Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-12-15 / 12. szám
"KRÓNIKA” 9-ik OLDAL 1953, december Deák Ferenc emlékezetére... KARÁCSONYI REGE... Tudom, hogy más volt: a Karácsonyesti Otthon a Kárpátok fenyője illatozott1 S a gyertyák lángjaiban: a múlt és egy nemzet dalolt! Tudom, hogy zamatos volt az alma, a Duna-Tiszatáj cukra, sava ért rostjaiban, s a dió gerezdjében: a vérrel szentelt föld ereje regélt! Tudom, hogy az angyalhaj az alföldi árvalányhajból lett, mit az angyalok, lányainkkal majáliskor lent gyűjtögettek! Tudom, hogy foszlós kalács illata töltötte be, a házak szentélyét, mit acélos apák kara aratott le, mint méh a mézét! Tudom, hogy hegyeink bora égett, dalolt a kedvben, mit pincéink hordói őriztek; a boldog ünnepekre! Tudom, hogy akkor: az Ég a Földre szállott <—< s mindig otthonra talált : a Pásztor! Ez volt a szent, magyar Karácsony! Carey, 1953. PSZY. Pár héttel ezelőtt volt 150 éve annak, hogy egy kis zalamegyei faluban, egy kisnemesi puritán egyszerűségű urilakban először látta meg a napvilágot Deák Ferenc, aki ugyan egész élete folyamán sem szerzett magának, bár bőségesen és könnyen szerezhetett volna, vagyont, magas állásokat, kitüntetéseket, mégis egy egész nemzet osztatlan gyásza kisérte sírjába. A Haza Bölcsének nevezték még politikai ellenfelei is és élete, működése még ma is, annyi év eltelte után, követendő példakép szolgálhatna, — ha megszívlelnék. Ha megszívlelnék, ha megszívlelték volna, ez a szomorú világ másképp alakult volna, sokkal kevesebb szomorúsággal, sokkal több boldogsággal; a világ történelmének későbbi irányitói, akiknek elődjei az egész világon mindenütt elismerték Deák Ferenc alkotásainak, elveinek fontosságát, jóságát, nem Írtak volna az úgynevezett civilizáció történelmébe olyan szégyenletes ténykedéseket, amelyek mel' lett a kannibálok barbársága valóságos humanizmus. Százötven éve, hogy a kegyes Gondviselés egy Deák Ferenccel is megajándékozta a kicsiny magyar népet, egy évvel Kossuth születése után és ez a két politikus Sokszor együtt haladva, még többször egymással ellentétben, világszerte ismertté tették a magyarságot, mint önjogu, tehát öncélú népet is, amely Ausztriának nem -alárendeltje, hanem egyenjogú társa. Hogy pedig ezt a tényt hosz szabb küzdelem után nem csak elismerték, hanem ennek az alapján Magyarország hosszantartó békés fejlődés során több mint egy félszázadig aranykorszakát élte át, azt elsősorban Deák Ferencnek köszönhette, aki Kossuth és a méltán Legnagyobb Magyarnak nevezett Széchenyi mellett megtalálta azt az utat, amely a magyarság erőviszonyainak, képességeinek legjobban megfelel, azt az utat, amellyel a népek irigy Ségét, ellenszenvét nem hívta ki a magyarság ellen. Fölösleges volna életrajzot adni Deákról. Ami életének folyását jellemzi, ami megörökítette emlékét, még ellenfelei szivében is, az még most is köztudatban él. Ez a kisnemes vagyoni, családi összeköttetések nélkül hamar Zalamegye első követe lett a rendi országgyűlésen, ahol ősi hitéhez hűnek maradva, az általános vallási egyenlőség mellett küzdött, az elnyomott osztályok felemeléséért, minden szabadságjog megadásáért mindenkinek, közöttük a lengyeleknek is, a francia forradalom kezdetén követett szép elvek legszebb megvalósításáért, oly formában, hogy jogokat adni, nem azt jelenti, hogy másokat ezekből ki zárjunk, szerzett jogoktól megfosszunk. A béke, a közéleti tisztes ség embere volt már akkor is, aki inkább visszavonult éltető elemétől, a politikától, de nem akart vérrel szerzett, erőszakkal bemocskolt törvényhozói megbízatást vállalni. A béke embere ma-* radt akkor is, amikor 1848-ban, az első alkotmányos kormányban az igazságügyi miniszteri tisztséget elvállalta, nem hosszú időre, mert vérző szívvel látta, miképp ássák két oldalról is egyre mélyebbé a szakadékot, amely nemzetét és uralkodóházát egyre jobban eltávolítja egymástól. Az igazság embere azután is, amellett, hogy a mérséklet embere volt és nem volt hajlandó elnyomott nemzete jogaiból semmit se feladni, (‘‘csak az a jog vész el örökre, amelyről önként lemondunk”). Nem volt hajlandó, az elnyomókkal még tanácsba ülni sem, amig a hatalom urai fel nem ismerik, hogy helytelen amit tesznek és ha helytelen, akkor azt jóvá is kell tegyék, mert hires mondása szerint, a rosszul begombolt mellény minden gombját újra kell végiggombolni, nem elég egyetlen gombot a kellő helyére igazítani. így lett lassankint íratlan törvény nélkül, rang, hivatal, vagyon nélkül Deák Ferenc a Haza Bölcse, akibe a hatalmasok nem köthettek bele, pedig rettegtek tőle, mert az igazságot