Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-05-15 / 5. szám
VOLUME X. ÉVFOLYAM. NEW YORK. N. Y., 1953 MAJUS. NO. 5. SZÁM. Májusi eszmék A fizikai romokat, valahogy már elhordtuk, de a lezajlott küzdelmeknek és fájdalmaknak lelki és erkölcsi értékeit, még mindig nem tudtuk felszínre hozni s egyben uj alakitó erővé formálni. Toldozunk, foltozunk és köntörfalazunk, miközben rohannak az évek, a drága idő, ami nem tér vissza többé soha! A bennünk és körülöttünk meghasadt világ régi keretei, ma már nem kedves és elfogadható ideák, valami uj eszme, valami uj forma után vágyódik a lelkünk, sóhajt a szivünk, de valahogy igen nehezen akar kisütni a nap, késik az éltető fény. Innét van a régibb idealisták keserű pesszimizmusa, vagy pedig a túlzott realisták megalkuvó nemzeti közömbössége. Pedig az ébredő és újjáalakuló májusi hónap visszavezethetne és rávezethetne az ujjáébredés és nekilendülés ősi forrásaihoz. Újra’ és újra elénk lépnek a Teremtő hatalmas revellálódásai a természet remek és örök fiatalságában, regeneráló és fejlődést ragyogó törvényszerűségében, vissza-visszatérő tavaszaiban! Az emberi technika fejlődése uj és uj titkokat fed fel, amelyeken elcsodálkozunk, amelyeknek magasztalással és büszkeséggel adózunk, de ugyanakkor nem vesszük észre, éppen a szellemnek, a léleknek és akaratnak felsőbbségét a technika tavaszában, a zsenik alkotó világában. Sokan azt hangsúlyozzák, hogy korunk materialista lett. Ez téves állítás és felületes hányaveti-nagyképüség! Korunk nem materialista, mert hisz az atom, a televízió, a rádió, a sztreptomicin, a rák elleni sugarak, mind-mind a Teremtő fenségéről harsonáznak a világnak. A mai élet: kommerciális és financiális, vak lett, ahol az élet súlypontjai a gazdasági, ipari és kereskedelmi munkákra és szervezetekre lettek átsibolva, amelyekben a cél: A NYERESÉG. Lelketlen elve: A VERSENY! Ez az ideologiai-bukfenc lopta el nyugalmunkat, tette vágtató irammá az életet és hozta közénk a bizalmatlanságot. Fő tutorai a politikai, gátlás nélküli lovagok voltak. Az volt és lett a nagy és elfogadott “államférfi”, aki minél ügyesebben falhoz-állitotta, vagy mellébeszélte az igazságot! Külön stilus és iskola fejlődött ki, amit “diplomáciának” hazudtoltak el! Nem az Istennel és nem a természetben van a hiba, mert ott minden meg van bőven és célszerűen tárul fel időről-időre, ahogy azt az élet fejlődése megköveteli, hanem az anyagi javak és termelvények elosztásának szeretetlenségében. Más szóval, kihalt a szív az emberiség nagy részéből! A szép, nemes és jóságos gondolatok helyett, hazug és csalfa teóriákat izzadtak ki, propagálják és ha kell: terrorral is uralomra juttatják! Kommunista demokráciáról szavalnak, hogy legyilkolják a nép szabad akaratát és a szabad vélemény nyilvánítást sírba süllyesszék! Május hónap az ő ujjongó és friss erejével hadat üzen,- ennek a szellemtelen és alamuszi ideáltalanságnak s a lélek nagy hozsannáját zúgja felénk: virágban, illatban és tündöklő színeiben! Az emberi lélek és szellem ősi peremein, mindig fel-felvillant az ősi szépség és fennköltség mélysége és magasztossága: a profit rideg melléktermékei és selejtjei közepette! Mert beszélni: a Május Királynőjéről, mint örök női ideálról, — merte ünnepelni az Anyákat, mint az áldozatnak és családi szentélyeknek virrasztó angyalait és volt ereje és mély hite a hősök halhatatlanságát is: megszentelt nappá tenni! Korunk mélységi hulláma: a létért való küzdelem, amely a tőke és a munkás, a tőke és a tőke között zajlik! Ha ezt az áradatot és életeket elsodró ideológiát nem szenteljük meg újra: a hit és szív tavaszi fényeivel, a szeretet tavaszi melegével, úgy minden béke-program, csak látszólagos harmóniát képes kidolgozni s a béke, csak melléktermék lehet. Ugyanis a béke: NEM PROGRAMM, CSAK CÉL LEHET! A május hónapnak is nem az a programmja, hogy csak litániákra járjunk, lobogó gyertyák és illatos virágok közt énekeljünk a Szűz Anyának, hanem az igazi programm az, hogy tisztelve a Május Királynőjét, magunkat is igyekezzünk az ő FENNKÖLT ÉLETÉHEZ és magatartásához ALAKÍTANI! Ez a lélek és életalakitás a programmunk s a CÉL: AZ ÖRÖKÉLET ELNYERÉSE. A május hónap költői szépségeinek és ünnepi hangulatának reális eredménye, a GYAKORLATI ÉLETÜNKBEN KELL, HOGY JELENKEZZEN: SZERETETBEN, ÁLDOZATOS LEMONDÁSBAN ÉS EGY FELSŐBBRENDÜ ÉLETSTANDARD KIHARCOLÁSÁBAN! Ez jelenti a lelki-tavaszt, friss erővel és lendülettel való töltekezést az Ő oltáraitól. Mindent, csak is azért adott a jóságos Isten, hogy tartalmasabb és szebb életünk lehessen! Minthogy az örök női ideál nyomaiban járnak szeretett Édesanyáink, ezért lett az Anyák-napja Májusban megtartva. Nem véletlen ez, hanem a szépségnek és fejlődő erőnak tisztelete és hódolata A déli harangszó 500 éves jubileuma AZ EURÓPA KERESZTÉNYSÉGÉT ANNYISZOR HŐSIESEN VÉDŐ MAGYARSÁG VILÁG-ÜNNEPE LESZ. Kaptuk és a legmelegebb együttérzéssel és történelmi büszkeség öntudatával közöljük az alábbi felhívást, amelynek minden szavával lelkesen egyetértünk és azonosítjuk magunkat. Gondolatait magunkénak és az egész magyarság dicsőségének valljuk és reméljük, hogy a világraszóló ünnepség ráeszmélten a világot a magyar nemzetnek a Nyugat kereszténységét a történelem viharaiban annyiszor önfeláldozóan megvédő hősiességére, amelynek számára végre elismertetés, Szabadság és Igazság járna. . . AZ URNÁK 1956-ik évében ünnepli meg a magyar nemzet és vele az egész kereszténység a déli harangozás 500 éves jubileumát, amelyet III. Calixtus pápa rendelt el a nándorfehérvári győzelem emlékére, Nándorfehérvárnál dőlt el, 500 évvel ezelőtt, hogy ma Európának vallási szimbóluma a kereszt és nem a félhold. A déli harangszó s a vele kapcsolatban elrendelt imádság elsősorban nekünk, magyaroknak szól s örök hirdetője a magyarság áldozatának és harci dicsőségének a kereszténység védelmében. A magyar történelem egyik legnagyobb, legnemesebb jellemű hősének HUNYADI JÁNOSNAK az ozmán seregeken aratott, az egész kereszténység szempontjából nagyjelentőségű nándorfehérvári győzelmét 1456-ban, valamint az akkori idők lánglelkü apostolának, Kapisztrán szent Jánosnak, a szentéletü ferencrendi szerzetesnek szerepét, a magyar keresztes hadak hősiességét a mai magyarság méltóan fogja megünnepelni. Minthogy az otthon ennek a nagy történelmi eseménynek 500 az isteni-akaratot vérben és életben megvalósító nagyság és erényesség előtt. Érezte az emberiség és annak nagy művészei, hogy ez legszentebb kötelességünk. Nincs költő, nincs iró, nincs festő, nincs szobrász és zenész, aki erről ne tett volna fiúi vallomást mesteri és örök alkotásaikban. Anyákkal áll, vagy bukik a család, a társadalom, de a világ békéje és boldogságai. Ebben a meglátásban az anyák nemcsak az élet-továbbvivői és hordozói lesznek, hanem egyben a fejlődő élet őrangyalai is, akik szivüknek melegével és hitüknek fényével koszorút fonnak a küzdő és harcoló apák homloka körül. Anyákra vár az újabb élet irama, akik nem a gyárakból és bankokból, nem bányákból és piacokról fogják elindítani a boldogabb és szebb életünket, hanem a családokból, ahol majd gerinces és hithü jellemeket formálnak az életünk megreformálására és megszervezésére. így pihen a mi jövőnk az anyák szivében és nagy újjászülető érzésükben. Ha majd Ők beszélnek, akkor kimondják sorsunkat! De minthogy ez élet küzdelem és harc is, igy természetszerűleg sorakozik fel a Hősök-napja is. Mert ki a hős? Hős az, aki a legnagyobb értékét, életét is hajlandó feláldozni: egy szent és nemes ideálért! Vannak tudományos eszmék, vannak hősi elszánások az orvosi laboratóriumokban, vagy a sivatagok felderítésében is, de ezekben, ott szunnyad a földi cél, az emberi élet jobbá és biztosabbá tétele. Mindezek a dicsérendő eszmék: nagyszerűek és humánusak, de a Hazáért való önfeláldozás a legmélyebb és legszentebb! Az erős és derék, az egészséges és rugalmas férfi: ott hagy mindent, mert a Haza szólítja! Itt nincs alku, itt nem lehet számítás, itt csak egy lehet: védeni a földet, védeni a kicsinyeket, védeni a családot, apámat, anyámat, nemzetemet és kultúráját, AHOGY LEHET! Másokért helytállni, másokat védeni, amely mégis EGY ÉS SZENT: A HAZA! Itt nem fizethetnek meg cégek, vagy gyárak áldozataidért, vagy küzdelmeidért! Itt élned, vagy halnod kell, hogy mások élhessenek! BUKÁSODAT Ó HŐS’ - MINDIG, EGY NEMZET SIRATJA! Bennetek ölt formát és életet minden nemzet hite, ereje és jövője! A harc, mindig a jövőért folyik. Ha a harcost nem becsülik, nem tisztelik, az a legbiztosabb jele, hogy az a nép ELVESZTETTE JOGÁT A FEJLŐDŐ ÉLETHEZ! Ezért legyen a Hősök-napja nagy lélektalálkozó, ahol a múlt beszél a jelenhez és erőt ad a jövőhöz! “Nyugosznak ők, a hős fiák, dúló csaták után”, de emléküket idézi és szellemüket továbbviszi a megmaradt nemzet! íme a májusi eszmék, igy lépnek hozzánk, igy alakítják az életet és biztosítják a szebb és biztosabb jövőt. Ha szebb és boldogabb jövőt akarsz, tárd ki szivedet és lelkedet, töltekezz az uj tavasz uj erejével, mert BENNÜK AZ ISTEN AKARATA VAGYON! (PSZY.);
