Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-09-15 / 9. szám
10-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1950 szeptember. "JÖNNI FOG - MERT JÖNNI KELL - EGY JOBB KOR!" régi fekete ruhámat. Huszonhárom évvel azelőtt volt rajtam utoljára. Anna kivasalta és a könnyei ráhulltak a forró vasalóra. Fölvettem a ruhát, kicsit szűk volt ugyan s aztán elindultam benne le a faluba. Lajos jött csak velem. Anna s Ilonka otthon maradtak. — A ruha kényelmetlen volt és erősen naftalinszagu. A fekete cipő is szorított. De azért valami végtelen nagy ünnepélyesség volt abban, ahogy akkor lefele mentünk a fiammal. Dél volt. Sütött a nap. Langyos koraőszi szél járta a patakot és hűvös mohaszagot hozott az üverekből. Az irtásokon virágzott még az epilóbium és néhol már tárnicsot is lehetett látni és litt-ott egy-egy sárga foltot a fák között. — Mentünk. És én meséltem a fiamnak arról a régi Magyarországról amelyik ott hagyott engem huszonkét évvel azelőtt és amit meséltem róla, az mind szép volt. Hiszen igy van ez mindég, ha a múltról mesélünk a fiainknak. A csunyá't nem szívesen mondjuk s többnyire el is feledjük. — Aztán feltűnt a falu. A torony. A tornyon a zászló. Megálltam és levettem a kalapomat. Lajos csodálkozva nézett reám, aztán ő is megállt és levette a kalapját. “Mégis csak szép ez a három szin” mondottam egy idő múl va és éreztem, hogy könnyes lesz a szemem. “Szép” bólintott a fiam “törvényt, jogot és igazságot jelent.” Még álltunk ott egy ideig és néztük az erdők közül kinyúló fehér templomtornyot, melyen a szabadság zászlaja lengett. Aztán föltettük a fejünkre a kalapot és mentünk tovább. — A magyar csapatok már a faluban voltak, mire leértünk. Az iskola előtt nagy díszkapu állt, felcicomázva virágokkal, fenyőgalyakkal és kis zászlócskákkal. A díszkapu alatt ott állt a papunk és éppen az ünnepi beszédet mondta. Előtte nehány aranygombos tiszt, odébb gépkocsik, katonaoszlopok. A katonák sapkáján virág és nagy tömeg ember a piacon. Ünnepélyes, nagy pillanat volt. Talán ismeri azt az érzést, mikor az ember mellében,, belül, úgy megfeszül valami, hogy könnyet sajtol a szemekbe és az ember kiegyenesedik és áll feszesen és a torka összeszorul, pedig szólani szeretne, kiáltani egy nagyot, lelkeset . . . nem tudom, ismeri-e ezt az érzést. Ezt éreztem én akkor, ott a falu piacán. Amikor a pap a beszédet mondta a díszkapu alatt, majd egy alezredes felelt neki. A szavakat nem lehetett érteni, de hallani lehetett a beszéd magyar muzsikáját é$ az ember ott bent a mellében érezte, hogy milyen rettenetes nagy dolog az, ami történik. Hogy egyenruhás embe. rek vannak a faluban, akik magyarul beszélnek hozzánk. Akik ugyanazt a három szint viselik a sapkájuk gombján, amelyeket elvettek tőlünk huszonkét évvel azelőtt — Aztán véget ért az ünnepség. Még elénekeltük a Himnuszt, a katonák tisztelegve álltak, barázdás arcú vén havasi férfiak arcán könnyek csorogtak végig .. . majd vezényszó harsant, feldübörögtek a gépkocsik motorjai, leányok szaladtak elő és virágokat dobáltak az útra, a nagy poros kerekek elé és a honvédcsapatok végtelennek tetsző menetben vonultak át a disz kapu alatt. Harsogtak réghallott vidám katonadalok, por szállt föl magasra az útról, az emberek éljent ordítottak, amig csak bereked tek . . . aztán elvonultak a katonák, lassan a por is leülepedett és mi még mindig ott álltunk a piacon és nem jött szó a szánkra. Csak néztük a díszkaput és a zász. lókat és éreztük, hogy valami felségesen nagy dolog történt velünk . . . és újra hazánk lett a föld, mely huszonkét évig csak otthonunk volt. — Egy gépkocsi jött és megállt az iskola előtt. Két tiszt szállt ki belőle. Tömeg sereglett a gépkocsi köré. Az egyik tisztnél papírtekercs volt. Kibontotta és fölragasztotta az iskola falára. Élénk szinekkel festett kép nézett reánk a falról. Zöld hegyek, fehér templom nagy piros betűk. Ez állt raj. ta: “Erdély újra magyar!" — A tömeg a képet nézte és .a felírást. Mind a feliratot néztük. Csönd volt. Aztán a tiszt szembefordult velünk. Hetykebajszu fiatalember volt. Két aranycsillagot láttam a gallérján. “Na, emberek! Elhoztuk maguknak a fölszabadulást!” Hetykén, szinte kötekedő hangon mondta ezt. “Tartsa meg az Isten” felelte egy öregebbrendü ember és a tömeg utána mormolta: “tartsa meg az Isten.” Volt aki megbillentette a kalapját is. “Nahát” szólt reájuk a tiszt, azzal megindult vissza a gépkocsihoz. — De akkor történt valami. Az az idősebb ember, juhpásztor volt a községnél, előbbre lépett és utánaszólt a tisztnek: “Engedelmet instálok, tiszt uram!” “Na mi van öreg?” állt meg a fiatalember. “Már engedelmet instálok a tiszt úrtól, hogy igy parasztosan megállítom. De megkérném hiedelemmel: szíveskedjék már elmagyaráz ni nekünk, hogy mit is jelentsen ez itten, hogy asszongya: Erdély újra magyar?” “Mi?” horkant föl a tiszt “ezt még magyarázni is kell maguknak? Hát azt jelenti, hogy Erdély újra a mienk lett! Újra ma. gyárrá tesszük! Nahát!” Az öreg pásztor megcsóválta a fejét és csak ennyit szólt: “Már pedig, szóm zokon ne essék, tiszt uram, de műnk eddig is magyarok voltunk ...” — Hogy az a hetykeképü fiatal főhadnagy meghallotta-e, vagy nem, amit az öreg mondott, azt nem tudom. Mert sietett nagyon s már félig a gépkocsiban volt,, amikor ezek a szavak estek. De mi, akik ott állottunk, meghallottuk mind. És azt hiszem: mindnyájunknak, akik hallottuk, később sokszor eszünkbe jutott az a falragasz és amit az öreg mondott. Legalább is nekem nagyon sokszor az eszembe jutott.” Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi, — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI - KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél 1508 Second Ave. New York RHinelander 4-8292 Lassan le fog zárulni az elmúlt évtizedekkel a magyar s vele együtt a világtörténelem leggyászosabb korszaka. S ezután “Jön. ni fog, —- mert jönni kell —: Magyarország és a világ népe bünbánatának! Magyarország népe és elűzött királya Golgotha járásától való megváltás! “Jönni fog, — mert jönni kell” — Magyarország dicsőséges feltámadása! És napokig, hetekig, hónapokig — nem — évekig, mindig és örökké a melujás zsolozsmái fognak szállni az illatos tömjénfüst és az állandóan zugó vidámcsengésü harangok szárnyán oda föl ahhoz a magasságos jóságos mennybéli Úristenhez! Aki míg az egyik kezével igazságosan büntet, a másik jóságos simogató kezébe a megbocsájtáson kívül annyi sok szépet, üdvösét, jót, egyszóval áldást tart a kezében, csak a bűnök töm. kelegéből való kibontakozást, az i§az megbánás és való megtérés pillanatát várja, hogy a már már kicsorduló áldásait kezéből, mint ahogy egyesekre úgy nemzetek közé is szórja! Mint a rádió hulláma — nem látható az — úgy érzékelhető! Mint ahogy a bűn, vagy őrület csak bizonyos pontban oldódik s szabadul meg a lélek a súlyos következményektől, úgy fogunk mi is magyarok megszabadulni bűneink mai súlyos és tragikus következményeitől, ha ott azt s azzal tesszük jóvá hibánkat, amivel és akivel szemben elkövettük! Ha többségben leszünk mi, — akik tudatában vagyunk múltúnk és jelenünk elkövetett hibáinak — akik hajlandók az elkövetett hibák, bűnök jóvátételére, már is megbocsájtatik nekünk minden bününk! Visszatérésünk régi szülői házunkba csak a “tékozló fiú” megtérésén át következhetik be! Az a kötelességünk, hogy Atyánk háza ellen elkövetett bűnünket jóvátegyük! S bevalljuk: vétkeztünk az ég ellen s Te ellened Szent Koronánk, felkent királyod és népe ellen. Nem vagyunk méltók, hogy a mennybéli Atya fiának gyermekeinek neveztessünk! Ne gondolja azt senki, hogy csak saját elkövetett bűnéért; az összmagyarság vétkéért kell szenvednünk. Ezért, ha valaki nem is érzi magát bűnösnek; vállalja Isten kiengesztelését! jöjjetek minél többen a megtérni kívánó tékozló fiú táborába! “Egymás terhét hordozzátok — mondja Szt. Pál. “Segítsünk egymáson s az Isten is megsegít”. Ezután fog jönni a mindnyájunk által oly régen és hőn várt Isten áldása! Lesújtott Szent Koronánk fölmagasztaltatása! Ez olyan tény, mint mai szenvedésünk! Isten megtért fiaira, báránykáira úgy fog mosolyogni, — mikor porbahullott Szent Koronánkat, tisztaéletü istenfélő, szenvedései által szentté magasztosult utolsó viselőjének jogos utódja homlokára téve régi fényébe és dicsőségébe fogja vissza helyezni és vele együtt a multat és jövőt megbünhődött a halál kínjaiban vergődött megkínzott magyar népet. így az elvonuló pusztító vihar után, mely sodrába fogja vinni sok sok bánatunk. Úgy fog mosolyogni Isten napszemével reánk, hogy remegni fog ujjongó örömében a föld minden teremtménye. Telve lesz minden ember szive hálával és szeretettel mennyei Atyánk iránt, aki megbocsájt minékünk. Embertársaink mindegyikét testvérnek fogjuk érezni! Egyek leszünk az Isten hitben és szeretetben! S az a másik tábor minden szépnek és jónak s igaznak elrontói az ellenkezők, akik az Isten jóságában, szeretetében, megbocsájtásában kételkedők, hitetlenek, gáncsoskodók, a kákán is csomót keresők, a megrögzöttek éppen úgy le lesznek hengerelve Isten által, inint most mi, a milliók, akik nem akarjuk az ördög uralmát, mégis az van, mert nem volt erősebb túlsúlyban az Isten igazságait keresők s törvényeit megtartók tábora. A világhírű Care Organizáció a Fifth Avenue Public Service Bureau magyar irodát ajánlja csomagküldőinek a magyarországi vámmentes csomagok küldésére. Miss Anne M. Reh Fifth Avenue Public Service Bureau 307 Fifth Avenue New York 16, N. Y. Dear Miss Reh: » As you requested, I am returning the copy of your May 12th letter which you sent in your letter of June 17th. You will undoubtedly be pleased to know that we have already issued a directive to our information services to mention your firm name and telephone number in the event of inquiries about service to Hungary. It is a pleasure to be able to cooperate with you. Very sincerely yours, WILLIAM J. COLE "Director Sales Division. A fentiekhez más kommentárt nem kell fűznünk mint kérje még ma telefonon vagy egy levelezőlapon a Fifth Avenue Public Service magyar pénz- és csomagküldő iroda ingyenes körleveleit a vámmentes csomagokról Magyarországon, Romániában, Németországban,, Ausztriban és Európa többi országaiban. Címünk: Fifth Ave. Public Service, 307 Fifth Avenue, New York 16, N. Y„ Room 1502. Telefon: MUrray Hill 6-2044.
