Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-09-15 / 9. szám
12-IK OLDAL “KRÓNIK A" 1951 szeptember ményeit azoknak az erőszakos gazságoknak, amelyeket Moszkva a yaltai és potsdami egyezmény kijátszásával elkövetett, még ő mer hivatkozni reájuk! Gromyko azzal fenyegetődzött, hogy a Szovjetnek és kommunista Kínának a szerződésnél történt mellőzése fokozza uj háborús veszély lehetőségét. Amig a japán hadsereget megszervezik, még időbe fog telni, szintúgy Nyugateurópa felfegyverzése még sokáig elhúzódhat, hiszen többi közt az uj német hadsereg ügye még a kezdet kezdetén áll. A nyugati külügyminiszterek most tanácskoznak Spanyolország hadereje fokozott bekapcsolásáról és Török- és Görögországnak az Atlanti Unióba való felvételéről. Bevárja e Moszkva, amig a Nyugat teljesen megszervezkedik, felfegyverkezik? Koreában a fegyverszüneti tárgyalások kilátásai, ha újból meg is kezdődnének, fölötte csekélyek, mert Peiping csökönyösen ragaszkodik ahhoz, hogy a fegyverszüneti demarkációs vonal a katonailag teljesen alkalmatlan 38-as szélességi foknál lévő délkoreai határ legyen és inkább arra vannak jelek, hogy ä harc teljes erővel kiujul s OZÓDIK A VILÁGHELYZET ELMÉRGEZÖDÉSE a koreai akció mégis tovább terjed, nagy háborúra vezet. A legközelebbi hónapok tehát minden eddiginél kritikusabbak lesznek. Anticommunist Kommunista-ellenes AMERICAN „ « i .. . .. . AMERIKAI HUNGARIAN K K 81 Rí I K II MAGYAR MONTHLY II fit V II Jl 1& Hi HAVILAP ESTABLISHED 1943 Editor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by "KRÓNIKA" Hungarian Press 307—5th AVENUE SUBSCRIPTION: U. S. of AMERICA and CANADA $2.00 PER YEAR PRICE PER COPY — 10c. NEW YORK 16. N.Y. ELŐFIZETÉSI DIJ: az Egyesült Államokban és Canadában $2.00 EGY ÉVRE EGY PÉLDÁNY ÁRA Sanfranciscóban megalapozták a Távolkelet bekapcsolódását az antikommunista világfrontba. Augusztus 30-án Washingtonban aláírták a U. S. A. és a Fülöp-szigetek kölcsönös védelmi szerződését, szeptember elsején pedig a USA, Ausztrália és Uj Zealand írtak alá ugyanily tartalmú okmányt. Szeptember 4-én kezdődött és szeptember 9-én befejeződött a nagy friscói békekonferencia, amelyen 48 állam irta alá a japáni békeszerződést s néhány órával később aláírásra került a USA és Japán közötti biztonsági szerződés is, amelyben Japán további, védelmi jellegű megszállásra hívja fel a USA.-t és katonai bázisokat biztosit számára a maga területén. A japán békeszerződés aránylag enyhe ahhoz képest, amily aljasság volt a pearl-harbori orvtámadás s amily kegyetlenséggel a japánok a háborút folytatták. Truman elnök meg is mondotta a konferenciát megnyitó beszédében, hogy Amerika még[ nem felejtette el Pearl Harbort és Bataant s más Pacific-nemzetek is emlékeznek, mit szenvedtek Japán aggressziójától. Japánnak, úgymond, a jövőben kell bebizonyítania, hogy méltóvá kiván válni a békeszerződésben számára előlegezett bizalomra. A szerződés elszakítja az orosz megszállás alatti Kurili szigeteket és Sachalin szigete nagy részét, de nem mondja ki, hogy azok végleg a Szovjetet illetik. A régi Népliga megbízásából eddig Japán kezelése alatt volt Ryukiu, Bonin, Marshall, stb. Pacific-szigetek a USA igazgatása alá kerülnek. Formosa is leválik Japánról, de a szerződés szintén nem mondja meg, kit illet a jövőben a hét