Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-05-15 / 5. szám
r 10-IK OLDAL "KRÓNIK A" 1950 május izgató handabandájával dolgoztak a szentpétervári nagy rablótervek elébe. . . . Egyik, ma Amerikában élő régi magyar újságíró, mint egy budapesti napilap kiküldött tudósítója jelen volt Jászi Oszkárnak, mint nemzetiségi miniszternek a román nemzetiségi vezetőkkel 1918 november 12-H-én Aradon folytatott tárgyalásain és látta Jászi Oszkár halottsápadt, csalódott arcán élete tévedéseinek katasztrófáját. Nincs az a magas ló a világ legnagyszerűbb ménesében, amelyre Maniu, Popp Csicso, Vlád Aurél, Goldis László, Ardeleanu-Erdélyi János és a többi reménybeli miniszter fel nem ültek volna. Románia elbukott a háborúban, de ezek az árulók gúnyolódtak s az asztalt verték, hogy ők, -— a románok, — győztek és nem is állnak szóba magyarral, — Jászival is csak azért, mert mindig a barátjuk volt, de vele se hajlandók vitázni. Huszonhat megye a követelés, egygyel sem kevesebb! Egész Erdélyt követelik s ez alatt egy csomó határszéli alföldi megyét is hozzáértenek ráadásul, alku pedig nincs. . . . Igen, alkalom szüli a területi rablót, nem pedig a magyar kormányok voltak a bűnösek! Jött a háborús katasztrófa és az árulók bekövetelték a koncot, amelynek érdekében egy életen át izgattak, hecceitek, rágalmaztak. Ne keressük tehát a hibát a magyarságban. Jaj a legyőzőt, teknek! Nemcsak a győztesektől, de csatlósaiktól, quisling! szekértolóiktól is. Kálmán király mondta: Boszorkányokról, akik nincsenek, ne történjék említés. Ne szapuljuk magunkat, a nemzetiségi agitátorok árulásáért, az ő és idegen gazdáik régóta áhított rablóalkalmaik kihasználásáért.. Gellért Andor nem tette ezt, de mégcsak ne is említsünk effélét. .. Non fiat mentio, mint Kálmán király mon. dotta. . . Az intrikus ma is lesben áll. . . És ma nincs egyetlenegy nép a Dunavölgyében, amely szive mélyén vissza ne sirná az 1914 előtti országot s a benne virágzott, szép és jó életet, jogot, szabadságot, hamis prófétáktól kárhozatosan megrontott boldogságot! Grohnban 8-10 nap után, mely idő alatt megejtik az utolsó orvosi vizsgálatot és a szükséges iratokat kitöltik, indul el a kivándorlók ezren felüli csoportja Bremenhavenbe vonaton, ez egy három órás ut. Ott a kikötőben ismét igen példás fegyelmezett rend uralkodik s ez teszi lehetővé, hogy ez a sok utas rövid egy óra léforgása alatt már a kabinjában rendezkedik. Fel kell hívnom honfitársaim figyelmét arra, hogy az arra rátermettek jelentkezzenek idejében Grohnban u. n. Vorkommandósnak (szobaparancsnok, irodai beosztások, polizei, stb.), mert ezzel mentesülnek a hajón végzendő töb bi munkától. A hajón mindenkinek dolgoznia kell, férfiak 60 éves ko. rig, a nők pedig 50 éves korig munkakötelesek. Gyerekes anyák kivételt képeznek és kis gyerekesek külön kabint kapnak. A hajóút lehet kellemes,, de lehet nagyon kellemetlen. Ha a tenger kissé hullámzik, jelentkeznek a betegség első jelei. Ezek szédülés és hányinger. Ilyenkor azonnal menjen le az utas a hajóorvoshoz, ahol kap Dramamint tablettákat esetleg más gyógyszert s lehetőleg tartózkodjon az (illető sokat a szabad levegőn s főként egyen akkor is, ha utána kiadja az ételt. Ha ezt nem teszi, úgy elgyengül ami aztán pokollá teszi az útját. Ha eszik, valami mégis felszívódik a szervezetébe s ellenállóképes lesz. Akarni kell s ez már féj gyógyulást jelent. A hajókon volt 24 magyarból alig 1-2 betegedett meg. Amerikába érve most már nem szám szerint, de családok szerint még a hajón kerülnek az utasok a bevándorlási hatóság közegei elé, akik gyorsan és udvariasan végzik felelősségteljes munkájukat mely után lép az ember először a szabad amerikai földre, Első ut a vámvizsgálat. Gyors és figyelmes. Ezután a kivándorlást intéző szervek, gondjaikba veszik a kivándorlót és csomagjaival együtt rendeltetési helyéig gondozzák. Valamennyiünk nevében ezúton is köszönöm azt a figyelmet és jóindulatot, melyben ezen szervek a gyámoltalan utast részesítik. New York. * BARTOS ELEK. TUDNIVALÓK A KIVÁNDORLÓ MAGYAROK SZÁMÁRA ITT A MAGYAR NÉP FIAI BESZÉLNEK: Mielőtt a dolgok lényegére térnék, megragadom az alkalmat, hogy Amerika földjére lépve elsőnek a KRÓNIKA szerkesztőségét üdvözöljem és megköszönjem a sok ezer honfitársam nevében azt a vigaszt, amit a lap betűiből merítettünk a nagy germán tengerben, ahol a magyar betű valamennyiünknek sóvárgott vágya volt csupán. Csaknem valamennyi en reményt merítettünk a lap hasábjaiból az uj magyar jövőre nézve s lassan lassan kezdtük újra magunkat megtalálni. Ezt köszönöm meg a Krónika nagyra becsült Kiadójának és Munkatársainak. Isten áldása kisérje további munkájukat! Mint uj kivándorolt szeretném a most IRO processing alatt vagy előtt álló honfitársaimat felvilágosítani arról, hogy behívásuk esetén a Resettlement Centerekbe, ne csináljanak maguknak felesleges aggodalmakat, főleg ne adjanak semmit az ott terjengő rémhírekre, hogy ez az orvos ennyit utasit el, a másik annyit tart vissza hónapokra, mert ez nem igaz. Minden orvos lelkiismeretesen végzi el a vizsgálatokat és ahol csak tudnak, ott segítenek. A behívás napján reggel le kell adnia mindenkinek a Kennkarte-ját, ez az első lépés. Ezután megkapja a Centerpasst, ami lakás és ellátásra jogosít. Ezután következik az orvosi vizsgálat, amikor is szemorvos, belgyógyász, urológus vizs gál, majd röntgen és vérvizsgálat. Az egész procedúra nem vesz több időt igénybe, mint egy jó félórát. Ha a röntgen felvétel nem sikerül, úgy azt megismétlik. A fenti vizsgálatok kiértékelése után kb. hat-hét nap múlva következik a Konzulorvosi vizsgálat, ott sincsen aggodalomra ok, mert lelkiismeretes s jóindulatú orvosok végzik ezt a felelősségteljes munkát. A Konzulorvosi vizsgálat után kerül sor kb. hét nap múlva a Konzuli kihallgatásra, melytől minden jámbor lélek reszket, pedig kár. A Konzul előtt fekszenek a kivándorló összes iratai a CIC jelentésével együtt s ha valaki már oda kerül, az a legtöbb esetben át is megy és megkapja a vizumot. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor valakit okkal, vagy legtöbb esetben ok nélkül, irigységből és roszindulatból megvádolnak valamivel, ez esetben felfüggesztik a vizsgálat végéig a vizumadást. Ilyen magyar ügyről nem tudok. Ha már az első konzul megadta a vizumot, úgy azt a második konzul is rendszerint megerősíti. A második konzul aláírása után négy-öt nap múlva indul a Transport Brémába, minekelőtte egy nappal a kivándorló összes csomagjait, fejenként 115 kilót, melyből a kézipodgyász 15 kiló, leadja a raktárba vámvizsgálat megejtése végett. Ez a vizsgálat dicséretére válik a német vámhatóságoknak, rövid, udvarias és megértő. Másnap délután indul a transport, kényelmes Pullmann fül kés kocsikban, ahol egy utas részére