vágta a szemükbe. Higgadt személyiségétől mindenféle demagógia távol állt, egyetlen érve, eszköze az igazság, a törvény volt és igy lett a kicsinyke szállodai szoba, — “lakom a saját utcámban, de nem saját házamban”, — az elnyomott ország világitó tornya, amelynek fényét annál gyakrabban vették igénybe a fiatal uralkodó és élettársa, a fiatal Erzsébet, minél jobban felismerték, hogy addigi tanácsadóik mily téves irányban vezették őket. Felismerték az egyszerű köznemesben az igazság senki elől nem hátráló bajvívóját és ebből a felismerésből származott az annak idején oly sokaktól támadott 1867-es kiegyezés, amelynek a következménye az volt, hogy a magyar király fejére a Szent Koronát egy olyan férfiú helyezte el, akit azelőtt csak 18 évvel a király akkori tanácsadói halálra ítéltek (Id. Andrássy Gyula). A nagy mü létrehozója nem kért magának hivatalt, kitüntetést, fizetése abból állott, hogy látta népét, a népével szomszédos népet, a két ország közös uralkodóját együtt működve, a boldogulás útjára lépni. Megelégedett azzal, hogy a királyi pár, amikor a győztes porosz hadak elől a gyermeküket biztonságba akarták helyezni, Deák Ferencre bízták, aki ezt a feladatot épp oly hűségesen vállalta magára, mint amilyen szeretettel, hűséggel és sikeresen vállalta magára tiz évvel azelőtt a Szózat Írójának, Vörösmarty Mihálynak, az elárvult gyermekei gyámságát. Deák Ferenc, aki a dinasztiától a vesztes porosz háború idején nem akart engedményeket kizsarolni, azzal, hogy “bajban levő emberrel a magyar ember nem alkuszik”, amely mondás mély morális értelmét és gyakorlati értékét a későbbi idők győztesei elfelejtették, ugyanilyen sziárdsággal, ugyanilyen elhatározottsággal szögezte le ennek a háborúnak a végén, 1866-ban, amikor ujjra és újra soroztatni akartak, hogy kilátástalan vérontással késleltessék a háború befejezését. “A magyar anyák csak egyszer szülnek egy évben” és a király átlátta ennek a mondásnak a mélyebb ér. telmét, békét kötött. A magyar anyák, akiknek a fiait 1870-ben a bosszuállás szelleme ismét harctérre akarta vetni a franciák javára, megint csak Deák Ferencnek köszönhették elsősorban, hogy ez nem történt meg, de Európa többi népei is hálásak lehettek emiatt, mert a Monarchia beavatkozása, — ma már tudjuk, — már akkor világháborút jelentett volna. Hivatal, rang nélkül, előkelő családi összeköttetések nélkül igy lett a magányos, öregedő, beteges férfiú Európa, a nyugati civilizáció egyik tartós építőmestere, akinek emberséges szivét, saját hazájának akkor hozott törvényei mutatták meg legjobban, mind Deák Ferenc kívánságára: A horvátokkal történt kiegyezés, az 1868-as nemzetiségi törvény, amely olyan jogokat, olyan autonómiát adott a magyar földön lakó más nyelvű lakosságnak, egyháznak és testületeknek, amelyekhez hasonlókat még Svájc sem adott, a zsidó emancipáció, a népoktatás, középiskolai oktatásról hozott uj törvények Deák szellemét tükrözik vissza, kívánsága parancs volt a parlamentben, amelynek csak egyszerű tagja volt, tanácsa, habár nem volt excellenciás ur, szívesen fogadott és megfogadott volt az Udvarnál, amelytől jutalmat nem kért, nem is fogadott el soha. Mégis elfogadott valamit, amiről nem tudott, de ha tudta volna,' sem szólt volna ellene. Évszázadok óta először, egy gyászruhába öltözött koronás hölgy térdepelt “egy magyar politikus’ Deák Ferenc koporsója mellett, Erzsébet királynő, viszonzásul azért, hogy d+nasztlájának; fél jenek vissza ad-ta országai népei szeretetét. Az "Angol Királynő” szálloda egyszerű lakója igy költözött át a Magyar Pantheonba, szobra, amely a pártja klubhelyisége előtt állt, minden bizonnyal eltűnt most onnan, de vele eltűnt mindaz, ami még mindig meglenne, ha Deák Ferencre hallgatott volna barát és ellenség, belföldön és külföldön. Akik Deák Ferenc müvét, a kettős Monarchiát győzelmi elvakultságban lerombolták, önmaguk alá ástak vermet, amelyből csak akkor juthatnak ki, ha Deák Ferenc müvét, a 67-es kiegyezést, uj életre keltik. KRÓNIKÁS. Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi, — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI - KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél RHinelander 4-8292 1508 Second Ave. New i« th Avenue Public Service Bureau 277—5th AVENUE, NEW YORK 16, N. Y. (29th St.) Telephones: MU 4-1818 és LE 2-5322 -ik éve specializál és szolgálja a magyarságot szeretetcsomag küldésben és hivatalos pénzátutalásban. IKKA csomagok Magyarországba újból rendelhetők! Világhírű CARE ajánl a vasfüggöny mögött országokba való csomagküldésre. írjon, telefonáljon ma ingyenes körlevélért.
