Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)

1953-07-15 / 7. szám

IO—ik OLDAU “KRÓNIKA” 1953 julius. nem akarva, azokat az erőket jut­tatták megnyilví nitásra, amelyek tulajdonképpen nekik voltak a leg nagyobb ellenségeik. A mostani világnézeti konfliktusok is akkor kezdtek konkrét képet nyerni. Az egyik, az egyházellenes, akkor azt hitte, hogy közel áll a teljes győ­zelemhez, mert a sokféle oknál fogva legerősebb Római Egyházat pár évvel azelőtt sikerült megfosz­tani attól, ami a véleményük sze­rint a legfontosabb eszköz a ha­talomhoz: az egyes területek fö­lötti világi uralomtól. A többi egy­házak utána következtek volna, annyival is inkább, mert egyes igen hatalmas országokban a hit­vallási érzéssel s szemben ellen­tétes erők kerültek uralomra, pld. (Olaszországra, Franciaország­ban, sőt még Spanyolországban is) és a sajtó nagyrésze is át volt itatva ezzel az érzéssel. A másik, látszólag kisebb jelen­tőségű konfliktus Europa és az USA rohamos iparosodása révén keletkezett, amikor óriási tömegek szakadtak el a földműveléstől, a kisipartól és mig ennél egyesek hihetetlenül nagy vagyonokra tet­tek szert, ezzel együtt politikai ha­talomra is, addig a munkásság csak nyomorgott, a politikai jo­goknak pedig teljesen a hiányában volt. Marx, Engels, Lasalíe tanár akkor kezdtek tulajdonképpen el­terjedni, a régiebbek mint St. Si­­á3öa sikereihez még hiányzottak a munkás tömegek és ezekkel szem­ben az uralkodó osztályok elegen­dőnek tartották, ha az elégületlen tömegeket saját javukra készített törvényeikkel féken tartják. Az egyre szaporodó munkásrétegeket csak kihasználták, vallásellenes és. sok esetben monarchia ellenes irányba terelték, de jogos igénye­inek kielégítésére nem is gondol­tak az akkor uralmon levő közvé­lemény akkori vezetői, akik az úgynevezett szociális törvények hozását sokszor még az uralkodók ellen is megakadályozták, hiszen az ő céljaikat a forradalmi hangu­latra gerjesztett tömegek által vél­ték legjobban elérhetőknek. XIII. Leo volt a legelső vezető férfi az akkori Európában, aki en­nek a kérdésnek a sorsdöntő je­lentőségét felismerte és éhhez ké­pest cselekedett is. Örök becsű,' örök emlékű lesz az emberiség tör­ténelmében a Rerum Novarum ne­vű pápai szózat, amely a munkás­tömegek anyagi boldogulása, jogai érdekében megszólaltatta a hivek lelkiismeretét, rajtuk keresztül má­sokét is és igy utat mutatott arra, hogy miképp lehet a dolgozó em­berek igényeit mások szerzett jo­gainak megfosztása, erőszak for­radalom, tömegkiirtás nélkül meg­valósítani Ahol a Rerum Novarum eszméit megszívlelték, ott sem vö­rös, sem barna diktátor nem bol­dogulhat, ott nem Marxra, Lenin­re esküsznek, még akkor sem, ha Lenin hivei erőszakkal tartják őket a kezeikben. Nem cserélik fel a Szentirást, a hitvallást a vörös evangéliummal, a Rerum Novarum mellett nem látják ezt hasznosnak magukra, vagy másokra nézve. Egyetlen ősi palota, a hozzá tar­tozó templomokkal maradt meg a nagy pápa közvetlen jogkörében, fegyveres katonái, adókivető, vám szedő közegei nem voltak, maga XIII. Leo pápa hosszú működése alatt ki sem mozdult a Vatikán­ból, azt hitték, hogy megszűnt té- , nyező lenni a világ hatalmasai kö­zött. És ime pár év múlva az ag­gastyán Leo