Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)

1953-07-15 / 7. szám

11953 julius. K RÓNIKA” 5-ik OLDAL Attila halálának 1500 éves jubileuma. A történelmi emberek színes és gazdag galériája tárul fel előttünk, amikor végig siklunk az emberiség történelmén, A "próféták" villám­pillantása és bátorsága kellene ahhoz, hogy Attila rettegett alak­ját idézzük a jelen itélőszéke elé. 1500 év távlatából "Isten-os­tora” lép a porondra. Végig bor­sózik a hátunk és szinte halljuk a kétségbe esett népek zsolozsmáját, a rohanó emberáradatok véres fu­tását az ősi szállásokról. Jön az ‘‘Isten ostora,” a titokzatos Kelet, hóditó Mágusa; mi lesz velünk? Amit emberi fantázia kitalálhatott, és a megriadt emberek lázálmai el­képzelhettek, azt mind ráruházták ^ és rágubancolták Attila rémes alakjára. Nincs a történelemnek még egy annyira gyűlöletes és fé­­. lelmetes alakja, mint Attila, (de lesz Stalin!) Nyugat annálesei és krónikái valósággal kidühöngték minden epéjüket a hunok vezéré­re. Ha komolyan belenézünk a hun nép ősi életébe és annak politikai hátterébe, úgy észre kell, hogy ve­gyük, miszerint a hunok szoronga­tott helyzetben voltak és uj hazát akartak keresni Nyugaton. Jöttek a Nap után! A történelmi kútfőink és forrás­munkáink, ma már feltárják azok­nak a keleti évezredeknek öldöklő életét, ahonnént később elindult a népvándorlás Nyugat felé. Bizony tálán lett az ősi fészek és uj “élet­tér” után kellett néznie a vezérek­nek. Mindenekelőtt az ősi kinai csá­szárság megalapítását kell fonto­lóra vennünk, mert enélkül üres térben vergődünk és sose értjük meg Attilát, de még a többi népe­ket sem. Ez a történelmi sors-kül­detés! Kelet titokzatos évezredeinek egyik legnagyobb alakja — min­den kétség nélkül — Hí Fu első kinai császár volt, aki Kr. e. 2856- ban megalapítja a Kina birodal­mat. Ez a titokzatos keleti biroda­lom és annak külpolitikai vonal­­vezetése, semmiben sem különbö­zött a ma; hatalmi-tömbök kiala­kulásától! Ugyanis a központi ha­talmat a leghatalmasabb Kina tar~. iotta a kezében s maga mellé olyan "satellit államokat” szervezett be, mint ahogy ma azt a Szovjet Uni­óban látjuk. A történelem ismétljj magát! A megalapított kinai birodalom hét szomszéd országgal egyességet kötött, akik kollaboráltak a köz­ponti hatalommal, bár látszólag megtartották "nemzeti független­ségüket”. Ezek az államai voltak: Mandzsúria. Mongolia, Turkesz­­tan, Soongria (Unghria); Tibet, Korea, Formoza és Hu Chu (Hon­kong). Ez a hatalmas társ-birodal­mi egység közel 1200 esztendeig együtt élt és fejlődött, mig végre Kr. e. 1563-ban Mongolia kivált és külön királyságot alapított. A nagy népi mozgolódás és Nyugat­ra húzódás ezekben a századok­ban indult meg. Ez lett a kultúrák kereszteződése! Véres fejlődés! Az iráni és indiai kútfők véres harcokról beszélnek, amelyeket a Turány néppel vivtak, akik az ős­magyarok voltak. Ma már bebi­zonyított tény, hogy az ősi-hazánk Irán felett Északra terült el a Baj­káli tó, a Kelet Altáji hegység, Mongolia és Tibet által határolt térségben. Uj adatok is ezt igazol­ják, amit P. Szajkó jezsuita misz­­szionárius atya közölt a nagy vi­lággal. P. Licent francia archeo­lógus és misszionárius, akj 'hosszú évekig kutatott a Sárga folyó északi kanyaraiban, ott egy isme­retlen törzsnek a nyelvét tanulta meg, akikkel munkálatai alatt érin­­kezett. Amikor beszédbe elegye­dett a magyar jezsuita P. Szajkó­val, akkor tűnt ki, hogy ez a törzs ős magyar nyelven beszél, amit P. Szajkó megértett, de valami külön­leges magyar dialektusnak gon­dolt. A francia tudós elmondotta, hogy ezt a nyelvet a “ordos” tör­zsektől tanulta meg, mert hisz so­ha nem járt Magyarországon. A törzset Orda városról, ordosnak nevezték el s ma is, mintegy