Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)

1953-09-15 / 9. szám

1953 szeptember “KRÓNIK A” 7-IK- OLDAL1 magát úgy akarja feltüntetni, mint a szociális szellem kiteljesülé­sét és megdicsőülését, olyan bor­zalmas kapitalizmust termelt ki, amelyhez hasonlót még Marx sem tudott elképzelni “Das Kapital” cimü hírhedt munkájában. Minden munkástestvérnek, nem csak Amerikában, hanem széles e világon mindenhol, meg kell érte­ni, hogy Amerika és vele együtt a Nyugat a szabad termelés: "Free enterprise” hazája. Ez a szabad termelés, ez a free enterprise hasz­nálta fel a komoly munkával ősz­­szegyüjtött tőkét arra, hogy óri­ási vállalatokat teremtsen minden­hol s ugyanakkor emberséges, tisztességes bérekkel, a munkás polgári életlehetőségei biztosításá­val teszi tárgytalanná az “osztály­harc” kérdését. Akik még ma is az amerikai és a nyugati kapitalista rendszer el­len szavalnak, az igazság ellen be­szélnek. Mert hiszen a szabadtér­­melést, a free enterprise-t akarják aláásni és helyére a muszka állam­kapitalizmust akarják állítani a maga borzalmas rabszolgamunká­jával. Munkástestvérek! Széles e vilá­gon értsétek meg az igazságot és fogadjátok szivetekbe mindörökre most, a munka ünnepe: Labor Day után. Azoknak a hitető munkásve­zéreknek, akik még mindig félre akarják vezetni a jobbsorsra érde­mes munkástömegeket, mondjátok meg bátran ezt az igazságot! KÜZDELEM AZ IGAZSÁGÉRT. Mi, akik nagyrészt amerikai körben élünk, újra s újra átérezzük azt a kötelességet, amellyel tarto­zunk nemcsak ' szülőhazánkkal szemben, hanem ez áldott uj ha­zánkkal, Amerikává! szemben is. Munka ünnepén ez azért jut eszünkbe, mert megrendülve kell tapasztalnunk azt az óriási hamis propagandát, amellyel elsősorban a csehek igyekeznek félrevezetni Amerika közvéleményét. Egy könyvről irok most, amely az előkelő Princeton University Press gyönyörű kiadásában jelent meg. A könyv címe: “Czechoslo­vakia in European History”. Pro­fessor S. Harrison Thomson egye­temi tanár vállalkozott arra, hogy az amerikai közvélemény félreve­zetésére egy teljesen hamis beállí­tású történelmi könyvet írjon. Én már régen megfogadtam, hogy amikor ilyen hamis beállítá­sú könyvek bírálatát látom bár­mely folyóiratban, azonnal bekül­dők helyreigazító sorokat a szer­kesztőségnek. Ezt tettem most is a The Chris­tian Century-val szemben, ahol a könyv bírálata, amely égig ma­gasztalja a könyvet és a szerzőt, megjelent.- Itt csak néhány sort közölhetek^ a hosszú birálatból. Először is kie­meltem, hogy Czechoslovakia az európai történelemben nem létez­hetett, mert hiszen félrevezetett ál­lamférfiak csak az első világhábo­rú után állították fel. Éppen azért kellett ennek a tákolmánynak széjjelesni az első krízis alkalmá­val, amikor is a szlovákok leráz­ták magukról a cseh uralmat. A rövidéletü Czehoszlovákiát a muszka vörösek segítségével tá­masztották újra fel. Benes Edward volt az, aki a nyugati hatalmak ellenzése dacára még a második világháború folyamán elrepült Moszkvába és kikönyörögte a nagy szláv testvér kegyét, hogy újra felállítsák a megbukott állam­tákolmányt: Czecho&íovákiát. Igaz ugyan, hogy a nagy szláv testvér annyira átölelte a fiatalabbat, hogy egyszerűen lenyelte, de mé­gis csak ott van a térképen újra az államtákolmány neve. Mr. Louis Kestenberg ennek a röyidéletü államtákolmánynak életét főcímen igy ismertette: “Heroic struggle” — hősi küzde­lem. Ezért kellett kiemelnem azt