Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1952-11-15 / 11. szám

1952 november. “KRÓNIKA'’ 5-1K OLDAL OTTÓ ÖRÖKÖS KIRÁLY SZÜLETÉSNAPJA A kinszenvedő magyarság reménye, a Szentkorona törvényes várományosa, Ottó örökös király november 20-án ünnepli 40-ik születésnapját. A világ minden részéből feléje áramló hódoló üdvözletek, jókívánságok özönéhez a Krónika forró szivvel csatlakoztatja a magáét és kéri a Min­denható Istent, tartsa meg fenköít hitvesével, Regina örö­kös királynéval együtt erőben, egészségben, fénylő királyi erényei teljében, — magyar népünk jövendő üdvére és bol­dogságára. Mennyire üdvüket várják tőle a magyar nép fiai és leányai, mutatják az évek folyamán sok ezrével érkezett le­velek, melyeknek alaphangja, közös nevezője ez: “Van még, aki törődik velünk, nem vagyunk teljesen elesett árva nem zet, nekünk is van ?gy jóságos szivü szetetett Királyunk, aki aggódva keresi népe számára a kivezető utat a nagy szeren esetlenségből’ ’. A magyar nép lelkének, reménységeinek igazi hang­ja ez, itt kint a szabad világban és bent Rabmagyarország­­ban, hol négy-öt magyar itt - is, ott - is, esett bus fejekkel összehajol. . . A magyar nép magáénak érzi, áhitja ama his­tóriai elhivattatás diadalát, amelyre Ottó örökös király a Gondviseléstől kijelöltetett s amelyet életcéljául, küldeté­séül tekint. A nép fiai, egyszerű igazlelkü magyarok vetik beléje reményüket a mai tragikus balsors éjszakáján s ez a népbizalom ad szárnyakat Istentől nyert missziója betölté­sére. A magyar nép hűségének, szeretetének és alkotmányos hitének egyszerű, néha ákombákomos levelekben átérzett megnyilatkozásai jelentik számára a legnagyobb biztatást, örömet, mert állandóan azon fáradozik, hogy elhárítsa a nemzet boldogabb jövője akadályait, siettesse felszabadulá­sát, kivezethesse a mai nagy tragédiából. Adja Isten, hogy annyit csalódott és szenvedett árva magyar népének atyja­ként mielőbb elindulhasson minden jóra való magyarokkal ezen az egyedüli utón, amely Magyarország történelmi megújulásához vezet és a keresztény nyugati államgondo­lat, az erkölcsi kultúra és szociális fejlődés mintanépévé emelhesse a magyarságot. Éljen Ottó örökös király! Éljen a Királyi Pár! országot, sót magát Prágát rs el­foglalnia, Lotharingiai Károly erőltetett menetben vezette csapa­tait Csehország felé. Közben sike­rült a királynő egyik hadvezéré­nek Traun táborszernagynak el­vágni a poroszok utánpótlási vo­nalait, amivel Frigyes helyzete hirtelen megváltozott, csapatait az éhség kezdte tizedelni; ragályok törték jei soraikban és a többnyire katolikus parasztság is lázongani kezdett a poroszok által megszáll­va tartott területeken. Mária Te­rézia érzi, hogy elkövetkezett a döntő pillanat a leszámolásra. Of­fensivst követel hadvezéreitől, de ezek nem mernek nyílt csatába bocsájtkozni a lángeszű ellenféllel és halogató taktikázást folytatnak. A franciák ismét beszivárognak nyugaton a birodalom területére, de csak lassú ütemben haladtak előre. Közben Frigyes helyzete mind súlyosabbá vált. Csapatai­nak alig felét sikerült csak kimen­tenie Csehországból az ellenség nyomásának terhe alatt. Mária Terézia most már nem enged, vég­leg meg akar szabadulni az észak­ról foK tonos veszélyt jelentő, sza­vát többszörösen megszegő szom­szédtól. 1745-ben a varsói szerző­désben szövetségre lépett Angliá­val, Hannoverrel, Szászországgal, Hollandiával és Lengyelországgal Poroszország felosztására. Fri­gyes érezte, hogy elveszett, ha­csak . . .