két millió ordos él, nomád életet, ál­landó mozgásban vannak ezen a hatalmas térségen. Állattenyésztés sei s zöldség termeléssel is foglal­koznak, de még a nők is lóháton él nek. Erre az ős magyar vonatko­zásra, azért kellett kitérnem, mert a későbbiekben élénk fényt fog vetni a hunok és a magyarok vi­szonyára. A kinai hatalmi tömbnek politi­kai céljai az Északra lakó Skithya ellen (Szibéria ma) irányult, ahol a hunok laktak. A mongóliai disz­­szidálás után húzódtak Észak Nyugatra és Északra a Kaspi tó mellett a hírhedt Turáni Réteken keresztül a lappok, utánuk a fin­nek, baszkurok és végül a magya­rok (uguri és ugri törzsek). Krisz­tus idejében, már megtaláljuk Magóg birodalmát a Kaspi tó észa ki peremén; mig a lappok és fin­nek már erősen felhúztak az Ural és Volga északi peremeire. Ránézve az ősi térképekre azon­nal világos lesz. hogy a hunok be­lettek kerítve: Mongolra, Kina és Turánia által. Nyugatra el lett vágva az ütjük, ami természetesen izgatta őket és valami utón kiutat kerestek a szoritó gyűrűből. Hosz­­szu évszázadok alatt, tehát Kr. e. VII. századtól kezdődött á létért való harcuk, hogy kitörjenek a ke­gyetlen és sivár életterükről Nyu­gat felé. Ez az első kísérlet meg is történt Kr. u. 379-ben. amikor áttörtek az Ural és a Kaspi tó köz­ti síkságon, elsöpörve az ott még gyéren települt uguri és ugri tör­zseket, valamint Magóg birodal­mát. Ekkor történt az ős magyar­ság első szétsprengolása Északon a Volga és.Uralvidékére. mig a dé ii törzsek behúzódtak a hunok elől a Volga és Don déli lejtőire, sőt eljutottak Georgia lankáira is. Itt alapították Madzsarskó várost. Innént jöttek ki a honfoglaló ma­gyarok a IX. században. A hun első roÄam maga előtt tolta Nyugatra az alánok és ke­leti gótök törzseit, akik akkor a Don és á Dnyepper között éltek. (Fővárosuk volt a mai Ostrogosh) A hunok az ősi térképeken a mai Sztálingrádnál keltek át a Volgán. Ádáz harcokban húzódtak a meg­riadt gótok és álánok. de végül is elérték a bessenyők birodalmát is, ami akkor a mai Besszarábiai tér­HARMAS KONFERENCIA WASHINGTONBAN Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei julius 10-étől ötnapos konferenciát tartottak, amely mintegy a tervezett bermudai konferencia pótlásául szolgált. A tanácskozásokról kiadott hivatalos közlemény többi közt a következőket mondja: "Akik valóban a békét akarják, a szabadság, remény és emberi méltóság helyreállítására kel! törekedjenek. A minisz­terek összejövetele ez elvekkel összefüggő kérdésekre keresett választ. Ez a szellem vezette az Eurppa jövőjére a német egység helyreállítására, Ausztria függetlenségére s a koreai és indo­kínai békére vonatkozó elhatározásaikat. Ugyanezen szellem ihleti azon vágyukat is, hogy a keleteurópai országokban az igazi szabadság helyreállittassék.” Ez utóbbi mondat azt jelenti, hogy Anglia és Franciaország^ azonosítják magukat Eisenhower elnöknek a rabországok ügyében meg hirdetett felszabaditási politikájával és készek annak támogatására. A konferencián elhatározták, hogy a Szovjet külügyminiszterét meghivják egy szeptember végén tartandó négyes konferenciára. A meghívó jegyzék hangoztatja, hogy elsősorban a “gyorsabban megoldható” problémákat kívánják elintézni s mint ilyent említi a régóta húzódó osztrák békeszerződés ügyét. De a négyes konferencia napirendjét csak két pontra korlátozza: 1. össznémet választások elő­készítése és 2. a választások után össznémet kormány megalakítása. A konferencia a német békeszerződés ügyét sem tárgyalná, mert mint a jegyzék mondja, ez majd csak a szabadon választott össznémet kor­mány részvételével' történhetik meg. Az oroszoktól remélt négyes államvezetői konferenciáról nem tesz említést a kiadott közlemény s erre, hacsak egészen rendkívüli okok nem merülnek fel, a közeli hónapokban aligha kerül sor. * * * Dulles külügyminiszter julius 17-én Amerika népéhez intézett rádió-beszédben heszámolt a hármas konferenciáról. Hangoztatta a szövetségesek egységét, hogy csak tisztességes békét hajlandók kötni Koreában, de ha a kommunisták további háborút akarnak, Amerika arra is készen áll. A NATO-fegyverkezés feltétlenül továbbmegy és — mondotta Dulles — a nyugateurópai közös hadsereg megvalósulása és az európai egyesülés akkor is szükséges, ha nem állna fenn orosz támadás veszélye, mert “az európai egységre önmagáért van szükség, mivel 150 év óta egyenetlenség volt az európai országok között s ez nemcsak őket gyengítette, de másokat, köztük az Egyesült Államokat is súlyos bajoknak és szenvedéseknek tette ki.” Kijelentette Dulles, ha Kelepeurópa országai felszabadulnak, ők is "csatlakozhatnak az euró­pai közösséghez és részesülhetnek azon qazdasági és biztonsági elő­nyökben, amelyek e közösség tagjait megilletik.” A rabországokra nézve Dulles a következőket mondotta: — Nem felejtettük el Keleteurópa azon népeit, amelyek egykor szabad és független nemzeteket alkottak és ma Szovjet-Oroszország igájában vannak. Oly országoknak, mint Csehszlovákia, Lengyelor­szág. Magyarország, Bulgária, Románia és a balti államok, vissza kell nyerniök szabadságukat, igazi függetlenségüket, melyre népük joggal büszke volt. Joguk van oly berendezkedésekre, amelyek összhangban áünak Istenben vetett hitükkel, hazaszeretetükkel és az emberi mél­tóság utáni vágyukkal. Anglia és Franciaország külügyminisztere megegyezett velem abban, hogy kifejezést kívánnak adni a kelet­európai országok igaz szabadsága helyreállítása iránti vágyuknak. Ma a zsarnokok vannak gondokban és keresnek uj vezetőket és uj terveket. A csatlós-országok a nyugtalanság állapotában vannak és a Szovjet kommunista pártjában betegségi tünetek jelentkeznek. Annak a triumvirátusnak 2. sz. tagja, amelyről azt hittük, hogy kor­mányozza Oroszországot, a politikai rendőrség feje ma elkárhozóban van, ha ugyan nem halott már, mint saját terror-rendszerének áldo­zata. Lehetetlen megjósolni mi jön Oroszországban, de mi bizalommal mondhatjuk, hogy az Eisenhower elnök által meghirdetett politika kö­vetkeztében, a szabad világ egyre erősödik, mig a Szovjetet és csat­lósvilágát feszültségek és belső nyomások gyötrik. — Programunk Európában és Ázsiában a béke és a szabadság és igazság, amely a tartós békéhez szükséges. Az elnyomás a béke illúzióját adhatja, de ez csak illúzió. Az elnyomás előbb-utóbb elvisel­hetetlenné válik és az emberi érzések harcias cselekedetekben robban­nak ki. Ezért, azon vagyunk, hogy a csatlós-országok visszakapják szabadságukat. ségben terült el. Most már három népet nyomorgattak és nyomták őket Nyugatra. így érkeztek el a* Kárpátok előterébe. Az alánok a mai Stry, a keleti gótok a mai Ha­­lics és Stanislao, mig a bessenyők a mai Dolina és Wiskow térségé­ben tömörültek össze. Ütött a vég­ső leszámolás órája! Nincs kiút, nincs menekvés és igy. mint a vé­dekező tigrisek élet-halál harcba bocsátkoztak a hunokkal. A több napig tartó ádáz és véres harcok­ban megverték az egyesült erők a hunokat, akik fejvesztetten me­nekültek vissza Észak Kelet irá­nyában, a mai Bedichew, Zsito­­mir és Seredina-Buda irányában s a Brianski erdőknél rendezték meggyérült soraikat. Itt alapítot­ták a ma is létező Seredina-Buda városát. Igen kis töredék húzott vissza erősen Északra kanyarod­va. a mai Gorkij terében a Volgán át ősi hazájukba. Ezek voltak az igricek. A Stry-i csatának kettős ered­ménye lett. A hunok déli szárnya a besenyőők rohamai elől áthúzott a csiki medencébe és ezek a mai # y

Next

/
Oldalképek
Tartalom