Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-02-15 / 2. szám
1953 február “KRÓN1K A” 9-ik OLDAL Petőfi Sándor ÉLETE ÉS KÖLTÉSZETE. Előadta 1953 február 4-én, a woodbridgei Amerikai Magyar Kulturegyesület tagjainak TARCZ SÁNDOR. A magyar lírai költészetből sohasem hiányzott a népies vonás. Erőre azonban a múlt század negyvenes éveiben kapott, amikor a népies nemzeti költészet nagyjai, Petőfi, Arany, Tompa, Lévay József, Gyulai Pál, Tóth Kálmán, stb., teljesen átformálták a verselés művészetét. Az úttörők között kétségkívül Petőfi Sándoré az elsőség, nemcsak azért, mert rövid, de eseménydus élete és hősi halála kortársainak és kései utódainak életére óriási hatást gyakorolt, hanem mert talán ő az egyetlen költőink közül, akinek élettörténetét verseiből megismerhetjük. Kisérjük el Petőfit rögös földi utján, mely szülőföldjétől, a szép Kis-Kunságtól as iskola tantermébe, a színpadra, a kaszárnyába, a katonai kórházba, mikor obsitját megkapta, Duna-Vecsére, szülei látogatására, majd vissza az iskolába Pápára, később Pozsonyba, onnan Pestre vitte, azután ismét Duna-Vecsére szüleihez, sok bolyongás után újból vissza Pápára a kollégiumba, ahol megismerkedett Jókaival. Iskola után megint a színészi pálya, azután újból látogatás a szülői házban, amelynek gazdáját az 1838-ik országos árvíz és egy váltóadósság koldusbotra juttatta. Ahonnan elindult, ahova megérkezett, amit és akit látott, lelkének fényképezőgépével megörökítette és nekünk, akik több, mint száz évvel utána élünk, egy-egy Petőfi vers többet mond az akkori életről, mintha a televízión keresztül hoznák elénk. Előadásom során, amikor Petőfi egy ilyen pihenőjéhez érünk, a helyszínen irt versével fogjuk őt megszólaltatni. Mielőtt Petőfiről, mint emberről emlékeznek, ismerjük meg őt, mint költőt, mert a kettő közötti ellentét olyan nagy, hogy a magyar poézis bálványimádói szentségtörésnek tekintettek minden adatfeltárást, amit a kortársak leírása alapján a történelemkutató ténynek és valóságnak nyilvánított. így tehát az illúzió megtartása érdekében nézzük csak Petőfit mint költőt . . . egyelőre. A magyar lira húrjain kezdetben vallásos, majd hazafias érzelmeket játszottak. Az utóbbiból lett az uralkodó lantos költészetünkben. A szerelem csak félve és rejtve mert megszólalni. A nagy lírikusok, Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty a hazafias érzést hangosan hirdették, a szerelmet költészetük hangszerének húrjain halkan pengették. Petőfi volt az első, aki a szerelemről és hazaszeretetről egyenlő erővel énekelt. De nemcsak a fizikai szerelemről, amely a férfit a nőhöz vonzza, hanem, amely jótékony melegével az egész családra boldogságot áraszt és amely mint hitvesi hűség egy egész életre szól és »iron túl is tart. Petőfi a költészetbe bevitte egyéniségét, a maga külső és belső tulajdonságait, érdekes élményeit, érzéseit. Líránk ekkor gazdagodott, mert Petőfi lelkében sokféle érzés honolt. Verseiben bemutatja szüleit, öccsét, menyasszonyát, feleségét, újszülött fiát, barátait, a költészet mala6ztjával szenteli meg az anya és apa iránti szeretetet, a testvéri ragaszkodást, a baráti hűségét, ö honosítja meg az Alföld kultuszát irodalmunkban. Pedig ez a nagy síkság ott volt évszázadok óta, de délibábjait, hullámzó kalásztengerét, természeti szépségeit, lakóival, pásztorembereivel, szegénylegényeivel, gulyáival, méneseivel ő vette először dalos ajkára. A már eddig is müveit hazafias lira nem maradt változaüanul Petőfi ludtolla és tentája alatt. Ha elfogadjuk Gyulay Pálnak azt a tételét, hogy a magyar lira röviden a nemzet története, úgy Petőfi lírája a magyar hazafias költészet arany foglalatja. Megtaláljuk benne mindazt, ami Balassától Vörösmartyig a költők és a hazafiak keblét dobogtatták. Mint Kölcsey, ő is busul a múlt letűnt dicsőségén, mint Berzsenyi, ő is ostorozza a törpe jelenkort de mint Vörösmarty lelkesít a szebbjövőért. A hazaszeretetei összeköti a nép szeretetével, az elnyomott, jogtalan néppel együttérez, amelynek érdekében egyszer kér, másszor fenyeget. A haza sorsát a szabadság ügyével kapcsolja egybe. Nagy lelkét elönti a honért való aggodalom és az újításokért való lelkesedés. A lantos költészet valamennyi faját mesterien műveli, de a dalban érzi magát igazán otthon. Az egyszerű, tiszta könnyed dal eddig még legnagyobb költőinknek sem sikerült. A magyar ember merengő, vagy lelkesedő természete az elégiának és ódának kedvezett. Petőfi teremti meg a dalformák közt legtisztábbat, a népdalt. Népdalaiban nemcsak a magyar nép érzés- és gondolatvilága tükröződik vissza, a büszkeség, sőt rátarti hetykeség, a szerelmi) enyelgés, a keserű dac, hanem megtaláljuk bennük a népköltés termékeiből ellesett bel és külalakot, a természeti és lelki jelenségek egybekapcsolását, az élénk drámaiságot, a gondolatritmust és a magyar zene lüktetését. Leiró költeményei lírai formában és lírai hangulattal juttatják leginkább kifejezésre végtelen szerelmét szülőföldje, az Alföld iránt. Az ő nyomán a genreképeknek valóságos kultusza támadt. Az akkori magyar népélet tipikus alakjai — elevenednek meg költeményeiben, melyek derűs humorral vagy meleg érzéssel festik le a vándor legényt, vándorszínészt, lókötőt, betyárt, juhászt, csikóst, bojtárt, cigányt, a falu, a vidék vagy a nagyvárosiakéit. A tartalmi és müformai újításokon kívül Petőfi nagyságát és hatását az a merész reform magyarázza leginkább, melyet a költői előadásban és nyelvben vitt végbe. Bátor Őszinteséggel és természetességgel áll elő: kipusztiíja a mitológiai képekből, fellengős kifejezésekből készült “müvirá-FOGADALMI TEMPLOMOT ÉPÍTÜNK A Magyarok Mindszenty Mozgalma 1952 májusában Clevelandban, a szent Margit Templom Jialljában Mindszenty Estét rendezett. Ez alkalommal a mozgalom vezetője bejelentette, hogy az uj amerikás magyarok, a szűz Anyáról elnevezett Regnum Marianum. Mária Országa Templomot fognak építeni. Rab hazánkban, a kommunisták lebontották a budapesti Regnum Marianum Templomát b helyére Sztálin szobrát állították. Hogy a Regnum Marianum Temploma addig is álljon, mig hazánkban Sztálin uralkodik, Amerikában felépítjük a Fogadalmi Templomot, mely hirdetni fogja a világnak, hogy “Soha bolsevizmus”! Egyben állandó zarándokhelye lesz a magyar népnek, hova minden magyar életében egyszer, vagy többször elzarándokolhat. Boldog örömmel jelentjük, hogy a Fogadalmi Templom gondolata megindulás előtt áll. Msgr. Köller Endre prelátus, a szent Margit Templom plébánosa, a gyűjtés akcióját 500 dollár lehelyezésével elindította s a Templom építésére hely is van biztosítva. Most az uj amerikás magyarokon a sor, hogy szent buzgalommal s egyetértő lélekkel hozzálássanak a szükséges pénz előteremtéséhez. A mindenükből kifosztott, csak puszta életüket átmentett uj amerikás magyaroknak sok-sok nehézséggel kell megküzdeniök: uj és szokatlan munkával járó testifáradtság,*a nyelv nemtudásával járó hátrányos helyzet, a mieinktől sokban elütő társadalmi viszonyokba való beilleszkedés kérdése, az éghajlati viszonyokkal való küzdelem, a hozzátartozók sorsa iránti-mélységes aggodalom és sok má3 egyéb körülmény. Nem beszélve arról, hogy minden uj amerikás otthon levő szeretteit tőle telhetőleg segíteni igyekszik. Mégis hisszük s meg vagyunk győződve, hogy az imádságos és áldozatos uj amerikás magyarok, a Fogadalmi Templom építésével kapcsolatban is megmutatják, hogy él és lángol bennük a krisztusi szeretet, melynek szolgálatában fegyverrel, vagy fegyvertelenül készen állnak minden áldozat vállalására! Az Istenét és Hazáját forrón szerető népünk — hamarább, mint gondolni lehetne — összeadja a szükséges pénzt, hogy a bolsevizmus útjába Istenházat emeljen, melyhez nem férhetnek a kommunisták, mert vigyáz rá a szabad, hatalmas amerikai nép, kié lesz és marad a Templom, hogy figyelmeztesse őket mindig, a bolsevizmusnak a kereszténységet megsemmisíteni akaró veszélyére! A Templom építésére testi munkával, művészettel és a tudásnak egyéb felkészültségeivel is lehet áldozni, hogy minél több istenszeretet épüljön bele, a Templom minden kövébe és téglájába, miket a szabadnapjukat munkára áldozó nők és férfiak hordanak össze és rendeznek helyükre, hogy emelkedjék az minél nagyobbá, szebbé és felségesebbé — Isten dicsőségére és Nagyasszonyunk tiszteletére! A Templomépitési munkákban részt vehet minden Nagymagyarország területére tartozó uj amerikás állampolgár, mint — Mária Országának tagja, vallásfelekezetre való tekintet nélkül, ha az eszmét magáévá teszi. A munka kivitelezéséből a régi amerikás magyarok nincsenek kizárva, hanem a testi és művészi munkateljesítésben örömest látjuk őket sorainkban. A pénz előteremtését azonban teljesen magunkra vállaljuk, hogy igazoljuk Krisztus iránti szeretetünket s katolikus hitünk szerint: szűz Mária Istenanyának — Patrona Hungariae-nak közbenjáró segítését kiérdemeljük. A Templom építésére szánt összegeket, heti, havi, vagy tetszésszerinti juttatásokban ezen címre kérjük: Msgr. Köller Endre prelé tus, 2927 East 116th Street, Cleveland, Ohio. Az építkezési munkálatok megindulásakor közöljük majd, hogy a testi és egyéb munkák végzésére, kinél, hol és mikor lehet jelentkezni. Isten áldása legyen keresztényi jószándékunk megvalósításán. A MAGYAROK MINDSZENTY MOZGALMA. gokat.” Kifejezései színre, ragyogásra nézve nem maradnak el Vörösmartyétól, sőt gazdagabbak és a népnyelv eredeti fordulataival, magyarosabbak is, mert átszőtték azokat a tősgyökeres népies kifejezések. Petőfi, mint epikus is úttörő volt. Az epikának népies szellemben való megújhodása Petőfi nevéhez fűződik, ö vitte be a magyar népmesét a müköltészetbe (János Vitéz) történeti elbeszéléseibe (Széchy Mária, Salgó, Lehel, Szilaj Pista). A Bolond Istókban önmagát festi le — ugyancsak az Apostolban, de itt már nem vidám tekintetű, enyelgésre mindig kész költő, hanem a sötétlelkü, komor forradalmi izgató, akit a hatalmasok elleni gyűlölet éget és noha vannak ragyogó részletei, de hatása egészben véve inkább gyötrő, mint gyönyörködhető. Verseit. . . mint maga is mondta ,. . nem pénzért, hanem a maga és olvasói szórakoztatására irta. Amit rendelésre, kiadói utasításra pénzért irt . . . novellát, tárcát, kisregényt, stb., megfeleltek a célnak. Pillanatokra lekötötték az “ÉLETKÉPEK” vagy a többi újság olvasóinak érdeklődését, de tiszavirágéletüek voltak. Nem is érdemes velük foglalkozni. Amit Petőfi szivből-lélekből irt, az örökértékü. Huszonhatesztendőt és néhány hónapot élt. Ebből a rövid életből nem tudunk kiválasztani tizenkét egymáskövető hónapot, amelyekről azt mondhatnók, hogy teljes boldogságban, nyugalomban, anyagi, lelki vagy honfiúi gondoktól mentesen töltötte volna. Voltak persze rövid időszakok, amikor boldog volt. Egy-két órára, egy-két napra, néhány hétre, vagy hónapra, de mindig megszakításokkal. Huszonnégyéves korában már országoshirü költő. Keresték ismeret-