a gyávaságot és embertelenséget, amivel ez az uj ország három és fél millió német és egymillió magyar állampolgárt több-kevésbbé kiker­getett ősi hazájából és mindannyi­­ukat földönfutó koldusokká tette. “JUSTICE FOR HUNGARY” - “IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK”. Bármilyen fontos legyen is, hogy írásban és szóban, ahol csak meg­jelenünk, megcáfoljuk a hamis Írá­sokat és szavakat, nekünk igaz­­lelkü magyarszármazásu amerikai polgároknak a magyar igazság zászlóját is magasan kell lobog­tatni. De hogyan lobogtathatnánk ma­gasan a magyar igazság lobogóját akkor, amikor egyesek még az ősi magyar címert is meghamisítják és lehagyják a szentistváni koro­nát, hogy annyi szerencsétlen dik­tatúrába fulladt köztársaság után egy újnak csinálhassanak propa­gandát boldogtalan Magyaror­szágot!. Óriási munka az igazság hirde­tése Írásban és szóban. És nekünk ez a küldetésünk. Ki kell hangsú­lyoznunk ország-világ előtt, hogy a magyar királyi korona közel egy évezreden át tartotta egy virágzó államhatalom keretében a magyar­ságot és testvérnépeit. Amikor olyan sokan szavalnak és írnak a Népszövetségről és a Népek Ligájáról, itt van az ideje, hogy minden igaz magyar rámu­tasson arra, hogy a Duna-Tisza táján és a Kárpátok alján egy év­ezredes népszövetség virágzott — bölcs magyar királyok uralkodása alatt. Legfőképpen pedig ki kell hang súlyozni azt a megdönthetetlen igazságot, hogy fel kell támadni újra a dunai népek szövetségének: Nagy-Magyarországnak. Közép- Európában addig igazi béke nem lesz. De tegyünk bátor bizonyságot arról is, hogy az isteni Gondvise­lés erre a célra rendelte Nagy- Magyarország utolsó martirkirá­­lyának nagyszerű fiát: Ottó trón­örököst. Egyedül ő az, akit annyi tehetséggel áldott meg Isten, aki­ben reménykedhetünk, hogy ön­zetlen követőivel megvalósítja új­ra a dunavölgyi egységei: Nagy- Magyarországot. TORONTÓBAN a KRÓNIKA kapható BÁLINT KÁLMÁN lap­­terjesztő vállalatnál, 726 SPA­­DINA AVE. is. Kérjük, elolvasás után adja to­vább a lapot ismerőseinek. TITO SEM MER SZABADON VÁLASZTATNI Tito országában, Jugoszláviában “választások” lesznek novem­berben és a kormány nagy garral adta tudtul, hogy “szabad jelölése­ket” enged meg. Ekként akar a Szovjetnél, demokratikusabbnak lát­szani a Nyugat felé, de ha az ember közelebbről tanulmányozza, mi­ként is fest ez a szabad jelölés a valóságban, észreveheti, hogy amivel Tito próbálkozik, nem egyéb megtévesztésre szánt szemfényvesztő komédiánál. * Az igazi demokratikus szabad választásokhoz semmi köze az “újításnak” és egyáltalán nem nyújt lehetőséget arra, hogy a nép szabadon nyilatkozhassék, akarja e továbbra is Tito rezsimjét, avagy nem? Eddig csak kényszerből akarta és a módszer, amit Tito kifun­­dált, ezen a helyzetet lényegben mitsem változtat. Azt mondja a titói közlemény, hogy alkalmat adnak az ellen­zéknek, hogy jelölteket nevezzen meg és e célra jelölő gyűlést kell összehivniok. De jelölések csak helyileg és egyénileg történhetnek, vagyis pártok nem alakulhatnak, nem létezhetnek. Továbbra is csak egy párt van a “Népfront”, amelyben, akárcsak Magyarországon, a kommunisták dominálnak, a többi kisebb csoportok csak kirakati objektumok, mindinkább a halálba sorvadó csatlós-álpártok. Szabad párt-alakitások nélkül a népakarat nem juthat kellő érvényesüléshez sem a választásokon, sem a törvényhozás munkájá­ban. . . Jelölni sem nagyon merik az emberek azt, akit szeretnének, mert az aláírók ezzel felhívnák a politikai rendőrség figyelmét úgy magukra, mint a jelöltjeikre. . . Szabad választások csak olyan orszá­gokban tarthatók, ahol valóban szabadság van. Tito állama változat­lanul rendőrállam és ezzel a módszerrel sem a népben nem sikerül fel­keltenie a szabad parlamentarizmus illúzióját, sem pedig a Nyugat nem dől be ennek a porhintésnek. Ellenkezőleg, Tito maga szolgáltat bizonyságot arról, hogy nincs szándékában igazi szabad választásokat bevezetni, mert épp úgy fél azoktól, akár a Szovjet vagy bármely csatlósa. Ő sem különbb náluk és “reformja” csak újólag be­bizonyította, hogy uralma épp úgy a történelem szemétdombjára való, mint az övéké. “COEXISTENCE”, - A RABORSZÁGOKON BELÜL? A rabországok némely menekültjei közt optimizmust váltott ki a Szovjettel való négyes külügyi konferenciák lehetőségének hire s ezt csak növelte az a körülmény, hogy Moszkva úgynevezett enyhébb módszereket irt elő a csatlós-kormányok számára, sőt imitt-amott a kirakatból kicserélve a diktátor-miniszterelnököt, tetszetősebb bábut tett a helyére. Emberileg misem érthetőbb, mint az igaztalanul honta­lanság ebsorsára jutottak honvágya, sajnos azonban a kommunisták s céljaik, módszereik ismeretében nem tudjuk felbátorítani e remény­­illúziókat. Sztálin és Malenkov csak a szabad országok és a kommunista­blokk közti együttlétezés, egymás mellett élés, “ccexinstence” lehető­ségéről eresztettek meg időleges taktikai szólamokat, de arról', hogy az egyes országokon belül lehetséges volna az együttlétezés, hogy a szabadság pártjai és a kommunista párt közt is lehetne egymás mel­lett élés ugyanabban az államban, soha egyetlen szót nem mondottak. Mitöbb a Szovjet jegyzékei és legutóbb is Malenkov augusztusi be­széde a legcsekélyebb kételyt sem hagyták fenn aziránt, hogy nem hajlandók a szalámi taktikát visszacsinálni, nem akarják a szalámi maradék csücskére valamiképen vissza növeszteni a gonoszul leka­­nyaritott szeleteket. Nem hisszük, hogy a négyes konferencián, ha valóban létrejön, a Szovjet hajlandónak mutatkozna szabad választások iránt megegyez­ni és ezzel kockáztatni, hogy a rabországokban olyan többség jöjjön be, amely a Nyugat rokonszenvétől is bátorítva, felmondaná a mosz­kvai jobbágyságot és visszacsinálná az ország előrehaladott bolsevi­­zálását. A Szovjet önmagától sohasem fog hozzájárulni ahhoz, hogy elveszítsen egy zsíros hasznú gyarmatot s ott a feltukmálí Szovjet­­alkotmány helyére visszakerüljön a régi nemzeti alkotmány, a kom­munizmust újból felváltsa a polgári rend uralma. Szabad választásokba Moszkva akkor sem menne bele, ha a kommunisták mint legális párt megmaradhatnának az országban, mert azt már tudja, hogy kreatúrái parányi kisebbség sorsába esnének vissza. Csak a Szovjet teljes politikai visszavonulása Európából együtt a rabországokból való akkénti teljes katonai kivonulással, hogy összes lakájai, a fő- és al-kolomposok is eltűnnek a Volga mögé, hozhat meg­oldást. Aki más feltételez, csak azt árulja el, hogy még mindig jobb a véleménye Moszkváról, mint az megérdemli. . . th Avenue Public Service Bureau 277 —5th AVENUE, NEW YORK 16, N. Y. (29th St.) Telephones: MU 4-1818 és LE 2-5322 IKKA csomagok Magyarországba újból rendelhetők! Világhírű CARE ajánl a vasfüggöny mögött országokba való csomagküldésre. írjon, telefonáljon ma ingyenes körlevélért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom