Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-03-15 / 3. szám
2-ik OLDAI. “K RÓNIK A" 1953 március vagy megállapodás olyan kiforgatott értelmezését vagy alkalmazását, amely szabad népek járomba-hajtására Használtatott fel és egyek annak a reménynek a meghirdetésében, hogy a szovjet zsarnokság rabságába került népek egy, a béke fenntartására szolgáló elrendezésben újra vissza fogják nyerni önrendelkezési jogukat, újra joguk lesz kiválasztani azt a kormányt, mely alatt élni fognak és az önkormányzat szuverén jogai helyre fognak állíttatni számukra, az Atlantic Charter fogadalmainak megfelelően.” Csak örömmel lehet fogadni Eisenhower elnök javaslatát, amely a kongresszus, vagyis az egész amerikai nép képviselete jóváhagyásával támasztaná alá az elnöknek és az uj kormánynak a rabországok felszabadítása érdekében folytatandó munkáját. Sohasem is volt kétségünk aziránt, hogy az amerikai nép egy emberként kívánja a rabnépek felszabadítását s hisszük, hogy ügyüknek uj lendületet ad az elnök akciója, Acheson volt külügyminiszter 1951 március 13-án a kaliforniai Berkeley-Egyetemen tartott nagy külpolitikai beszédében a Szovjettel való béke feltételeinek második pontjaként jelölte meg a rabnépek szabadsága ügyét és Truman volt elnök is ismételten, nyilvánosan megígérte, hogy minden lehető békés eszközzel dolgozni fog érte. Ha Eisenhower deklaráció-javaslata nem is megy messzire és ma még nem is állítja élére a kérdést, a kongresszus szava azt jelentené, hogy az Eisenhower kormány az eddiginél cselekvőbb politikát követhet a szabad világ ez égő nyílt sebének begyógyitása érdekében és ezzel uj perspektíva nyílna meg a felszabadítás kérdésében, • • • Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter ismételten kijelentették. a deklarációnak kizárólagos célja annak kinyilvánítása, hogy Amerika nem nyugszik meg a rabországok sorsában és szivén viseli azt. Semmi kétség, hogy a kongresszus minden tagja elvben magáévá teszi e felfogást, a szöveg azonban TITKOS szerződésekről beszél és ezzel nehézségeket, zavart idézett fel. Az által, hogy általánosságban van tartva, vonatkoztatható az oroszoknak a Japán elleni háborúban való részvételük fejében odaígért japán szigetek és ázsiai, valamint keletnémetországi területek tulajdonjogi kérdésére is, amelyek ben a kongresszus egyes csoportjai nem kívánják elismer: i a Szovjet jogát s ennek nyílt megtagadása orosz ellenakciókat hivha na ki, mint például a nyugati szövetségesek kiszorítását Berlinből és Bécsből. Kár volt nem kifejezetten elhatárolni a rabnépek ügyét a többi szerződések érvényessége kérdésétől, kivált mert hiszen a yaltai egyezményeknek a mostani rabországokra vonatkozó része NEM IS VOLT TITKOS. Ebben a részben a Szovjet tudvalévőén kötelezte magát, hogy az általa egyedül megszállt országokban szabad választások lesznek és a többségi népakarat szabadon érvényesülhet. E megállapodást a Szovjet, köztudomás szerint a megszálló hadainak terrorja segélyével erőszakosan és csalárd módon megszegte. E megegyezés érvényességét kéíségbevonni tehát nincsen semmi ok és miként többször is megállapítottuk e hasábokon és különösen a múlt évben a japán békeszerződés szenátusi tárgyalása alkalmával hangsúlyoztuk, a yaltai szerződéseknek e részét NEM ÉRVÉNYTELENÍTENI, HANEM ÉRVÉNYESÍTENI KELL. A történt szerződésszegés helyrehozatalát kell kategorikusan követelni. Vitán felül áll, hogy Eisenhowernak és kormányának is ez az intenciója és minden módosítás, amely kiélezné a titkos szerződések létezésének s érvényének kérdését, csak elhomályosítaná a deklaráció ez alapszándékát. Sajnos felmerült egy módosító indítvány, melynek belső pártpolitikai háttere van és tz bonyodalmat és haladékot okoz a javaslatnak a kongresszusban való megszavazása körül. Pedig ha nem is jeleni közvetlen változást a rabnépek tragikus sorsában, a megszavazás fölötte kivánatos. Nemcsak a fennebb kifejtett okokból s nemcsak mert híre még szilárdabbá edzené Magyarország népének kitartását, de külön azért is, amit a deklaráció utolsó mondatának befejező része meglepetésként mondj Azt mondja, hogy Eisenhower és kormánya a felszabadulás utáni uj béke-elrendezést “AZ ATLANTIC CHARTER FOGADALMAINAK MEGFELELŐEN” kívánja megvalósítani. S ez a deklaráció legnagyobb eseménye, mert Eisenhower itt tovább megy Achesonnal és Trumannal és megteszi azt az első lépést, amelyet Amerika már most megtehet és amire szintén szükség lesz ahhoz, hogy Európában a békének legalább legelemibb területi feltételei megaiapozódjanak. A Ä ífc Az Atlantic Chartert annakidején, a háború alatt Roosevelt és Churchill épp úgy aláírták, mint Sztálin, de a háború végén Truman kijelentette, hogy annak a területi kérdésekre vonatkozó pontja csak a győzőkre érvényes, nem a legyőzött népekre. E pont értelmében a béke-elrendezésnél nem történhettek volna területi változások az érdekelt népek megkérdezése nélkül, vagyis a háború alatt részben visszatért magyar országrészek, az erdélyi, kárpátaljai, bácskai és az Anglia és Franciaország jóváhagyásával visszatért felvidéki, zömükben magyar lakosságú területeken népszavazásnak kellett volna történnie, A nyíltan kötött és a jövő elrendezés fogadalomszerü irányelveit tartalmazó Atlantic Chartert azonban nyiltan elejtették és most Eisenhower úgy érezte, hogy amikor a mások által a szerződések becsülete ellen elkövetett bűnöket kifogásoljuk, ezt csak akkor tehetjük teljes erkölcsi illetékességgel, Érővel és méltósággal, ha egyben helyrehozzuk azt is, amiben a Nyugatot is gáncs illetheti. Ezért, az innenső oldal hibáját beismerő, férfias amerikai gesztusért Amerika népe, épp úgy mint az Atlantic Charter elejtése miatt az 1936-os párisi békekonferencián (a rajkai szöglet elcsatoldsa miatt még meg is tetézetten) igazságtalanságot szenvedett magyar nép részéről csak meleg elismerés és felfokozott bizalom illeti meg Eisenhowert. Akár megszavazzák a deklarációt, akár nem, — s reméljük, hogy végül mégis megfogják szavazni, — AZ EISENHOWER ADMINISZTRÁCIÓ LEKÖTÖTTE VELE MAGÁT ahhoz az állásponthoz, amely egyaránt szükségesnek tartja az ÚGY A YALTAI EGYEZMÉNY. MINT AZ ATLANTIC CHARTER BETARTÁSA KÖRÜL ELŐFORDULT HELYTELENSÉGEK JÓVÁTÉTELÉT ÉS EKKÉNT AZ UJ ELRENDEZÉST YALTA ÉS AZ ATLANTIC CHARTER KÖZÖS ALAPJÁN, MINDKETTŐNEK ÉRVÉNYESÍTÉSÉVEL KÍVÁNJA MEGVALÓSÍTANI. A népek szabadsága és az igazság helyreállításának és velük egy jobb békelehetőségeket Ígérő megoldásnak valóban a két egyezmény EGYÜTTES követése vonalán vezet az útja s az Eisenhower adminisztrációnak máris nagy érdeméül kell betudni, hogy ezt meglátta és a deklarációban világvezető politikájának a rabországokat illető részére mérvadó alapelvül mondta ki. Az Atlantic Charter visszaállítása csak üdvös lehet a magyar népre akár teljesen önálló országok formájában, akár federációs alapon