Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-12-15 / 12. szám
'K R ó N . ív A” 1954 december. 2-ik OLDAL Libertinus: Jézuska levele a magyarországi gyerek* khez Földi életem testvérkéi! Magyarországi gyermekek! Amikor a magyar tájak felöl, minden esztendőben, először hal lom meg a szánokat röpítő paripák csengökoszorujának muzsikáját, évről-évre ugyanaz az izgató öröm és boldog kíváncsiság lesz úrrá rajtam. A naprendszerek még éji álmukat pihenik, de én már menynyei hajlékom ablakában állok. Lesem a felhők hátán vágtató égi postást, aki a földről érkezik és garmadával hozza a ti édes ákombákomokkal teli leveleiteket a rövid, de mindég rámtaláló címzéssel; jézuskának •— Mennyország. O, ha tudnátok, hogy hópihés decemberi estéken hányszor surrantam ki égi otthonom kapuján, mert látni akartam a boldog izgalmat is, amellyel ti készülődtök az én születésem napjának estéjére. A karácsonyra. Az ablakotokba könyököltem és gyönyörködve néztem, amint pa pírra vetitek a nekem szóló sorokat. “Édes Jézuskám!" Írtátok bennembizón, mert szerettetek, miként én is JüskeL- —, RÍ r - l ... ---< <7617X31 fnjl/í *» mi -OLTL csak ti figyeltetek fel, akik még nem is oly rég angyalokkal kergetödztetek a mennyei pitvarokban s még nem feledtétek az égi léptek neszét. Közétek telepedtem, gyermekként, mint egykor I\ázáretben, gyermektársaim közé. Ti nem láttatok engem, de az írás fölé hajló arcotokon valami sejtelem áhítata vonult ál. I\em tudtátok, de megérettétek, hogy veletek vagyok. Egyikötök a függönyre mutatott és suttogva mondta: Senki sem érin tette és mégis meglibbent, talán O volt itt, talán még most is velünk van . így váriatok a karácsony előtti bűvös hangulatban és így vártam én is ezt a napot. Veletek ébredtem rorátés hajnalokon, amikor az álmomba csendült a harangok hivó szava. Egy közeli felh ön üldögéltem és néztem a hólepte falvakat. A kis házacskák kapuiból gyertyalángok bújtak ki, egymást követve, nesztelenül kanyargó szallagként a templomig irnbolyogtak, ahol összeverődve a padokban, óriás karácsonyfának látszottak a sötét boltívek alatt. Minden karácsonyfára emlékeztetett: a fenyőágakkal díszített kirakatok, a cukorkaüzletek csillogása a .játékkereskedések mesevilága, a fémmozsárban porlódó dió meg mák, a puha moha, amelyben szelidarcu pász torok lépkedtek az én jászolom felé, nagyanyó lágy hangjának szent dalokat zümmögő fuvallata, nagyapó tűnődő mosolya, az édes szülők titokzatos suttogása a bezárt szobában, a tanitóbácsik enyhülő szigora, a harangok zúgása, a tél szaga, a hóval lepett fizzak, távoli erdők, mind mind < világnak erre a legszebb fájom emlékeztettek. X'alahol egy szánkó csilingelt a messziben s ti égi csengetyiik szavát véltétek hallani. Az ablakhoz tódultatok, a csodaváró nagy szemeteket az ég felé meresztettétek, mert hátha velem, a ti imádott fézuskátokkal röpül egy ajándékokkal megrakott szán a csillagok között. A csodák ünnepe közelit, amikor a föld a mennyország egy részévé válik, az ég kapui tárvanyitva, még soha nem látott jövésmenés az ég és föld között, az üz- • letek játékokat vásárló angyal kákkal vannak tele s a Jézuska bizalmas megbeszélést folytat a szülőkkel. Minden megszépül, másként ragyognak az otthoni tárgyak, a hólepte főkötős öreg házak az utcán. Este a bethle hemi csillag világit az égen, a hegyek gerincén a három király ballag nehéz palástban, arany koronával, a lassan múló perceket behinti a csodák aranypora s a szoba homályában, lágy hangok verődnek össze: Mennyből az angyal lejött hozzátok. , . — Jav_volt ■ VT-““*— ^~ng en ts u'gyönyörű és mégis oly lassan múló napok alatt. Még hány nap?" kérdeztétek. Hány óra ? . . . Hány perc? . . Aztán már csak egy pillanat, megszólalt egy csengetyü, a zárt ajtó kitárult s ahogy elképzeltétek, lángocskák fényében, arany, ezüst füzérek ékszerében, kinek gazdagabban, kinek egyszerűbben, de minden gyermekszívnek úgy, amint megálmodták: a karácsonyfa a szoba mélyén. Ln is ott voltam, pár pillana tig elidőztem közietek, amint betódultatok az ajtón s a csillogó fa alá térdepelve, már az aján dókáitok felé kószáló gondolatokkal rebegtétek: “Mi Atyánk Ur Isten. . . Engem szerettetek, de már nem énrám gondoltatok és én ezt megbocsátottam nektek és mosolyogva néztem gyönyörtől elnémult arcotokat. így teljesült be mindkettőnk vágya: ti kaptatok, én pedig adhattam. Nem volt a világnak még egy tája, ahol szebb lett volna ez az este, ahol boldogságtól sajgóbb szivek várták volna az én karácsonyi jöttömet. Magyar gyerekek, ezelőtt ti is Írogattatok nekem, most én írok nektek, mert az égi postás nem hoz már nekem tőletek levelet, radom miért és az ablakotokba könyökölve, mélyen elszomorít az, amit látok. A Duna-Tisza táján, gonosz démon durván döngő léptei verik fel a szent este csöndjét. Onnan tört ki, aho vá az én Atyám vezette, örök lángok közé, a teremtés idején s ahová majd ismét vissza fog térni. . A vállán géppisztoly, a kezében gumibot. Karácsony van, a szeretet ünnepe s a magyar otthonok körül a gyűlölet BABITS MIHÁLY Karácsonyi ének Miért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt ridogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán, mint csillag-ür szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bus anyád melléért nyúlt... Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te, kiről zengjük, hogy “megszületett! Szeress hát minket is, koldusokat! <"► Lelkűnkben gyújts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt. ólálkodik. Eloltja az apró gyertyákat és a torkokba fojtja a szeretetet hirdető énekeket. V alakiból mégis felzsong leküzdhetetlenül és halkan az édes dallam : “Pásztorok, pásztorok Bethlehembe. . ■ A többiek ijedten csendre intik, a kis testek megdermednek a rémülettől, amint LrsnnndíL HT ^íín. c ^ homályban megvillan egy fegJUé.. — Isten nincs! — kiált a durva hang. — A karácsonyi legenda megszűnt, akit ti vártok, az nem jön soha többé! Mindent látok és hallok. Látom, amint vasfüggönyt állít az ég és föld közé, a kezetekből kiveri a tollat, mely sikoltó jajt akart küldeni felém, tűzbe veti a Bethlehemet, melyet a hozzám hü szülők csempésztek be a házba; porrá zúzza az ezüsthangu csengetyüt, mely nemzedékek hosszú sorát igézte a keresztény családok legszebb ünnepén, meg akarja szüntetni a csodákat s a szivek millióiból máglyát gyújt a ledöntött kereszt helyén, az ötágú vörös csillag elé. De ti testvérkéim, mégse veszítsétek el belém vetett reményeteket. Az én jöttömet hirdető pásztorokat börtönbe vetette és felakasztatta ugyan egy újkori Heródes, de a bethlehemi csillag most is világit és én láthatatlanul is őrzöm az én nyájaimat. A karácsonyi legenda sem szűnt meg s akit vártatok az most is veletek van. En könyökölök az ablakotokban s amikor lehull az alkony és a tornyokban mégsem szólalnak meg a harangok, ti hallani fogtok egy jelt, amelyet én adok, parányi neszt, mely az ablakotokon zorrén, vagy egy hangszer húrjain pendül, amelyhez senki sem nyúlt, talán nem is a fületek hallja, csupán a szivetek: az a titokzatos nesz én leszek. Ti azonban maradjatok né mák, mert a démonok ott leskelődnek az ajtótok előtt. Boruljatok össze hangtalanul, így szomorúbb, de bensőségesebb. Ugye mind itt vagytok, együtt, akik még együtt lehettek a régi családból? Veletek vannak a halottak is, akiket a démon szakított ki élő körötökből és a gondolataikkal mellétek telepednek a messzeségekbe hurcolt, börtö nőkbe vetett kedveseitek, mind, akik valamikor veletek örültek a béke szent estéjének. Mind itt vagytok ugye, együtt az Istenhez -Tack? Es most szólaljon meg a néma csengetyü, amelynek a szavát ti jól értitek, táruljon ki a jövő ajtaja, amelyen túl egy gyönyörű karácsonyfa áll. Csúcsán a ti szent koronátok ragyog, az ágain ezeréves címereteket öleli át a nemzeti színek szalagja és 14 millió magyar térdepel előtte. Mert a föld Urának türelme már betelt és én már készítem számotokra a boldogabb jövő karácsonyát. Ez az én üzenetem, e fekete szent estén hozzátok, akik nem Írhattok nekem, szenvedő kis hő sok, magyar gyermekek. LEVELEKBŐL Ötödik éve kapom rendesen, díjtalanul a Krónikát, a Jóisten áldja meg önöket érte. Buzgón kérjük az Egek Urát, virradjon fel minél előbb a nap, amely teljes igazságot szolgáltat a sokat szenvedett magyar nemzetnek. Ez adjon egészséget, erőt, kitartást a világon széjjelszóródott minden magyar testvérünknek: hogy átvészelhessék az időket, amig ismét hiv a haza. Kívánok kellemes karácsonyi ünnepeket és minden jót a főszerkesztő urnák. Éljen Őfelsége Ottó király és Regina királyné! Maradok hazafias tisztelettel Bajorország, 1954 december 2. SCHAEFFER FERENC. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható.
