Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-10-15 / 10. szám
6-ik OLDAL ‘'KRÓNIKA" 1953 október Megtisztítják a kormányhivatalokat a kommunista elemektől A múlt évi elnökválasztási kampány jelszava ... a republikánusok részéről ... a korrupció és a kommunizmus megszüntetése volt, legalább is a kormányzatban. Ehhez járult hozzá Gen. Eisenhower egy harmadik ígérettel, a koreai háború megszüntetésének lehetőségével. Eisenhower, mint elnök, az ígéretet beváltotta. Szenátorai közül különösen kettő, Jos. McCarthy, Wisconsin és William E. Jenner, Indiana, végeznek derekas munkát a kommunisták kifüstölése körül. Az Egyesült Államok kormányának hivatalos nyomdája 1953 julius 30-án, ötvenoldalas könyvben adta ki a szenátus vizsgáló bizottságának a jelentését, amelyből röviden a következő megállapításokat tárjuk olvasóink elé: Első oldal . . . 5-ik szakasz: Sok (kommunista) ügynök férkőzött be az Egyesült Államok kormányhivatalaiba. Ötödik oldal első szakasz ... a földalatti titkos kommunista mozgalom hívei közül sokan ilyen állásokat töltöttek be: az Egyesült Államok elnökének ügyvezető asszisztense, egy helyettes pénzügyminiszter, egy pénzügyminiszteri attasé Kínában, a külügyminisztérium különleges politikai ügyeinek irodavezetője, a Nemzetközi Pénzalap titkára, stb. és az UNRRA egyik financiális tanácsadója. A jelentésben a kémkedésért elitéit Alger Hiss neve többször szerepel. Ami bennünket, magyarokat különösen érdekel, azt megtaláljuk a jelentés 18-ik oldalán, a negyedik szakaszban, amely Elizabeth Bentley egykori kommunista párttag vallomását tartalmazza. Arra a kérdésre, hogy milyen tipusu információt adtak át az oroszoknak (a háború alatt) Miss Bentley ezt a választ adta: “Minden fajta információt, igen titkos információkat, hogy mit csinál az Office of Strategic Services (OSS) mint például . . . titkos tárgyalásokat akartak folytatni a Balkán blokkban a kormányokkal az esetben, ha a háború végetér, továbbá, hogy ejtőernyőn embereket csempésztek be Magyarországba, stb.” A huszadik oldal 6-ik bekezdése szerint: amikor az amerikai kormány főcélja a gazdasági talpraáltás volt, a kommunista ügynökök az NRA, a WPA, stb. ügyosztályaiba furakodtak be. A háború alatt az Office of Strategic Services és más hasonló irodákba. A háború vége felé és utána a külföldi politikai (külügyekkel foglalkozó) irodákban kerestek és találtak állásokat. A 21-ik oldal első szakasza szerint ezek a kommunisták mint az amerikai nép küldöttei és képviselői jártak meg minden kontinenst. Csaknem minden nemzetközi konferencián résztvettek, ahol az államférfiak összegyűltek, hogy a jövőt megtervezzék. A vizsgáló bizottság nyilvános gyűlésen 36 ilyen embert vett vizsgálat alá, akikről kellő bizonyítéka volt, hogy a földalatti kommunista társaságnak tagjai. VALAMENNYI megtagadta a választ a kommunista pártbeli tagságra vonatkozólag azon az alapon, hogy az amerikai alkotmány ötödik módosítása nem kötelezi őket önmaguk ellen való terhelő vallomásra. Sokan azt is tagadták, hogy a kormány hivatalos okiratain szereplő aláírásuk az övék lenne. Ugyancsak a 21-ik oldal 4-ik szakaszában olvassuk, hogy ezek a kommunisták egymás nevét használták, amikor uj állásért folyamodtak egyik-másik ügyosztálynál. így adtak egymásról jó referenciát, vették fel egymást az állásokba, léptették elő egymást és adtak egymásnak fizetés javítást. Ügyosztályról ügyosztályra, kézrőlkézre adták egymást, mindenütt vigyázva egymás érdekeire. Tanúskodtak egymás hűségéről Amerika iránt és védték egymást, amikor leleplezés veszélye jelentkezett. Gyakran közös lakásban laktak. A 22-ik oldal első bekezdése szerint majdnem valamennyi egyetemet végzett férfi volt, sok doktorátusi címmel, vagy hasonló akadémiai vagy intellektuális megkülömböztetéssel. A társaság tizenegy tagja tanító, tanár volt, vagy még ma is az. A huszonhatodik oldal 4-ik szakaszában az Office of War Information is szerepel, mint a kommunista ügynököktől behálózott kormányhivatal. . . Sok volna mind felsorolni, amit ez a könyv tartalmaz. Az egészben talán az a legmegdöbbentőbb, hogy ezek a kommunista urak évi tiz-huszezer dolláros fizetéssel úgy szolgálták a hazát, hogy majdnem az oroszok kezére játszották, mig a szegény baka vagy tengerész az életét kockáztatta vagy áldozta, hogy Amerika népe ne' legyen a japán hódítók gyarmata. Ezek az emberek hallatták szavaikat, amikor tegyük fel, a magyar béketárgyaláson az elszakított magyar területek sorsáról volt szó, amikor az UNRA a menekültek segélyét utalta ki, amikor a dipik dolgát intézték odaát. TARCZ SÁNDOR. Moszkva diktálni akar MÁR A TÁRGYALÁSOKRÓL VALÓ TÁRGYALÁSNÁL IS. . . .* Idő és bélyeg takarítás céljából forduljunk bevándorlási ügyekben egyenesen az Amerikai Magyar Szövetséghez, 1624 Eye St. N. W. Washington 6, D. C. Segélyügyek ben direkt az American Hungarian Relief címre Írjunk: 246 Fifth Avenue, New York, N. Y. TORONTÓBAN a KRÓNIKA kapható BÁLINT KÁLMÁN lapterjesztő vállalatnál, 272 SPADINA AVE. is. Kérjük, elolvasás után adja tovább a lapot ismerőseinek. A Szovjet “válaszolt" a nyugati szövetségesek azon jegyzékére, amelyben október 15-re négyes külügyi konferenciát javasolt a svájci Luganoba, hogy azon a német kérdést és az osztrák békeszerződést tárgyalják. Moszkva kitér a Luganoba szóló meghívást illető válasz elől és csak elméletben fejezi ki készségét egy külügyminiszteri konferenciára, amely a német kérdést és az esetleg felmerülő egyéb kérdéseket tárgyalná. Egyben pedig másik konferenciát is javasol, amelyen a négy hatalom képviselőin kívül a kínai kommunista kormány külügyminisztere is résztvenne és azon “a világfeszültség enyhítésére szükséges megoldásokról” tárgyalnának. Arról nem nyilatkozik a jegyzék, hogy Moszkva elfogadná-e ha csak a négyes konferenciához járulnának hozzá a nyugati szövetségesek vagy pedig az ötös konferencia elfogadását a másikon való részvétele előfeltételéül tekinti? Az Egyesült Államoknak jelenleg nincs szándékában a kommunista Kína képviselőjével konferálni, mert ez mintegy elismerést jelentene annak számára. A lényegi kérdésben hiányos a jegyzék, de annál inkább tartalmaz felesleges propagandát. A 12 oldalas szóáradat legnagyobb része ilyen elcsépelt zöngeményekből áll, melyek szinte hajszálnyira megismétlései a régi sztálini álláspontoknak és Vishinszky szeptember 20-iki UN-beszédének. A fegyverkezések leszállítását, a külföldi amerikai bázisok feladását, a rabországi amerikai propaganda beszüntetését a nyugati és a keleti német kormányoknak választások előtti egybevonását, stb. kívánják, újólag veszedelmes, támadó célú fegyverkezésnek jelentve ki a NATO-t, az Atlanti Unió katonai szervezetét és a tervezett nyugateurópai közös hadsereget. Az osztrák békeszerződés ügyében kijelenti a jegyzék, hogy azt diplomáciai levelezés utján is el lehet intézni, ami újabb képmutatás, mert egy előző jegyzékben Moszkva már megmondta, hogy amíg a német kérdés megoldva nincs, nem fog létrejönni az osztrák béke sem. (E békeszerződés létrejötte esetén az oroszoknak ki kellene üriteniök Magyarországot és Romániát is.) A nyugati szövetségesek most újabb jegyzéket terveznek, amelyben kategorikus választ kérnek, hogy hajlandó-e a Szovjet egy négyes külügyi konferencián résztvenni? Washington egy Eisenhower—Churchill—Malenkov—Laniel konferencián való részvételt csak akkor venne fontolóra, ha ily külügyminiszteri konferencia elég alapot nyújtana a feltevésre, hogy a kormányvezetők találkozása eredményeket érlelne ki. Churchill október 10-én, az angol konzervativ párt kongresszusán újból ily kormányvezetői konferencia szükségét hangoztatta. “Azt hiszem, mondotta, hogy a leginkább érdekelt országok vezető személyei közti, barátságos, tájékozódó, személyes eszmecserék jót tennének és aligha ronthatnának a helyzeten s talán egyik jó dolog egy másikra vezetne.” Azonban némelyek úgy látják, hogy Malenkov helyzete bent Oroszországban még nem szilárdult meg egészen és ha a nyugati vezetők találkozóra jönnének öszsze vele, ez fölötte erősítené esetleges vetélytársaival szemben Malenkovnak az orosz hidrogén bombáról szóló bejelentése Nyugat Európában, de egyes amerikai körökben is növelte a kormányvezetők találkozása iránti kívánságot. Egyes amerikai hivatalos személyek olyan nyilatkozatokat tettek, hogy Oroszország képes super-bomba támadásokat végrehajtani az Egyesült Államok ellen és e nyílt veszély kiküszöbölése érdekében sokan szívesen látnának tárgyalásokat, közeledési kísérleteket. Tapasztalt megfigyelők épen az orosz hidrogén-bomba miatt kétlik, hogy a tárgyalások eredményesek lehetnének s azt hiszik, hogy a hidrogén-bomba titkának birtokában az oroszok még inkább vonakodnak engedményeket tenni, mint azelőtt. Nézetük szerint a hidrogén-bomba nem segíti a megegyezés és a béke lehetőségét, hanem csak önhittebbé és makacsabbá tette a Szovjetet. Ami pedig Kelet-Németország és a többi rabországok kiürítését illeti, arra a Szovjet a Keletnémetországban junius 17-én kapott kóstoló és a Magyarországon és más rabországokban mind szivósabban mutatkozó passzív ellenállási tünetek után, még kevésbbé gondol, mert biztosra veszi a nép megmozdulását, amint katonái kitennék lábukat az országból. De e pesszimisztikus jelek dacára változatlan igazság, hogy minden elméleti szemlélődésnél jobb a gyakorlati tapasztalat. Remélni kell, hogy legalább a négyes külügyminiszteri konferencia a közeli hónapokban létrejön és felszáll az a köd, amely elhomályosítja némelyek látását afelől, lehet e megegyezést, megértést, tartós összebékélést várni a Szovjettel való tárgyalásoktól? A koreai békekonferencia is késik, holott a fegyverszüneti egyezmény szerint október 28-ika előtt el kellene kezdődnie. A kínai és északkoreai kommunisták» Moszkvától támogatva ragaszkodnak ahhoz, hogy a Szovjet, India, Pahisztán, Indonézia és Burma, amelyek egyike sem harcolt Koreában, mint semlegesek résztvegyenek a konferencián. Ezt az Egyesült Államok ellenzi, mert attól tart, hogy oda nem tartozó kérdések felvetésével, veszélyeztetnék a konferencia sikerét s az Egyesült Nemzetek is ennek megfelelő határozatot hozott. Nem kétséges, hogy az öt ország részvételének kérdését a Szovjet gáncsvető szándékkal keverte az ügybe s ez is annak a jele, hogy a kommunisták diktálni akarnak. Nemcsak meghívásokat, tárgyalási módozatokat, de “békét” is. . .
