Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-08-15 / 8. szám
1953 augusztus. 'KRÓNIKA” 3-ik OLDAL A Szent Jobb együtt a szenvedő nemzettel! SZENT ISTVÁN, 1953. E Szent István ünnep immár kilencedszer találja Magyarországot zsarnok, pogány, idegen hatalom jármában. Az uj kommunista kormány állítólag azt ígérte, hogy a jövőben nem gördít tilalmazó akadályt a körmenetek útjába, de mint a be nem tartott régebbi kommunista Ígérgetésben, ebben is kételkedünk, mert nem hisszük, hogy megengednék a magyar ielkeknek azt az erőt és reményt adó felbuzdulását, amelyet a hagyományos Szent István ünnepi körmenet, amelyben a Szentjobbot is körülviszik, keltene a népmilliókban. Hivatalosan már több éve nincs Szent István ünnep, hivatalosan a nemzet örökké legnagyobb ünnepe nem létezik a mai Magyarországon. Előbb, “a kenyér ünnepét”, majd az alkotmány, — a sarlókalapácsos szovjet-alkotmány — ünnepét rendezték meg e napon és Szent István ünnepét ki akarják lopni a kalendáriumból, ki akarják irtani a történelemből s a magyar szivekből. Milyen korlátolt együgyüség! Csak a minap voltak kénytelenek önmaguk bevallani, hogy a magyar nép nem hajlandó igazi együttműködésre velük. Csendesen, de szívósan szabotál, “szürke háborút” folytat ellenük és ezzel bebizonyította, hogy ragaszkodik szentistváni eszményeihez, történelmi életrendjéhez. A még mindig nyakán lévő orosz megszálló hadak túlerejével szemben nem hozza meg a nyilt dac felesleges életáldozatait, hanem követi Mindszenty bíboros hercegprímás 1948 február 11-én, a Szent István Társulat közgyűlésén adott történelmi útmutatását: “Befelé fordulunk, mig el nem vonul a Gonosz”! 1953 Szent István ünnepén a rabország kinszenvedő népe nem az annyira megfogyatkozott és feketévé romlott kenyér ünnepét üli s pokolba kívánja a szabadságrabló alkotmányt és annak ünnepét. Kettőzött áhítattal fordul befelé és áldoz az országalapitó szent király emlékének. További hűséget fogad szellemének rendületlen követésére. Már Moszkva és csatlósai is meggyőződhettek, hogy a magyar lelket legyőzni nem lehet, ellenállása minden terrornál erősebb: a magyar lelkekben már elvesztették a harcot! Önbevallásuk mutatja számukra reményeik kába hiábavalóságát és teszi bizonyossággá a magyar nép közérzésében a hitet, hogy el kell jönnie a felszabadulás órájának. Továbbra is befelé fordul és forró imát küld a Mennyek Urához, vonuljon el mielőbb a Gonosz és virradjon fel újra Szent István szellemének boldogabb, szebb, üdvösséges uj korszaka. A Rab Bíboros szava győzelemre vezérel! A Szent Jobb hazament, hogy a Király együtt lehessen a fájdalmak utján járó nemzetével. Egy ezredév előtti rendelésből “él nemzet e hazán”, s mikor a sötétség órája ismét elkövetkezett, az államalkotó elporladt testének ma is élő Jobbja nem hagyhatta el “mindenkinél legárvább népét”. A királyi test s a nemzet első zászlósurával az élen, együtt szenved a vasfüggöny börtönébe zárva. A test fogoly, de a szellem szabad. Az államalkotó zsenialitása, a szent jogán Isten rendeléséből ma újra ismétli az ezeréves csodát. Az eszme, amely létrehozta, fenntartotta a magyarok országát, szabad és él, — és a Szent Korona misztikus valóságában tovább éf szabadon a nemzet is, A zsarnok csak testet gyötör, könnyeket rabol és vért zsarol, de a magyarság szellemét halni nem láthatja. István király szent Jobbjában az otthon szenvedőivel, Koronájában az emigráció magyarjaival él együtt. Otthon is, mi is igy énekelhetünk tehát: itt vagy István király, s folytatva bűnbánó zokogással, “Téged magyar kíván”. Az önmagunkra ébredés szükségére figyelmeztet minden óraüíés. Elöntött ugyan a pogány bennünket, kicsik voltunk, hogy védekezhessünk. Azonban a történelem homokóráján már lassan leperegnek a kelet pogányának végét jelző homokszemek. Uj országépités ideje közeleg s ami országunkat csak mi magunk építhetjük fel! S olyan módon, mely megfelel hagyományainknak s mely egyben a jövőt szolgálja. Szent István államalkotó zsenialitásának köszönhetjük, hogy mi az országépités idejére sem állunk s állhatunk tervek, célok, útmutatás nélkül. Az általa kijelölt ut az, amelyen népünk legjobb fiai jártak eddig s az ut a maradandó alkotások útja. Bármennyire korszerű és a nagy politika jellemzője is a pillanatnyi megoldások ingoványán ügyeskedni, az igaz magyarok nem szolgalelkek és nem idegen érdeket képviselnek, hogy ezen az ingoványon járjanak. Népünk áldozata lehet, — miképp ma is az — de részese soha, az emberiség békéje ellen elkövetett történelmi bűnöknek, amelyeknek leg többször éppen a pillanatnyi megoldások a szülői. Európa uj rendezésre vár s mi magyarok büszkén hivatkozhatunk arra, hogy a Kárpátok medencéjében már Szent István tanított bennünket együttélni más népekkel. Mi is követtünk el hibákat az együttélés ellen, de mindig olyankor, amikor jobban akartuk tudni Szent Istvánnál, hogy az egy vagy a sok nyelvű nép az erősebb? — Egy pillanatra sem lehet kétséges, hogy Közép-Európa Kárpátokkal övezett szakaszán az együttélésből' Szent István állameszméjét kizárni nem lehet! Szent István kapcsolata Rómával egyfelől különösen figyelmeztet bennünket arra is, hogy a jószomszédi viszony ápolása mellett szövetségest és barátot elsősorban ott keressünk, ahol területi, politikai, gazdasági vagy eszmei érdek nem igazolhat ellenünk jövő hóditó akciót. Az az óvatosság, bölcsesség és erély, ahogyan Szent István kezelte és elhárította a keleti és nyugati nagy szomszédok igyekvését a magyar politika irányítására, — mindig korszerű marad számunkra. Kelet és Nyugat határmesgyéjén álló népnek az élete nem lehet nyu galmas. Szent István jól tudta, hogy országának olyan eszmét kell adnia, amely mindig erőforrás a megpróbáltatások idején is. S ő a kereszténységben ismerte fel és adta nemzetének a fennmaradását biztositó erőt. Ezer éves történelmünk bizonyítja, hogy a kereszténység s a magyarság elválaszthatatlanul forrt össze s ezen a területen bármelyik ellen is történjen támadás, az kérlelhetetlenül sújtja a másikat is. Hogy ez az összeforrottság megtörténhetett, nem fakadhatott másból, mint abból a legteljesebb őszinteségből, ahogyan Szent István a kereszténység felé fordult. Nem számításból, nem a politikai érdeknek való alárendelésből lett keresztény s tette azzá országát, hanem mélységes hitből. Hitte és tudta, hogy csak Krisztusra épülő rend adja számunkra azt az életet s ő ehhez a minden élet forrásához fordult. Politikája és élete között nincs ellentét. Hitvalló szent lett egyéniségében, országalapitó nagy király politikájában. Élete, példája soha nem mulóan igazolja hogy ha valaki igazán és őszintén a keresztény politika útját akarja járni, nem bizonyíthatja jobban, mint saját, egyéni életével. Európa uj arculatát a keresztény pártok alakítják ki. Ők a haladók, az igazán előre menők. így lesz Európa felszabaduló felében is, igy lesz hazánkban is. Ezzel minden hatalomnak számolnia kell. Bizonyosak lehetünk egyúttal abban is, hogy az országépitő keresztény erőknek nemszórványo san kell megjelenniök, hanem teljes egységben. A politikai, gazdasági, társadalmi élet sok materiális problémát vet fel, de mert azok mindegyikének megvan az erkölcsi, szellemi, tehát keresztény vonatkozása is,—Szent István őszinteségével a keresztény erőknek egységben kell majd ezeket megoldaniok. A szent és országalapitó király alakjából kisugárzó erő népünket a Szent Korona felé vitte. Nemzetünknek ez az államformától, politikai berendezkedéstől független, — szinte metafizikai — jelképe a múló idők, porladó alkotások fölött a történelmi erők különös nagy ságát bizonyítja. Boldog büszkeséggel kell magunkénak vallani hagyományainkat s visszatérni hozzájuk, nehogy még jobban bűnhődjön a nemzet az apák vétkeiért, akik felejteni engedik gyermekeikben Szent István nevét és szellemét. Akik eltűrik vagy maguk is követik az ifjú nemzedéket abban, hogy távol a szentimrés lelkiségtől történelmünk annyi szent hagyományát, a történelmet még nem élt nemzetek “értékeket fel nem ismerő” szemével nézzék. Szebb és jobb történelmet a Kárpátok medencéjében egy nép sem élt volna s hogy ez igy történt, Szent Istvánnak köszönhetjük. Hite Krisztusra épült, országát is hozzá kapcsolta s annak ajánlotta fel, aki Krisztushoz legközelebb állt e földön. Szűz Mária 1038 óta a magyarok Nagyasszonya — s a megújított felajánlások 1317, 1366, 1693, 1896, 1946 erejével Muhi, Mohács, Trianon, orosz dulás ellenére vagyunk és leszünk! Szent István bölcsessége és hite adta ezt a védő, óvó édesanyai kezet. Gyönge asszonykezet, de amely Istenhez kapcsol s ezért erősebb minden evilági ereméi. Az uj országépités előestéjén virrasztó késői utódok nem tehetünk mást, mint a Szent Király szellemében Rá gondolunk, Őt követjük, nem kétségbeesve, de szeretettel teli szívvel, imádságos lélekkel. EMERICANUS. ERDÉLYI SZEMLE. Márton Áron erdély hőslelkü püspökének csiksomlyói beszédét közli teljes terjedelmében az ERDÉLYI SZEMLE legutóbbi száma. Ezenkívül Körösi K. Sándor cikke. Zathuroczky Gyula könyvszemléi, Reményik Sándor örökbecsű verse és az erdélyi magyar lapok szemléje teszi színessé az újjászervezett lapot. Kérjen mutatványszámot. Ára 100 fr. frs. v. 3 postakupon. A. Bakos, 30, rue St. André des Arts, Paris 6, France. Az andocsi Máriához Koldusboton, törött mankón Jövünk búcsút járni, Szüzmáriás magyaroknak Kopott unokái. Éjfél van a Duna táján. Magyaroknak éjszakáján Nincs más ki virrasszon. Baráttalan, testvértelen, Hozzád ver a veszedelem, Boldogságos Asszony! Megcsufolták, megpöködték, Ami bennünk szép volt, Kilencfelé hasogatták, Ami rajtunk ép volt; Tépett testünk megtapossák, Ragadozók ragadozzák Édes kévésünkét, Koporsónkat faragdálják. — Eléd sírjuk, magyar árvák, A mi keserűnket. Idegenek megnevetik Idrága magyar szónkat, idegentől kéregetjük Kenyerünket, sónkat. Magyar kezek szántogatnak, Régi rögön uj uraknak, Néped hegye-völgyén. Más arat, hol mi vetettünk: Jövevények, szolgák lettünk Ur apáink földjén. Boldogasszony, ezer évig Édesanyánk voltál, Eleink ha •hozzád sírtak, Hozzájuk hajoltál: Száz ostorral ostorozzon, Csak ez egyért, Boldogasszony, A jó Krisztust kérd meg: Négy-viz-parton, három-hegyen Mindörökké magyar legyen A máriás ének. SÍK SÁNDOR.
