Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-11-15 / 11. szám
1950 november “KRÓNIK A” 7-1K OLDAL kor nem árulók, hanem hősök! Egyeseknek gondjuk volt arra, hogy a világ ne ismerje meg a valóságot. Ä Pétain pert úgy folytatták le, hogy a függöny félig leeresztve maradjon. Ott is hibáztak, hogy embereket, akik hazájukkal szembeni kötelességüket teljesítették, akik vezetőik parancsát végrehajtották, azokat felelősségre vonták, megbüntették. Akik pénzért, hatalomért, aljas ösztönökért mindent elárultak, azokat megjutalmazták. Indokolni persze mindent lehet. Hogy rosszak voltak a vezetők, azokat nem lett volna szabad követni. Hogy az emberiesség ellen vétő parancsokat nem lett volna szabad végrehajtani? Igaz, az indokolás helyes! De egyre nem gondoltak azok, akik itt hibáztak! Hogy a puska visszafelé is elsülhet. Nem gondoltak arra, hogy saját népüket is demoralizálják! Azt felejtették el, hogy majd azok is gondolkozni fognak, hogy szabad-e a vezetőt követni, hogy vájjon végre lehet-e hajtani a kapott parancsokat? Így értünk el oda, hogy manapság már előre kijelentik, hogy a Szovjet ellen pedig nem harcolunk! Kik ezek? A kom. munisták! Kik küzdöttek legjobban a belga király visszatérése ellen! Ők. A kommunisták azok, akik mindenütt küzdenek a tekintély éllen, akik mindenütt rombolnak, mert a tekintélyrombolás, az erkölcsrontás az ő malmukra hajtja a vizet. De ahol győzelemre jutnak; ót; gyorsan helyreállítják a tekintélyt. Ott nem lehet kijelenteni, hogy "nem harcolunk"! Aki az ő ügyüket árulja el, az bizonyosan nem jutalmat'kap. Itt a hiba! Ki hibázik? Mi hibázunk! Mi, akik eltörjük, hogy kétféle mérték legyen. Ha valaki az oroszok javára dolgozik, azt mi megtűrjük. Még segítünk is a mun kájában, megkönnyitjük, hogy rombolja a tekintélyt, hogy sárba rántson mindent, ami előttünk szent. Legrosszabb esetben hazaküldjük. Elég itt utalni a Gubitschev esetre és szembeállítani Vogelerével. Bár ez a hazaküldés nem is olyan rossz ötlet! Talán az volna a legjobb, minden kommunistát hazaküldeni a kommunista "bazá’’-ba! Minden bizonynyal sokan visszatérnének. És ez a másik probléma. Nagyon sok manapság a "tékozló gyermek”. Sok a megtérő bűnös. Aki egyik nap még ott eszik másutt egy tálból cseresznyét, másnap idejön meakulpázva és itt már őszibarackot akar rögtön. És mi adunk neki. Vájjon jól tesszük-e? És még mennyi hiba van! Amit talán nem is tudunk, nem is látunk! De legalább ezen igyekeznénk segíteni. Legalább igyekeznénk elismerni és megtartani valami tekintélyt és beszüntetni a tekintélyrombolást. Állítsuk helyre az emberekben a hitet, hogy a kő. telességteljesités, a becsületes ut követése nem jelent veszélyt. Ne türjük meg az árulót seholsem! Mindennek a javulásnak onnan kell kiindulnia, ahonnan egyszer régen elindult. A családban kell helyreállnia a tekintélynek, a keresztényi szeretetnek. A gyermekeket kell ismét kötelességtudatra nevelni. És azután kell majd jóvátenni a bűnöket, amit elkövettünk. Nekünk kell megállni a lejtőn, nekünk kell megjavulni. Ránk vár a feladat, hogy a Magyar Szent korona mindenki által elismert tekintélyének oltalma alatt a tisztességben, becsületben, szeretetben, hűségben és a többi nemes esz. ményben hinni tudó s annak alapján álló uj társadalmat és nemzetet kialakítsuk! FEGYVERTÁRS. LEVELEKBŐL. Igen I isztelt Szerkesztő Ur! Bocsánatot kérek a zavard sért. Falunkba egyetlen Krónika-példány jön minden hónapban és bizony kevés, vagyis min dig veszekedés van miatta. Min clenki olvasni akarja. Hisz ez tartja meg még bennünk a ma gyarságot. Ezért gondoltam, megpróbálom, hátha még egyszám van ami felesleges s tisztelt Szerkesztő Ur hozzám eljut tolna díjtalanul, amit már előre is köszönök. Hazafias tisztelettel, Ottó ki rálynak leendő katonája. Grosskuchen (Württ.) Germany, 1950 október 11. Rexel Ferenc. BÉKEFFI LÁSZLÓ A KRÓNIKÁBAN. A Krónikának sikerült Békeffi Lászlót megnyerni, hogy néhány írásáé és rádió kónferanszát lapunknak átengedje. Békeffi László iró, konferanszié és újságíró. A budapesti kis politikai színpad, a Podium ismert igazgatója. Másfél évvel ezelőtt jött az Egyesült Államokba. Idejövetelét már hosszú évekkel előbb megelőzte hire, közismert politikai jelenetei és tréfái, melyekért és a náci idők alatti kiállásaiért majdnem az életével fizetett. Közel négy évet töltött náci börtönökben, de a háború után még sem tért vissza Magyarországra, igen jól látva előre a bekövetkezendő eseményeket. Már 1945 szeptemberében a dachaui lágerből való kiszabadulása után, svájci betegágyából cikkekben, majd 1946- ban felgyógyulása után zürichi, párisi, majd londoni és végül new yorki előadó estélyein konferanszaiban a legélesebb szatírával bi_ rálta a terrorista szovjet politikát. New Yorkban eddig kilenc előadást tartott és jelenleg a Free Europe Committee rádiónak magyar osztályán minden héten Jaját programot ad. Békeffi, mint ember elsősorban magyar és humanista. Nem tartozik pártokhoz, ellensége minden terrornak, erőszaknak, bárhonnan jöjjön is és minden írását, mondanivalóját hazája iránti szeretet és féltés jellemzi. Amilyen megfélemlithetetlenül állott szemben a náci terrorral, együtt harcolva a mártír halált halt Bajcsy-i^ilinszky Endrével, majd előbb a németek, utóbb az oroszok által elhurcolt Andorkg tábornokkal, Pálffy Gézával, Palaviccini Györgygyel és Lajos Ivánnal, ugyanolyan elszán tan küzdött az első pillanattól kezdve a kommunizmus és minden ahhoz közelálló ideológiával és befolyással szemben. Szalay Jeromos könyve a rab bíborosról' Szalay Jeromos bencés atya, a franciaországi magyar katolikus misszió érdemes vezetője "Mit üzen a Vértanú Prímás" címen könyvet adott ki Mindszenti bíboros martiriumáról. Az értékes mü egyelőre francia és magyar nyelven jelent meg, de remény van arra, hogy lelkes kiadói más világnyelvre is lefordítják. Az előszót Msgr. Roger Beauüeart, neves francia egyházi férfiú irta* s abból közöljük a következő, a hercegprímás történelmi személyét méltató részt: "1948 végétől kezdve, mikor megtudtuk letartóztatását, 1949 elejétől, mikor a sajtóban napról-napra érkeztek a hírek pőréről, Mindszenti bíboros személyét csodáló bámulattal vagy legalább is mély rokonszenvvel vették körül a katolikusok és valamennyi szabad ember. A pápa őszentsége többször beszélt róla, mint hitvallóról. Fokozatosan megtudtuk, hogy ellenségei milyen gyalázatos eszközökkel, milyen csalásokkal iparkodtak őt bűnösként feltüntetni honfitársai előtt, a világ szemei előtt pedig politizáló főpapként beállítani. Még mielőtt nyilvánvalóvá lettek volna teljesen azok az eljárások, mefyeket használtak nála, hogy vallomásokat csikarjanak ki tőle, vagy hogy olyan szövegeket tulajdoníthassanak neki, melyeket ő irt volna és amelyek alapján elitélték őt, tudtuk, hogy ártatlan és teljes bizalmunk volt arra nézve, hogy egyszer az igazság napfényre jut. Sajnos, nagyon sok ember előtt a Prímás valódi arculata bizonytalan maradt és talán gyanúsításokkal befeketített is, mert a hazugság és a rágalom mindig elvégzi a munkáját a lelkekben, mikor olyan hatalmas hírverő eszközökkel rendelkezik. Tegyük hozzá, hogy Magyarország prímásának Szent István óta kifejlődött szerepe nagyon sok ember előtt rosszul ismert volt. Azonkívül a franciák többsége nem szerezhetett közvetlen ismereteket a magyar njrelvü forrásmunkákból. Hála Önnek, Tisztelendő Atya, ezek a nehézségek megszűntek. Az Ön munkája teljesen megvilágítja a Prímás ielkületét, valóban apostoli és vallási működését, nagylelkű önfeláldozását, Lehetővé teszi, hogy a bíboros védői minden kétséget kizáró feleletet adhassanak a vádlóknak. Lehetővé teszi az Ön munkája, hogy meglássuk benne a püspököt, a csodálatraméltó hazafit, a vértanút, aki előtt mindenkinek meg kell hajolnia’’. Szeretettel üdvözöljük Szalay atya munkáját s reméljük, hogy szava messze földre fog elhangzani, hirdetve a magyar nép jussát a felszabadulásra, szabadságra, függetlenségre, amelyért Mindszenti bíboros oly prófétai bátorsággal küzdött, migcsak börtönbe nem hurcolták a moszkvai gépesített barbarizmus hordái. A könyv Szalay Jeromos atya címén (16. Rue Greuze. Paris, (16) France) szerezhető meg. Szántó Lajos levele a Krónikához Szántó Lajos, az amerikai magyarság kiváló vezető egyénisége. aki az Amerikai Magyar Népszava napilap elnök-kiadóia lett, a következő levelet intézte lapunkhoz: Kedves jó Barátom, nagyon örültem szép levelednek, amellyel sok erőt adtál ahhoz a nehéz munkához, a melyet ma gamra vállaltam. Adja Isten, hogy a magyarok meg értsék, hogy ezt a bonyolult és az én eddigi érdeklő lődési körömtől oly messze lévő feladatot csak miattuk vállaltam, csak azért, hogy a magyar ügynek egy ide ális és független szócsöve legyen és ha megértették, akkor úgy is segítse minden jószándéku magyar a munkámat, amint azt a magyar ügy megérdemli. Mert hiszen, aki a lapot támogatja, nem engem támogat, hanem a magyar ügyet, mert ennek a vállalatnak min den haszonjillére a magyar ügyre fordítódik. Kedves jó Barátom! Tarts meg szereietedben és ahol tudsz, beszélj jószivvel az Amerikai Magyar Népszaváról. Richmon d, 1950 októb er 21. Igaz szeretettel üdvözöl öreg barátod: Szántó Lajos. Midőn reméljük, hogy Szántó Lajos uj minőségében is ama nagy és üdvös nemzeti eszmények harcosa lesz, amelyekkel eljegyezte életét, sok szerencsét kívánunk uj munkaköréhez és őszinte ígéretre szívből igér őszinte együttműködést a Krónika. Az üzemi költségek állandó emelkedése miatt tiszteletlej kérjük a hátralékos előfizetési dijak beküldését.