pápa diplomatái még protestáns és mohamedán orszá­gokban is tekintélyes lelki pozíci­ót foglaltak el, a pápa vértelenül győzött abban a harcban, amelyet a német nacionalizmus Kultur­kampf címen kezdett meg, sőt Németország döntőbirónak fogad­ta el a pápát egy Spanyolország­gal felmerült vitás kérdésben, Anglia a pápához fordult sikere­sen, hogy az írekkel szemben fel­merült konfliktust békésen intéz­zék el, a pánszlávizmus egyházi alapon is vezetett támadásait ma­gában Oroszországban az oroszok által elnyomott többi népek javára is sikerese^ verte vissza, a pán­szlávizmus segédcsapatait a Mo­narchiában és a Balkánon az egy­ház erejével tudta megállásra bír­ni. * * * Az első római császár, Augusz­tus halála előtt azzal dicsekedett, hogy vályogból épített Rómát vett át, de márvány palotákat ha­gyott maga után. XIII. Leo pápá­ról ennél sokkal többet lehet el­mondani. Lelki márványpalotákat hagyott maga után, amelyekben biztonságban lakozhatnak minden hitü és fajú emberek és ha felis­merik az ő elveit, akkor lelki már­ványpalotákban fog lakozhatni az egész világ. Az a dinasztia, amely Rómát a fegyverek erejével fog­lalta el, már régen földönfutó, de eleven erővel működik hatásosan ~a világi uralmától megfosztott Egyház, XIII. Leo elvein oly szi­lárdul megalapozva, hogy a mos­tani olasz kormányrendszernek is biztos támasza volt, sőt még az úgynevezett ellenfelei, a kommu­nisták sem mernek nyiltan ellene támadni! Az emberszeretet győ­zelme ez, tanulsága minden nép­nek, minden hitnek, hála érte a megvetőnek, XIII. Leo pápának. KRÓNIKÁS. A KRÓNIKA BARÁTAIHOZ VILÁGSZERTE! Lapunknak az eddiginél is na­gyobb elterjesztése és ezzel az ál­talunk szolgált nagy nemzeti esz­mék és célok mind szélesebb kör­ben való népszerűsítése érdekében örömmel fogadjuk UJ LAP-KÉP­VISELŐK JELENTKEZÉSÉT BÁRMELY ORSZÁGBÓL. Kérjük azon hazafias magyar testvéreinket, akik lapunknak or­szágukban való képviseletére vál­lalkozni és ezzel a magyar ügyet szolgálni készek, írjanak mielőbb címünkre, 307 Fifth Ave., New York, N. Y., és közöljék, hány példányt igényelnek ottani propa­­gandisztikus terjesztésre? Nagyértékü segítségüket előre is köszöni A KRÓNIKA TORONTÓBAN a KRÓNIKA kapható BÁLINT KÁLMÁN táp­­terjesztő vállalatnál, 726 SPA­­DINA AVE. is. Kéziratokat nem adunk vissza. Küldeményekért felelősséget nem vállalunk. Nekrológ (DR. LUTTOR FERENC PRELÁTUS ÉS DR. SCHÜTZ ANTAL PIARISTA EGYETEMI TANÁR HALÁLA) Megdöbbenve hallottuk Luttor prelátus és Schütz professzor ha­lálát. Prelátus és Professzor hagy­ta el küzdő sorainkat, a két foga­lom teljes és nagyszerű érték­mélységében! Ötven évvel ezelőtt villámlott meg az esztergomi Sión Hegye, hogy a téveszmék által előidé­zett szellemi és lelki posványba és lidércfényébe belehasitson az örök igazságok fényével a nagy Pro­­hászka. Fejedelmi gesztussal és csiszolt elmeéllei szagatta fel a magyar rónákra rátelepedett ködöt s a nyiltszemü vándor vál­lalkozó kedvével és az apostol lelkületével állott bele az életünk tisztultabb és gazdagabb felderí­tésébe és átélésébe. Az éles elme, a misztikus lélek és a művészi gé­niusz csillogó fegyverzetében len­dül a magyar élet arénájába, hogy az életnek és az alkotó személyi­ségnek eszményi céljáért vívja meg a döntő csatát, amely küzde­lem több életet és nagyobb távla­tokat nyit majd meg: az Isten or­szága és a magyar jövő számára. A Diadalmas Világnézet meste­ri szinthézise mellett vilíámlik fel Ady lázongó és fájó hazaszerete­te! Más a hang, más a fájdalom, de egy szent vízióban kulminál az elindított megújhodási harc: “po­gány zenék és muzsikák között, szeretnénk valami örököt!” A Kárpátok fia és az erdélyi lankák Vátesze kifakasztják az ősi ta­lajból ‘‘Az élő Vizek” forrásait, hogy a kis Ér, bele folyhasson a Nagy Óceánba! A küldetés nagy­szerűsége és a megnyilatkozás robusztus ereje korszakalkotó re­neszánszot váltanak ki, hogy a “Halottak élén” elérkezhessen Isten Hegyeihez! A két vonagló és villodzó zseni szent tüzeket gyújt a magyar vár­ták mohos sírkövein és elakasztott szakadékai között! Nem magukért égtek és lángol­tak, nem magukért imádkoztak és átkozódtak, hanem a próféták szent megszállottságában, min­dent mindenhol feíakartak gyújta­ni, hogy látva lássanak és higy­­jenek! Megzörgették a közöm­bös magyar élet hitetlen és kószá­ló Ádámjait, hogy az Isten és jövő’ dörömböléseire feleljenek hangos szívverések! S letagadhatatlanul a prohász­­kai tűz és az adysta könnyes átok sorompóba állította a magyar szel­lem nagyjait. Küzdelmes, nagy kor Hóreb hegyén felsorakoznak a Banghák, Tóth Tihamérek, Ra­vasz Lászlók és Baltazárok. A megszentelt Olimpuszról elindult fáklyavivők már úgy dőlnek ki 1919-ben és 1927-ben, hogy nyo­mukban ott látjuk az uj “Isten­atlétákat,” akik újjászületett ener­giával és hittel startolnak a hal­hatatlan és örök cél felé. A drá­mai, de tragikus magyar Kálvária peremén uj csodálatos küldetést kapnak! Az évtizedes erőfeszítések meg­maradt és tisztelt mohikánjai, két útra küldetnek: Schütz a rendsze­rező és kiértékelő agy és a nagy­vonalú bölcs és imádkozó Ravasz otthon maradnak: mig Luttor a menekült magyarok lelkivezetője a Vatikánból indul missziós útjára a halhatatlan Nyirővel, hogy ment­sék, ami még menthető! Rövid Nekrológunk nem a két nagy halottunknak kiértékelése óhajt lenni, mert hisz Luttor pre­­látus és Schütz profeszor egyéni­sége a magyar történelem legszebb lapjaira illenek. Mi örömmel lát­tuk azt'a csodálatos és gondvise­­lésszerii munkát és erőfeszítést, amivel a nemzet elhivatottjai, oly töretlen hittel és tudással munkál­ták a magyarság életét és jövőjét! Szegényebbek lettünk egy fő­pap fáradhatatlan hite és egy ki­váló tudós géniusza kialvásával. Búcsút intettek nekünk, de átadták a fáklyát, hogy tovább vigyük a végső cél felé! A viszontlátásra “szeretett Feri bá­csink” és nagyrabecsült Schütz Páter! R. P. (Pszy.) vpü. A MAGYAR KÖLTŐKHÖZ! Hová lettetek nagy Magyar költők, Kik hírességben világot jártok Nem éltek már? Elcsendesedtetek, Mint a tenger habja vihar után? Nem szövitek a pompás meséket Hárfátok húrja tán már elszakadt Pohár az asztalon üresen áll, A nép már szomjazik, inni kiván. Valami néha kerül is elő, Az csak viz, de az sem elegendő, Adni ma már Ti sem tudtok többet Vagy talán a világ változott meg? Nagy Magyar költők mi mégis kérünk, A kézbe gyorsan tollat fogjatok A szomjas népnek frissítő italt, Mig nem késő, pompásat adjatok! Indokína GY. E. Legionista.

Next

/
Oldalképek
Tartalom