Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-05-15 / 5. szám
1951 május. “KRÓNIKA” 3-IK OLDAL' szertartás alatt, mintha csak állandó gépfegyver kattogás lett volna. MAGYAR NÁSZMISE, MAGYAR HIMNUSZ. Az üdvözlő beszéd után az egyházi házasság következett, a megáldott gyűrűk átadása és ujjrahuzása. Alig fejeződött be a jelen levők számára is emlékezetes ünnepi szertartás, azt nászmise követte a menekültek apostoli vizitátorának Mgr. Zágon Józsefnek elmondásában, minden bizonnyal a börtönben sínylődő magyar hercegprímásra: Mindszenti Józsefre való emlékezésül is. A nászmise külön áldását a fejedelmi házaspár alázattal fogadta és az egész szentmise alatt ájtatos imában mélyült el. Utána a szomszédos kerekkápolnában (Chapelle Ronde-ban) történt az egyházi házasság anyakönyvezése s aközben zendült fel Haydn osztrák himnusza, amelyet a templomot betöltő ünnepi közönség a zászlók meghajtása mellett éppen úgy felállva énekelt, mint Kölcsey Erkel magyar himnuszát is, amely alatt a jelenlevő magyarok szemei megteltek könnyekkel. .., Ezalatt sikerült egy percre megfigyelni Zita császárné és királyné személyét, aki a magyar himnuszt megindultan énekelte s — bizonyára átcikkázott rajta a magyar királykoronázás örvendetes és Budaörs gyászos benyomása. Ha lehet egyáltalán arcról olvasni, azt olvastam le az özvegy anyakirályné arcáról, hogy az\ öröm és a bánat közül magyar vonatkozásban az öröm és a nemzet egy részének szerencsétlen megtévelyedéséért a keresztény szeretet megbocsátásának vonásai rajzolódtak ki. Megfigyeltem: a magyar himnuszt is valamennyi főherceg és főhercegnő velünk együtt tele torokból énekelte: Isten, áldd meg a magyart! . . . Az ünnepi szertartás befejeztével a fejedelmi pár viharos éljen és hoch kiáltások között vonult ki diszkiséretével együtt és a járdán, valamint az ablakokban elhelyezkedett tömeg mámoros lelkesedéssel ünnepelte. A nászmenet többi tagjai gyalogosan vonultak szállásukra és meleg ovációban volt része Korff - Schmiesing - Kersenbrock Terézia grófnőnek, az anya királynő első udvarhölgyének, aki közel négy évtizeddel ezelőtt már az udvarnál volt található, mint a jövendő magyar király “nounou”ja. Talán a hűség ritka jutalmát láthatta abban, hogy az ifjú trónörökösnében közvetlen unokahugát köszönhette. ÁLTALÁNOS FOGADÁS. A fejedelmi pár a kápolnából egyenesen a városházára ment, amelynek előterében a művészi szépséggel megépített Stanislas téren óriási tömeg sereglett egybe, akik addig tapsoltak, míg az ünnepeltek az erkélyre ki nem jöttek. Szűnni nem akaró ováció fogadta a boldog királyi párt. Utána osztrák és magyar vendégek általános fogadása során ma-Ferencz Józsefnek “Viribus Unitis” volt, úgy másodutódjának a “Suum cuique” (Cicero mondása: mindenkinek a magáét! Szerk.) lehetne fejedelmi jelmondata. A koradélutáni órákat fogadás töltötte ki — régi tradíció ez a Habsburg-Lotharingiai házban, — azután a lotharingiai hires múzeumban az archeológiái társaság átnyújtotta történelmi ajándékát. Közvetlen utána pedig újból az Eglise des Cordeliersbe vonult a fejedelmi pár s a kápolna kriptájában tisztelegtek a lotharingiai ősök, köztük V. Károly lotharingiai herceg, Bécs felszabadítója tős, egybehangzó fogalom, amely ki tudja mikor és hogyan, de megismétlődhet. És én szinte látom távlati vetítésben a Szentkoronán kívül az életben maradt magyarok hazatérését is, amelynek nyitányát a magyar