Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-10-15 / 10. szám
MK OLDAL “KRÓNIKA” 1952 október. gyarország személyes megtestesítője és jövő nagyságunk egyedüli biztosítéka: A Király! Őszinte tiszteletünk a 85-ik életévében járó Horthy Miklósé. Tisztában vagyunk azzal, hogy a trianoni korszakot Ő is ránk kényszeritettnek és ideiglenesnek tekintette. Éppen ezért számítunk arra, hogy élére áll annak a mozgalomnak, amely a trianoni korszak előtti szabad és boldog Magyarországunk visszaállításáért, ősi alkotmányunk teljességéért, röviden a királyi időkért küzd. Az ő magas kora — sajnos — már nem biztosíték arra, hogy ezt a harcot ő teljes energiával és végig vezethesse. Azért biztosak vagyunk benne, hogy a királyim magyarság, de elsősorban Ottó örökös királyunk harcát mindenben támogatni fogja és felhívja az alkotmányosan gondolkozó magyarságot követésére. A mai magyar emigráció a tanúja annak a heroikus küzdelemnek, amelyet Ottó örökös királyunk viv a magyar nép megmentése és jövő nagysága érdekében. Az Ö tettereje, felkészültsége, fáradhatatlansága, világszerte ismert neve és elismert tekintélye a zálog számunkra, hogy az ő harca nyomán ismerik meg a Duna-térség és népeinek fontos szerepét a világ újbóli egyensúlyának és békéjének helyreállítására és egy hosszú békekorszak biztositására.Üteppen ezért egyedül csak ő hivatott a magyarság és harcának vezetésére. Álljon mögéje minden magyar, akinek szivében ott él a régi, nagy és boldog Magyarország képe, hűséggel viseltetik ősi alkotmányunk iránt, vessük el ennek a kornak esztelen téveszméit, hogy méltók lehessünk őseink ragyogó nevére és csorbítatlan örökségére! Gomboljuk csak a lajbinkat újból elölről! Majd meglátják a kétkedők, hogy utána a többit is jól fogjuk gombolni! AKIT KRISZTUS SZERETETE SERKENTETT... (A RÓMAI “ÉLET” EMLÉKCIKKE MSGR. DR. ZSÄMBOKY PÁLRÓL) Monsignor Zsámboky Pál, esztergomi egyházmegyei áldozópap. Ottó király első magyar nevelője, volt Budapest-Csillaghegy-i plébános, a National Catholic Welfare Conference — War Relief Service magyar osztályának vezetője, 1952. julius 20-án, vasárnap. 58 éves korában hirtelenül az örök hazába távozott. Az utolsó napon még két szentmisét mondott, amikor zaklatott szive felmondta a szolgálatot. Teológiai doktorátusát az innsbrucki hires Canisianumban szerezte meg. Számos amerikai pappal kötött itt meleg barátságot, akik ma magas tisztséget töltenek be; több közöttük püspök. A velük való baráti szálakat melegen ápolta és az innsbruckiak évi találkozójáról sohasem hiányzott. Az első kommunizmus idején (1919) a budapesti érseki helynökség titkára, majd Ottó magyar nevelője és megosztotta boldog emlékű Károly királlyal a számkivetés keserű kenyerét. A királyi családdal való bensőséges kapcsolata élete végéig megmaradt. Zita királynénak és gyermekeinek nem volt nála hűségesebb és odaadóbb barátja. Mikor 1950 decemberében az első súlyos szívrohamot kapta, Zita királyné sűrűn megjelent kórházi ágya mellett. Olvastam ott azt a hosszú és igen szép levelet, amelyet e szomorú alkalomból Ottó intézett hozzá Európából. Spellman biboros három ápolónőt rendelt melléje, akik 8 óránkint váltották egymást. Olvastam azt a szokatlanul meleg atyai levelet is, mit Stritch biboros küldött betegágyához. Ő tette róla a legtalálóbb megállapítást: “Bízzék az isteni Mesterben, hiszen Ön annyi sok jót tett a szenvedőkért, akik legközelebb állanak Szent Szivéhez”. Betegágyát körülvette az imádsága azoknak az ismeretleneknek — de akiket én jól ismerek, — akiket magával sodort emberszerető mun káihoz. A második, hasonlóan súlyos szívroham 1951 novemberében érte. Ebből is felépülve. Zita királyné szerény villájában talált szerény szobácskára. Abban is követte isteni Mesterét, hogy sehol sem volt állandó lakása, hol fejét pihenőre hajthatta volna. Nagy vigasztalására volt, hogy élete utolsó hónapjait az annyira szeretett királyi család otthonában tölthette. Valóban jézus Szive szerint való igaz pap volt. Megjegyzésre méltó, hogy ezt a lelkületet éppen a folyton rohanó amerikaiak becsülték meg a legjobban. Már csillaghegyi plébános korában a papi buzgóság olyan fokát mutatta, ami sehogy sem fért bele az akkori hamis biztonságban leledző egyházi életbe. Megrázó áldozataiért azt kapta fizetségbe, amit a Mester. Elküldték az országból, meszsze az Operencián túlra. 1938-ban érkezett az USA-ba. Itt több helyen lelkipásztorkodott. A háború idején Stritch kardinális beküldötte őt az NCWC-WRS new yorki irodájába, hogy ott közreműködjék a magyar segélyezésnél. Mikor a biborosi kalap átvételénél Stritch és Mindszenty , biboros találkozott, indult el Magyarország felé is az amerikai katolikusok hatalmas segítsége. Több. mint 500 vagon ruha. élelem és gyógyszer tudott megérkezni. De e hivatalos segítségen túl Zsámboky magánúton és a saját áldozataiból is jelentős adományokat juttatott a magyar Ínségesek támogatására. Mikor 1948 elején orosz parancsra lehetetlenné vált a WRS működése Magyarországon, Zsámboky egészen a maga erejéből foly tatta tovább a segítség küldését. Magáncimekre jelentős értékeket juttatott hazafelé. Minden idejét és erejét arra fordította most, hogy minél több csomag indulhasson MINDSZENTY, AZ Mindszenty biboros: két szó, de mennyi sokat jelent. Ez a név üzenet és küldetés a kereszténység számára. A legmélyebb és legtisztább keresztényhit embere, ki útját tövisek és megpróbáltatások között járta végig, de milliók és milliók figyeltek fel nemes életére és sorsára mikor szentséges martiriuma elindult. Neve világszenzá ció lett s a világsajtó és rádió oly sokat foglalkozott vele, hogy talán kevés emberrel annyit. Dicsőítették és magasztalták keresztény oldalról és gyűlölettel támadták az istentelenek, pedig ő csak egy ember volt, a szó legigazabb és legnemesebb értelmében, aki hitéhez és Hazájához hűséges maradt mindenkor. , Mindszenty biboros papember, kinél a hivatás magasztossága és szentsége kiáradt egész emberségére úgy hogy nála a papot nem igen lehet elhatárolni, az embertől. Talán gyermekségében találhatjuk fel azt az embercsemetét, aki később olyan egyedülálló módon fejlődött Krisztus igaz és hűséges papjává. Igen, gyermekkoráról Magyarországra. Gondoskodásába fogadta a németországi és ausztriai menekülteket is. ..Hogy minél olcsóbban juthasson dolgokhoz, eljárt a posta árveréseire. A megvett holmikat, aztán több hűséges segítője kimosta, kivasalta, becsomagolta és postázta. Szinte sohasem lehetett máskép látni, mint csomagokat hurcolva. Autót csak azért tartott, hogy minél gyor sabban mehessen egyik helyről a másikra ezekkel a csomagokkal. De azért is, hogy elcikkázhasson olyan helyekre, hol magyarok éltek magyar lelkigondozás nélkül. Sohasem tudott pihenni. Valakinek a sorsa állandóan nyugtalanította. Pontosan vonatkozik reá az írás szava: Krisztus szeretete noszogatta őt. Mikor Father David yonkersi plébániáján, a Funeral Home-ban mellette térdepeltem. arcán olyan mennyei békesség honolt, mint soha életében. Megirigyeltem ezt a nem evilágról való nyugalmat. Temetése a yonkersi Árpádházi Szent Margit-templomból történt, hol oly sokat működött. A szertartáson végig ott volt Zita királyné és Rezső főherceg. A temetést Spellman biboros egyik s.-püspöke, Stephen A. Donahue, végezte. Végig jelen volt, még a temetőben is. nagyon elfoglalt főnöke, Monsignor Swanstrom. Elköltözéséről megemlékezett mind a 28 egyházmegyei lap. Valamennyi hozta róla azt a képet, amely Mindszenty bíborossal együtt ábrázolja őt. Mikor ugyanis a Biboros Ottavából hazamenet meglátogatta az USA magyar plébániáit, Spellman biboros Zsámbokyt bocsájtotta kalauzként rendelkezésére. Szokás mondani, hogy mi magyarok szépen tudunk temetni. Zsámboky temetését azonban nem magyarok rendezték. Felemelő volt látni azt az elismerést, amelyet éppen a hatalmas USA katolikusai fejeztek ki egy szegény kis haza elkergetett fia iránt. R. i. p. MIHALOVICS ZSIGMOND. EMBER ÉS A PAP tudjuk, hogy törekvő, jófelfogásu, komoly gyermek volt, ki szivesörömest járt iskolába és szüleinek már kis korában reménysége és büszkesége volt. A négy elemiosztály végzése után, a két ismétlőosztályt is elvégezte, mert még szülei nem tudtak dönteni, hogy gimnáziumba adják-e, vagy pedig otthon marad édesatyja mellett. Apja ugyanis arra számított, hogy fia mellette marad, folytatja az ő egyszerű falusi életét. Édesanyja azonban addig környékezte, mígnem elhatározták, hogy gimnáziumba adják, azon reményben, hogy a szükséges pénzt kirendeli valahogyan a jó Isten. Közben az eszmét felkarolta a község papja és tanítója, kik kilátásba helyezték, hogy összeköttetéseik által mindent elkövetnek a gyermek érdekében. így indult el Mindszentynek gimnáziumi pályafutása, a zalaegerszegi gimnáziumban. A kis Mindszenty, amilyen komoly egyszerűséggel és tudásvággyal forgatta könyveit és szedegette magába a tudnivalókat, ugyanolyan hűséggel végezte a mezei munkát, vagy az állatokkal való foglalkozást. Egészséges, erős szervezete, az iskolai év alatt nem petyhüdt el, mert szeretett tornászni, sportolni s a nemes testi és lelki vetélkedésnek igazi, magyaros lelkesedéssel mindig hive volt. 1909-ben öltötte magára a papiruhát, hogy a szombathelyi papi szemináriumban kezdetét vegye, gyönyörű hivatására való előkészülete. A szeminárium igazgatója: Rogács Ferenc teológiai tanár, szigorú felfogású, de melegszívű elöljáró volt, kit Mindszenty hamarosan megszeretett és vallásos buzgalmát, lelkiismeretes kötelességteljesitését, valamint nemes szigorát önmagával és másokkal szemben, követendő példának tekintette. A fenkölt egyéniségű tanárnak lenyűgöző egyénisége nem korlátozott a tanítvány bámulatára és szeretetére, hanem kölcsönössé vált és az maradt mindenkor. Ezt bizonyítja, hogy Mindszentynek pappá szentelése után gyóntatóatyja lett, kinek értékes tanácsait élete későbbi szakaszában is mindenkor kikérte és meghallgatta. Ennélfogva, a Rogács hatás Mindszentynek egész egyéniségén és életmegnyilvánulásán maradandó és jellegzetes vonásként vonult végig. Viszont Rogácsnak kiváló egyénisége és nagyszerű papifelkészültsége Prohászka Ottokár iskolájában kovácsolódott remekbe, kinek nemcsak tanítványa, hanem mindenkor lelkes hive volt. így Mindszenty egyénisége közvetve bár, de Próhászka püspök mesteri vésője alól került ki. Prohászka Ottokár, mint felszentelt pap, a liberális korszak kellős közepén öt évig látogatta a római egyetem theologiai és filozófiai fakultásait, ahol a katolikus világ minden részéből egybesereglett papok társaságában, nemcsak sok és értékes kapcsolatot szerzett magának, hanem szent Ágoston, szent Ignác, szent Bernát és szent Tamás örök érvényű tanításaiból akkora mennyiséget gyűjtött, hogy
