Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-08-15 / 8. szám
4-IK OLDAL “KRÓNIKA” 1949 augusztus EURÓPAI KÖRÚTON A HONTALAN MAGYAROK KÖZÖTTTM Irta: SZÁNTÓ LAJOS. v Hogy a magyar emigráció Olaszországban olyan sikeresen működik, az főleg az ottani magyar vezetőségnek köszönhető, ügy az Amerikai Magyar Szövetség, mint az Amerikai Magyar Segélyakció képviselői, az Olasz Vöröskereszt és a vallási és politikai magyar szervezetek, hitfelekezeti különbség nélkül, a legderekabb módon támogatják a magyar hontalanokat a borzasztó szenvedések enyhítésére. Egy fiatal római pap, azt mondhatnám a római Biró Benedek, a legcsekélyehjb resignáció nélkül, fiatalsága és lelkesedése által olyan erdélyi székely buzdítást fejtett ki az egész olaszországi magyar hontalan átmeneti kolóniában, hogy ez a példa már magában véve nagy mértékben tette le az alapokat az összes olaszországi magyar hontalanok egyesítésére. Egy tucatnál kevesebb lelkes magyar vezető önztlenül, felebaráti szeretettel, mint igazi modern “kurucok” testvéri módon istápolják a magyar ügyet azzal a meggyőződéssel, hogy aki magyar az magyar és a szent hitet az Ezeréves Magyar Birodalomban rendületlenül mindvégig meg kell tartsuk. Hogy csak egy nevet említsek, Dr. Kovrig Béla, a kolozsvári egyetem v. lektora, kire nagy missió vár, mint a magyar ügy angol nyelvű szószólója. Május elseje táján 10 magyar utazott el délamerikai telepítésre a San Pastore-i telepről, kik közül 8 protestáns és 2 katholikus volt. Hála és köszönet az olaszországi magyar hontalanok vezetőségének, (nevek megemlítése nélkül), hogy ezáltal is több kellemetlenségtől mentették meg őket. Hogy milyen önzetlenül cselekszenek ezek a derék magyar testvérek, az elképzelhetetlen. Ez a lelkesedés magával hozza gyümölcsét, t. i. a San Pastore-i Hontalan Magyar Telep már hónapok óta kap havonta kisebb anyagi átutalásokat több kivándorolt magyartól, Dél-, Közép-, és Észak-Amerikából, Ausztráliából, stb. Egy magyar gyáros Rómából például már a háború előtt, alatta és utána is teljes jövedelmét áldozta és áldozza most is teljesen a magyar felebarátjai anyagi támogatására, csendesen, mindenféle reklám nélkül, mert szerinte nem is a saját maga vagyonát, hanem a jó Isten áldását, mint hűséges gazdatiszt a magyar ügy oltárára szentelte, senkitől sem várva egyetlen szó köszönetét sem, de reá és lelkes feleségére máris mint a világ legboldogabb embereire tekintenek magyar és idegen testvérei. Bárcsak ebben az áldott Amerikában közöttünk is megvolna ez a példaadó egység az amerikai magyarság között, ami az olaszországi magyar hontalanok között uralkodik. Csakis a lelkes amerikai magyarság anyagi és erkölcsi befolyása mozdíthatja elő óriási mértékben Magyarország felszabadítását. A lelkes kis vasárnapi gyülekezet után elhangzott: “Hol vagy István Király? Téged magyar kíván, gyászos rabigában, Te előtted sírván:” . . . AUSZTRIAI MAGYAR HONTALAN SZERVEZET. Mielőtt Rómából Ausztriába utaztunk, dacára a lelkes olaszországi magyar kolónia buzdításának, figyelve bizonyos nézetellentéteket a németországi magyar sajtóban, a római legegyszerűbb de mégis a legnagyobb magyar vezető biztatott, hogy törik-szakad, a nyugati magyar egységet is meg kell teremteni. Ennek a neves magyar vezető testvérnek buzdítására.feladatomnak tekintettem, hogy az u. n. nyugati ellentétes csoportokat is meglátogassam. Sőt kötelességemnek tartottam ennek a római vezetőnek a szavai értelmében, hogy tiszteletemet tegyem és amerikai magyar testvéreim szeretetét tolmácsoljam. Elindulásunk előtt ugyanis több amerikai magyar megbízott engem pénzadományok kiosztásával, melyeket az ő nevükben az olaszországi, ausztriai és németországi hontalan magyar testvérek és intézmények között, nyugták ellenében kiosztottam. Ebben amerikai magyar testvéreimnek ezennel részemről is őszinte hálámat tolmácsolom és adott alkalommal hirlapilag fogom nyilvánítani előzetes engedelem alapján. Kimondhatatlan volt a lelkes, meleg érzés a magyar hontalanok között: érezték, hogy mi amerikai magyarok nem felejtettük el éhező, szenvedő, sínylődő hontalan testvéreinket. Rómából Velencébe utaztunk, hol mind a mai napig az olasz magyar barátság számtalan hagyománya lelkesíti a magyar népünket. Már Dante a “Divina Comedia”-jában mondotta: “Beata Ungheria non si lascia maltrattore!" Bárcsak minden magyar érzelmű ember az egész világon érezné e mondatnak hazafias jelentőségét és egy emberként cselekedne az Ezeréves Magyarország felszabadítására. Egy napos tartózkodás után Bécs felé vettük utunkat és a Semmering előtti demarkációs vonalon, a mostani "rend” szerint, a gyorsvonat megállott, hogy a muszka tatár határrendőrség revíziót tarthasson. Dacára annak, hogy mi megkaptuk az amerikai útlevéllel a washingtoni orosz katonai engedélyt Bécs egy heti látogatására, az angol és orosz zónák közötti demarkációs vonal “no man’s land”-jén több nagy podgyásszal a muszkák letettek a vonatból bennünket és ott álltunk a vasúti töltésen és a mezőn és hála áz osztrák vasúti baktereknek az angol-orosz zóna határán, az esőben beengedtek bennünket a kis kunyhójukba egy órai id^'re, amíg a bécsi vonat érkezett Bruck-Linz felé. Újabb muszka “monkey-business” taktika folytán amerikai polgároknak az orosz zónát csakis az amerikai zóna felől lehet megközeliteni, tehát Linz-en • * »V át. Ez a kerülő csak extra 30 órai körutat okozott nekünk, nem számítva a leírhatatlan kellemetlenséget: mind ez a muszka hála jeléül, hogy Uncle Sam megmentette őket a Hitler által való kiirtástól. “Give them long enough rope ...” a közmondás szerint. Leírhatatlan a bombázott Bécs város látványa. A Stefanskirche uj régi méltóságteljes szépségében áll és tömegek jönnek-mennek eme világszerte hires műemlék megcsodálására, de egy kis része sajnos mégis szenvedett a bombázás alatt. A Hofburg és a bécsi külügyminisztérium történelmi palotái, az utóbbi a hires bécsi Kongresszus disztermével, sértetlenül maradtak, melyért hálával tartozunk, ámbár ismét éreztük mily kár, hogy az első világháború békeszerződései ezt a hajdani elegáns, igazi császárvárost és a monarchiát igaztalanul elítélték. Tapasztalatlan és ellenséges államférfiak a “selfdetermination” igéje alatt egy természetes miniatűr “Középeurópai és Dunai Egyesült Államokat” tettek tönkre, ha a bölcs Amerika azt az igazságtalan békét soha sem is irta alá. Az amerikai megszállt zónába, Salzburgba, naponta érkeznek a magyar menekültek abból a pokolból, melyet a muszka kommunista rémuralom Magyarországból csinált. Amikor a bájos Hotel Goldener Hirsch-ben a hontalan magyar menekültek vezetői az angol, francia és amerikai zónákból összegyűltek, átadtam az amerikai magyarság tiszteletét és szeretetét. Az első perctől kezdve olyan lelkes összetartást, egységet tapasztaltam, mely épp oly boldog jelenség volt, mint amit az olaszországi magyar hontalanok köreiben tapasztaltam. Hitfelekezeti különbség nélkül emberfeletti nehézségekkel folytatják a humánus testi s lelki mentést a magyar tragédiában. Ahogy a magyar elmenekül hazájából, a legelső állomása úgyszólván Salzburg, mert mégis többet, emberibb bánásmódot talál az amerikai zónában, hiszen tudja a magyar menekült, hogy Amerikában él a külföldi magyarság legnagyobb száma. Ausztriában, a kedves Alpesekben és mind a három civilizált nyugati megszállt zónában rengeteg magyar él és a muszka pokolból naponta százanként menekülnek. Erigedély nélkül bár, elhatároztam, hogy a kis pénzösszeget, melyet amerikai magyar testvéreimtől adakozásra kaptam, három irányban szétosszam: blaszországi, ausztriai és németországi magyar hontalanok között. Az ausztriai magyar cserkészek olyan lelkesen működnek, hogy ez a jövő magyar generáció és vezetője a legjobb benyomást teszi és igazán mondhatom, hogy büszkék lehetünk a fiatal 25—30 éves magyar cserkész vezetőkre. Leírhatatlan az éhezés, testi és anyagi nélkülözés, de az erkölcsi és szellemi istápolás olyan példaadó, hogy mindnyájan, amerikai magyarok, ha még csak egy magyar szót is tudunk és nem felejtettük el teljesen hogy abból a gyönyörű Kárpátok medencéjéből jöttünk ebbe az áldott Amerikába, kell, ráébredjünk a szülőföldünk iránti tisztelet és szeretet sugalta kötelességünk lerovására, ha hiszünk mindnyájan egy örök Istenben, Ezektől a magyar hontalan cserkészektől várhatjuk a jövő szabad Magyarország építő szolgálatát a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség szent igéjében. Szent kötelességünk, nekünk, amerikai magyaroknak, áldozni mig csak fáj, népünk életben tartására és megmentésére. Milyen örök hála fogja illetni az amerikai magyarságot, azért a humánus testvérmentésért, ha mindnyájan egyesülve, testtel, lélekkel áldozunk a szent célra: a magyar életek mentésére. Az egyesült ausztriai hontalan magyarság lelkes vezetői által háláját és szeretetét küldi az amerikai magyarságnak minden egyéni és testületi támogatásáért, melyet a múltban az Amerikai Magyar Szövetség és az Amerikai Magyar Segélyakció utján küldöttek nekik, hangsúlyozván, hogy minden utolsó cent és krajcár, fillér és használt ruhanemű a legbensőbb köszönetét érdemelte ki. NÉMETORSZÁGI HONTALAN MAGYARSÁG, A számtalan németországi hontalan magyarok vezetőinek gyűlésén, a Magyar Irodában volt alkalmam az amerikai magyar testvéreim szeretetét és tiszteletét tolmácsolni. Ezek a vezetők, fizetés nélkül, csupán hazafias lelkesedésből, mindenféle politika mellőzésével, karitativ szeretettel tartják össze a magyar hontalan menekülteket. Sok-sok erdélyi és székely testvérünk van közöttük. Eljöttek a magyar polgárság ez egyenlő zászlóvivői. Dacára annak, hogy az életsors minden szakmájából és hivatásából származnak, egyenlők és egyesültek a hontalanságban. Ezt üzenték általam az amerikai magyarságnak: Nektek, amerikai magyaroknak, a jó Isten két hazát adott, nekünk, hontalan magyaroknak, csak egy volt, az is elveszett. Amikor a szavukat hallottam, visszaemlékeztem Arany János gyönyörű költeményére, “X rab gólyára”. A Magyar Hontalan Diákság, a Szabadság Mozgalom, a Magyar Cserkészet, Nyugati Magyar Irodalmi Egyesület, mindmegannyi dolgozik a halhatatlan magyar ügy, magyar érzés szolgálatára. Hennyey Gusztáv, dr. Ordódyné, stb., stb, neves és névtelen magyar lelkes hontalan vezetők, meghatva teljesitik felebaráti kötelességüket: a magyar faj megmentésére. Politikai irány nélkül, csupán karitativ alapon, hitfelekezeti különbség nélkül, ezen vezetők a hontalan magyarság angyalai. A magyar nemzet büszkesége. Minden magyar ember büszke lehet rájuk. Együtt tárgyaltunk, nem Magyarország, az Ezeréves Magyar Birodalom felszabadításáért, hanem az amerikai magyarság kimondhatatlan jóságáért, az embermentési missiója teljesítéséért magyar menekült testvéreink érdekében. Kértek bennünket, mert a feleségem is dr. Ordódyné lelkes segítségével érdeklődött a
