Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-03-15 / 3. szám
1953 március "'K K ó N I K A” 3-ik OLDAL KRÓNIKÁS A KRÓNIKÁNAK Az öreg Krónikás hazagondol, eszébe jutnak a végeláthatatlan rónaság, az erdőboritotta bércek, a falvak bogárháboru házacskái, a városok, közöttük persze elsősorban az egykor oly gyönyörű Budapest, kettős koronával a fején, az egyik a budai királyi palota, az Országház a másik. Közöttük büszkén gyöngyözik örökkön tartó mozgásban a királyi folyam, a Duna, mintegy jelképéül annak, hogy a magyarság két vezető tényezője, az országgyűlés és az uralkodó személye külön-külön, egymástól elválasztva, de együtt képviselik az országot, amelynek az életereje, központja mindig a Duna mentén volt. Esztergomban, Budán, Visegrádon, majd Pozsony ban, utána meg az egyesített Budapesten, ahová betorkoltak az összes müutak és vasutak, ahol összetalálkozott mindaz, amit a magyarság 1867 óta szellemi és egyébb téreken kifejtett, hogy azután a Dunán és az utakon át, mint áldást hozó, megérett termés kerüljön vissza az ősforráshoz, a magyar néphez. Az eszmetársitás akaratlanul is arra a szomorú megállapításra visz, hogy a Duna, amely évezredek óta a nemzetek legjobb országutja volt, most mennyire elhagyott, mennyire el van zárva a világforgalomtól. Az ütőeret egész fél Ausztria közepéig, erősen lekötötte a vörös erőszak, a Dunán csak hadiszerrel megrakodott orosz hajók haladhatnak felfelé, lefelé pedig a leigázott, kirabolt népek javaival Oroszország felé, de, a DGT. a MFTR. a bajor, angol, francia, amerikai hajók elől a Duna el van zárva. Miért? Tovább visznek a Dunával kapcsolatos gondolataim. Visszavisznek 1921 nyarára, amikor még lehetett minden nemzet hajóinak felfelé haladni a királyi folyamon és ott a Lánchid dunai hídfője mellett horgonyzott két kicsiny, de óceánjárásra képes, angol hajó, a Gloworm és a Ladybird. Nem angol árut szállítani voltak ott. vagy a magyar föld termékeit elszállítani. Hadihajók voltak, ágyúik, torka vészesen, fenyegetően a budai királyi palota s a parlament felé voltak irányítva. Mit kerestek épp ott, a megcsonkított magyarság fővárosa közepén, miért nem például a feltörekvő vörösök tengerein. folyamain, a szintén volt ellenség, Törökország fővárosánál, vagy annál az országnál, amelyben akkor már Hitler jövendő uralmának körvonalai kezdtek fenyegetően kialakulni? Bátorkodtam én is megkérdezni ezt a Gloworm fedélzetén egy tiszttől. Az sem tudott feleletet adni, csupán annyit mondott, nem udvariasságból, hanem őszinte meggyőződéssel, hogy bejárta az egész világot, •de sehol a földkerekségén nem talált oly országot, oly népet, ahol úgy a hivatalos körök, mint magánosok oly nagy szeretettel, tisztelettel beszélnének Angliáról, mint Magyarországon. Szerinte a két hajó éppen a magyarok javára van ott, nehogy az úgynevezett Kisantant újabb zsákmányolásra menjen a védetlenül hagyott magyarság ellen. Azután hamvazó szerdai hangulatban eszembe jut, hogy pár nap múlva, április elsején lesz 31 é-ee annak, hogy Negyedik Károly törvényesen megkoronázott magyar király, Ausztria császárja egyben, ifjúi életének mindössze 35-ik évében Madeira szigetén, ahová idegen hatalmak száműzetésbe hurcolták országa közepéről, elhalálozott. Hirtelen, mint egy pillanatra mindent megvilágító éjszakai villámfénynél, előttem is világossá lett az a tény, hogy a Gloworm budapesti tartózkodása, okszerű összefüggésben van mindazzal a rosszal, ami azóta történt. A Gloworm, amely később a második világháború során Norvégia partjai mentén sülyedt el, (A Ladybird ugyancsak háborús akcióban China mellett) hurcolta el 1921 októberben a trónja betöltésére visszatért IV, Károly királyt és élettársát, Zita királynőt és ezzel megkezdődhettek azok a dolgok, az elvakult győztes hatalmak jóvoltából, amelyek oly végzetes eseményekben kulmináltak később. de még ma is megsemmisítéssel fenyegetik a nyugati keresztény kultúrát. Megkapták a zöld lámpa-jelet a hitleristák, a többi felforgató elemek, hogy a törvényesség jogcíme megszűnt, az erőszak, ha uralomra kerül, — és a győztesek engedik is uralomra kerülni — a győzteseknek kedvesebb, mint a békeszerető, de még a legrosszabb esetben is sokkal kulturáltabb legitim uralkodók: inkább jöjjön a diktátorok bármelyike. Károly királyt elhurcoltathatták a kis nemzetek védelmének jegyében harcra kelt Lloyd George, Clemenceau, a wilsoni elvek meglopására alakult Kisantant kívánságára, de ugyebár senki sem tagadja, hogy ha nem hurcolták volna el. ha nem avatkoztak volna be Magyarország belügyeibe, ha nem vitték volna el onnan a Legelső Magyar Embert, akkor egy őrült fanatikus, Hitler, nem gyilkolhatott volna le annyi millió embert, Sztálin nem fenyegetné még Hitlernél is rosszabb, mert hidegvérrel, kiszámítással dolgozó, rendszerével az egész világot? Nem lennének az angol király vérrokonai, a szerb és román királyok száműzetésben, Hor-SZTALIN HALÁLA A Halál Angyala sujtásra emelte fel a pallosát és az Ur törvényei legpogányabb megtipróinak bálványozott földi istene az enyészet mélyére hullott, vissza a porba, melyből vétetett. . . Sztálint március elsején agyszélhüdés érte, amelyből nem tért többé eszméletre és március 4-én meghalt. Luciferi életének, Isten és az ember elleni zsarnoki árulásainak alapos ismertetése és bírálata túlhaladná a rendelkezésünkre álló hasábok keretét és nincs is szükség reá, hiszen a világ nemzetei s e nemzetek minden fia, ha bele nem pusztultak, saját bőrükön érzik átkos cselekedeteinek kárhozatát. De nincs szükség rá azért sem. mert fftel* * egy távozott a kommunista világsanyargatók közül, ha mindjárt a legnagyobb szerepű is, csak személycsere állott be a zsarnokság legfőbb posztján és — mi magát a zsarnokságot, a kommunista világimperializmust kívánjuk halottnak tudni, hogy az emberiség szabadságban, békében élhessen haladó, testvéribb uj életet. A cél ez és érte a küzdelem rendületlenül folyik tovább, bárki és bármi jöjjön is Szovjet-Oroszországban. * * * Sztálinnak a miniszterelnökségben Malenkov lett az utódja, aki negyedszázadig titkára volt és akire még életében átruházta a párt főtitkári hatalmát. Mellette Molotov külügyminiszter, Beria pedig belügyminiszter. Bulganin megmaradt a hadsereg élén és Vorosilov tábornok a Szovjet-elnök díszes statiszta szerepét kapta. Úgy látszik, mindez Sztálin végakarata szerint történt s ma még korai volna megjósolni, meddig marad igy? Malenkov Sztálin neveltje, de képes lesz-e tovább folytatni a világuralmi mesterkedéseket oly eljövendő helyzetekben, melyeket Sztálin sem láthatott előre? Nem-e újulnak ki a személyi vetélkedések s ha igen, nem fognak-e olyan mérveket ölteni, hogy a kommunista rendszernek létét is megrenditik? S eljön-e a rabnépek felszabadulása, amelyek a zsarnok személyében beállott változás dacára sem képesek lerázni magukról az igát, amig a megszálló orosz hadsereg hatalmas gépesített túlereje ül a nyakukon? John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere ezt mondja: " — A Sztálin korszak véget ért s az Eisenhower korszak megkezdődött. Tíz évig Sztálin ártalmas hatalma uralta a világot. . Most meghalt és Eisenhower tábornok, az a férfiú, aki felszabadította Nyugateurópát, a történelemben páratlan tekintélylyel az Egyesült Államok elnöke lett. Uj korszak kezdődik, melyben nem a szolgaság, hanem a szabadság lesz a vezető eszme. Az emberi együttélés testvéries lesz, nem pedig egy ember uralma és az Egyesült Nemzetek Charterének megfelelően, a nagy és kis nemzeteknek egyenlő jogokban, méltóságban és békében lesz részük. • • • Úgy legyen. Ámen. nemzetének pedig vörös uralom alatt nyögni. Károly király, minden bizonnyal jobb lett volna, jobb lenne, ha a nyugati hatalmaknak most nem kellene Koreában és Tito barátságában bízva, az Alduna mentén felkészülni egy esetleges orosz támadás ellen, hanem a Kárpátok hegygerincén, amely annyi orosz inváziót állított már meg: Nagyszerűen sikerült, hogy a Nyugatnak ezt a hatalmas védbástyáját részben a románoknak, részben a cseheknek adták át, akiktől azután könnyen juthatott az oroszok kezébe. Lloyd George, ha élne. nem lenne túlságosan büszke arra, amit a hadihajója az ő rendelkezésére thy Miklós nem kellene 84 éves véghez vitt és eléggé sajnálatos, korában Portugáliában várja, vi- hogy Wilson szellemi letétemészontláthatja-e még hazáját, Clemenceau és Poincaré nemzete sem kellene rettegjen a nem régmúltban történteknél is borzalmasabb dolgok bekövetkeztétől, de még Amerikában sem kellene a hosszujáratu orosz tengeralattjáróktól, atombombáktól rettegni. És lehet talán, hogy az idősebb Masaryk kiköltözött volna hamarosan a prágaiHradsinból és kistapolcsányi kastélyból, de a müveit emberiség kibírta volna ezt a csapást, ha ennek ellenében mindazt megtakaríthatta volna, ami Benesék kívánságának teljesítése folytán rája szakadt, sőt még az ifjabb Masaryknak sem kellett volna gyilkos kéz által meghalni, nyesei csak későn, a japán békekötésnél, Anglia a görögöknél, jutottak reá arra, hogy mit jelent az, ha egy országot törvényes ura! kodójától megfosztanak. Hiszen még elgondolni is borzasztó lenne, hogy ha Japánban és Görög-, országban a törvényes uralkodó helyett a vörösök lennének uralmon. Mennyien voltak, pedig akik ezt akkor a demokrácia szent elvét hirdetve hamis tanúnak, ellenezték. Szerencsére hiába. Úgy hisszük azonban, hogy IV. Károly halála, ha kissé elkésetten is, mégis felismerhető tanulságokat szolgáltatott az emberiségnek, elsősorban pedig annak a nagyhatalomnak, amely az utolsó mentsvára a nyugati kultúrának, annak a demokráciának is, amely a Királyság intézményét több országban az igazi demokrácia egyik előfeltételének ismerte fel. az Egyesült Államoknak. Közeledik a jobb világ és ebben a magyarság is megtalálja az igazát, azt, amelynek a szolgálatában Károly király oly ifjan kellett eltávozzon az életből. A magyarság yértanuja, a Nagyhéten, halt meg, mint. Rákóczi s Kossuth szintén a száműzetésben. Hiába emelnék fel tiltakozó szavukat a magyar érzés kisajátítói, hogy Rákóczit s Kossuthot együtt említjük fel a Habsburg uralkodóval. Elődje, szintén habsburgi ural kodó maga hozatta vissza Rákóczi hamvait, ő szentesítette a Rákóczi emlékét tisztázó törvényt, ő emelte titkos tanácsosi rangra Kossuth fiát, bizonyára nem a Kossuth fiúnak az apjától örökölt eszméi és kívánsága ellenében. Utódját, mint egy saját hazája teirületéről jogos indok nélkül egy • idegen hatalom által béke idejében fogságba hurcolt magyar polgárt szintén megilleti* még a köztársasági érzésű magyarok szemében is a martirglória. Hisszük, hogyha már az élő uralkodót nem hagyták a hazájában, de megérjük még azt, hogy a halott uralkodó diadal menetben vonul be oda, mint egykor elődje. Ferenc József idejében, a másik két nagy Száműzött. KRÓNIKÁS.