Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-05-15 / 5. szám
í-ik OLDAL "KRÓN1K A” 1953 május. Kéky Barna költeményei AZ ÉN NÉPEM. Egy nép fia vagyok. Bujdosóvá téve országokat járok, idegenben élve. Hazámat ellepte a gyilkosok hada. Máma az én népem azoknak a rabja, vagy beszédes ajkuk elnémult örökre. Bánat könnyek hullnak az ősi szép földre. Az én fajom népe, nem az utca népe, ki Hazám békéjét szerte-széjjel tépte, ki a szabadságát darabokra törte, népem hü fiait gáládul megölte, Amijök megmaradt, azt magának hordta. Nem, — nem az én népem, az a rabló horda. Az én népem több mint ezer esztendeje, élt szép Hazájában békességben, csendben. Ősi határait, ha kellett megvédte, becsület, tisztesség szép életét élte. Máma a jó lsen haragja van rajta, a kezén rabbilincs, elnémítva ajka. Az én népem kinek én a fia vagyok, a Székelyföld népe, az ősi magyarok. Attila fiai közti, dúló csaták darabokra tépték a nagy ősi Hazát. Csaba népét mentve Erdőelőbe hozta s ott van az én népem földje már azóta. Sziklás bérces hegyek, a szép völgyek földje, csobogó patakok, erdők örök zöldje, az ősi népemnek az életet adta. Másnak terem máma, — a pogánynak rabja. Ősi szabadsága a porba tiporva, pusztítja a pogány s az elősdi horda. E nép fia vagyok, Szentkorona hive, kinek Hazájáért dobban fájó szive. Szentkorona fénye az életet adja s ha ma a világnak minden hü Magyarja, Szentkorona fénnyel a Királyt akarja, nem lesz árva Hazánk soha másnak rabja. A KÖZTÁRSASÁGIAKHOZ! Tudod-e mi lenne, mi jönne még reánk, ha tán köztársaság lenne újra Hazánk? Népi-, vagy még egyéb, egy korcs kis újszülött és talán csupán csak a Duna-Tisza között. Többi rész elveszne, más rabja maradna s népe űzött lenne, mind az erdő vadja. A szép Szentkorona ezer éves fénye, egy ősi nemzetnek dicsőséges éke, elrejtve maradna, vagy tán mást is érne, hogyha idegennek jutna a kezére. A Szentkoronáért nem könnyezik szemed? Nem az ezer éves, — csak a föld kell Neked. Uj csonka címerrel egy csonka országot, rabbá tett ősi nép könnyeit mért várod? Küzdő, árva népnek elnyomója lennél, ezer éves Hazát önzőén temetnél. A sok jó hü magyar csak rabságban nyögne, siralomház lenne Hazánk ősi földje. Pusztulna a magyar, lassan elenyészne, nem adna életet Trón-Korona fénye. Egy maroknyi ország más csatlósa lenne, már nem szabad magyar, rab születne benne. Szent István országa, ősi magyar népe, elveszne idegen népek tengerében. Ezer esztendőnek szép dicső emléke, nem veszhet el soha jelen zord ködében. Szentkorona fénye, kincses ládájából, világ négy tájára, messzire világól. Felséges homlokon van az érintése, örökös királynak kerül a fejére. Millió magyar szív már epedve várja, jöjjön, — szabadítsa örökös királya. Nem pereg le könnycsepp tévelygő arcodon? Azt akarod legyen harmadik Trianon? Istenünk, Királyunk, ős Hazánk van nekünk, légy Testvér hü magyar, gyere Te is velünk. A MAGYAR FÖLD. ZÖLD ASZTALNÁL ÜLŐ! Csak egy hosszú éjjel s egy nap volnál ottan, ahol golyó sivit s nehéz gránát robban. Hol percenkint vész el az emberi élet s rémes büntetést oszt az Isten-itélet. i K Látnád, hogy mit müvei ott a küzdő ember, hol az ellen támad s dagad mint a tenger. Hullám, hullám után rájuk tör előre, nyomán a sok halott borul le a földre. Ahol a repülők, sötétitnek eget s teritnek a földre, bombáktól szőnyeget. Tüzes robbanásuk mindent pusztít, éget, a nyomukban vész el, sok emberi élet. Csak pár napig volnál az ország lakója, ahol életet olt gonoszság lakója. Hol este nem tudod, hogy reggel megéred, mert reggelig talán elmúlik az élted. Deportálás útját próbálnád meg menni, ahol csak kínoznak s alig adnak enni. Ahol ütnek, vernek a gyilkos pribékek s minden percben múlhat a megkínzott élted. Csak pár napot volnál a börtön lakója, hol csak a sötétség a rab takarója. Sóvárogva lesnéd a kicsiny ablakot, hogy láthasd meg újra az aranyos napot. Hogyha már meglátnád özvegy, árva könnyét, ami áztatja meg világ kinzott földjét, szived megdobbanna, — eszed mást gondolna és a világon ma szép békesség volna. Te, ki zöld asztalnál föld sorsát intézed, sok gonoszságot látsz, — forrjon fel a véred! A kínokból elég, — szüntesd meg már végre, hogy a földön legyen, áldott világbéke. A magyar föld vértől ázott. Honfi vére ömlött rája, Fiainak vérét itta, a Magyarok szép Hazája. Rónaságban, erdőalján, a virágok termő földje, szép termést ad, mert reája, Honfi vére van kiöntve. A búzaföld pipacsának vérszinü ma a virága, mert a földre ahol felnő, Honfi vére folyt ki rája. Vérszinü a virágos kert piros szinü orgonája, Honfi vére hullt a földre s felszívta azt a virága. Erdők mélyén, völgyek ölén, magyar földön szerte széjjel, ahol máma növény terem, megöntözött Honfi vérrel. Az Alföldön, Dunántúlon, Kárpátalján és Erdélyben, az ősi föld ezer éve, ázik már a Honfi vérben. A Hazánkat Honfi vérrel, szerzé Árpád és a Népe. Harcaikban magyar földért, folyt ki annyi Honfi vére. És azóta a magyar vér, sokszor folyt a Magyar földre. Magyaré volt s az is marad, az a föld már mindörökre. Azért mert ma a szomszédok, egymás között elosztották, lesz még újra nagy és szabad, ma már kicsiny Magyarország. Ezeréves harcok alatt, földje Honfi vérét itta, hisszük, hogy a nagy jó Isten, a Magyarnak adja vissza. Hollandia. th Avenue Public Service Bureau 307—5th AVENUE, NEW YORK 16, N. Y. (31st St.) Telephones: MU 4-1818 és LE 2-5322 22 -ik éve specializál és szolgálja a magyarságot szeretetcsomag küldésben és hivatalos pénzátutalásban. IKKA csomagok Magyarországba újból rendelhetők! Világhírű CARE ajánl a vasfüggöny mögött országokba való csomagküldésre. írjon, telefonáljon ma ingyenes körlevélért.
