Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-05-15 / 5. szám

2-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1951 május. vezte az angol közvélemény. Nekünk, magyaroknak ilyen első számú salesmanünk Ottó, amiről tanúskodik a világ minden részében tartott sok száz előadása. Az ily előadások tiszteletdija, vagy nevezzük ma­gyarán bére az egyetlen jövedelmi forrás, amelyre támaszkodik Ottó és megszolgál érte, mert iskolázottsága, műveltsége, tudománya foly­tán előadásai olyan lebilincselőek, hogy nincs hiánya a meghívásokban. A magyar nyelven kivül tökéletesen beszél franciául, németül, angolul, spanyolul, stb. Amikor az újságok vele foglalkoznak, büszkeséggel olvassuk amit róla írnak. Világlátott, világjárt ember, az élet iskolá­jában jelesen tett vizsgát és az alkalomra vár, amikor gazdag szellemi kincseivel megajándékozhatja nemzetét. Ez az idő pedig közeledik. Házasságához a Krónika kiadója, szerkesztője, valamennyi belső és külmunkatársa, olvasóinak szétszórt, de nagy tábora szívből gratulál. Adja Isten, hogy hamarosan koronázásáról számolhassunk be az olvasóknak. TARCZ SÁNDOR. KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNK JELENTÉSE Nancy, 1951, május 10, Május 9-én érkeztem meg Pá­rából a történelmi nevezetességű Nancyba, a lotharingiai hercegek egykori székhelyére, mely mintha e napokra levetette volna ódon patináját, a fiatalságnak, aktivi­tásnak ama friss hangulatába öl­tözött, amelyet misem jelképezhet tökéletesebben, mint Ottó trón­örökös és Regina szász-mei­­ningeni hercegnő, a nagy esemény két központi szereplőjének az élet és elhivattatás nagy feladataival bátran szembenéző, üde és ragyo­gó ifjúsága. VENDÉGEK MINDENFELŐL. De már itt vannak a történelmi esemény többi résztvevői is: Zita királyné, a boldog örömanya, az­tán Ottó trónörökös testvérei, a Habsburg-Lotharingiai és a Wef­­tin uralkodóház, valamint számos európai fejedelmi család a főne­mességgel együtt, amelyből nem hiányoznak a lotharingiai főneme­sek sem. Számosán érkeztek a hazájukat elvesztett magyarok közül is és Amerikából eljött Msgr. dr. Zsám boky Pál, a trónörökös egykori magyar tanára, aki jelenleg az amerikai katolikus püspöki kar szervezete, a National Catho­­lis Welfare Conference new yorki osztályának magyar referense Spellman bíboros, Mindszenti her cegprimás és a magyar nemzet nagy barátja oldalán. Itt van Hor­váth Lőrinc perth amboyi plébá­nos is, a legitimizmus régi hűséges harcosa s New Yorkból Hedry István, egykori meghatalmazott miniszter és rendkívüli követ, a trónörökös gyakori new yorki vendéglátó gazdája, valamint gróf Szapáry Antal, az emigráció sport ügyeinek lelkes vezetőférfia, né­hai gróf Széchenyi László ameri­kai magyar követ és Széchenyiné Vanderbilt Gladys leányának, Széchenyi Szilviának férje. MAGYAROK FELSEREGLÉSE Lépten-nyomon magyar szó üti meg az ember fülét a város köz­pontjában, a Stanislas-tér kör­nyékén. Páristól Nancyig nem csekélység a vasúti tarifa, de van­nak itt sok mindenünnen, gyanú szerint a francia határokon túlról, Svájcból és Németországból is, minden társadalmi kategóriájú hontalan magyarok. A Jóisten tudja, hogyan, miből tellett a költ­séges útra, de úgy látszik, a szív olykor segit leleményességben az agynak s valamikép mégis megol­dották a rideg anyagi problémá­kat. . . Ott akartak lenni a király esküvőjén s ez az akarat legyőzte az összes nehézségeket. Képvisel­ve van itt a magyarság úgyszól­ván minden rétege. Nem elegán­sak, némelyiknek ruhája viseltes, kopott, de ragyogóan tiszta; csak külsőleg tettek szegényebbek, be­lül ma is fénylőn gazdagok a hü­­ság és kitartás erényeiben, törté­nelmi öntudatban. . . . Úgy érezzük, itt van az igazi Magyarország s akik eljöttek, keblükben elhozták megannyi emigráns és az óhazai hontalanok lelkének üzenetét is. Ma szinte itt dobog az igazi Magyarország szi­ve ebben a nagymultu kis francia városban. S a szívben egy elárvult nemzet minden reménysége, amely a két királyi létekhez fűző­dik, akik itt kapcsolódnak egymáshoz, hogy együtt készül­jenek nehéz, de magasztos hivat«j-"~ suk idejére. . . . Nagyszámmal jöttek el a “Kai­sertreu" osztrákok is, az egykori Osztrák Magyar Monarchia jó­formán minden népének képvise­lői, horvátok, szlovákok, még csehek is, sokan jellegzetes festői nemzeti viseletben. De részt kért a lelkesedésből az egykori lotha­ringiai független hercegségnek és Nancy városának minden ren­dű és rangú közönsége is. Az egész nancyi polgárság az esküvő eseményei folyamán frenetikus lelkesedéssel ünnepelte a felsége­ket ahol csak alkalma nyilt reá. Szinte az egész lakosság állt sürü sorfalat a nászmenetnek. MAJUS 9-ÉNEK ESEMÉNYEI. A késő délutáni órákban egy családi és egy másik ünnepi disz­­ebéd zajlott le, melyen magyar részről Hedry István és Esterházy Károly gróf voltak jelen, akik Hertelendy Andor volt követtel együtt a legnagyobb odaadással vettek részt a nász-ünnepségek előkészítésében. Két pohárköszöntő hangzott el azon, az egyiket Robert főherceg, a trónörökös legidősebb fitestvére és az esküvő főrendezője, a mási­kat Károly Albert szász-weimari nagyherceg mondotta. Az utóbbi pohárköszöntőben különös emlí­tést nyert a Habsburg-Lotharin­­giaiak és a Wettinek hagyomá­nyos kultúra ápolása és eközben a nagyherceg meghajtotta az elis­merés lobogóját Liszt Ferencz gé­niusza előtt is. Az estebédek után a Grand Ho­tel első emeleti szalonjaiban foga­dás volt, amelyen magyar és osz­trák meghívott vendégek fejezték ki hódolatteljes szerencsekivána­­taikat a királyi jegyespár előtt. A fogadás során Lázár Pál költemé­nyével köszöntötte “Rexet és Re­ginát" és átadta a németországi menekült magyarok hálaajándé­­kát. A fenséges jegyespárnak min­den üdvözlőhöz volt szeretetteljes kedves és a trónörököst jellemző, igen találó szava. A napot az egy­kori udvari, most városi színház­ban adott díszhangverseny fejezte be. A VILÁGI ESKÜVŐ. Május 10-én reggel esős időre ébredt az ünneplő város, de a déli Órát‘han mirr~ t~ ünnepségek el-A két napon át tartott ünnep­ségek május 9-én reggel kezdőd­tek és május 10-én este fejeződtek be. Az eseményeket a nagy szám­mal egybesereglett francia és kül­földi sajtó képviselőinek —, akikből nem hiányoztak az emig­ráns magyar sajtó képviselői sem, — konferenciája nyitotta meg, akik mindenütt szives fogadtatás­ra és a legmesszebbmenő előzé­kenységre találtak. Majd a királyi jegyesek fényképezése követke­zett és órákkal utána a főutcák előkelő boltjainak kirakatai már a boldog jegyespár arcmásaival tel­tek meg. Az élő valóságban, pom­pásan festő fenséges jegyespár “ photogenic”-nek, fotografálásra kiválóan alkalmasnak bizonyult és a francia nők és férfiak gyö­nyörködve nézték fényképüket. kezdődtek az égi hatalom kegyes ajándékaként kitisztult az égbolt s előtört a napsugár a jegyes pár és minden résztvevő örömére. A program Stanislas lengyel király és Lotháririgia fejedelmé­nek a róla elnevezett téren lévő, egykori palotájában, Nancy je­lenlegi városházában kezdődött, ahol a fenséges jegyespár világi házasságkötése ment végbe. A diszkiséretet az aranygyapjas fő­udvarmester, Degenfeld Henrik gróf vezette s az örökös királyt négy diszmagyarba öltözött ma­gyar ur kisérte. A város polgár­­mestere és egyben Franciaország szenátora, dr. Lyonéi Pelerin a városi tanács jelenlétében végezte a világi házasságkötés szertartását s végül francia szívélyességgel köszöntötte Ottó trónörököst és Regina hercegnőt, most már mint házastársakat. AZ EGYHÁZI ESKÜVŐ. máltai lovagrend tagjai teljes disz ben. A kápolna szűknek bizonyult, de szűk lett volna talán Nancy Dómja is. A kápolna kapujában a menetet a papság élén, — amelyben jól is­mert magyar arcok is feltűntek (dr. Zágon József, Raszlaviczy Imre, Szalay Jeromos, stb.) — Nancy püspöke fogadta. A menet az osztrák “Wichs" nevű bajtársi egyesület díszbe öltözött, kivont kardu tagjai között vonult be a ká­polnába. Mikor a trónörökös pár a négy diszmagyaros kisérő alak­ja között feltűnt, az oltár egyik oldalán már két osztrák, a másik oldalán pedig két magyar lobogó állt őrt keménykötésü zászlótar­tók kezében. A trónörökös Zita királynéval haladt együtt. Aráját Károly Al­bert Szász-weimari nagyherceg kisérte. A trónörökös frakkján ott tündökölt az aranygyapjas ren­den kivül a Mária Terézia által alapított Szent István magyar ér­demrend nagykeresztje is a gyé­mántokkal. Regina hercegnő fején ott ragyogott az a diadém, ame­lyet I. Ferencz József ajándéko­zott Zita királyné esküvője alkal­mából. Fátylát Mária Terézia egyik leánya viselte egykor házas­ságkötése alkalmából. Fejedelmi uszálya hét méter hosszú volt s azt fiatal előkelőségek, köztük a lotharingiai főnemesség leányai vitték. A két diszzsámoly brokát pár­nája, amely osztrák földdel volt tele, Ausztriában készült, azon térdeltek azok, akik az egyház és az Ég áldását várták. A zsámoly előtti fehér virág díszítmény, ép­pen úgy mint a mirtuszkoszoru és a menyasszonyi hófehér csokor Schönbrunnban, a császárkertben készült és az utolsó órákban re­pülőgépen érkezett meg. A PÁPA SAJÁTKEZŰ LEVELE Amikor elhelyezkedtek, az oltár előtt foglalt helyet Mgr. Lallier, Nancy rokonszenves püspöke és hosszabb beszédben üdvözölte, utána pedig felolvasta XII. Pius pápa üdvözletét és átadta nyom­ban a pápa áldását. XII. Pius pápa sajátkezüleg irt levele igy hangzik: “Kedvelt fiunkhoz, Ottó Habs­burg Lotharingiai Herceghez! Nemsokára felragyog a várt nap, amelynek szertartásaiban Császá­ri és Királyi Fenséged nőül veszi Regina Szász-Meiningeni Herceg nő Őfenségét. Nem mulaszthatjuk el e boldog eseményt, hogy lel­kűknek jókivánságaink örömét és atyai áldásunkat adjuk". Onnan a menet, részben gépko­csikon, az Eglise des Cordeliers templomba, a lotharingiai herce­gek egykori kápolnájába indult, amelyet a Ferencesek vezettek s ahol minden csak a múltra figyel­meztető emlék. . . A menetben nagyszámban voltak magyarok is. Ha valaki az egybegyült fejedel­mi személyek együttes képét meg­festette volna, azt történeti arc­­képcsarnoknak nevezték volna el. A trónörököspáron, Zita király­nén, valamint más fejedelmi házak magas képviselőin kivül ott vol­tak az aranygyapjas lovagok, a AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÉPVISELETE. Az esküvői szertartáson, az Amerikai Egyesült Államok kép­viseletében Mr. David K. E. Bruce franciaországi nagykövet, úgy­szintén Perle Mesta asszony, az Egyesült Államok luxemburgi kö­vete, Truman elnök családjának ismert belső bizalmasa is jelen volt. Az oltár mögött jobbra és balra az újságírók zsúfolt tömegben he­lyezkedtek el és a fotóriporterek masinája úgy működött az egész

Next

/
Oldalképek
Tartalom