Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-05-15 / 5. szám

VOLUME VIII. ÉVFOLYAM. NEW YORK N. Y„ 1951 MAJUS. VOL. 5. SZÁM. Ottó trónörökös és Regina hercegnő esküvője REGINA TRÓNÖRÖKÖSNÉ A MAGYAR NÉPHEZ Regina trónörökösné az esküvő alkalmából a madridi rádióban személyesen a következő szózatot intézte a magyar néphez: "Először szólok meghatott szívvel egy ezeresztendős, nagy történelmi nemzet fiaihoz. Úgy érzem, adnom kellene valamit azért, amiért Isten megengedte nekem, hogy most már közéjük számíthatom magamat s nemsokára magyar asszony lehetek magam is. Mit adhatok uj hazámnak, mi az én hozományom, aki szegény vagyok és száműzött. Innen messziről küldök tehát most egy rövid vallomást, mely át­hatol a börtön falán. A szenvedésemet hozom Nektek, mert ugyanazok os­toroztak engem és családomat, akik Titeket is a Kereszten tartanak. A szenvedések útját megjárt fiatal szivemet ajánlom fel Nektek, egyszerűen és tisztán, zálogául annak, hogy én meg tudom érteni a Ti mérhetetlen fájdalmatokat. S a keresztény hitemet ajánlom fel Nektek, amely gyermekkorom óta a legnagyobb kincsem volt s amely hit­tel most naponta imádkozom uj testvéreimért Istenhez." # Ottó trónörökös és Regina hercegnő házassága Nancyban, a híres franciaországi városban május 10-én gondolatban összehozta a világ öt földrészén élő magyarok millióit., A világlapok hosszú cikkekben, fényképekkel illusztrálva szá­moltak be a festői külsőségek közt tartott menyegzőről, szülőhazánk guzsbakötött “szabad” sajtója agyonhallgatta az eseményt. Pedig valamikor régen, amikor a magyar királyok elsőszülött fiai házasodtak, hátországra szóló ünnep volt az ilyen királyi nász. Nem volt olyan eldugott kis falu Magyarországon, a hol a nép apraja-nagyja ne készülődött volna a lakodalomra éppoly lázasan, mint a királyi szülők, vagy maga a trónörökös és jegyese. Fényben, pompá­ban úszott a főváros és az ajándékok tömege az esküvő előtti és utáni napokban szakadatlanul érkezett a fiatalokhoz. Ottó trónörökös házassága uj fejezetet jelent az uralkodóház ősi történetében. Ha elődeit évszázados etikett korlátozta a néppel való mindennapos közvetlen érintkezésben, a trónfosztottság és szám­űzetés közelhozta Őt a néphez. Nincs még egy magyar ember a világon, akinek annyi személyes barátja és ismerőse volna, mint Ottónak, aki mint régen Mátyás király, testőrség nélkül járhat-kelhet mindenhol, ahol magyarok laknak, — kivéve szülőhazánkat. Ottó, mint gyermek, hatéves korában már D. P. fiú volt. Előbb Svájcban, azután Madeira szigetén, később édesapja ha­lála után a spanyol király jóvoltából Spanyolországban, a spanyol for­radalom után Belgiumban élt özvegy édesanyjával és testvéreivel. Hit­ler hatalomra jutása után előbb Franciaországban, Angliában, azután az Egyesült Államokban és Canadában töltötte ifjú éveit és szinte azt mondhatjuk, hogy száműzetésben érte el férfikorát, küzdve a minden­napi gondokkal, hogy vagyontalan, kifosztott édesanyját és ifjabb test­véreit eltarthassa. Ilyen nehezen dolgozó trónörököse nem volt még egy nemzetnek sem és ahogy a testvérek nőttek, azok is munkába álltak. E megpró­báltatások megedzették a trónörökös lelkét, jobban megérttették vele a szegénységgel járó problémákat és kétségtelen, hogy amikor elfoglal­hatja a királyi trónt, uralkodása a magyar nép szenvedéseinek végét fogja jelenteni. Az angol trónörököst a birodalom elsőszámú salesmanjének ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom