Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-08-15 / 8. szám
3949 augusztus "KRÓNIKA” 3-ÍK OLDAfc sok követelése miatt tehát ezeket a kedvezményeket korlátoznunk kellett. Érthető, hogy a munkások nem mertek a vezetőknek ellenszegülni. Aki megtette azt, az állam ellenségének minősítették és ráfogták, hogy őt nem érdekli a 3 éves terv. Később,, a tárgyalás folyamán, a MAORT-ot azzal is vádolták, hogy a munkások életnívóját abból a szándékból emelték, hogy közöttük politikai agitációt folytas Sunk és hogy a társadalmi jóléti alapra költött pénzeket a hároméves terv alapjától vontuk meg. Ez volt a tények megszokott elferdítése'. Azt hittük, hogy a munkásoknak nyújtott előnyök megszüntetését kikerülhetjük. Székely sejtettni hagyta, hogy a kormány fogja javasolni a megtakarításokat és a munkásokat előkészítik arra, hogy belenyugodjanak. Azt mondtuk neki, hogy nincs szükség a munkásokat a tisztességes bánásmód jelien előkészíteni és hogy amit Székely igy megtakarítana, az Csak morzsa, míg a kár„ amely .ebből származna, munkakedvük rovására menne. Ez az eset egy a sok közül, amely jellemzi a kommunisták ostoba gazdálkodását. Csaknem mindenütt találkoztunk vele, amikor szembekerültek a bevált üzleti módszerek gyakorlóival. Az egészet összevéve a kommunisták gazdálkodása nem más, mint erőszakkal keresztülvitt és terrorista módszerekkel folytatott óriási csalás. Csak páran látják a hasznát. Azok a banditák, akik ma ott ural kodnak. Szükséges ennek a helyzetnek a megértése ahhoz, hogy elképzelhessük, mily nehézségekkel járt vállalatunk jogainak fenntartása ebben a kommunisták által uralt országban. Sem a társaságon belül, sem pedig egyénileg egyikünk sem élvezhette a nyugodt magányosságot. Hogy hova mentünk, merre jártunk, kik voltak a látogatóink, milyen volt a családi életünk, mindezekről kémek tettek jelentéseket. Akik a pártban voltak, azok nak előírták, hogyan gondolkozzanak. Szabad idejük javarészét felolvasások, tanfolyamok, kiképzések, vitaösszejövetelek és a párt egyéb ténykedései foglalták le. íróasztalainkat éjjelenkint gyakran kikutatták. Minden levelet, még a new yorki irodánkhoz irt levelek másolópapírjait is azonnal el kellett égetnünk a razzia veszélye miatt. Az íróasztalok átkutatása és a kémkedés többi hasonló cselekményei, úgy látszott, ennek a Székelynek a kinevezésével voltak kapcsolatban, mert megjelenéséig nem vettünk észre hasonló dolgokat. Az ilyen rendszer alatt az azelőtt még tisztességes embereket is lehet piszkos munka elvégzésére kényszeríteni. Ha valaki visszautasítja a megbízatást, a pártból kizárják, állásából kidobják és mehet koldulni barátaihoz. Ilyen szerencsétlen helyzetben találta magát több mérnökünk. A biztonság miatt léptek be a pártba. Nagyrészük katolikus volt és igy méltán féltek a párt és a katolikus egyház közötti elkeseredett harctól. Az elemi (nép) iskolák népszerűtlenné váltak, mert az uj demokrácia szellemével itatták át a kisdiákokat. Követetkezésképpen az egyházi iskolák, zsúfolásig megteltek. A párt tehát úgy akarta megszüntetni az egyházi iskolákat, hogy a maga ellenőrzése alá rendelte. Noha a katolikus egyház kemény küzdelmet fejtett ki ez ellen, már akkor nyilvánvaló volt, hogy elveszett jó ügyért harcol. A kommunisták elrendelték, hogy mérnökeink látogassák meg a szomszédos falvak népét és beszéljenek az egyház ellen. Ha beszéltek, saját hitük és meggyőződésük ellenére tették, ha nem, akkor számoltak a következményekkel. Mindkét esetben pórul jártak. A földművesek kiverték őket. A földműves mindig a legutolsó, aki aláveti magát a kommunizmusnak. Egyik gépirónőnket azért bo- ' csájtották el a munkából, mert amikor elvégezte az átképző kommunista tanfolyamot, szót emelt az egyházi iskolák államosítása ellen. Megjegyzését valaki kihallgatta és bejelentette. Felmondás nélkül bocsájtották el, pedig özvegyasszonyka volt és egy gyermekét kellett eltartania. A kormány egy bizottságot küldött hozzánk azzal a megbízatással, hogy tanulmányozza a nyersolaj árakat. Hamarosan kitűnt, hogy a cél egészen más volt. Székely azon igyekezett, hogy minden információt elrejtsen előlünk, de néhány üzenet még is kiszivárgott és világos lett előttünk, hogy egy szabotáló esetet készítettek elő. A tényeket úgy kicsavarták, hogy úgy tűnt fel, mintha a társaság nem az állam legjobb érdekeiért működne. Az emberi salak vette át az ellenőrzést és ezt nekünk tehetetlenül 'kellett nézni.- A munkakedv egyre lankadt és a vállalat vezetőinek idegfeszültsége közel volt a pattanásig. Az ilyen rendszer nagy óvatosságot termel ki az emberekben, ennélfogva a termelési hathatósság csökkent. Nappal attól féltek, hogy valamilyen hiba az ember állásába kerül; éjjel attól remegtek, hogy a rendőrség elhurcolja őket családjuk köréből. Minden munkás tulóvatos lett a büntetéstől való félelem miatt, ennélfogva a munka megsínylette. Sínylődött a munkateljesítmény azért is, mert a kormány emberei a maguk hatáskörében tapasztalat hiányában elijesztették az embereket az önálló józan gondolkodástól. A minisztérium egy Forgács nevű szakembert küldött hozzánk, egy ellenszenves, szemtelen személyt, olyan tipusut, aki az uccasarkokon pornográf képeslapokat árusíthatott valaha. Peckesen járta körül a telepeket és adta ki buta rendeletéit, amelyek engedelmes kivitelét senki sem merte megtagadni. Szegény, remegő mérnökeink. Úgy viselkedtek, mintha ennek az alaknak minden javaslata egy lángész eszméje lett volna. Megaláztatásuk a sajnálkozás érzését keltette az emberben. Oly tehetetlenek voltak. És sohasem tudhatták, hogy valaki másnak a rossz intézkedése miatt nem-e a mérnökök egyikét fogja a “demokrácia ellenes magaviselet”, a “szabotálás”, vagy “reakciós gondolkodás” vádjával illetni. Valamelyik ártatlan ember mindig megszenvedett mások hibájáért. Akik tudtak a hibák alól kibújni, azok jobb állásokba furakodtak. A magyar alkalmazottak jobban tudták, mint mi, hogy mi fog történni, amikor a kormány bizottságának vizsgálatai előrehaladtak. Az első óvás hirtelen jött. A korábbi igazgatót a rendőrök éjszaka elvitték. A feleségének, mint ilyenkor szokás, azt mondták; “Ne aggódjék. Az urát csak kihallgatásra visszük, egy óra múlva hazajön. Egy héten át a kórházakban, rendőrállomásokon és a börtönökben kerestük. Végül veszedelmes utakon — persze költség árán — összeköttetésbe jutottunk vele. Még ekkor a titkos rendőrség foglya volt. Élelmet csempésztünk be hozzá, mert aki a titkos rendőrség foglya, annak élelmezéséről nem gondoskodnak. A következő áldozat az egyik alvállalat igazgatója, egy hatvanéves ember volt. Az uccán találkoztam vele, hogy az üzleti ügyeket megbeszéljük, mert nem volt tanácsos a vállalat irodájában Irta: Kerecseny János Amikor Árpádházi István király kezébe vette Árpád Urunk alapításának, a Kárpátok övezte gazdag medencének kormányzását, —hihetetlen sok akadállyal kellett megküzdenie. Attila örökségén, a mai történelmi Magyarországon keménykötésü kiskirályok uralkodtak; duhaj törzsvezérek kétségbe vonták a központi hatalom szükségességét; tekintély-szerzett rablólovagok szablyájuk élére hivatkoztak és szembe helyezkedtek a királlyal. De az erős lelkű István, akinek fején ragyogott már a pápai ajándék misztikus kincse és akinek lelkét mennyei malaszt hevitette, elhivatottságot és isteni küldetést látván sorsában, — meg kísérelte-a lehetetlent: szembe helyezkedett mindennel és mindenkivel, ami vagy aki az ország biztonságát, a keresztény vallás hittételeit és ezzel népe és hazája fennmaradását veszélyeztette. Látnoki módon megsejtette, hogy a magyarságnak Nyugat felé kell közelednie és tájékozódnia, valamint onnan kell barátokat is szereznie, ha meg akar állni a népek forrongó tengerében. István ezzel a bölcs elhatározásával végleg kijelölte a magyarság útját. Nézzük most meg ezek után, hogy voltaképen mi is a “Szentistváni Gondolat” és miben rejlik annak ereje? A Szentistváni Gondolat: a keresztény civilizáció, azaz a nyugati kultúra pillérein felépült világ jogrendjének biztosítása, harc a pogányság visszaállításának minden fajtájú kísérlete ellen és az emberi méltóság és szabadság teljes kivívása, valamint gyakorlása. Ereje pedig abban rejlik, hogy az előbb vázolt jogrend világában — a lehetőség határain belül — ilyen ügyekről beszélni. Meghívott magához estére, teára. Felesége nyitott nekem ajtót, de beszélni nem tudott az ijedelemtől, mert a férjét csak pár perccel előbb hurcolták el. Majdnem egy heti keresés után szereztünk tudomást hollétéről. Egymásután gyorsan következett be titkárnőm, a fő-geologus, a főmérnök és jogtanácsosunk letartóztatása. Valamennyiüket a titkosrendőrség tömlöcébe zárták. Jogi osztályunk vezetője is várta a letartóztatását, de éjszaka idején átszökött a határon. Feleségét, aki még ezelőtt azért jött hozzám, hogy felvilágosítást kérjen a vasfüggöny előtti állapotokról, letartóztatták és túszként tartották addig, mig férje visszatér. Rendőrügynökök jelentkeztek gazonlintelepünk főfelügyelőjénél és azt mondták neki, kihallgatásra viszik. Amikor a rendőrügynökök társaságában elhagyta a telepet, engedélyt kért, hogy a közeli olajkút furómunkásaihoz szólhasson. A ‘beszélgetés helyett felkuszott egy darura és onnan levetette magát. Ez a gyors halál jobb volt, mint a lassú, kínos halál a titkosrendőrség kezeitől. (Folytatjuk) megtorlást talál és kiküszöbölődik a bűn, meg a gonoszság és helyet ad egy magasabbrendü emberi fel emelkedésnek, megnyitván a lélek számára az Istenhez vezető utak zsilipjeit. Ma, amikor mi hazátlan magyarok, szerte a világban — legalább lélekben — megünnepeljük első nagy királyunknak, a Szentnek halhatatlanságban ragyogó emlékét, úgy érezzük, hogy egyúttal hitet is teszünk a szentistváni Gon dolat mellett, amely voltaképen —■ a nyugati civilizációt jelenti. Mivel pedig nekünk, hazátlan, megtagadott magyaroknak életkérdésünk a már többször emlitett nyugati civilizáció magasztos intézményeinek fennmaradása, sőt megerősödése is, — amely a szentistváni Gondolatnak az egész világra kiterjedő beteljesedését jelenti — ezért fogadjuk meg ezen a nekünk „legszentebb „napon, „hogy életünk munkáját e nyugati civilizáció szolgálatába állítjuk s szerény erőnkhöz képest mindenben támogatjuk annak nagy letéteményeseit, az Észak Amerikai Egyesült Államokat és a vele társult nyugati nemzeteket. Amikor ezt tesszük, Szent István királyunk akaratát teljesítjük, aki a felséges Isten Trónja melletti zsámolyáról most is figyeli az Ő megmaradt, megkorbácsolt népét — és e pillanatban is azon igyekszik, hogy égi Urától kieszközölje e népnek hazajuttatását. Mert habár Ö az egész keresztény világé is, de elsősorban a magyarságé és ezért jobban tetszene Ne-ki, ha az összmagyarság otthon, hazai földön gyűlhetne össze dicsőitésére. « . . Ez a valósággá jegecesedhető ábránd a “Szentistváni Gondolat” azaz: a nyugati keresztény civilizáció isteni győzelmét hirdetné! SZENTISTVÁNI GONDOLAT VARÁZSA