történik majd az uj elrendezés. . . A magyar népnél csak lelkesedést kelthet és az Amerika iránti tiszteletet és szeretet még erósébbé teszi a deklarációnak ez a csattanója. Remélni kell, hogy ez a visszatérés most már végleges és Eisenhower és kormánya azzal a becsületességgel fognak kitartani mellette a jövő hármily fejleményei között, amely őket ez ön-korrekcióra késztette és amely megvalósulva, egy külpolitikailag annyiszor csalódott nemzetben végre felemelné a hitet a népek testvériessége iránt. • * • Március 15-ike alkalmából Eisenhower levelet intézett Nt. Balogh Istvánhoz, az Amerikai Szövetség főtitkárához és abban kitartásra hivja fel a magyar népet “a zsarnoksággal szembeni ellenállásban”. Meggyőződése, úgymond, hogy “az emberi szabadság napja ismét ki fog ragyogni Magyarország felett.” Hisszük, az elnök e lelkesítő üzenete a magyar szabadság eljövendő UJ MÁRCIUSA reményét táplálja Magyarország népének szivében és az elnyomatás minden keserve dacára, még rendíthetetlenebbé teszi eszményei iránti hűségét. “Horthy Recipe: a Habsburg Revival’’ E címen GASTON COBLENTZ ismert amerikai újságíró, aki jelenleg Európában a NEW YORK HERALD TRIBUNE vezető republikánus napilap tudósitója, írja Bonnból a nevezett lapban; , “Horthy Miklós tengernagy, Magyarország huszonöt éven át volt kormányzója és a második világháborúban vezére, mint Hitlernek egyik vonakodó szövetségese, Nyugat Németországban kiadta emlékiratait. Á 84 éves államférfiu, aki két évvel a francia-orosz háború előtt született, 1919-től !914-ig Ferenc József császár hadsegéde volt Bécsben és az első világháború után a Kun Béla elleni ellenforradalmat vezette. Nyugaton csökkent a jóhire, amikor Budapest a nácikkal volt szövetségben. Azóta hírneve jelentékeny mértékben helyreállt, hasonlóan báró Mannerheim finn tábornokéhoz, aki szintén Hitler lelkesedés nélküli szövetségese volt. Horthy tengernagy a 320 oldalas “Egy élet Magyarországért” cimü tartalmas emlékirat-könyvében feladni látszik az Oroszország elleni háborúnak, mint “megszállt" országa és a többi középeurópai vörös csatlósországok felszabaditási módjának eszméjét. De arra az előre megjósolhatatlan napra, amikor a Kommunista Oroszország “visszakényszerül határai közzé”, van egy recipéje a Tirol (Ausztria) és Bukovina (Románia) valamint a bánát (Románia) és a Szudetavidék (Csehszlovákia) közti nemzetek újjáélesztése. Ez a recipe a Habsburg birodalom újjáélesztése. Horthy tengernagy aztán “ az élén a Habsburg-birodalom törvényes örökösével” hatalmas középeurópai birodalmat javasol, amely a tagországok messzemenő önkormányzata alapján “Svájc vagy más federációs állam mintájára” épülne újjá. Horthy tengernagy a következőkben röviden elveti az Egyesült Államoknak a két világháború alatti politikai szerepét: “Woodrow Wilson egy jóhiszemű idealista, aki semmitsem értett az európai kérdésekhez, a nemzetek önrendelkezési jogát irta zászlajára, de 1918-ban nem tudta meggátolni, hogy az csupán a győztesek ambícióit szolgálja. Utódjának, Franklin D. Rooseveltnek tévedései végül oda vezettek, hogy Középeurópában Sztálin gondoskodik az önrendelkezésről”. Horthy tengernagy a maga, második világháborús politikáját a következőkben összegezi: “Korlátolt erőkkel és lehetőségekkel igyekeztünk megvédeni szabadságunkat mindkét fenyegető hatalom ellen: a Szovjettel szemben fegyverekkel, a nácikkal szemben diplomáciával”.
