsákutcába. Találkozók, konferenciák Genfben, Berlinben, Brüsselben, mind meddő kísérletek. A vasfüggöny mögött a helyzet változatlan. Keressük, hirdetjük, akarjuk a békét. Isten ellenségei is hirdetik. Csak különbség a Sátán békéje és Krisztus békéje. A Sátánnak nincs békéje. Kriszkus szótárából lopta el a szót, hogy azzal édesgesse magához az ingatag lelkeket. Szüksége van ezekre a lelkekre abban a harcban, melyet Isten ellen folytat. Az őskeresztények vértanú serege és a katakombák penészes üregei, mint óriási torok kiáltják felénk: “Rossz utón keresitek a békét”. Megsemmisülés, kárhozat felé rohantok. Nem az atombombákban, nem a hadseregek félelmetes létszámában, nem a rombolásban és nem a vérben van a béke. A béke a betlehemi jászolból indult diadalmas útjára. Betlehem Jézusa vérével irta a béke örök törvényét az idők könyvébe és az emberiség folyton dobogó szivébe. Ezt a békét az Isten maga diktálta. Nem lehet kiforgatni, nem lehet másképpen értelmezni. Ebben a békében nincs ravaszság, nincs önzés, nincs gőg és nincs kevélység. Nincsenek rabláncok és börtönök. Csak templomok vannak Isten dicsőségére és a lelkek békéjére. Ezt a békét kezdjük elveszteni. Már több, mint a világ fele el is vesztette. Mindenütt a Sátán zászlói lobognak. Az országok és népek felett sorra gyulnak ki a vörös csillagok. A betlehemi csillagra sötét árnyat borit a Sátán vörös köpenye. Hol az ellenállás? Hol van az egységes védelem? Papirszerződésekkel nem lehet betömni a kereszténység ősi bástyáin támadt réseket. Nem egyébbre valók, mint az ördög kemencéjének a fűtésére. Valami hiba van a védelem megszervezése körül. Nem domborodik ki belőle rendületlen győzni akarás. Pedig Krisztus zászlójának győz ni kell. Különben összedől a világ. Az UNO tanácstermében nincs ott a kereszt. Kereszt nélkül pedig nincs győzelem. “Ebben a jelben győzni fogsz” Ígérete ma is fenn áll. A keresztről Krisztus parancsol, Krisztus vezényel. Ha nem engedelmeskedünk, ha nem szolgáljuk az egységes kereszténység céljait, elvesztünk. Uj vezér kell és uj ut. Ut, amelyet Jézus vére nyomdokolt és vezér, aki bátran rá mer lépni az útra. Vértanuk kellenek, akik a hit erejével és bátorságával állnak Jézus zászlója alá. A vasfüggöny mögött már tizedik éve virágzik a vértanuság. És mégis milliók vonaglanak a Sátán bilincseinek a szorításában. A szabad világ csak tanácskozik és habozik. Ezeken a találkozókon ott van a Sátán követe is. Kisért és igyekszik bűvkörébe vonni a hiszékeny és ingatag lelkeket. Ma Attlee, holnap Nehru szédülnek bele a hipnotikus fénybe. A karácsony figyelmeztet minden esztendőben, hogy a Messiás már eljött. Nincs szükség újabb világot megváltókra. A betlehemi jászolból indult el az a liliomfehér pici kéz, hogy a Golgotán széttépje a bűn bilincseit és megváltsa az emberiséget. A megváltás gyümölcse mindenkié. Nyílegyenes az ut az üdvözülés és a boldogság felé. Csak alá kell vetni magunkat Isten parancsainak, a keresztény erkölcs diktálta törvényeknek. Gyűlölködés és széthúzás helyett összefogni, egységbe forrni. Ősi hagyományainknak a kereszténységben van a gyökere. Tartsuk tiszteletben azokat. Szent Istvántól a mai napig, a haza védelmében elvérzett hőseink és vértanúink vére önzetlen hazaszeretetei követel tőlünk. Az önálló Erdélyről álmodozók, csak árulói ezeknek a hősöknek és az eszménynek, amelyért harcoltak. A részekre szakadás gyengíti az egészet. Vonatkozik ez a kontinensekre is. Európa sem engedheti meg magának, hogy országai szem elöl tévesztve a közös nagy célt, az emberi és nemzeti önzés jegyében munkálkodjanak. Az országok és nemzetek keresztény világegységében van az az erő, amely vissza tudja szorítani azt a szörnyű áradatot, amely elsepréssel fenyegeti a kereszténységet és annak kétezeréves kultúráját. Aki ma áldozatot hoz, nemcsak önmagáért, nemcsak a saját népéért és országáért, de elsősorban Krisztus országáért és királyságáért hozza. Ha ez megdől, ha pusztulni hagyjuk, romjai alá temeti az embert is minden aranyával, minden kincsével és minden gőgjéval. A jövő setét. De nem olyan setét, hogy át ne szűrődne rajta a betlehemi csillag biztató fénye. Le fognak hullni a bilincsek minden rabnép kezéről, ha ők és mi a martiromságig hűek maradunk hitünkhöz. Tiz karácsony múlt el a Sátán rabságában a magyarok h^ újában. Tízéves már a mag- gyermek, aki nem ismeri a karácsonyt és 7,T*n;,k isteni Htknf. Térus szülei-ó, ’ -cvmiszzír poiav n jpz sokmillió tízévi gyermek, magyar és nem magyar, megtalálja az utat a betlehemi jászolhoz. Le kell dőlni, össze kell omlani a Sátán iskoláinak, ahol a tanítók a vörös isten hatalmát dicsőítik. Amig ezek az iskolák állnak, addig nem lehet karácsonyt ünnepelni. És ha a világ lelkiismerete nem ébred hamar tudatára a felelősségnek, talán a jövő karácsony már csak börtönöket és Baalszobrokat fog találni a földön. A hivatottak vegyék kezükbe a vezetést, a világ keresztény népei fogjanak össze és vigyék diadalra Krisztus királyságát a földön. Ez a királyság visszaadja majd az ember tekintélyét, jogát, szabadságát és visszaadja a lelkiismeret békéjét és nyugalmát. Visszaadja a titokzatos karácsonyestéket, a családi békét és a családi örömöket. A karácsony szive a szeretet. Ezt a szivet elrabolták. Nem halljuk, nem érezzük a dobogását. De hisszük, hogy Krisztus ereje és hatalma újra megindítja és nemsokára hallani fogjuk a fehér karácsonyi éjszakában: < “Dicsőség a magasság , Istennek és békesség a földön «. jóakaratu embernek”. CSIGHY SÁNDOR. !OIO!OIOI(M0lOiaiOÍOIOIO!01 BOLDOG KARÁCSONYT ÉS ÚJÉVET KÍVÁN AZ ÖSSZMAGYARSÁGNAK A KRÓNIKA. *
