Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-11-15 / 11. szám
6-IK OLDAL “K R Ó N I K A” 1950 november A hazugság ‘miivészei* Irta: BÉKEFFI LÁSZLÓ. HIBA VAN A VILÁG KORÜL! KI HIBÁZOTT. MIT HIBÁZTUNK...? Minden ember tudja a világon, hogy a hazugság egyike a legrosszabb emberi tulajdonságoknak és mégis sajnos, annyiszor kénytelen az ember hazudni. Vagy, hogy finoman fejezzem ki magamat. valótlanságot állítani. Ezt a tulajdonságot úgy határozhatjuk meg, hogy ez: néha szükséges rossz. Budapesti kis Podium színházamban éppen tiz évvel ezelőtt mondtam el egy konferanszot a hazugságról. Elmondottam akkor., hogy hányféle hazugság is van. Persze valamennyit nem tudtam felsorolni, mert a hazugság formája és változata megszámlálhatatlan. Hogy csak a főbbeket említsem: van például az úgynevezett kegyes hazugság, mikor az ember nem mondja meg az igazat valakinek, hogy ne okozzon vele fájdalmat. Van szép hazugság, ami olyan emberek tulajdonsága, akik szeretnek önmagukról szépeket mondani. De ezzel valójában má. ‘soknak nem ártanak. Van önérzetes hazugság, mikor az ember azt hazudja másnak, hogy semmi gondja nincs és jól megy a sorsa és ezt azért teszi, mert nem akarja, hogy mások sajnálkozzanak rajta. A hazugságnak tehát anynyi formája van, hogy itt képtelen is vagyok felsorolni valamennyit, mert hiszen erről köteteket lehetne összeírni. De mindenféle fajtájú hazugság formája és főleg nagysága, mikroszkopikus paránnyá törpül a politikai hazugság mellett. A politikai hazugság szintén nem uj dolog. A történelem folyamán rengeteget hazudtak a politikusok szóban és Írásban, de a pálmát a második világháború befejezéséig Hitler és propaganda vezérkara nyerte meg. Joggal hit. tűk, hogy a náci hazugságtengerrel ez a magasra kifejlődött emberi tulajdonság elérte tetőfokát. Tévedtünk. Amennyit ma a Szovjetunió és az irányítása alatt álló csatlósországok politikusai és sajtója öt éve hazudnak, ennyit a világtörténelem egész tartama alatt nem hazudtak összesen. Nemcsak a pálmát vitték el Hitler elől, de olyan pálma erdőt szereztek össze, ami Kaliforniától a Riviéráig sem található összesen, hogy jutalmul feldiszithessék magukat. Minden hazugság magában egy és oszthatatlan, de a politikai hazugságot a Szovjet-propagandának sikerült hat különböző válfajra osztani. Ezzel valóban eldicsekedhet a Szovjetunió, aki újabban minden találmányt, ami eddig a világon volt, eredetileg orosz találmánynak deklarál. Ezt a hatféle politikai hazugságot valóban ők találták fel és ezzel elnyerték — saját szakkifejezésükkel élve az él-hazugság-világbajnokai címét. Feltalálták például elsőnek a: vakmerő hazugságot, mikor a szovjet politikus vabankot játszik, vagyis megpróbálkozik, hátha ilyen világraszóló valótlanságot is elhisznek és az emberek velük született jóhiszeműségénél fogva, hosszú ideig meg is nyerték ezt a játszmát, mert elhitték. Feltalálták a: megdöbbentő hazugságot, mikor az ember már megdöbben, hogyan hazudhat valaki ekkorát. Speciálisan remek találmányuk a: ravasz hazugság, ebben van egy kicsi igazság, de ez csak takaró, amely arra szolgál, hogy a kicsi igazság alatt elhitesse a nagy hazugságot. Legszebb találmányaik egyike a: tudatos hazugság, mikor az illető tudja,, hogy hazudik és mégis hazudik. Ennek legragyogóbb példája az UNO- ban Szovjet Oroszországot képviselő Malik delegátus, aki az egyik közgyűlésen túlteljesítette a hazugság normáját. Minden ellenkező és kézzelfogható bizonyiték ellenére el akarta hitetni, hogy Amerika támadta meg a szegény, fegyvertelen és védtelen Északkoreai népet. Ö is igen jól tudta, hogy hazudik mikor az ellenkezőjét állította, mert ha meg lenne győződve állításáról és maga is hinné, amit mond,, akkor nem él hazug volna, hanem él hülye. Feltalálták, a részükre sem túl. ságosan hasznos: átlátszó hazugságot, mikor a hazugság alól nemcsak a lóláb lóg ki, de az egész ló. És végül az ő találmányuk min den hazugságok, legszörny,übbike az: aljas hazugság, -amellyel el akarják hitetni a nyugati szabad világgal, hogy az általa fegyveres terror alatt tartott, halálra félemlitett szomszéd kis országok népe ugyan azt akarja, mint ők, ugyanúgy lelkesedik a bolseviki rabló eszmékért, ugyanúgy tartja emberi ideáljának az öreg világrobbantó, véreskezü földreszállt emberi fortéimét Sztálint, mint ők. El akarják hitetni, — hogy csak egyet mondjunk — rabszolgává tett magyar népünknek azt az egyetértő beleegyezését, hogy a háromszinü magyar nemzeti zászlóra rávarrták a Szovjet csillagot, sőt az ezeréves magyar címer öszszes jelképeit eltüntetve a szovjet sarló és kalapács alá helyezték el a magyar nemzeti trikolort. A forma valóban megfelelt a lényegnek. A szovjet csillag, a sarló és kalapács alatt, vékony rétegre lapítva nyög az egész magyarság. Ezt a nyílt hazaárulást még a németek Hitler imádattól haldokló, hazai kiszolgálói sem merték megtenni, hogy a magyar lobogóra rávarrták volna a horogkeresztet. De mit törődnek ők a Kreml ura s ‘‘magyarnak" nevezett szolgái ilyen csekélységgel? Ök hazudnak és hazudnak rendületlenül. Meg vannak győződve, hogy ők, a politikai hazugság művészei, pedig súlyosan tévednek. Ma már az egész világ tudjafa magyar nép óriási többsége pedig már évekkel ezelőtt rájött arra, hogy a szovjet bolsevizmus fegyverhordozói nem művészei a hazugságnak, hanem bohócai, akikről megjelenésük pillanatában, mikor a cirkgsz porond jára lépnek, mindenki tudja, hogy ez csak bohóc, paprikajancsi, ostoba clown, de aki nem viccből üti ágyán partnerét a mókás faléccel, hanem valóban agyonveri. Újságot olvasol, rádiót hallgatsz, eszmecserét folytatsz, vagy csak éppen körülnézel magad körül. mindenütt látod, érzed, hallod, hogy valami baj van. Valami hiba van a világ körül! Valami nincs rendjén! A legrosszabb érzés. Tudni, hogy valami hiba van és nem tudni, mi az. A hiba beismerése, fél javulás, mondják. De ha az ember azt sem tudja, mi a hiba, akkor javulásra kilátás sincsen. Ki hibázott, mit hibáztunk, tolul ajkunkra a kérdés és hiába. Emberek százai, ezrei, felelős államférfiak keresik a megoldást, kutatják a hibát. Annyian szeretnék megoldani a válságot, amiben a világ leledzik. De vájjon valóban akarják? Vájjon komoly szándékkal kutatják a hibákat? Vagy pedig félnek belenyúlni a darázsfészekbe és csak keresnek, de nem akarnak találni. Én nem tudok hinni a komoly szándékban, nem tudok hinni a komoly akaratban. Mert hiba van elég. Te is tudsz sokat, én is látok s mégis, ők nem találnak. Miért van hiba a világ körül? Hiszen a világ évezredek óta fennáll , évezredeik' óta élnek rajta emberek. Az együttélés, a társadalom, a nemzetek kialakulása évezredek óta folyik. De mintha éppen ebben az évszázadban beállt volna a teljes csőd. Avagy nem nevezhetjük-e igy azt a tényt, hogy egy emberöltő leforgása alatt két borzalmas öldöklő világégésen mentünk keresztül és eset. leg még egy harmadikba is belekerülünk. Az emberi együttélés alapséjtje a legrégibb időktől napjainkig a család volt és minden igyekezet ellenére az is marad. Mi tartotta, mi az ami ma is összetartja a családot? Az apai tekintély és még inkább az anyai szeretet. De ugyanez alakította ki és tartotta össze később a nemzetségeket, a törzseket is. Azután egyik törzs megerősödött, legyőzte a szomszédját és lassan mindig többet nyelt magába. Együtt maradtak, mert a törzsfőnöknek, vezérnek a személye, tekintélye összetartotta őket. Kialakultak a népek, nemzetek. Itt persze a szeretet már elsikkadt és a közösségi érzet, az együvétartozás érzete, a nemzeti öntudat lépett helyibe. De végeredményben mégis csak a tekintély maradt az egyik főtényező. Ma mintha csökkent volna a szeretet az emberekben. Még a minden szeretet példaképe, leg. erősebbike az anyai szeretet is mintha gyengült volna napjainkban. De a tekintély? Az szinte teljesen eltűnt! Igen, eltűnt, mert eltüntettük, mert . leromboltuk, mert ma is romboljuk! Ha itt-ott felüti a fejét, ha véletlenül valaki kiérdemli, megszerzi, akkor ledöntjük. Itt hibáztunk! Ki hibázott? Ezer válasz van, milliók hibáztak. Hibáztak, amikor a francia forradalom idején először fejeztek le egy királyt nyilvánosan a tömeg öröm ujjongása közepette! Nem egy zsarnok király (ha ugyan az volt?) feje hullott a kosárba, hanem a királyi tekintélyt rombolták. Nem akarom kétségbevonni a szabadságeszmék nagy jelentőségét. De nem az Eszme diadala volt a francia forradalom, amint hogy más forradalmak sem azok, hanem a tömeg, az utca vágyának kielégítése a tekintélyek lerombolásával. A forradalom többnyire csak a rombolásnál marad. Lerombolja a tekintélyt, ami nagyon könnyen megy, de elfelejt, vagy nem tud helyette más tekintélyt emelni. Tekintély nélkül pedig már magában hordja a halálos ítéletét, mert enélkül nincs államhatalom, nincs együttélés. Miért sikerült akkor mégis az orosz forradalomnak immáron 33 éve fenn maradnia? Mert lerombolta ugyan a cárok évszázados tekintélyét, de rögtön felemelte,, feltolta, felerőszakolta a ‘‘nagy" Sztálint és ma tálán egy még a cárok tekintélyénél is véresebb eszközökkel fenntartott tekintélyuralmat folytatnak. ‘‘Tekintélyuralom”! Ha igy használom ezt a szót, akkor milyen lejáratott kifejezéssé válik. Pedig nem volt-e tekintélyuralom a magyar királyság minden alkotmányával együtt? Nem a Szent Korona tekintélye volt az, ami fenköltté tette a felkent királyt-, akinek1 homlokát érintette? És mi mit hibáztunk? Nem tettük-e ugyanazt, mint a francia forradalmárok? Nem magyarok voltak azok, akik a megkoronázott Károly királyra lövéttek, amikor az semmi többet nem akart, mint az őt megillető és a nép által elismert jogait. Olyanok tették azt, akik néhány évvel előtte esküdtek fel. Esküt szegtek! Nem szolgáltatták-e ki a királyt az ellenségnek, hogy Maderia szigetén lassú halálnak tegyék ki. Árulók voltak! Itt elérkeztünk egy másik hibájához napjainknak. Az árulók világát éljük. Mert ha csak a magunk házatájánál maradunk, — mi történt azokkal, akik tekintélyt romboltak, esküt szegtek, a koronás királyt ellenség kezére adták? Azok tartották 25 éven át az ország sorsát a kezükben. Árulásukért senki sem vonta felelősség, re őket. Sőt! Példájuk ragadós lett, a tömeg látta, hogy az árulás nemcsak büntetlen marad, hanem még jutalmat is nyer. A tömeg is árulóvá lett és őket árulta el. Hol a hiba? Nemcsak ott, hogy ai árulót nem büntetik, hanem ott, hogy azt, aki kitart az eszméje, ideálja mellett, aki bajban sem hagyja el nemzetét, aki nem menekül patkánykát a sülyedő hajóról, azt nyilvánosan megbélyegzik, megbüntetik. Sokat vitatkoztak az utóbbi években arról, hogy áruló volt-e Pétain? Avagy árulónak nevezhető-e Lipót, belga király? Ehhez ismerni kellene pontosan mit tettek, jóhiszeműen cselekedtek-e? Mert ha jóhiszeműen cselekedtek, ha a bajbajutott nemzetet nem hagyták el, hanem velemaradtak, hogy erejükhöz, lehetőségeikhez képest megvédjék, ak.
