Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)

1950-09-15 / 9. szám

1950 szeptember. “KRÓNIK A” 11-IK OLDAL Az uj bevándorlók jelentősen segítik óhazai hozzátartozóikat Mig az emberiség észbe nem kap és rá nem jövünk, hogy bün­­bánólag térjünk vissza Atyánk­hoz, — aki egyedül emelhet fel minket magyarokat is — változat­lan marad helyzetünk. Az Atya türelmesen vár, mert hiszen Nála egy századév is csak egy perc! Szent Jobbját talán ma is úgy tartja, ahogy éppen áldását akar­ta adni a Szent Korona felkent királyára és népére. De közben a nép — más néptől is beleszólást engedve, kicsinyes politikái és faji okokkal karöltve — eljátszotta Isten áldására való érdemességét. Az áldásra érdemtelenné vált. Gyűljünk össze minél többen az Istent engesztelők táborában! Hagyjuk el már egyszer, hogy az emberi jóságot vagy gonoszságot nemzetiségi fajtával mérjük. Hajt­sunk fejet Isten Szent Akarata előtt, anélkül, hogy kritizálnók vagy perbeszállnánk Vele? Ha a Szent Koronát szentté magaszto­sult legutóbbi viselőjének egyet­lenegy1 törvényes és jogos — a Kálvária minden fázisát átélt és megjárt — utódjának homlokára fogja helyezni Krisztus földi hely­tartója; ez ellen csak azok fognak szemérmetlenül tiltakozni, akik or szagunkat és tehetetlen népét mai fájdalmas helyzetébe sodorva a poklok fejedelmének kezére ját­szották át! Óh, minden igaz magyar lelkét tépi, marcangolja a fájdalom, át meg át hasítja elménket szörnyű­ségesen kínzó tragédiánk s úgy vágyódik lelkünk Isten megbo­­csájtó könyörületéért, mint alél­­tan tikkadt szomjas vándor egy hegyi forrás üditő harmata után! Isten az Örök Jóság meg fog bo­­csájtani nekünk,, bizton reméljük. Csak az engesztelők táborának kell többségben lennie az ellentá­bornál! S, hogy az Atya kiengesztelő­­dött; II. Ottó Őfelsége Szent Ko­ronával megkoronázott királyunk — az Ő országlása lesz Istennel való megbékélésünk s a kiengesz­­telődés jele! "Mely után buzgó imádság epedez százezrek aja­­kán!” Keressétek, akarjátok Isten szán dékát, akaratát, akinél nincs né­met. magyar vagy osztrák, oda­­fönn csak egy van: Isteni igazság! Vagy jobb mindennél mai pusz­tító szétszórodottságunk? Sokkal jobb Uganda, vagy a legsötétebb Afrika, Fokföld, Tüzföld, Eszki­móország, vagy Szibéria haláltá­borai? Ki meri ezt mondani? Csak azok, akik mindezzel szemben ma is váltig hangoztatják: "nem kell restauráció!” Akik eladnák ma is országunkat egy tál lencséért! Akik ma is szadisztikus hajlammal nézik milliók vesztőhelyen való mészárlását, Mindszenti és Ordas s az Egyház többi martyrjainak mindig növekvő számát, a pokol orgiáját s a legszentebb Isten min­den percben való gyalázatát! Per. sze, hogy ezeknek nem szent a Szentkorona sem s hogy ezt rejt­sék egyre csak a "dinasztia, a restauráció” ellen gügyögnek! De már nem sokáig! "Jönni fog — mert jönni kell — egy jobb kor!” A jövőbelátó, ér­zékeny költői léleknek bemutatta­­tott! Olyan király, — aki az élet minden fázisát az utolsó kubikos érzésvilágáig átélte — s legmél­tóbb lehet egy ország és népe ve­zetésére és bizalmára! A minden­napi élet kis gondjain át, a lelkiis­meretes és szorgalmas tanulmá­nyai, a magyar népi életbe gyöke­rező kutatószomjas átélései, a ma­gyar történelmi múlt legalaposabb ismeretei és tudása mindenkori legbölcsebb magyar uralkodóvá avatják! Aki a múlt s ősei minden hibájáért megszenvedve s azokból okulva mindenkor tudni fogja a követendő utat! Egyszóval II. Ot­tó Őfelsége leendő királyunknál még jobb nem volt és nem is lesz! A második pogánykor második Szent Istvánja lesz! Sok nehéz nem egyszerű, terhes feladat vár reá! De szentéletü szülei s az élet keménysége, Isten különös ke­gyelménél fogva megkapta ráter­mettségét. Mindennel bátran szem benézve meg fog birkózni minden reá váró legkeményebb feladattal is! Istennek legyen hála és dicső­ség! Isten igaz hívei érzik és tudják, — a csak kétségbeesni tudókkal szemben, hogy Isten nem néz sem mit tétlenül, Isten müve lassan —> (mindez a zűrzavar, mit e földön az emberi gonoszság előidézett, odafönn csak egy percre hagya­­tik) — de biztosan készül! Isten változatlanul tovább uralkodik! (ha egy percre elejteni is látszott ügyünket). "Jönni fog — mert jönni kell — egy jobb kor!” A terv régen kész! Isten útja, célja — téveszthetett lenül egyenes és biztos! Az idő Is­tennek dolgozik! S az Isten törvé­nyein s igazságain át ismét a Szent korona fényében ragyogó tündök­lő Nagymagyarország feltámadá­sához! Amen. A—S KÁROLY. GYÁSZ. Dalmy Adám csendőrszázados, a Magyar Harcosok Bajtársi Kö­zösségének egyik érdemes tagja Németországban elhunyt váratla­nul. Az emigráció nehéz balsor­sában, uj munkakörben is .férfia­sán megállta a helyét s bajtársai meleg kegyelettel őrzik emlékét. Idő és bélyeg takarítás céljából forduljunk bevándorlási ügyekben egyenesen az Amerikai Magyar Szövetséghez, 1624 Eye St. N. W. Washington 6, D. C. Segélyügyek ben direkt az American Hungari­an Relief címre írjunk: 246 Fifth Avenue, New York City. Címváltozásokat kérjük a régi cim felemlitésével azonnal beje­lenteni. Kéziratokat nem adunk vissza. Beküldött okmányokért és egyéb küldeményekért nem vállalunk fe­lelősséget s küldésük mellőzését kérjük. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újság­árusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyv­kereskedésben kapható. Semmi kétség az iránt, hogy az újonnan bevándoroltak keresetük­nek egy nagy részét az Óhazában maradt hozzátartozóik felsegitésé­­re fordítják — mondotta Brack Miklós,, a Pedlaw-Brack akciók igazgatója. Erről tanúskodik cim és irattárunk, amely a legponto­sabb nyilvántartója az amerikai magyarok óhazába irányuló segí­tésének. Azok, akik végigélték Magyar­­országon a második világháború borzalmait, a legjobban tudják ér­tékelni, hogy mit jelent Magyar­­országon egy szeretetcsomag. A napokban egy 65 éves, ezüstfehér hajú öreg asszonyka cipelt be a hátán egy szeretetcsomagot a Ped­­low-Brack akciók 1220 Second Ave. alatti főirodájába. Fáradtan rogyott le egy székre és boldogan igy szólt: Elhoztam a második csomagot is. Már az is jól esik az én öreg szivemnek, hogy idehoz­hatom a csomagot, mivel tudom, hogy innen biztosan és gyorsan kerül Magyarországba. De nem állok meg, tovább csoszogok, gyüj tök, kéregetek egy újabb csomag, ra való régi holmit. Mert tetszik tudni — mondja — én két évvel LEVELEKBŐL Kedves Krónika! Kérem Szerkesztő Ur! A Kró­nika havi lapot amit díjtalanul kegyes volt küldeni férjem Imre Vizy, Villach Westbahnhof cím­re, fogadja érte hálás köszönetem. A férjem már elköltözött az élők sorából. Most tiszteletteljes kérés­ezelőtt otthon voltam, mikor ne­kem is jött szeretetcsomag. Az Is­ten a megmondhatója, hogy mit jelentett az életemben akkor az a csomag. Visszaadott a reményke­désnek. Megtanultam újra bízni a szeretetben. Igazában csak az tud­ja, aki a téli Ínségben lerongyol­ta^ fázva, elkinozva gubbaszt otthon. Akkor elhatároztam, hogy ha kikerülök Amerikába, nem bá­nom, ha le is járom a két öreg Iá­­bomat, de addig nem nyugszom, amig összegyűjtők néhány cso­magra való holmit az odahaza ma­radt gyermekeimnek, unokáimnak. Nem elég, ha megírjuk, hogy sze­retjük őket, cselekedni is kell ér­tük, segíteni őket, ez az igazi sze­retet. A kedves arcú, drága öreg néni száján azután megpihent a szó. Még egyszer végigsimogatja tekintetével a csomagot, amelyet tiszta, igaz szeretettel küld útra, azután megöleli Pedlow kapitányt és kicsoszog az irodából. lljra nyilik az ajtó. Ismét sze­retetcsomagot hoznak a november 2-án záruló akcióra. Megindult az áldott áradat, amely ki tudja, hány ezer magyar család bus életében fogja az öröm mécsesének a láng­ját kigyujtani. sei fordulnék a Szerkesztő Úrhoz, ha a lapot az én részemre szíves­kedne ezután küldeni Francia­­országba. Mivel itt maradtam a hontalanságban egyedül, vigaszom az egy Krónika. Maradok hálás tisztelettel, a franciaországi cim: Anna Vizy, 85 rue de Fői. Blois. Frankreich A KRÓNIKÁVAL - A MAGYAR FELTÁMADÁSÉRT A Krónika független organum. Cikkeit, harcait kizárólag író­inak a magyar nép történelmi érdekeit és boldogulását szolgálni vá­gyó spontán, szabad meggyőződése irányítja. * * * A Krónika a legelterjedtebb magyar lap a világon. Nem kér­kedéssel, hanem szomorú büszkeséggel jegyzi fel ezt a tényt magáról. A magyar sors mai tragikumát jellemzi, hogy ezt elmondhatjuk. Soha mióta fennáll a magyar történelem, ennyire nem volt széjjelszóródva a magyarság. Nincs a világnak az az elrejtett zuga, ahová ne jutna el a Krónika, kivált mióta menekült testvéreink kezükbe vették a vándor­botot, hogy átvészelhessék az időket, amig ismét “hiv a haza”. Csak hevenyészett adatként közöljük, hogy a Krónika nemcsak Észak, Dél- és Középamerika és Európa országaiba jár, hanem Ázsi­ába, Afrikába és Ausztráliába is. Keserűen mondjuk: öt világrész lapja lettünk. . . . Címjegyzékünkben egymásmelleit szerepel Anglia, Né­metország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Belgium, Ausztria, Svédország, Törökország, Indiával, Argentínával, Tasmániával, Rhodesiával a Délafrikai Köztársasággal épp úgy mint Canadával a Dominikai Köztársasággal, Brazíliával, Columbiával és Venezuelával. Különösen az ausztráliai országokba és a távolkeleti Indochinába menő lapok száma szaporodott meg erősen az utóbbi időben. Példányszámunk hónapról hónapra tetemesen növekszik. Ame­rikai magyarok, kik az óhaza jövőjét most is szivükön viselik, felke­resik előfizetésükkel lapunkat, mert látják, hogy magyar szívvel írjuk s azt az utat hirdetjük, amely a magyar népet, eszményeihez híven, az igaz révbe vezeti. Az előfizetési ár egyedülállóan alacsony, csupán KÉT dollár évenként. Hontalanoknak a világ bármely részébe díjta­lanul küldjük a lapot. Csatlakozzunk a Krónika táborába, a törvényes magyar ki­rályság és a magyar nemzet, a Szentkorona fénye megújulásának har­cosai sorába! * * * Az üzemi költségek állandó emelkedése miatt tisztelettel kérjük a hátralékos előfizetési dijak beküldését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom