Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-07-15 / 7. szám
IO—ik OLDAU “KRÓNIKA” 1953 julius. nem akarva, azokat az erőket juttatták megnyilví nitásra, amelyek tulajdonképpen nekik voltak a leg nagyobb ellenségeik. A mostani világnézeti konfliktusok is akkor kezdtek konkrét képet nyerni. Az egyik, az egyházellenes, akkor azt hitte, hogy közel áll a teljes győzelemhez, mert a sokféle oknál fogva legerősebb Római Egyházat pár évvel azelőtt sikerült megfosztani attól, ami a véleményük szerint a legfontosabb eszköz a hatalomhoz: az egyes területek fölötti világi uralomtól. A többi egyházak utána következtek volna, annyival is inkább, mert egyes igen hatalmas országokban a hitvallási érzéssel s szemben ellentétes erők kerültek uralomra, pld. (Olaszországra, Franciaországban, sőt még Spanyolországban is) és a sajtó nagyrésze is át volt itatva ezzel az érzéssel. A másik, látszólag kisebb jelentőségű konfliktus Europa és az USA rohamos iparosodása révén keletkezett, amikor óriási tömegek szakadtak el a földműveléstől, a kisipartól és mig ennél egyesek hihetetlenül nagy vagyonokra tettek szert, ezzel együtt politikai hatalomra is, addig a munkásság csak nyomorgott, a politikai jogoknak pedig teljesen a hiányában volt. Marx, Engels, Lasalíe tanár akkor kezdtek tulajdonképpen elterjedni, a régiebbek mint St. Siá3öa sikereihez még hiányzottak a munkás tömegek és ezekkel szemben az uralkodó osztályok elegendőnek tartották, ha az elégületlen tömegeket saját javukra készített törvényeikkel féken tartják. Az egyre szaporodó munkásrétegeket csak kihasználták, vallásellenes és. sok esetben monarchia ellenes irányba terelték, de jogos igényeinek kielégítésére nem is gondoltak az akkor uralmon levő közvélemény akkori vezetői, akik az úgynevezett szociális törvények hozását sokszor még az uralkodók ellen is megakadályozták, hiszen az ő céljaikat a forradalmi hangulatra gerjesztett tömegek által vélték legjobban elérhetőknek. XIII. Leo volt a legelső vezető férfi az akkori Európában, aki ennek a kérdésnek a sorsdöntő jelentőségét felismerte és éhhez képest cselekedett is. Örök becsű,' örök emlékű lesz az emberiség történelmében a Rerum Novarum nevű pápai szózat, amely a munkástömegek anyagi boldogulása, jogai érdekében megszólaltatta a hivek lelkiismeretét, rajtuk keresztül másokét is és igy utat mutatott arra, hogy miképp lehet a dolgozó emberek igényeit mások szerzett jogainak megfosztása, erőszak forradalom, tömegkiirtás nélkül megvalósítani Ahol a Rerum Novarum eszméit megszívlelték, ott sem vörös, sem barna diktátor nem boldogulhat, ott nem Marxra, Leninre esküsznek, még akkor sem, ha Lenin hivei erőszakkal tartják őket a kezeikben. Nem cserélik fel a Szentirást, a hitvallást a vörös evangéliummal, a Rerum Novarum mellett nem látják ezt hasznosnak magukra, vagy másokra nézve. Egyetlen ősi palota, a hozzá tartozó templomokkal maradt meg a nagy pápa közvetlen jogkörében, fegyveres katonái, adókivető, vám szedő közegei nem voltak, maga XIII. Leo pápa hosszú működése alatt ki sem mozdult a Vatikánból, azt hitték, hogy megszűnt té- , nyező lenni a világ hatalmasai között. És ime pár év múlva az aggastyán Leo pápa diplomatái még protestáns és mohamedán országokban is tekintélyes lelki pozíciót foglaltak el, a pápa vértelenül győzött abban a harcban, amelyet a német nacionalizmus Kulturkampf címen kezdett meg, sőt Németország döntőbirónak fogadta el a pápát egy Spanyolországgal felmerült vitás kérdésben, Anglia a pápához fordult sikeresen, hogy az írekkel szemben felmerült konfliktust békésen intézzék el, a pánszlávizmus egyházi alapon is vezetett támadásait magában Oroszországban az oroszok által elnyomott többi népek javára is sikerese^ verte vissza, a pánszlávizmus segédcsapatait a Monarchiában és a Balkánon az egyház erejével tudta megállásra bírni. * * * Az első római császár, Augusztus halála előtt azzal dicsekedett, hogy vályogból épített Rómát vett át, de márvány palotákat hagyott maga után. XIII. Leo pápáról ennél sokkal többet lehet elmondani. Lelki márványpalotákat hagyott maga után, amelyekben biztonságban lakozhatnak minden hitü és fajú emberek és ha felismerik az ő elveit, akkor lelki márványpalotákban fog lakozhatni az egész világ. Az a dinasztia, amely Rómát a fegyverek erejével foglalta el, már régen földönfutó, de eleven erővel működik hatásosan ~a világi uralmától megfosztott Egyház, XIII. Leo elvein oly szilárdul megalapozva, hogy a mostani olasz kormányrendszernek is biztos támasza volt, sőt még az úgynevezett ellenfelei, a kommunisták sem mernek nyiltan ellene támadni! Az emberszeretet győzelme ez, tanulsága minden népnek, minden hitnek, hála érte a megvetőnek, XIII. Leo pápának. KRÓNIKÁS. A KRÓNIKA BARÁTAIHOZ VILÁGSZERTE! Lapunknak az eddiginél is nagyobb elterjesztése és ezzel az általunk szolgált nagy nemzeti eszmék és célok mind szélesebb körben való népszerűsítése érdekében örömmel fogadjuk UJ LAP-KÉPVISELŐK JELENTKEZÉSÉT BÁRMELY ORSZÁGBÓL. Kérjük azon hazafias magyar testvéreinket, akik lapunknak országukban való képviseletére vállalkozni és ezzel a magyar ügyet szolgálni készek, írjanak mielőbb címünkre, 307 Fifth Ave., New York, N. Y., és közöljék, hány példányt igényelnek ottani propagandisztikus terjesztésre? Nagyértékü segítségüket előre is köszöni A KRÓNIKA TORONTÓBAN a KRÓNIKA kapható BÁLINT KÁLMÁN tápterjesztő vállalatnál, 726 SPADINA AVE. is. Kéziratokat nem adunk vissza. Küldeményekért felelősséget nem vállalunk. Nekrológ (DR. LUTTOR FERENC PRELÁTUS ÉS DR. SCHÜTZ ANTAL PIARISTA EGYETEMI TANÁR HALÁLA) Megdöbbenve hallottuk Luttor prelátus és Schütz professzor halálát. Prelátus és Professzor hagyta el küzdő sorainkat, a két fogalom teljes és nagyszerű értékmélységében! Ötven évvel ezelőtt villámlott meg az esztergomi Sión Hegye, hogy a téveszmék által előidézett szellemi és lelki posványba és lidércfényébe belehasitson az örök igazságok fényével a nagy Prohászka. Fejedelmi gesztussal és csiszolt elmeéllei szagatta fel a magyar rónákra rátelepedett ködöt s a nyiltszemü vándor vállalkozó kedvével és az apostol lelkületével állott bele az életünk tisztultabb és gazdagabb felderítésébe és átélésébe. Az éles elme, a misztikus lélek és a művészi géniusz csillogó fegyverzetében lendül a magyar élet arénájába, hogy az életnek és az alkotó személyiségnek eszményi céljáért vívja meg a döntő csatát, amely küzdelem több életet és nagyobb távlatokat nyit majd meg: az Isten országa és a magyar jövő számára. A Diadalmas Világnézet mesteri szinthézise mellett vilíámlik fel Ady lázongó és fájó hazaszeretete! Más a hang, más a fájdalom, de egy szent vízióban kulminál az elindított megújhodási harc: “pogány zenék és muzsikák között, szeretnénk valami örököt!” A Kárpátok fia és az erdélyi lankák Vátesze kifakasztják az ősi talajból ‘‘Az élő Vizek” forrásait, hogy a kis Ér, bele folyhasson a Nagy Óceánba! A küldetés nagyszerűsége és a megnyilatkozás robusztus ereje korszakalkotó reneszánszot váltanak ki, hogy a “Halottak élén” elérkezhessen Isten Hegyeihez! A két vonagló és villodzó zseni szent tüzeket gyújt a magyar várták mohos sírkövein és elakasztott szakadékai között! Nem magukért égtek és lángoltak, nem magukért imádkoztak és átkozódtak, hanem a próféták szent megszállottságában, mindent mindenhol feíakartak gyújtani, hogy látva lássanak és higyjenek! Megzörgették a közömbös magyar élet hitetlen és kószáló Ádámjait, hogy az Isten és jövő’ dörömböléseire feleljenek hangos szívverések! S letagadhatatlanul a prohászkai tűz és az adysta könnyes átok sorompóba állította a magyar szellem nagyjait. Küzdelmes, nagy kor Hóreb hegyén felsorakoznak a Banghák, Tóth Tihamérek, Ravasz Lászlók és Baltazárok. A megszentelt Olimpuszról elindult fáklyavivők már úgy dőlnek ki 1919-ben és 1927-ben, hogy nyomukban ott látjuk az uj “Istenatlétákat,” akik újjászületett energiával és hittel startolnak a halhatatlan és örök cél felé. A drámai, de tragikus magyar Kálvária peremén uj csodálatos küldetést kapnak! Az évtizedes erőfeszítések megmaradt és tisztelt mohikánjai, két útra küldetnek: Schütz a rendszerező és kiértékelő agy és a nagyvonalú bölcs és imádkozó Ravasz otthon maradnak: mig Luttor a menekült magyarok lelkivezetője a Vatikánból indul missziós útjára a halhatatlan Nyirővel, hogy mentsék, ami még menthető! Rövid Nekrológunk nem a két nagy halottunknak kiértékelése óhajt lenni, mert hisz Luttor prelátus és Schütz profeszor egyénisége a magyar történelem legszebb lapjaira illenek. Mi örömmel láttuk azt'a csodálatos és gondviselésszerii munkát és erőfeszítést, amivel a nemzet elhivatottjai, oly töretlen hittel és tudással munkálták a magyarság életét és jövőjét! Szegényebbek lettünk egy főpap fáradhatatlan hite és egy kiváló tudós géniusza kialvásával. Búcsút intettek nekünk, de átadták a fáklyát, hogy tovább vigyük a végső cél felé! A viszontlátásra “szeretett Feri bácsink” és nagyrabecsült Schütz Páter! R. P. (Pszy.) vpü. A MAGYAR KÖLTŐKHÖZ! Hová lettetek nagy Magyar költők, Kik hírességben világot jártok Nem éltek már? Elcsendesedtetek, Mint a tenger habja vihar után? Nem szövitek a pompás meséket Hárfátok húrja tán már elszakadt Pohár az asztalon üresen áll, A nép már szomjazik, inni kiván. Valami néha kerül is elő, Az csak viz, de az sem elegendő, Adni ma már Ti sem tudtok többet Vagy talán a világ változott meg? Nagy Magyar költők mi mégis kérünk, A kézbe gyorsan tollat fogjatok A szomjas népnek frissítő italt, Mig nem késő, pompásat adjatok! Indokína GY. E. Legionista.