millió lakosságú nagy sziget, amely a kínai nemzeti kormány utolsó mentsvára. Japánnak elengedik a jóvátétel fizetését, mert ez nagyon megterhelné gazdasági életét s ehelyett történnek a területi elszakitások. Elvben helytelen bármely történelmi tulajdont jelentő terület elszakitása. Ha már büntetni kell, legyen helyette jóvátételi fizetés, ami nem sérti egy nemzet öntudatát s aminek emléke idővel elpárolog. A Japántól elszakított területek azonban javarészt olyanok, melyeket az utolsó hatvan évben háborús zsákmányként szerzett. Joshida japán miniszterelnök a konferencián mondott beszédében reményét fejezte ki, hogy a USA igazgatása alá került szigeteket idővel visszakapják. Ha Japán kellően fogja kivenni részét az antikommunista világfront küzdelmeiből, akkor reménye is lehet reá. Addig zálog marad arra, hogy ezt fogja tenni, ha arra kerül a sor s nem fog semleges vagy kétszínű játékot folytatni. . . . A békekonferencián korlátozták a beszéd-időt s ezzel elejét vették annak, hogy Gromyko orosz fődelegátus újabb és újabb hoszszu, rágalmazó propaganda-tirádákra használja fel az oda irányuló világfigyelmet. A résztvevő államok közül egyedül a Szovjet és két csatlósa, a vörös Lengyelország és Csehszlovákia nem írták alá a szerződést. Gromyko az ügyrend szerint mindössze egy órát beszélhetett s felpanaszolta, hogy Japánnak újra megengedik a felfegyverkezést s ezzel, mint mondotta, elősegítik a japáni fascizmus feltámadását. Valóban a Szovjet a legutolsó, akinek joga van igy beszélni. A világ már régen nyugvópontra jutott volna, ha a kommunista imperializmus nem tartaná állandó feszültségben. Egyik szélsőséges rendszer bűnei nem igazolják a másikat. . . . De tény, hogy a fascizmusok feltámadását kizárólag a kommunista Szovjet sorozatos országrablásai és csatlósainak bestiális kegyetlen rendszere segíti elő leginkább. Amiatt is csak magára vethet Moszkva, hogy Amerika továbbra is megszálló csapatokat tart Japánban és katonai bázisokat létesít ott. Ez ellen sem volt joga kikelni Gromykónak, hiszen Magyarországon és más Vasfüggöny-országokban hatodik éve tart fenn megszállást és bázisokat. A japáni védelmi megszállást teljesen igazolja a kommunista világuralmi tervek aggressziójának veszedelme. A koreai aggresszió másutti megismétlődése felkészülten kell találja az antikommunista világfrontot. Betetőzi mindezt, hogy Gromyko a yaltai és potsdami egyezmények megsértését emlegette. A békeszerződés tervezője, John Foster Dulles méltán utasította vissza ezt azzal, hogy egész sorá a kommunista kormányoknak bitorol olyan helyzetet, amelyet a yaltai és potsdami egyezmények gonosz kijátszásának köszönhet s igy a Szovjetnek nincsenek "tiszta kezei” ahhoz, hogy a yaltai egyezmény állítólagos megsértését illetékesen számonkérje. Hozzá lehet tenni ehhez azt is, hogy tipikus bolsevik szemérmetlenség, hogy amikor annyi raBország szenvedi tragikus következ-MINDIG AKAD BALEK. Nehru indiai miniszterelnök országa is rajta van a moszkvai étlapon, csak mint főfogás az előételek, étvágynövelő falatok után. Nehru azonban azt hiszi, hogy totalitáriusokkal lehet egy tálból cseresznyézni, barátságot fenntartani. Nem vett részt Sanfranciscóban s naiv ravaszkodással úgyszólván mindenben magáévá tette Moszkva és Peiping kommunista érdek-álláspontját. Gromyko tromfként játszhatja ki, hogy Ázsiának Kina mellett legnagyobb országa azonosítja magát vele. Amikor Mussolini a harmincas évek derekán megrohanta Haile Szelasszie ethiopiai császár kis afrikai országát az akkori Népligában a köztársasági Ausztria és királytalan Magyarország voltak egyedül, akik helyeslő szavazatot adtak le. . . . Csak kis országok voltak, nemsokat számítottak és kitérhettek volna a szavazás elől. Akkor is szabadság vagy totalitarizmus volt a nagy erkölcsi kérdés. És nem egy magyar, aki tudja, hogy üzlet a totalitarizmussal csak Danaidák ajándéka lehet, érezte, hogy még meg fogja bosszulni magát, hogy a népszabadság ellen szavaztak. Mindketten a Tengely-totalitarizmus szolgaországa lettek. . . . Most a nagy India áll a szabadság ellenségei oldalára, abban a dőre hiszemben, hogy a vörös totalitarizmusban több lesz a tisztesség, mint volt a másikban. . . . Nem volt elég a töméntelen tanulságos példa, a totalitarizmus mindig talál balekokat, akik lépre mennek és kiszolgálják. Pedig Nehru az ázsiai népek szabadsághős-vezére szerepére lett volna elhivatva a kommunizmus Ázsia feletti uralmának terveivel szemben. Már Lenin azt hagyta örökségül tanítványainak, hogy a világhatalom megszerzéséhez Ázsián keresztül vezet az ut s az útnak három nagy állomása van: Oroszország. Kina és India. A harmadik nagy állomás még hátra van. Még eljön az idő, amikor az áruló Nehrunak szüksége lesz Amerikára, a szabad népek segítségére. . . . A KRÓNIKÁVAL - A MAGYAR FELTÁMADÁSÉRT A Krónika a legelterjedtebb magyar lap a világon. Nem kérkedéssel, hanem szomorú büszkeséggel jegyzi fel ezt a tényt magáról. A magyar sors mai tragikumát jellemzi, hogy ezt elmondhatjuk. Soha mióta fennáll a magyar történelem, ennyire nem volt széjjelszóródva a magyarság. Nincs a világnak az az .elrejtett zuga, ahová ne jutna el a Krónika, kivált mióta menekült testvéreink kezükbe vették a vándorbotot, hogy átvészelhessék az időket, amig ismét "hiv a haza”. Csak hevenyészett adatként közöljük, hogy a Krónika nemcsak Észak, Dél- és Középamerika és Európa országaiba jár, hanem Ázsiába, Afrikába és Ausztráliába is. Keserűen mondjuk: öt világrész lapja lettünk. . . . Címjegyzékünkben egymásmelled szerepel Anglia, Németország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Belgium, Ausztria, Svédország, Törökország, Indiával, Argentínával, Tasmpn iával, Rhodesiával a Délafrikai Köztársasággal épp úgy mint Canadával a Dominikai Köztársasággal, Braziliával, Columbiával és Venezuelával. Francia-Guyannával, Madagaskárral, Marokkóval, Spanyolországgal, Portugáliával, Bolíviával, Peruval, Uruguáyval, Ceylonnal, stb. Portugáliával, Bolíviával, Peruval, Uruguáyval, Ceylonnanl, Uj Zealanddal, stb. Példányszámunk hónapról hónapra tetemesen növekszik. Amerikai magyarok, kik az óhaza jövőjét most is szivükön viselik, felkeresik előfizetésükkel lapunkat, mert látják, hogy magyar szívvel Írjuk s azt az utat hirdetjük, amely a magyar népet, eszményeihez híven, az igaz révbe vezeti. Az előfizetési ár egyedülállóan alacsony, csupán KÉT dollár évenként. Hontalanoknak a világ bármely részébe díjtalanul küldjük a lapot. Csatlakozzunk a Krónika táborába, a törvényes magyar Királyság és a magyar nemzet, a Szentkorona fénye megújulásának harcosai sorába!