„ hacsak nem próbálja meg a lehetetlent, mielőtt a koalí­ció hadigépezete működésbe lép. A nála megszokott váratlansággal, minden erejének összpontosításá­val megtámadta a királynő telje­sen meglepett csapatait és a ho­­chenfriedbergi csatában megverte azokat. A tervezett koalíció szét­hullott, mielőtt még valójában lét­rejöhetett volna. Nyugaton Mária Terézia csak kisebb erőket vonultatott fel a franciákkal szemben. Diplomáciai téren, minden erejét a császárvá­lasztásra koncentrálta, hogy férje számára biztosítsa s ezzel egyide­jűleg családja számára visszasze­rezze a német-római császári ko­ronát, melyet megvédeni Istentől ráruházott kötelességének tartott. Mindent latba vet. hogy siker ko­ronázza tervét. Fáradtságot,, időt és pénzt nem kímélve veszi fel a küzdelmet politikai vonalon. Sor­ban győzi meg a német rendeket a maga igazáról és nyeri meg őket a maga oldalára. A nyugati had­műveleteknél tartózkodó Ferenc herceget ezért nem éri váratlanul a hir, amikor közlik vele, hogy győztesen került ki 1745 szeptem­ber 13-án a birodalmi császárvá­­lasztásdfi. Mária Terézia öröme leírhatatlan, jóllehet áldott álla­potban volt. Maga is Frankfurtba, siet, hogy férje koronázásának szemtanúja lehessen. Az öröm kö­zepette Frankfurtban éri a balhir, hogy Frigyes megverte Lotharin­giai Károly csapatait Soornál. A királynő külsején semmi sem árul­ta el, hogy .mily súlyosan érintette őt ez. a vereség. Úgy érzi, hogy Isten ellene fordult,, azonban el van határozva rá. hogy a küzdel­met nem adja fel, hanem tovább folytatja. Az uj haditerv szerint Poroszországba kellett volna be­nyomulni vezéreinek és porosz főidőn venni fel a küzdelmet az ellenséggel. Frigyesnek azonban sikerült a haditervek birtokába jutni és a gyülekező szászokat egyik alvezére, Lipót, dessaui her­ceg, Kesselsdorfnál súlyosan meg­verte és a királlyal együtt bevo­nult Drezdába. Ezt követi az 1745 nagykarácsony napján megkötött drezdai béke, melynek értelmében Szilézia porosz kézen marad. Közben tovább folyik a háború nyugaton Frigyes szövetségesei­vel. a franciákkal. A hadiszeren­cse azonban itt is elpártolt a csá­szári csapatoktól. XV. Lajos nagy hadvezére,. Móric, szász herceg, sorban aratja győzelmeit. A fran­ciák" azonban fáradtak. Versailles a Pompadour és az udvar fényű­zése következtében mindinkább érzi a háború költségeinek nyo­masztó terhét. Ilyen körülmények között jött létre az aacheni béke 1748-ban, melynek értelmében XV.#Lajos lemondott Flandriát, illető igényeiről. Ez a béke első sorban is Kaunitz grófnak. Mária Terézia meghatalmazottjának volt fényes diplomáciai sikere. A fran­ciák legnagyobb elkeseredésére Mária Terézia győztesen fejezte be a háborút a vesztett csaták el­lenére is nyugaton. Az aacheni bé­kével egyben lezárult a Bourbonok és Habsburgok közötti évszázados küzdelmek korszaka és a történe­lem egy uj, véres szakasza van be­köszöntőben, melyet a francia for­radalom korának nevezünk. Az aacheni békével azonban nem várt béke Európára. A fran­cia-angol ellentétek mindinkább kiélesedtek. Anglia harmincezer katonát kért segítségül Mária Te­réziától, az elmúlt évek során ta­núsított baráti magatartása viszon­zásául. Bécs azonban megelégelte a hosszú háborút. Nem akarja a franciákat kihívni mag3 ellen épen akkor, amikor Kaunitz gróf egy esetleges osztrák-francia megnem­támadási szerződés iránt puhato­­lódzott Versaillesben. Frigyes ma­gatartása sem volt tisztázva még., így a királynő a kért harmincezer főnyi csapat helyett tízezer főt mutatkozott hajlandónak III. György számára felajánlani. Fri­gyes a franciák régi szövetségese pedig csak akkor volt hajlandó a tőle kért nyolcvanezer katonával Franciaország mellett hadbaszáll­­ni, ha Franciaországnak sikerül a török portát egy újabb Magyar­­ország elleni támadásra rábírni. Kaunitznak nehéz volt a helyzete Versaillesben, de diplomáciai ügyességével mindinkább sikerült megnyernie XV. Lajos és nem utolsó sorban a Pompadour barát­ságát, melytől is sok függött. Egy váratlan esemény azonban telje­sen megváltoztatta a helyzetet. Frigyes, aki már oly sokszor szeg­te meg szavát és aki a politikában nem ismert erkölcsöt, mialatt a franciákkal alkudozott, megkötöt­te az angolokkal a westminsteri szerződést 1756-ban s átállt az el­len oldalra. Franciaországot úgy érte ez a hir, mint a villámcsapás. Az "Europa Francaise’’ potsdami hirdetőjéből hirtelen Franciaor­szág ellensége lett. A válasz erre csak egy lehetett: az osztrák^fran­­cia szerződés aláírása 1756-ban. A háború kikerülhetetlennek lát­szott. Mivel n y i I \ á.a való volt, hogy II. Frigyes a porosz-angol szövetséget, melyhez Hollandia is csatlakozott, Németországban a porosz hegemónia megszerzésére akarta kihasználni. Mária Terézia ennek ellensúlyozására más olda­lon igyekezett szövetségeseket ke­resni Frigyes ellen. Sikerült Kau­nitznak a német választófejedel­mek nagyrészét, valamint Svéd­országot, Erzsébet cárnőt és III. Ágost szász fejedelmet, egyúttal Lengyelország királyát megnyerni Mária Terézia ügyének. Frigyes­nek azonban a berlini osztrák kö­vet egyik megfizetett titkára elá­rulta és mielőtt még sikerült volna Kaunitznak izolálni angol szövet­ségesétől uralkodónője legna­gyobb ellenségét, Frigyes megle­petésszerűen ráfámadt Szász or­szágra és Pirnánál körülzárta a szász hadsereget. A háború ismét kitört. Daun táborszernagy, Mária Terézia egyik hadvezére,, Kolinnál súlyos vereséget mért a poroszok­ra, ahol különösen Nádasdy Fe­renc gróf magyar huszárai tüntet­ték ki magukat lovasrohamukkal, mellyel nagyban hozzájárultak a győzelemhez. Már-már úgy nézett ki, hogy Frigyes végső csapást kapott, de a rosbachi és leutheni csaták mindent megváltoztattak. Ezzel a franciák feletti győzelmé­vel Frigyes a következő kor szá­mára a németség nemzeti hősévé játszotta ki magát. Poroszország a rosbachi csatával kezdte meg tulajdonképen Németország meg­hódítását, ami Kőnigraetznél feje­ződött be száz "esztendő múltával. A közvélemény ugyanis olyan. mint egy szeszélyes díva, hamar haragszik és hamar felejt. . . Hi­ába foglalta e! és sarcolta meg Berlint Hadik András gróf hu­szárjaival, hiába győzött Laudon, Frigyest nem lehetett többé dön­tően megverni. 1763 február 13-án a hubertusburgi békével befejező­dött a hosszú küzdelem. A béke korszaka következett. Mária Te­rézia tekintélyt szerzett magának, megvédte birodalmát, érvényt szer zett a Pragmatica Sanctionak, de Sziléziáról örökre le kellett mon­dania. (Vége következik) LEVELEKBŐL Sajnálattal látom, hogy az emig­rációban élő magyarok még nein tömörültek mind a legitimista tá­borba. különféle nézetek uralkod­nak, vannak királyság-pártiak, kormányzóságiak és köztársasági­ak. Hát nem okultunk eleget 1918 óta. nem volt elég a tatárdulás, Mohács, Trianon és most a keleti barbarizmus? Nem volt elég a széthúzásból? Építsük majd fel a szegény feldúlt Magyarországot, fogjunk össze Ottó trónörökös ki­rálysága alatt. Már mostan össze kell fogni és félretéve minden sze­mélyi szempontot, bátran hirdet­ni és követelni kell a királyság rendje helyreállítását, tömörüljünk nyíltan és bátran Ottó Őfensége körül! Kirchcnlaibach, Germany. May György.

Next

/
Oldalképek
Tartalom