Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-15 / 11. szám
VOLUME XT. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1954 NOVEMBER. NO. 11. SZÁM. A LEGITIMIZMUS PROGRAMMJA - VÁLASZ TÖBB LEVÉLRE -Több olvasónk intézte hozzánk a közelmúltban azt a kérdést, hogy foglaljuk össze röviden, de mégis kimerítően, a legitimizmus programmját, mert beszélgetésben és vitában fel szeretnék használni. Mi hát a legitimizmus programmja? A felelet önként adódik; HAZA AKARJUK HOZNI A KIRÁLYT. Szándékosan Írjuk, hogy “hozni" és nem “vinni", mert az erre irányuló mozgalomnak, belülről, az országból kell kiindulnia, a magyar nép akaratát kell kifejeznie. Maga a programm — az alkotmányos élet teljességének helyreállítása — természetesen áthatja a nemzet életműködésének egész területét és minden részletére kiterjed, de lényege magának a hazahozatalnak tényében már bennfoglaltatik. Mert a programmot igy is megfogalmazhatjuk: MIT JELENT AZ ORSZÁGNAK A KIRÁLY? Válaszképen alább pontokba szedtünk néhány, a kérdéshez kapcsolódó gondolatot, hiszen lehetetlen feladat volna ezen a szűk helyen a teljes kép felvázolására vállalkozni. 1. Kezdjük a külpolitikával. Külpolitikai szempontból a király hazatérése jelenti az egyetlen lehetőségét a dunai kérdés federativ megoldásának. A federáció szószólói Svájc és az Északamerikai Egyesült Államok példájára szoktak hivatkozni, de elfelejtik, hogy a svájci kantonok között sohasem voltak komoly politikai ellentétek, az amerikai Észak és Dél egységét pedig csak véres polgárháborúval lehetett helyreállítani. A dunai konfederációnak ezenfelül nem egyetlen kérdés — mint az Egyesült Államok történetében a rabszolgaság volt — hatalmi, vagy kompromisszumos megoldása az előföltétele, hanem olyan életképes államkeret felállítása, amelyben a legkülönbözőbb eredetű és az együttéléssel természetszerűen kiújuló ellentétek egy közakarattal intézményesített központi tekintély állandó befolyására kiegyenlitődnek és a federativ tömb hatalmi állását, valamint gazdasági prosperitását egységes vezetés biztosítja. A dunai monarchia, amelyről — sokkal konszolidáltabb körülmények között is — nem kisebb államférfi, mint Palmerston állapította meg, hogy az európai egyensúly egyetlen biztosítéka, történelmi példa arra, hogy ilyen államkeret DINASZTIKUS ALAPON létrehozható és századokon át fenntartható. Mint minden emberi műnek, a Monarchiának is voltak hibái, irányítóinak pedig bűnei és mulasztásai. Ezeket az árnyoldalakat azonban, egyrészt, felülmúlták kétségtelen előnyei úgy a nemzetközi politikai stabilitásnak, mint a keretei között élő milliók szabad fejlődésének szempontjából, másrészt pedig rajtunk áll, hogy az uj federáció megalapozásánál minél szükebb térre szorítsuk a tévedés, vagy visszaélés lehetőségeit. Hogy a magyar nemzet vállalja-e ezt a federációs megoldást, azt természetesen a nép dönti el a felszabadulás után. Mellette szól a világtörténelmi tendencia, amely mindenütt a nagy egységek formálására irányul és két háborúnak az a tapasztalata, hogy kis országok a legügyesebb politikával sem tudták életüket, vagy épségüket megvédeni. Ellene szól, hogy a nemzeti szuverénitás bizonyosfoku feladását kívánja meg, de — mint a most folyó nyugateurópai integrálódás is mutatja — ettől a leghatalmasabb országok sem zárkózhatnak el, ha jövőjüket biztosítani kívánják. Mint mondottuk; csak a felszabadult magyar nemzet dönthet a federáció kérdésében, de, ha mellette dönt, azt király nélkül sikeresen meg nem valósíthatja. A törvényes király személyében van meg ugyanis egyedül az az attraktiv erő, amely a múlt emlékeinek és a dunai monarchia ma is élő hagyományainak alapján az utódállamok népeire is vonzást gyakorol és csak ezek a hagyományok adnak lehetőséget arra, hogy a federációban nélkülözhetetlen kiegyenlítő és koordináló központi vezetés — mint a múltban, a jövőben is — érvényesíthető legyen. Ha elhagyjuk a monarchikus alapot, képtelenségekbe tévedünk. Vagy el lehet-e józan ésszel képzelni, hogy két. vagy négy évenként változzék a federáció elnökének nemzetisége s vele természetszerűen a vezető pozíciókat betöltő bizalmi embereié? Esetleg ugyanígy váltakozzék a szövetségi kormány székhelye is és az egész komplekszus irányításában mégis megmaradjon az egység és folytonosság? KIRÁLY NÉLKÜL NINCS ÉLETKÉPES DUNAI FEDERÁCIÓ ÉS A MAGYAR NEMZET SZAMARA AZ UT A FEDERATIV KIBONTAKOZÁSHOZ A RESTAURÁCIÓN KERESZTÜL VEZET. 