Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)

1953-07-15 / 7. szám

4-ik OLDAL' “KRÓNIKA" 1953 julius. Nincs többé bopaszfej “Rákosi Mátyás hová lettél? Szép híredből de kiestél.” Négyen valónak és maradt . . . egy. Ezzel a címsorral közültük a Krónika 1950. évi májusi szá­mában a fenti klisét. Es megkérdeztük DE MEDDIG? A választ itt adjuk. Julius 4-én a budapesti rádió bejelentette, hogy Rákosi Mátyás miniszterelnök lemondott, huszonhattagu kabinetjének felét elbocsáj­­tották és az uj kormány NAGY IMRE vezetésével megalakult. Rákosi Mátyás napokkal azelőtt egy másik állását vesztette el, amikor a magyar kommunista párt főtitkári állását megszüntették. így azután több, mint 35 évi kommunista múlt eredményeképpen Rákosi mint a többi kegyvesztett vezér odajutott, hogy menekülésre gondol. De hová meneküljön? Oroszországba nem szökhet, mint az el­ső magyar kommün bukása után, mert hiszen a selyemzsinórt most onnan kapta. Tito sem látná őt szívesen, hiszen mostanában kezdi ki­építeni a jóviszonyt Sztálin utódjával. Svájc már nem ad többé mene­déket a tömeggyilkos diktátoroknak. Nem marad más hátra, mint kö­vesse nagynevű elődje nemes példáját. Ha sikerül neki a szovjet pri­békjei elől kimenekülni az országból, mint szökött kommunistát talán beengedik és ha már itt lesz, valószínű, beléphet a Bizottmányba is havi háromszázért. Ámbár bizonyára volt annyi esze, hogy ő is elhe­lyezett bizonyos időálló valutákat egykori (Vámbéri Rusztem) és je­lenlegi külföldi elvbarátai segítségével. De félre a tréfával. Noha Rákosi mint tényező megszűnt, a kommunizmus Magyarország továbbra is fennáll és Rákosi nagy­nevű utódja, csakúgy mint elődje, programot adott a jövőre. Lássuk csak, mit ígér Nagy Imre a magyar népnek: amnesztiát az ország részére veszélyt nem képező elítélteknek, az életszínvonal emelését minden vonalon, tehát ruhát, cipőt a föld­mi veseknek, élelmiszert a munkásosztálynak, az internáló táborok meg­szüntetését, magángazdálkodást a kisbirtokokon, az államnak (kény­szerhelyzetből) eladott birtokok visszaszerzési lehetőségét az egyéni (magán) kereskedelem visszaállítását, utazási szabadságot, a külor­szágokkal való békés viszony ápolását (a kapitalista országokat is beleértve) és sok mást, csak ne lázongjon a magyar. Persze ez mind csak Ígéret marad. A magyar népet 1945 óta az orosz rendszeresen fosztogatja. Ellopta gyárai felszerelését, nyers­anyagát, állatállományát, élelmiszer tartalékát, az uj ipar termékeit Oroszországba szállitatja. Vagonszámra vitték és viszik a föld ter­mékeit, úgy hogy a gabonatermő nagy Alföld népe is kenyértelen ma­rad (nem beszélve a városok lakosságáról). Ilyen körülmények között és a csehországi majd berlini lázadások hatása alatt Magyarországon is a lázadás jelei mutatkoztak. Ennek vette elejét Malenkov, amikor Rákosit menesztette. A külföldi magyar sajtó keveset foglalkozott Rákosi személyé­vel. Noha minisztertársai közül számosán élnek külföldön, alig olvas­tunk valamit tőlük Rákosi felől. E láp többizben emlékezett meg Rá­kosiról, idézvén egykori elvtársainak kevésbbé dicsérő kiszólásait. Megemlítettük, hogy egyidőben Rákosi a magyar rendőrség kezére juttatta néhány elvtársát besugásával. Azután, hogy régebben, az első kommün ideje alatt buta intézkedéseivel keresztül húzta Kun Béla gaz­dasági terveit. Azt is megírtuk róla egy rövid életrajzában, hogy ka­lapács vagy sarló sohasem volt a kezében. Nem proletár szülők fia, hanem a burzsoázia tagja volt születésétől kezdve és annak árulója lett. Kezdetben ő is trockyista volt és hogy a 30-as években Yagoda­­ékkal nem került a kivégzettek közé Moszkvában, azt annak köszön­hette, hogy akkor a szegedi csillagbörtönben ült. Külömben azóta ő is a szovjet haza földjét termékenyítené. Noha egykori nagynevű minisztertársa azt mondta, hogy jól informált, okos ember a Rákosi, a jelenlegi események ezt a kijelen­tését megcáfolják. A “krumplifejü” (igy nevezik Rákosit Pesten) biz­tonságban érezte magát még Sztálin halála után is, hiszen Beriával, az azóta letartóztatott orosz belügyminiszterrel jó barátságban volt, akinek ezerszámra szállította a magyarokat oroszországi rabszolga munkára. Beria bukása és a Mátyás zuhanása összefüggésben van. Rövid idő kérdése, amikor Rákosit is ugyanolyan váddal ültetik a vád­lottak padjára, mint Beriát . . .a nép ellensége. Mindkét esetben igaz lesz a vád. TARCZ SÁNDOR.

Next

/
Oldalképek
Tartalom