Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-09-15 / 9. szám
VOLUME X. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1953 SZEPTEMBER. NO. 9. SZÁM. Történelmi hevii, felemelő Szent István-iinnep Az első apostoli király emlékünnepét a nemzeti tragédiának a lelkekre nehezedő bánatában ülték meg a szabad magyarok szerte a világon. New Yorkban többezer főnyi ünneplő közönség töltötte meg a Szent Patrick katedrálist, hogy hódolattal áldozzon az országalapitó Szent István király emlékének. Mint Msgr. Edward Swanstrom, a National Catholic Welfare Conference külföldi segélyalapjának igazgatója, az ünnepi szentmise angolnyelvü szónoka mondotta szentbeszédében, négy állam, New York, New Jersey, Pennsylvánia és Connecticut katolikus magyarjainak képviselete jött össze, hogy hitet tegyen Szent István keresztény magyar eszményeinek hagyományai mellett. Az Amerikai Magyar Katolikus Liga rendezésében különböző szervezetek a 61 -ik utcától nemzeti zászlókkal és táblákkal vonultak fel a székesegyházba. Több mint ezren vettek részt a menetben, köztük számos nemzeti ruhás asszony és leány. Gyönyörű idő kedvezett a felvonulásnak, amely a legnagyobb volt, melyre az utóbbi időből emlékeznek a new yorki magyarok. A magyar ünnepi szentbeszédet dr. Füzér Julián atya, az erdélyi magyar Ferencesek amerikai provinciálisa mondotta, a szentmisét ft. Gáspár János passaici plébános celebrálta ft. Horváth Lőrinc, ft. Lányi Vince és a katolikus magyar papság számos más tagjának segédletével. Az Európában tartózkodó Ottó trónörököst Rezső főherceg képviselte, aki hitvese, Xenia főhercegnő és nővére, Sarolta főhercegnő társaságában jelent meg. Zita királyné ez évben nem vehetett részt az ünnepi vecsernyén, mert beteg édesanyjánál van Európában. A nemzeti magyarság minden rétegének tagjai felekezetre, pártra vagy osztályra való tekintet nélkül eljöttek, elhozták szivü háláját és lelkesedését a nagy király és alkotásai, tanításai iránt, demonstrálva, hogy Szent István napja az egész magyarság örökkévaló ünnepe. FÜZÉR ATYA ÜNNEPI BESZÉDE. — Bárhol is legyen, akárhol éljen, Szent István napján mindig összesereglik, egybegyül a magyar — mondotta többi közt. — Amikor otthon voltunk, úgy éreztük, mintha ezen a napon az a Szent Kéz, melyet arany urnába zárva olyan féltve őriztünk, kinyúlt volna tabernákulumából, elérte volna az ország széleit és mintha kézen fogta volna és elkezdte volna huzni-vonni ős Buda vára felé a magyart. Ezrek és tízezrek siettek fel az ország minden részéből a fővárosba. S amikor a szélrózsa minden tájáról összesereglett a magyar, amikor felsorakozott nemzeti pompájában, a nép, az államférfiak és egyháznagyfok színes, hullámzó tengere fölött arany-dalmatikás leviták vállán elkezdett úszni, lebegni a Szent Jobb. — Ha az emberiség történetében hasonló jelenséget keresnénk, az ószövetségig kellene visszamennünk, amikor a Frigyszekrény húzott el Izrael fiai fölött. S jó is erre a bibliai képre gondolnunk, mert segít bennünket, hogy megértsük a magyar jelenetet. Amint a zsidók érezték és tudták, hogy a cherubimos Frigyszekrény mögött ott volt a Seregek Ura és Istene, ki velük együtt harcolt és védte őket, úgy érezte és tudta mindig a magyar, hogy az aranyurnában őrzött Szent Jobb mögött ott van az Isten, hogy e mögött az államot építő kéz mögött ott van az Isten Jobbja is és ez a két kéz, az Isten keze és ez az emberi kéz szervezte, formálta állammá a magyart. A SZABADSÁG, SZERETET ÉS IGAZSÁG BIRODALMÁT! — Az állam a gondviselő Isten müve s benne nyújtja az embernek mindazt, amire szüksége van, hogy földi boldogságát elérje és céljait megvalósítsa. A állam tehát az Isten akarata, testvérek. Ezt tagadni emberileg esztelenség, keresztényileg pedig eretnekség. Az állam formáját az Isten az emberre bízta. Amit az Isten akar az az, hogy az ember féltve őrködjék és vigyázva vigyázzon, hogy az állam mindig a szabadságnak, a szeretetnek és az igazságnak legyen a birodalma: Regnum libertatis caritatis et justitiae. — Az Isten és az ember tehát együtt építik az államot. A történelemnek azonban egy sötét pillanatában megtörtént a bűn. A biin megnyitotta a pokol kapuit és a sátán hozzáférkőzött az emberhez és ezzel kezdetét vette a “mysterium iniquitatis'’ és azóta a sátán és az ember együtt rombolják és pusztítják az államot, melyet az Isten és az ő gyermekei építenek. — Ebben a pillanatban a sötétség erői tobzódnak a keresztény magyar államon. Érzik, hogy csak ideiglenesen vannak ott, azért igyekszenek minden percet, minden órát, minden napot kihasználni, de Krisztust és Krisztusban a keresztény magyar állam eszméjét nem fogják soha a magyar lélekből kiirtani. S ha egyszer határainkról elvonul a vörös fergeteg, Szent István példája szerint az Isten segítségével újra felépítjük a magyar államot. Az újra épített magyar államnak a földi arca és társadalmi formája, melyet a mi kezünk fog neki adni, tatán más lesz, mint amilyent Szent István áldott Jobbja adott neki, a belső lényege azonban teljesen ugyanaz lesz, ami Szent Istvánnál volt és amely az Istentől van: a szabadságnak, a szeretetnek és az igazságnak a birodalma: Regnum libertatis, regnum caritatis f regnum justitiae. Füzér atya tiszta és hatalmas erkölcsi és nemzetpolitikai irányeszmékre felépített szentbeszéde élményszerü, mély benyomást tett az ünnepi közönségre. Az ünnepi vecsernye végén a közönség forró átérzéssel énekelte a Szentistvánnapi régi egyházi énekeket s az ameri kai és a magyar Himnuszt. Sokezer mérföldre a kálváriás szülőhazától. a világ leghatalmasabb országa első székesegyházában alázatos, áhitatos könyörgés szállt Istenhez, árassza kegyelmét a messzi tengerentúl szenvedő, megpróbáltatott népünkre, hozza el számára a felszabadulás üdvét, a történelmi hagyományok biztos talaján továbbfejlődő, szabad, demokratikus, uj Magyarország, a szabadságnak, szeretetnek és igazságnak ama Szent István szelleme szerinti birodalma megváltó boldogságát, amelynek eszményképét Füzér atya oly felejthetetlenül, a sziveket oly felemelően, a lelkek hitének uj szárnyakat adón, tárta elénk a nemzeti balsors kilencedik esztendejének e fájdalmas, könnyes Szent István ünnepén. Németország és az európai jövő Adenauer kancellár pártja nagy győzelmet aratott a szeptember 6-iki nyugatnémet parlamenti választásokon és ezzel, reméljük, a német nép egésze megtalálta helyét mindenféle szélsőségekkel, kiváltkép a kommunizmussal és Moszkva világuralmi imperializmusával szemben. Azért írjuk, hogy a német nép egésze, mert most csak Nyugat-Németország lakossága beszélt, de a Szovjetzóna lakossága már szavazott, — junius 16-án, a felkelésben, melyet csak a Szvjet-tulerő tankjai voltak képesek megállítani, talán nem is hosszú időre. . . Adenauer Keresztény Demokratikus Uniónja 244, a vele koalícióban lévő két másik párt közül a Szabad Demokrata Párt 48, a Német Párt 15 mandátumhoz jutott, úgy hogy a kormánykoalíció a 487 mandátumból 307 mandátummal rendelkezik. A Waldemár Kraft vezetése alatti Menekültek Pártja 27 mandátumot kapott s kilátás van arra, hogy szintén együtt fog működni a koalícióval. Adenauer legerősebb ellenfelei, a szociáldemokraták megtártották szavazóikat, sőt egy millióval gya rapitották is számukat, de a'többség megszerzésére táplált vágyaikban erősen csalatkoztak. A neonazik és kommunisták egyetlen mandátumot sem tudtak szerezni, mert nem érték el az öt százalékos szavazatszámot, timely az uj választási törvény értelmében aíapmandátumhoz juttatta volna őket. Malenkov orosz miniszterelnöknek a választás előtti propaganda ígéretei és a nyolc éves kifosztás utáni csufondárosan “nagyszivü könyöradomány-engedményei hatástalanok maradtak, Adenauer a lefolyt négy évben számos értékes vívmányt biztosított a munkások és kisemberek számára és olyan munkaügyi politika szószólója, amely nem áll egyoldalúan a munkaadók pártján, hanem humánus méltányosságot mutat a munkásokkal szemben (Profit-sharing, stb.) Ebben példát mutatott más országoknak, ahol a vagyonos osztályok és a tömegek életviszonyai között még nagyon kirívó ellentétek állnak fenn és oly sokan mennek lépre a kommunista jelszavak félrevezető demagógiájának. Adenauer jó keresztény-szociális munkáspolitikát folytatott s innen van, hogy nem kaptak tömegeket a kommunisták a választásokon, sőt csúfosan megbuktak. Újólag igazolódott azon, a marxizmust meghaladottá tevő felfogás helyessége, amely nem lefelé akar nivellálni, egyenlősiteni, mint a mindenkit kifosztó és proletárrá tevő kommunista államkapitalizmus, hanem minél többeket akar felemelni a polgári életviszonyok színvonalára. Ahol ilyen politikát