királykoronázás adhatja meg s mint a tatárjárás nyomán IV. Béla, úgy majdan II. Ottó is megkezdheti történelmi feladatát az ország újjáépítése tekintetében, mert nincs érdeke a nemzetnek, amely ne volna érdeke királyának is és megfordítva, nincs érdeke a királynak, amely ne volna érdeke a nemzetének is. . . gam győződhettem meg az örökös magyar királynak kitűnő arcmemoriáján kívül egészen kivételes emlékezőtehetségéről. . . A királyi párnak ismét mindenkihez volt meleg, megértéssel teli szava. Boldog volt, aki kezet szoríthatott velük, mert ebből a szives kézszoritásból vigasztaló reményt és hitet meríthetett, amire sohasem volt oly nagy szüksége a magyarnak és a boldogtalan Dunavölgy népeinek, mint tragikus korunkban. Ottó király minden szavából kitetszett, hogy emelkedett szellemű uralkodói lélek, aki minden nemzetiségnek és minden társadalmi osztálynak kész megadni megillető jussát. Mint egykor I. és Budavár visszafoglalója előtt: elhunyt ősök és késői ivadékok történeti találkozásaképen. NEMZET ÉS KIRÁLY EGYSÉGE. A fejedelmi pár aztán túrakocsival nászutjára utazott, az ut portalan volt: visszanézhettek és tisztán láthattak, úgy hogy ez az emlékkép nem fog elmosódni bennük. Mi pedig vasúton hazatért száműzött magyarok nem a múltba, hanem a jövőbe pillantottunk. A Budát felszabadító Lotharingiai Károly városa, Nancy és a magyar felszabadulás már ismert ket-Te pedig keresztnevedben is királyasszony, felséges magyar királyasszony, állj rendületlenül erős támaszként fejedelmi hitvesed oldalán, ismerd és szeresd meg ezt a szegény, árva népet és nemzetet, légy Magyarországnak nem csak Thüringiai Szent, hanem Wittelsbachi Erzsébeté is, hogy nemzet és király annyi megpróbáltatás után elindulhasson egy jobb és boldogabb magyar jövő felé! Thewrewk-Pallaghy Attila. * A mostani rádiógrammokon hívül további esküvői fényképeket következő számunkban közlünk. AZ AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS PAPSÁG TÁVIRATA Az Amerikai Magyar Katolikus Lelkészegyesület father Biró Benedek, az erdélyi Ferencesek amerikai csoportja kommisszáriusának elnökletével New Brunswickban gyűlést tartott, amelyen az ország külömböző részeiből rendkívül nagy számban jelentek meg a magyar katolikus papság tagjai. A gyűlés egyhangú ünnepélyes határozatából a következő táviratot küldték Nancyba Ottó trónörökös és menyaszszonya, Regina hercegnő címére: A NEW BRUNSWICKBAN ÖSSZEGYŰLT KATOLIKUS PAPSÁG FELSÉGES URUNK HÁZASSÁGKÖTÉSE ALKALMÁBÓL MELEG SZERETETTEL KÜLDI ÜDVÖZLETEIT ÉS JÓKÍVÁNSÁGAIT. TARTSA MEG A JÓISTEN FELSÉGES ASSZONYUNKKAL EGYÜTT SOK-SOK ESZTENDEIG! AZ ÖSSZEGYŰLT PAPSÁG NEVÉBEN: Rév. BÍRÓ BENEDEK, elnök. ROBERT SCHUMAN FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER TÁVIRATA. A francia külügyminisztériumhoz közelálló LE FIGARO nagy párisi napilap 1951 május 11-iki száma irja: “Monsieur Róbert Schuman francia külügyminiszter, akit a Habsburg-Lotharingiai-Ház feje, Ottó meghivott esküvőjére, a következő szövegű táviratban mentette ki magát: “Súlyt helyezek arra, hogy esküvője alkalmából Császári és Királyi Fenségednek kifejezzem boldogságáért való jókívánságaimat. Legnagyobb sajnálatomra hivatali kötelességeim megakadályoznak abban, hogy jelen legyek a május 10-iki szertartáson, holott előre örültem, hogy azon részt fogok vehetni. Ezért kérem Császári és Királyi Fenségedet, hogy kimentésemet elfogadni kegyeskedjék. ROBERT SCHUMAN”,