2;) Bent az országban mindenekelőtt IGAZSÁGOT jelent a király hazahozatala; a. IGAZSÁGOS ELBÁNÁST MINDENKINEK. A monarchia legnagyobb erőssége, hogy az uralkodó nem választás, nem pártok, vagy hatalmi csoportok döntése alapján kerül trónra s az utódlás sem korteshadjáratok sikerével dől el, hanem a törvényes öröklés jogán, JOHN F. MONTGOMERY Amerika volt nagykövete John F. Montgomery, aki 1933 júliusától az amerikai hadüzenetig, tehát majdnem egy évtizeden át Magyarországon tartózkodott, a napokban elhunyt. Az a hosszú idő, amelyet hazája és fogadott hazánk szolgálatában Magyarországon töltött, bővelkedett az eseményekben. Montgomery éles megfigyelő volt és posztján nemcsak a dunaparti magyar főváros szépségeit látta meg, hanem mint vérbeli diplomata (hiszen már 30 éves külügyszolgálati múltja volt nagyköveti kinevezése előtt) azokat a manipulációkat is, amelyek végül szülőhazánkat a második nagy tragédia felé sodorták. Amit a közel 10 esztendő alatt látott és tapasztalt, a háború után 1947-ben emlékirataiban, HUNGARY THE UNWILLING SATELLITE címen könyvalakban kiadta. Ha azt mondanók Montgomeryröl, hogy Magyarország barátja volt, (mert könyve a magyar nemzet iránt rokonszenves jellegű) akkor nem tennénk nagy szolgálatot Montgomery emlékének, sem pedig a magyarság ügyének. Mert a barát elfogult, véleménye tehát egyoldalú. Montgomery az IGAZSÁG, a történelmi hűség szószólója volt, mint előtte a többi nagy amerikaiak, Borah szenátor, Clare Booth Luce képviselő, még régebben Bandholtz generális és Montgomeryvel majdnem egyidőben Schoenfeld amerikai nagykövet. Ezek az amerikaiak az igazságot Írták könyveikben és cikkeikben, amelyekből reméljük a közeljövőben, amikor szülőhazánk felszabadul az orosz járom alól, az uj magyar békedelegáció hathatós támpontokat használhat fel a jogos magyar követelések előterjesztéséhez. Montgomery könyvének ismertetésénél azt irtuk, hogy nagy kár volt a könyv kiadásával várni, mert már a párizsi béketárgyalások befejeződtek és Magyarországot, mint háborús bűnöst, a győztes nagyhatalmak a trianoninál is súlyosabb ítélettel büntették. Montgomery adatainak felhasználásával talán sikerült volna valamit visszakapni a szinmagyar területekből. Most, hét évvel a könyv megjelenése után már nem ez a véleményünk. Az orosz egy falut sem adott volna vissza a magyarnak. Azóta az egész országot magának foglalta el, a környező magyarlakta területekkel, sőt Romániával, Csehszlovákiával, stb. Montgomery könyvének azonban még nagy szerepe lesz. A nemeslelkü amerikai emlékét, aki meglátta az igazságot és arról tanúvallomást tett, minden magyar ember kegyelettel őrzi. T. hát külső tényezők által nem befolyásolható és meg nem változtatitó módon. A legitim államfőnek nincs szüksége rá, hogy egyik, vagy ásik osztály, népréteg, klikk, vagy foglalkozási ág kegyét keresse azt a többi rovására kedvezményekben részesítse. A monarchikus v ellenségei gyakran érvelnek a dinasztiák közmondásos hálátlanigával, de nem gondolnak rá, hogy a hála a legtöbb esetben egytelmü a — részrehajlással. . . . b. A GYENGÉBB VÉDELMÉT. Csak a klikkektől független, :hova le nem kötelezett legitim uralkodó foghatja pártját eredmépesen a kisembernek a társadalmi, gazdasági és politikai befolyásin erősebbekkel szemben. Csak ő támogathatja szabadon a kisíistenciák jogos szociális törekvéseit, mert megrendithetetlen jógáisára támaszkodva nincs félnivalója senkitől. c. SZEMBENÉZÉST A PROBLÉMÁKKAL. A kettős moirchia helyére erőszakolt utódállamok rendszerének születési hibája hazugság volt. A trianoni Europa-rendezők kiátkozták a népszavaíst, mert ez — mint a soproni részlet-példa is megmutatta — az egész ancepció tarthatatlanságát igazolta volna be. Az igazság azóta is a fagy Számüzöttje a dunai politikának; senki sem mer szembenézni íle, nehogy a felismerésből le kelljen vonnia a következtetéseket. A irály hazatérése azonban az európai politikában és a belső újjáépítés onalán is a vitális kérdések bátor felvetését és igazságos megoldását lentené, hiszen a Dunavölgye végleges rendezését — AMI NÉLÜL PEDIG ELKÉPZELHETETLEN A TARTÓS BÉKE UROPABAN — nem lehet nyílt igazságtalanságokra, vagy hipokta elhallgatásokra alapítani. Ismételjük; a fentiekben csak egy-két kiragadott gondolatot érintve iparkodtunk vázlatszerü feleletet adni az átfogó kérdésre; mit jelent az országnak a király? A KRÓNIKA szívesen venné, ha olvasóink akár a felsorolt pontok alapján, akár önállóan hozzászólnának a problémához.
