Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)

1953-05-15 / 5. szám

“KRÓNIK A” 1953 május. 2-;y OLDAL éves jubileumát nem készítheti elő és nem ünnepelheti méltóan, a kül­földön élő magyarságra vár a feladat, hogy ezt az otthon helyett is megtegye. Erre nemcsak a dicső múlt és ennek hordozói iránt érzett kegyelet kötelez bennünket, hanem a jelen viszonyoknak az akkori időkhöz való hasonlatossága s az ebben rejlő vigasztaló erő és báto­rító remény is. Lehetetlen, hogy észre ne vegyük a kereszténységnek s közvetve a magyarságnak akkori és a mai fenyegetettsége között fennálló hasonlatosságot. Ezért ennek a jubileumnak nemcsak az ünneplésekben szabad megnyilatkoznia, hanem általa fokozottabban kell belekapcsolódnunk a mai kor átka, a kommunista atheizmus elleni uj keresztes hadjáratba. Ki kell mélyítenünk a déli harangszón keresztül lelki kapcsolatunkat a vasfüggöny mögött szenvedő testvéreinkkel. Adjuk értésükre, hogy egy pillanatig sem szűnünk meg küzdeni az ő felszabadításukért. A déli harangszót III. Calixtus pápa azért rendelte el, hogy délben mindenki imádkozzék a kereszténységnek a hitetlenség feletti diadaláért. Ennél aktuálisabb keresztény és magyar feladat ma, ami­kor a magyarság és vele sokmillió keresztény az istentelen kommu­nizmus járma alatt nyög, el sem képzelhető. Ha megkondulnak dél­ben templomaink harangjai, szálljanak fohászaink az Úrhoz, találkoz­zunk lélekben és imában mindannyian itt és a vasfüggönyön túl. Forduljunk könyörgésünkkel a Mindenható és Örökkévaló Istenhez és imádkozzunk a Szentatya imájával együtt: ‘Add Urunk azoknak, akik a hitért üldöztetést szenvednek az erősséget, hogy Krisztussal és az ő Egyházával bonthatatlanul egye­sülten maradjanak." A magyarság körében elindított imahadjáratot ki kell szélesí­teni az egész világ kereszténységére. Megfelelő előkészület után csat­lakozásra kell kérni más népeket, intézményeket, egyesületeket. A déli harangszó és vele kapcsolatban az üldözött Egyházért végzett imádság legyen elindítója a szabad nyugati világ szolidaritásának a vasfüggöny mögötti népekkel. A JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEK PROGRAMTERVEZETE. A jubileumi ünnepségek két részre oszlanak: 1. A Rómában megtartandó ünnepségek. II. Az Országos Jubileumi Bizottságoknak az egész világ keresz­ténységének bevonásával rendezendő ünnepségei. A jubileumi év időszaka: 1956 márciusától bezárólag ugyanez év október végéig. A római program: 1. A jubileumi év ünnepélyes megnyitása elő­reláthatólag 1956. március 28-án, Kapisztrán szent János napján lesz. Ezen a napon nagy diszküldöttség átnyújtja a római pápának a keresztény magyar nemzet részéről a jubileum jelentőségét méltató diszfeliratot, amely gazdag diszkötésben művészi kivitelű pergamen­lapokra készül. 2. 1956 március 28-án nyílik meg az erre az alkalomra Rómá­ban rendezendő egyházmüszeti kiállítás. 3. A jubileumi ünnepség főnapja. Az ünnepség főaktusa az 500 éves déli harangszó, valamint Hunyadi és Kapisztrán emlékére Rómában építendő Campanile fel­szentelése. Pontban déli 12 órakor magyarok húzzák meg a felavatott ha­rangtoronyban elhelyezett nagy emlékharangot. Ezzel egyidöben megszólal 30 percen át a világ minden keresztény templomának ha­rangja. 4. Ünnepi egyházmüvészeti hangversenyek. Az utolsó 500 év legkimagaslóbb egyházi zenei alkotásaiból nagyarányú szimfonikus hangversenyek rendezése, különös tekintet­tel a modern magyar zeneszerzők müveire a szabad világban élő ma­gyar művészek közreműködésével. 5. A jubileumi program egyes ünnepségeit fényes istentisztele­tek koronázzák. Az Országos Jubileumi Bizottságok által az egyes országokban megrendezendő ünnepségeket az illető országok helyi Jubileumi Bi­zottságai állapítják meg, a helyi körülmények és lehetőségek figye­lembevételével és a Központi Jubileumi Bizottsággal való együttmű­ködésben. Szeretettel fordulunk minden magyar Testvérünkhöz — fele­­kezetre való tekintet nélkül — karolják fel lelkesedéssel a gondolatot, támogassák és vegyenek tevékenyen részt ennek a nemzetünk szem­pontjából igen nagy jelentőségű tervnek megvalósításában. Legyen ez a külföldön élő magyarság összetartásának egységes megnyilatko­zása! Minden tudásunk és erőnk latbavetésével törekedjünk ennek az évszázadokban is egyszeri alkalomnak nemzetünk számára való kiér­tékelésére. Csillogtassuk meg a magyarság nevét újból és hívjuk fel az egész civilizált világ figyelmét arra, hogy vagyunk s elnyomottsá­­gunkban is Istenbe vetet hitünkkel hiszünk a magyar nép történelmi küldetésében és az örök keresztény Magyarországban. Adja a Mindenható, hogy az ünnepi harang már a felszabadult Magyarország örömét és háláját is hirdethesse! Róma—München, az Urnák 1953-ik esztendejében. A JUBILEUMI KÖZPONTI BIZOTTSÁG. Cim: Societas Culturae Hungaricae München, Pienzenaver Star, 28. W. Germany, 13 b. KALIFORNIAI MESSZELAT0 r Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Az egész világ érdeklődésének központjában van az a nagy nap: junius másodika, amikor II. Er­zsébetet az Angol Birodalom ki­rálynőjévé koronázzák. Hatalmas küldöttségek a világ minden részéből már régen utra­­keltek, hogy jelen lehessenek a nagy eseményen, a királynő ko­ronázásán. De a hivatalos küldött­ségeken kívül is rengeteg látogató érkezik mindenfelől, hogy szem­tanúja lehessen a koronázásnak... A ‘TOWER OF LONDON" KINCSEI Kevéssel junius másodika előtt a királyi hatalom szimbólumait a “Tower of London”-ból átszállít­ják a koronázási templomba: a “Westminster Abbey”-ba. A legfontosabb ezek közül a szimbólumok közül Szent Edward koronája, amelyet az ünnepélyes aktus tetőpontján helyeznek majd II. Erzsébet fejére. De használatba kerülnek a töb­bi drága szimbólumok is. Ott lesz az olajtartó és a kanál. A canter­bury érsek ugyanis olajjal keni fel az uj királynőt. A királyi jogarok közül az egyik a felbecsülhetetlen értékű gyémánttal, az 516 karátos drága­kinccsel, “Afrika Első Csillagá”­­val van ékesítve. Az állam kardja, a világ leg­értékesebb, drága kövekkel ékes kardja, a katonai erőt képviseli. Ezt a kardot nyújtja át az érsek­nek a királynő a koronázáskor, kifejezésre juttatva azt, hogy a katonai erő készen van minden­kor megvédeni az egyházat. A keresztes királyi “orbis”, amelynek átmérője hat inch, a földtekét képviseli, amelyet a ke­resztnek kell uralnia. Az állami királyi koronát akkor viseli a királynő, amikor elhagyja a koronázási templomot, továbbá mindenkor azután, amikor a leg­fontosabb állami ügyeket intézi. AZ ANGOL KORONÁZÁSI JELVÉNYEK a 17-IK SZÁZADBÓL VALÓK A jelvények aránylag sokkal újabbak, mint a legtöbb nemzet hasonló kincsei. Ennek oka az, hogy amikor a puritán Cromwell fölvette a Lord Protector nevet és kikiáltatta a respublikát, 1649-ben megsemmisittette az ősi királyi jel­vényeket. Tette ezt abban a hit­ben, hogyha meg fogja semmisí­teni ezeket a jelképeket, akkor ve­lük együtt megsemmisíti a királyi hatalom erejét is. Micsoda balga föltevésben élt ez a puritán köztársasági vezér! A -cromwelli forradalom és köztár­saság bukása után mindent elsöprő erővel tört ki a vágy az angol nép szivéből a királyság helyreállítása, a restauráció iránt. Az ősi szimbólumok helyére az angol királyi hatalomnak legna­gyobb hősei és államférfiai megte­remtették az újabbakat. . . A for­radalomból és köztársaságból örök re kiábrándult angol nemzet aztán ujjongó örömmel zárta szivébe ezeket az újabb, a 17-ik század­ból származó királyi jelvényeket. Ezeknek a jelvényeknek ottho­na a “Tower of London”, ahon­nan még a koronázásra is csak nagy titokban szállítják át a Westminster székesegyházba azo­kat. AZ ÉSZAKI PROTESTÁNS KIRÁLYSÁGOK ÉS BELGIUM KORONÁZÁSI JELVÉNYEI Amilyen végtelen tisztelettel ra­gaszkodnak a királyi jelvényekhez az angolok, éppen annyira megbe­csülik a maguk királyi szimbólu­mait a protestáns svédek, dánok, norvégek és hollandok, valamint á katolikus belgák.. . Jól tudja ezek­nek az országoknak minden egyes polgára azt a megdönthetetlenül nagy történelmi igazságot, hogy a királyi korona és az alkotmányos királyság a haladásnak, az orszá­gok boldogulásának legbiztosabb záloga. Az európai tragikus események, amelyek az első és második világ­háború után következtek be, csak még jobban megerősítették a ki­­rályhü népeket a koronához való ragaszkodásukban. Úristen! Micsoda iszonyatos pusztulást és szerencsétlenséget hozott nemcsak az öreg Európára, hanem az egész világra is a csá­szári és királyi házak detronizálá­­sa Spanyolországtól Németor­szágig és Olaszországtól, Ausztria Magyarországon át Olaszország­ig! Vájjon mikorra tud újra hely­reállni az európai egyensúly és ve­le együtt az egész világ megbékélt élete. AZ EZERÉVES NAGYMAGYARORSZÁG KIRÁLYI JELVÉNYEI Alig van a mai nemzetek között még egy olyan, mint a magyar, amelynek királyi szimbólumai egy évezredre mennek vissza. A nagy nemzetalapitó: első, vagy Szent István drága nevéhez fűződnek ezek az örök szimbólumok. Nagy­­magyarország igaz fiai éppen ezért ragaszkodnak teljes szívvel ezek­hez az évezredes jelvényekhez. A mostani iszonyatos ország- és nemzetpusztulásban igen nagy áldás az, hogy ezek a szimbólumok amerikai kézen vannak. Hisszük, hogy ott is maradnak mindaddig, amig a felszabadult magyar nem­zet újra birtokba veheti őket és megteheti az előkészületeket a ki­rály koronázására. KOSSUTH FERENC HAGYATÉKA Úgy az amerikai magyar, mint az óhazai vörös Kossuth ünnepé­lyek valahogyan egészen elfelejt­keztek a Kossuth Lajos mellett az ő fiáról: Kossuth Ferencről. Éppen ezért nagyon helyénvaló azt a mulasztást, amit vele szem­ben elkövettek a Kossuth ünnep­ségek rendezői, kipótolni és hely­rehozni. Hiszen Kossuth Ferenc volt az, aki belátta, hogy a soviniszta ma­gyar forradalom a végpusztulás szélére sodorta a magyarságot és vele együtt a dunavölgyi testvér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom