Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-11-15 / 11. szám
6-IK OLDAL •kRÓNIK A” 1952 november. KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ P Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. •i» —............................— --------------------------------------------------------------------------------Mire ezek a sorok az olvasó kezébe kerülnek, Adventre készül az egész Krisztust követő világ. Valamikor régen az egész Krisztusról elnevezett emberi nemzetség boldog örömmel készült az adventi időszakban a szeretet és béke áldott ünnepének: a Karácsony nak eljövetelére. Az idei Adventben azonban valami egészen különös nyugtalanság telepedett az emberi lelkekre az egész kerek nagy világon. Mintha valami nagy viharnak kitörését érezné az egész emberi nemzetség. Mintha a harmadik világháború sejtésének rettenete járná át a lelkek millióit. . . Ha valaha, akkor most kell a lelkekben ébren tartani a Krisztusvárás áldott érzését. Meg kell továbbá erősiteni azt a hitet, hogy a Krisztusvárás nem valami ábránd, hanem drága valóságban kiteljesedő igazság, mert Adventet követi a Karácsony. MAGYAR ADVENT. Ha van nép ezen a világon, amelynek szüksége van a Krisztus várásra s annak bekoronázására; a Karácsonyra, úgy a mai magyar népünk az. Hogy hová fajult az istentelen bolsevikiek garázdálkodása az idei Adventre, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy most már azokat is deportálják, akik foglalkozni mernek a fiatalság lelki életével. Tilos a fiatalságot Krisztus örök evangéliumára tanítani. A vörösek nem bírják az igazságot és a világosságot. El kell fojtani, ki kell oltani! A sok-sok ezer martyr közül egynek neve mindannyiónkat mélyen megrendített. Dobos Károly, a budapesti-fasori egyház ifjúsági lelkészét a bugaci pusztára deportálták a vörös gonoszok, mert Krisztusról tett bizonyságot az igazságra és világosságra szomjuhozó budapesti ifjúság előtt. Bizonyosan négy szép fiát is elrabolják tőle, hogy “átneveljék” őket. És Dobos Károly csak egy a martyrok óriási seregében. Az agyongyötört hercegprímástól, az egyszerű lelkipásztorokon át, az apácákig és a mindennapi élet egyszerű munkásáig mindenkinek földi pokollá teszik életét, aki a Krisztus nevét segítségül meri hívni! De a martyrokat nem rettenti vissza a szenvedés. Agyongyötörve, kinszenvedve hordozzák a szenvedések iszonyatos keresztjét. A Krisztusvárás ad számukra lelki erőt az idei Adventben. A magyar hivek seregének pedig az ő példájuk ad hitet és bátorságot a kitartásra: a Krisztusvárásra. FELVIDÉKI MAGYAROK ADVENTJE. Jóval meghaladta az egymilliót annak a magyarságnak a száma, amelyet a trianoni békeparancs odacsatolt Csehszlovákiához. Hogy micsoda szenvedésen és nyomorúságon ment keresztül ez a magyarság, azt írásban megörökíteni a történetírás feladata. Egy azonban bizonyos. Ez pedig az, hogy olyan alattomos, az egész világot félrevezető gonosz propaganda-hazugsággal sehol nem találkoztunk az idők folyamán, mint Maszaryk és Benes boszorkánykonyhájában. És jóllehet ennek a felvidéki magyarságnak legalább is a felét kiüldözték vagy tönkretették, mégis a csehek ezt a területet féltik attól, hogy visszakerül Nagymagyarországhoz. Erre vall az, hogy nemcsak magyar egyesületet alakítottak New Yorkban a csehek imperializmusuk támogatására, hanem egy uj magyar nyelvű lapot is kiadnak. Micsoda luciferi huncutság: Magyar nyelven, magyar gyilkos újságot kiadni! Most tehát megszaporodott a magyar nyelvű, de teljesen idegen lelkű lapok száma Amerikában. Amikor ezt az uj újságot olvassuk, akkor megerősödünk abban a meggyőződésünkben, hogy a felvidéki magyarság nem hiába ünnepel adventet az idén. . . Hogyha a csehek már is szervezkednek az uj dunavölgyi elrendezkedés ellen, akkor sokkal inkább kell reménykedni a szenvedő magyarságnak most, mint bármikor ezelőtt. . . Az adventi várakozás nem hiábavaló. Advent után jön az Igazság megszületése: a Karácsony. Ünnepeljétek azért Adventet reménykedve, felvidéki magyarok: a szlovákokkal és a ruténekkel együtt! A DÉLVIDÉK ADVENTJE. Egyik horvát ismerősöm most jött vissza Tito országából. Néhány'hónapot töltött el szülőföldjén, a régi ismerősök és rokonok között. Ő mondta nekem, hogy legjobban meglepte őt az, hogy a rozoga vasutakon még ma is azok a legjobb kocsik, amelyek még az első világháború előtti időkben futottak a horvát vonalokon és amelyeken ott van a tengelybe öntve a M. A. V. . . Négy évtizeddel ezelőtt jött ki Amerikába és amikor meglátta ezeket a kocsikat, nemcsak az ifjúsága ujult meg előtte, hanem az a csudálatos ferencjózsefi birodalom is. . . Az volt az igazi Népek Szövetsége! A horvát nép ma is Radicsnak, a nagy parasztvezérnek bizonyság tételét vallja: “Soha többé Béigrádba!” Délvidéki szenvedő és szétszórt magyarok, horvát testvéreitekkel együtt ünnepeljetek Adventet, mert jönni kell a Nagy Karácsony nak: a felszabadulásnak! A horvát magyar testvériség a lelkek mélyén ma is él! És testet ölt majd újra a közel évezredes magyarhorvát unió! ERDÉLYI ADVENT. Engem igen sokszor lesújt az, hogy Erdéllyel kapcsolatban igen sokan csak a székelyekről beszélnek és az ő szenvedéseiket tárják a nagyvilág elé. . . Pedig a másfél milliót jóval meghaladó magyarságnak csak kis töredéke a kétszázezres székeiység. Iszonyú fájdalom, de véres vaFÉLIX FŐHERCEG ESKÜVŐJE Felix főherceg, Istenben boldogult IV. Károly, magyar király és Zita királynő fia. Ottó örökös király fivére november hó 18-án Beaulieuban (Franciaország) esküldött örök hűséget Anne Eugen Pauline Arenberg belga királyi hercegnőnek, Boudouin belga király 27 éves unokahugának. Félix főherceg Ausztriában a lóság, hogy nemcsak a szorosan vett Erdély, hanem a csatolt részek is mind ott szenvednek a kettős: muszka-román igában. Engem nagyon bánt ma is, hogy a Kossuth-ünnepélyek alkalmával sem az óhazában, sem itt Amerikában nem hallottuk felzokogni az iszonyatos erdélyi magyar tragédiának szörnyű fájdalmát. Ezért kell hálás köszönetét mon dánunk a Magyarok Vasárnapjának, hogy lehozta Márton Áron püspök levelét Erdélyből ezzel a címmel: “Sírból kiáltó szó.” Ezt a jajszót minden igaz magyar családban fel kellene olvasni a családfőnek, hogy cselekvésre induljon minden magyar szív, széles e világon. . . Mert a magyarságnak olyan meggyalírása, kifosztása, szétkergetése és tervszerű kipusztitása sehol nem található, mint éppen a vérrel, magyar vérrel öntözött Erdély földjén. “Erdély nélkül nincsen Magyarország!” — hisszük és valljuk mindenkor! Amikor a függetlenségről handabandázó magyarok szavát hallom és írását olvasom, mindég keserűséggel telik meg a lelkem és szeretnék odakiáltani: “Atyámfiái! Magyar véreim! Térjetek már észre és kezdjetek komolyan beszélni és tenni Erdélyért és a Végekért!” Áz idcn is talán a legnehezebb Erdélyben Adventet ünnepelni. Jaj! Mert olyan távol van az Igazság megszületése: az áldott Karácson} . És mégis ünnepelni kei:, mert ez ad lelki erőt a küzdelemre és reménységet egy szebb jövendőre! ADVENT A SZÉTSZÓRTSÁGBAN. Úristen! Hova jutottunk! Nem Wiener Neustadt-i katonai akadémiát végezte és 1938-ban, amikor Hitler bevonult Ausztriába, Magyarországon keresztül menekült el; a háború alatt az amerikai hadsereg kötelékében szolgált s most Mexico Cityben egy nagy bankvállalat vezető tisztviselője: menyasszonya Münchenben él és az állatorvosi főiskolát végezte el. az ősi földön, hanem csak a szétszórtságban lehet ma magyar Adventet igazán ünnepelni. Kegyetlen dolog leírni, -— de ez a fájó igazság, — hogy csak idegenben, távol az ősi főidtől lehet zavartalanul ünnepelni Adventet és Karácsonyt. Hát kell-e ennél nagyobb könynyes valóság? “Óh irgalom atya, ne hagyj el!” ADVENT A VIA DOLOROSAN. Most jelent meg a berlini theologia egyik legismertebb tanárának Dr. Gollwitzernek könyve a muszka földön sínylődő német hadifoglyokról. Eddig még aligha jelent meg egy ilyen, minden részletre kiterjedő íeirás a muszka pokolban szenvedő katonákról. Hogy hová züllesztette le ez a hazug és zsivány muszka bolsevik rendszer még a német hadifoglyokat is, mi sem bizonyítja job ban, mint az a tény, hogy a muszka fogságba megérkezett uj német hadifoglyokat a régi német hadifoglyok fosztották ki és vetkeztették le teljességgel. . . Ilyen mélyre egyetlen más népnek a gyermekei se süllyedtek, mint ezek a régi hadifoglyok. Dr. Gollwitzer azonban azt is megállapítja, hogy nemcsak ezek a hadifoglyok vannak valami iszonyatos börtönben, hanem maga az egész orosz nép is. “Tervezett koldusság, brutális titkos rendőrség, likvidálások, kényszer munka, isíáliószerü munkás-lakások és lakszusvillák a vezetőknek, az idegen népek legyalázása és tiszta hazugságra épített propagan da: ezek képezik a szovjet fundamentumát.” Árva magyar hadifoglyok, elhurcolt és meggyalázott testvére-