két helyet ad az IRO. Vacsorát már a robogó vonaton kapja a kivándorló, aki érthető izgalommal várja a pillanatot, hogy a sokat csépelt Bremen-Grohn-i tábort meglássa. Amennyi panasz merült fel a múltban ez ellen a tábor ellen, annyi dicséretet érdemel most.Tökéletes rend, higiénia és főleg jó koszt várja az utasokat. Itt már a férfiak külön lesznek elhelyezve családjuktól, a tiz éven alóli gyerekek rendszerint az anyjukkal kerülnek egy szobába. MAGYARORSZÁGI LEVÉL. Kedves János, Éva! Leveleteket megkaptam, melynek igen megörültem. János, most én már tisztában vagyok, hogy Nektek sokkal jobb sorotok van mint nekünk. Nálunk nem olyan rózsás a helyzet, ahogy azt a rádióban kürtölik. Jánoskám, egy olyan pocsék rendszer ezen a világon még nem volt, mint ez a kommunista rendszer. Én, ha ott tudnék lenni, ahol Te vagy, egy milliószor hálát adnék az Istennek, mert minálunk minden nap rosszabb a helyzet. Amit ma elvetek, azt tudja az Isten ki fogja aratni. Ami még rósz, szabb, ha ma valami kitör, Isten ments meg minket, mert ez a banda mindenkit elvisz. Tudod, aki rendes ember volt világ életébe, az most le van nézve, aki meg gazember volt mindig, az most ezeknél az ember. A mi szomszédunk aj... ez is beste kommunista, gondolhatod ki. Még vagyunk egypáran, akinek van még egy kis vagyona, de annyira megvagyunk adóztatva, hogy alig bírjuk. A házam után fizettem 1700 forint adót, a 10 hold földem után pedig 4700 forintot pénzben és 25 q.-t természetben. Hát ez kibírhatatlan. A háború előtt a paraszt legalább paraszt volt, de 1945 óta, amióta ‘'felszabadítottak” minket, azóta megette a fene az egészet. Ezt a •beste rendszert ami itt van, nem bírom, de egy paraszt sem birja, mig csak élni fog. Képzeld el, hogy a magyar falvakban mi folyik: először gumibotokkal megverik az embereket, hogy nem tudnak lábraállni, utána lezárják s jön a vagyon elkobzás. Aki kulák, annak jajj az élete. A volt paraszt, aki most csak kolhoz-béres, keres napi 11 forintot. A csirkefogó felvigyázó keres havi 3000 forintot. Szóval ami a szivemben van azt leírni nem tudom. Ha ezt a levelet megkapod, csak annyit válaszolj, hogy kaptál egy levelet. Mert itt az 1945 óta szabad hazában,, ha az ember elszólja magát, 3—15 évig megy nyaralni. Itt szabadság helyett rabszolgaság uralkodik. Sokszor üdvözöl mindenkit: Antal, Nagy érdeklődéssel olvasom a “Krónikát”, amikor hozzájutok, mert egy kis faluban elszigelten lakom a környékbeli honfitársaimtól távol, kiknek a lap jár. A “Kró nika” szelleme, iránya hazafias érzületemmel teljesen megegyezik, ebben az irányban látjuk Hazánk feltámadását. Hazafias üdvözlettel $ Németország. Dr. Oltfai Ernő, kir. járásbirő. Tisztelt Főszerkesztő Ur! Három és fél éve elmúlt, hog^ az elfelejthetetlen szép szülő hazánkból kilettünk utasítva s kénytelenek vagyunk az itteni nehéz és meg nem szokható helyzetbe beleiilleszkedni. Egy véletlen folytán került kezembe az Önök lapja. Mikor a Krónika olvasásába kezdtem., őszintén erőt vett rajtam a meghatottság, mert ilyen a mi lelkületűnkhöz, olyan közel álló értékes lapot nem volt alkalmam olvasni. Az én vágyam is, hogy Őfelsége Ottó királyunkkal fogunk visszatérni Szent István országába, szép Magyar Hazánkba. Adja a jó Isten, hogy vágyaink mielőbb valóra váljanak. Éljen Ottó király, a Magyar Királyság! ....Schorndorf, Németország, december 9. Rieberger János,
