Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-03-15 / 3. szám
1953 március "KRÓNIK A” 5-ik OLDAL Mindszenty bíboros fogsága A világ minden részéből sűrűn érkeznek levelek a Magyarok Mindszenty Mozgalmának Vezetőségéhez, melyek legtöbbjének visszatérő kívánsága és óhaja, hogy gondoljunk és tervezzünk ki olyan megoldási lehetőséget, mely nek alapján szenvedő Bíborosunkat börtönéből .kiszabadíthatjuk. Sokan dollár-váltságdij összeadásával foglalkoznak, mások spanyol kommunista foglyok kicserélésére gondolnak — mit a spanyolnép Kaudilójával kellene elintézni — ismét mások a katolikus egyház erélyes fellépésétől és közel ötszáz millió katolikus hívőnek egységes állásfoglalásától remélik a terv megvalósítását. Viszont a tervek mindegyike olyan, hogy egyrészt azok megvalósítására vajmi csekély erővel és összeköttetéssel rendelkezünk, másrészt nagy kérdőjel, hogy mi lehet a szovjet célja és szándéka Bíborosunkkal?! Erre a kérdésre, melytől Mindszenty sorsa és élete függ, megkíséreljük, börtönben szenvedésének negyedik évfordulóján feleletet keresni és találni, hogy mi is lehet Moszkvának terve és elgondolása a Bíboros fogvatartásával?! Kétségtelen, hogy letartóztatását és elitéltetését azért hajtotta végre, mert Mindszenty a magyar ságot vallásfelekezetre, társadalmi osztályra és nemzetiségre való tekintet nélkül teljes egészében képviselte. Szentmiséi, szentbeszédei, szónoklatai, pásztorlevelei és írásai országos jelentőséggel és fontossággal bírtak, melyek hitet, reményt s a felszabadulás érzetét sugározták bele plnyorriott népünk be s szuggesztiv hatása alól még a kommunista párttagok is csak nehezen tudták magukat kivonni. Mindszenty a magyarságnak eszmei, szellemi és 'lelkivezetője volt egy személyben, ki mögött zárt sorokban sorakoztak fel katolikusok, protestánsok és a zsidók közül is sokan. Kommunista szempontból érthető, hogy nemzetünknek ezt a keresztény vezetőjét és iránymutatóját el kellett némitani, hogy a kommunista rendszert s annak a társadalomtól le az egyénig nyúló életformáját be tudják vezetni és meg tudják valósítani. A bíboros elfogatására és elitéltetésére az ok kézenfekvő volt, mert nyiltan, félrenemérthető határozottsággal foglalt állást a kommunista rendszer egyéni, társadalmi és állami berendezkedése ellen. Viszont a kommunisták féltékenyen vigyáztak rá, hogy az ügyből ne lehessen vallási kérdést csinálni. Ezért magukat Mindszentyvel szemben a katolikus egyház védangyalainak tüntették fel s azt hirdették, hogy a bíboros az egyetlen akadálya az állam és a katolikus egyház elmérgesedett viszonyának. így elkendőzve a vallási okot, hajánál fogva előráncigálták a legitimizmus ügyét és annak alapján ítélték el. Vigyáztak arra, nehogy vértanút csinálja nak belőle, ki halálában nagyobb veszélyt jelent számukra, mint életében. Ezért életfogytiglani börtönre ítélték, mellyel két eredményt könyveltek el számlájukra: egyik a nagylelkűségük mutogatása, hogy kegyet gyakoroltak a legitimistával, másik, hogy nem csináltak mártírt belőle, hanem idő múltával az egész ügy lekerül napirendről és feledésbe megy. Ez a cél lebegett szemeik előtt elitéltetésekor. Később azona kommunisták arra várnak, hogy a magyar katolikus Egyház alapjaiban megrendüljön és összetar, tó ereje szétmáljon. E cél érdekében jártak el, midőn a püspökikart felügyelet alá helyezték, midőn ' békepapokkal” telítették az Egyházat és azt teljesen az állam rendelkezései alá vetették. Ugyancsak ezt a célt szolgálta és szolgálja a vallásos nevelés megakaszabadlábra helyezze, vagy kicseréléséről szót váltana, mert mindkét eset megalkuvásnak és gyengeségnek tűnhetne fel. mit presztízs szempontból nem kockáztathat meg, mikor a kicserélése még azt a veszélyt is magában hordozza hogy a kommunista rémségekről személyesen tájékoztatja a világot. így Mindszenty bíboros meg-Bényey Zoltán festőművész Mindszenty-portréja. melyet február 22-én lepleztek le ünnepélyesen a dumkirki (N. Y.) Cardinal Mindszenty-főiskola dísztermében .iában szerettek volna már szabadulni az ügytől s ekkor afelől kellett dönteniök, hogy hamarosan elpusztuljon börtönében, vagy ne? A második megoldást tartották helyesebbnek, mit igazol, hogy régi betegségét gyógyittatták, levegőváltozásra vitték és életben maradásáról gondoskodtak. Mindez azonban a múlt eseményei közé tartozik, mi pedig arra szeretnénk feleletet találni, hogy mi lehet céljuk a jövőre nézve?! Talán közel járhatunk az igazsághoz, midőn feltételezzük, hogy dályozása és az erkölcsi élet meglazitása, miben kikapcsolták a szülők közreműködését, hogy gyermekeik nevelésére semmiféle behatással ne lehessenek. Ez a folyamat teljes súlyával nehezedik rá magyarságunkra s míg az eredmény a kommunistákat látható megnyugvással és örömmel tölti el, addig az otthoni magyarságot és a menekülteket a legmélyebb aggodalom telíti a jövőnk alakulása szempontjából. Sajnos nem igen lehet arra gondolni, hogy Moszkva, Mindszentyt szabadulása tekintetében, a nelyzet szinte kilátástalannak latszik, pedig nem az! A kommunisták a katolikus egyház szétesésére számítanak. A látottak és tapasztaltak-^erre engednek következtetni, ffa?- mi tudjuk, amit ők nem tudnak és nem hisznek el! Tudjuk, hogy'magyar népünknek lelkivilágába; a szovjetnek betekintése nincsetj 'és a látszólagos beletörődésben, néma hallgatásban és hallgatás- mögött millióknak és millióknak‘hősi elszántsága küzd az elnyomatással
