Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-08-15 / 8. szám

1949 augusztus “KRÓNIKA" 5-IK OLDAL segélyakció iránt, hogy köszönjük meg minden amerikai magyarnak még az utolsó nikkelt is, mert az is egy darab kenyérrel megment egy hontalan magyart, szenvedő nőt, vagy magyar ifjút. Az amerikai ma­gyarnak fogalma sem lehet a hontalanok borzasztó szenvedéséről és kérnek mindnyájunkat, akik ebben az áldott szabad Amerikában élünk, ne felejtsük el őket és támogassuk a testi és lelki életben, hogy kibírják, amig a muszkával való leszámolás ideje elérkezik: “Mert jönni fog, mert jönni kell!” , A müncheni hontalan magyarok gyűlésén ä magyar menekült csoportok minden rétege jelen volt, barátok, ellenségek, stb. Ahogy Hennyey Gusztáv ur is mondotta! Tulajdonképpen, az egész hontalan magyarság egy szent célban hisz és azért fohászkodik: a magyar ügyben és a magyar ügyért, ebben nincs elvi különbség közöttünk. Mindnyájan testvérek vagyunk.” Roppant meghatott ez a gyűlés és ha itt-ott mégis vannak kis személyi differenciák, melyek az utolsó évben majdnem eltűntek, hadd tiszteljük meg az elleftzékben is, amit amerikaiasan “constructive criticism”-nek nevezünk és örüljünk, hogy a magyar individualizmus, ilyen módon is bebizonyítja életjogusultsá­­gát. Mint amerikai állampolgárok, mi amerikai magyarok, legyünk büszkék, hogy kormányunk által minden amerikai polgár adójából tá­mogatjuk a világ szenvedő menekültjeit. A hontalan, akármilyen ná­cióhoz tartozik is, nem bir eléggé hálát adni és köszönetét mondani az amerikai nemzetnek felebaráti szeretetéért, barátságáért, anyagi és erkölcsi támogatásáért, mellyel igyekszik a világ menekültjein segíteni. Mi amerikai magyarok induljunk meg hontalan magyar testvéreink segélyért kiáltó szavain, hogy mentsük meg őket! Hogyan? Az egész amerikai magyarság egyetemes egyesülésével, hitfelekezeti különbség nélkül, a nagy csucsszervezet, az Amerikai Magyar Szövetség és az Amerikai Segélyakció utján. Minden amerikai magyar, katholikus, protestáns, zsidó, aki szereti a magyar lelket, csatlakozzék az Ameri­kai Magyar Szövetségbe, évi tagsági dij önként megállapítva, egy dol­lártól ezer dollárig. Használjuk ki amerikai polgári befolyásunkat úgy helybeli, mint nemzetközi irányban, az Ezeréves Magyar Szent Biro­dalom felszabadítására, lehetőleg az Európai Egyesült Államokba be­kapcsolódó Dunai federativ királyság érdekében, amely a régi Ma­gyarország népei testvéri közösségének, a magyar szentistváni eszme renaissance-ának gyakorlati elindulása, reményteljes uj “START­JA” volna! EGY MOST BEVÁNDOROLT D. P.-MAGYAR LEVELE KALIFORNIAI MESSZELÁTŐ Irta: Dr. HERGZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Talán furcsán ihangzik, de itt még nagyobb örömmel bontom fel mint uj bevándorolt a Krónikát, mint annakidején Ausztriában, hi­szen itt teljesen egyedül vagyok a környéken magyar s a családo­mon kívül nincs akihez anyanyel­vemen szólhassak. A lap minden egyes sorát tüzetesen elolvasom s ez az az Idő, amikor lelkileg felsza­badulok a mindennapi gondok bi­lincseitől s a North Carolina-i he­gyeket a Kassa (és nem Kosice) környéki hegyeknek látom s nem a múlt s nem a jelen, hanem a jö­vő Magyarországában érzem ma­gam! Ilyenkor élek igazán. Ilyen­kor egyesül az Amerikában lévő szabadság tudat az otthon érzeté­vel s ezt a lelki boldogságot úgy szeretném megosztani minden hon fitársammal, úgy az otthoniakkal, mint Európa D. P. nyomortanyái­nak lakóival. Egyelőre még anyagi gondokkal küzködök, de a “Krónika” havon­­kinti megküldésével sokkal többet tetszett adni, mintha egy 100 vagy 1000 dolláros bankjegyet kaptam volna, mert lelki táplálékot kap­tam, ami sokszor sokkal többet je­lent a testinél. Kérem, szíveskedjék a lapot to­vább is küldeni s az előfizetési árát úgy érzem szeptemberben pótlólag megfogom tudni küldeni. Addig is hálás köszönetét mondok a lap megküldéséért. Továbbá, hálásan köszönöm, hogy előző levelemet Szántó L. urnák továbbítani méltóztatott, aki azonnal szerlett is állást. Idő­közben azonban körzeti lelkészünk utján is sikerült ez év szeptember 1-től állást kapnom s igy az itteni D. P. szabályok értelmében ma­radnom kell. Szántó urnák meg­köszöntem támogatását s egyben kértem, hogy arra az állásra amit nekem szerzett, lehetőleg egy ausztriai D. P. táborban élő hon­fitársunkat igyekezzen kihozatni. Nevezett személyi adatait ugyan­csak közöltem. Ismételten megköszönve úgy a lap küldését, mint az állás szerzés körüli fáradozást, magyar testvéri üdvözlettel vagyok Waynesville, N. Caroline, 1949 julius 24. Dr. Juhász Endre. tS88SSSSSSSSS2ŐSSSSSS£SSSSSSSSSSS2SSS8SSSSS35SSS.8S8SSS25S?25SSS5SSSSSSSSS*SSSS2SSS£525SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS Kérjük hontalan testvéreinket, hogy gyorsabb elintézés céljából segélyügyekben egyenesen a Segélyak­cióhoz (Hungarian Relief, 246 Fifth Ave. New York), bevándorlási ügyekben pedig az Amerikai Magyar Szö­vetséghez (American Hungarian Federation, 1624 Eye Street, Washington 6, D. C.) forduljanak. eS88£82S2S£S£8£8£82S£888£8S88SSS88SSSS8SSSS8S8£S2828SS8S8SS2S2SS88S2S£S8828282S282S25SS2S2SSS8S8SS888S8£S8S A kaliforniai lelkészlakás szép kertjében, az öreg tölgyfa alatt igazgatom és tisztitgatom messze­­látómat, hogy minél messzebbre, minél tisztában láthassak. István király ünnepére készül minden igaz magyar szív! Az ősi földön és a bujdosásban millió és millió magyar szem könnyezik és sir. .. Éppen ezétt van nagy szük­ség arra, hogy a Kaliforniai Mesz­­szelátó fölemelje a lecsüggedt fe­jeket, letörölje a könnyeket és vi­gasztaló igazságot és bátorítást mutasson. AMERIKAI VEZÉRKARI FŐTISZTEK BÉCSBEN. Messzeláíónk legelőször is azt a hatalmas repüfőgépet látja meg, az elnöki gépet, az “Independen­­ce”-t, amint felszáll Amerika föld­jéről és Európa felé veszi útját. Azért mennek ezek az amerikai főtisztek, hogy kidolgozzák az “Atlanti Szövetség” tagjainak ka­tonai fölszerelését és egyöntetű védelmét. Londonban, Párisban, Frankfurtban és Bécsben folytat­ják le ezeket a nagyfontosságu tárgyalásokat és megállapodáso­kat. * * * Különös, de való megismétlő­dése a történelemnek az, hogy ár­va Magyarországunkra a halál­veszedelem mindég Ázsiából sza­kadt. Továbbá az, hogy ezek az iszonyatos veszedelmek Bécsnél megfeneklettek. Amikor a tatárveszedelem sza­kadt Magyarországra, az ázsiai hordák egészen Bécsig elportyáz­­tak a gyászbaborult magyar föld­ről. Amikor a törökök ázsiai pusztí­tó serege Magyarországot feldúl­ta és másfélszázados rabigába tet­te, Bécs városa alatt tört meg és onnan indultak a felszabadító se­regek a Duna-Tiszá tája felé. És most, a harmadik ázsiai ha­lálveszedelem, amely talán ször­nyűségesebb a megelőzőknél is, végigpusztitva Magyarországot, Bécsnél akadt el. Az örökké éhes és lompos muszka medve ott dör­­mög a Szent István templom kö­zelében, de tovább már nem me­het! * * * Az amerikai vezérkari tisztek bécsi tanácskozása azért tölti el reménységgel a mi szivünket, mert biztosra vesszük, hogy a felszaba­dítás nem késhet már soká. Meg kell indulnia a felszabadításra a hatalmas Nyugatnak. Fel kell sza­badulnia úgy Magyarországnak, mint egész Európának az iszonya­tos harmadik ázsiai halálveszede­lem: a muszka imperialista bolse­­vizmus átka alól. . . A bécsi Szent István templom tornyából meg lehet figyelni a muszka medve hadonázását s hal­lani is lehet onnan utálatos dörmö­­gését. Azonban a Nyugat katonai fölkészülése arról beszél, hogy azok a krisztusi gondolatok, ame­lyek őre az öreg bécsi katedrális, diadalmaskodni fognak az ázsiai istentelen bolsevizmuson. És a felszabadító seregek megindítják a föltámadás utján Szent István bi­rodalmát: Nagymagyarországot. NEM REMÉNYTELENÜL ÜNNEPELÜNK! Minden magyarnak szivébe örökre be van vésve: Nagyma­­gyarország képe. És olyan ez a kép, mint egy áldott nagy kenyér, amelyből mindenkinek juthat egy bő karéj, hogyha együtt tartja né­peit az évezredes királyi korona ereje és bölcsessége. Ha azonban darabokra tépik és veszekednek rajta, koldusbotra jutnak népek és nemzetségek. * * * Rab-Magyarországon tavaly már nem lehetett külső ragyogás­sal István király napját ünnepel­ni. Pedig a két világháború kö­zötti időben annyira megépült az aranyhid Debrecen és Pannonhal­ma között, hogy úgy a katolikus, mint a protestáns magyarság egy szívvel és lélekkel ünnepelt! Ezért kellett a vörös rabtartóknak az egész magyarság lelki ünnepét vi­lágivá tenni és elnevezni a Kenyér Ünnepének. Csakhogy nemcsak kenyérrel él az ember! A magyarság szenve­dő milliói csendben, de annál ben­sőségesebben ünnepeltek és fog­nák ünnepelni az idén is. Három szerencsétlen köztársa­ság és két keserves bolseviki pro­letárdiktatúra megtanította a gon­dolkozó magyarságot arra, hogy nincsen más ut, mint a resturáció: Nagymagyarország megépítése Ottó Őfelségének bölcs uralma alatt. * * * Valamikor Dévénytől Brassóig és Ungvártól Fiúméig kondultak meg az ünnepi harangok István király napjára! Ma alig szólalhat­nak meg, hogy hirdessék a nagy örömet. Azonban lélekben az árva magyarsággal ünnepelnek az el­szakított testvérnépek. Messzeláíónk hadd lássa meg azért elsősorban is a horvátokat. Az akarata ellen Yugoszláviába, — bátran mondhatjuk: Nagyszer­­biába, — kényszeritett horvát nép mindenáron szabadulni akar a titoi országból. Hogyha Ameriká­ban is horvát vezetőkkel beszél az ember, mind erről tesznek bi­zonyságot. A királyhü magyarság­ra vár az a nemes és nagy feladat, hogy a legnagyobb szeretettel és bölcsességgel visszavezesse a so­kat szenvedett hprvát nemzetet a szentistváni Nagymagyarország­­ba. * * * Tót és rutén testvéreink szabad­ságvágyáról legutóbbi számunk­ban emlékeztünk meg. Hadd for­dítsuk azért messzelátónkat Er­dély felé. Tesszük ezt annál is inkább, mert most tartóztatták le a romá­niai vörösek az erdélyi magyar­ság nagy főpásztorát: Márton Áront. Bátran elmondhatjuk róla, hogy ő az erdélyi magyarság Mind­­szenti-je. Mert mögéje éppen úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom