Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-15 / 1. szám
1949 január "KRÓNIK A" 7-IK OLDAL ími Harry S. Trumant az Egyesült Államok újonnan megválasztott elnökét január 20-ikán iktatják be elnöki méltóságába. Amerika egész népe származásra való tekintet nélkül lélekben jelen van az ünneplők áradatában, akik e napra az ország minden részéből egybe sereglenek Washingtonban, hogy jószerencsét kívánjanak az elnöknek az előtte álló mérhetetlen felelősségű, hatalmas feladatokhoz. A népek családjának mostohasorsra jutott tagjai, a bolsevik imperializmustól eltiport nemzetek is reménykedő szívvel tekintenek Washington felé e napon és abba vetik bizalmukat, hogy Truman elnök lesz az a világtörténelmi férfiú, aki Amerika fenkölt elvei és ígéretei szellemében kivívja a világ szabadságát, az ő felszabadulásokat, a szabadság békéjét, amely egyedül hozhatja meg az emberiség boldogabb jövendőjét. Isten bőséges áldása legyen Harry S. Truman elnöksége uj korszakán az amerikai demokrácia és a világdemokrácia előrehaladásának, az Egyesült Államok és népének, mint a népek családja igazi testvériségének megváltó üdvére! SZEMLE hogy a népet félrevezetik és elárulják. 2. Uralmuk biztosítására a nyers erőszak fegyvereivel élnek. Bebörtönzések, kivégzések és internálások, valamint az embertelen kinzások utján minden magyart tehetetlenné és nyomorékká akarnak tenni. Százezres tömegeknek kellett elmenekülniök Magyarországról s ha igy tart, akkor másfél éven belül minden épptestii és elméjű magyar vagy börtönben ül, vagy pedig elmenekül az országból. 3. A kommunisták politikája nemcsak magyar-, hanem egyházellenes is. Az egyházi iskolákat Magyarországon elvették, a papokat, tanítókat lemondásra kénysze ritették, bebörtönözték, vagy halálra kínozták. * A templombajáró híveket kémekkel figyeltetik és a gyanúsak listájára teszik. A felsőbb iskolázás és a kenyérkereset jogától a nemkommunistákat megfosztják. 4. A hazai és a kommunistákkal együttérző külföldi lapok ezeket az igazságokat elleplezik s a rabló uralmat kedvező színben igyekeznek feltüntetni. A fenti tények alapján mi, Istent és embert szerető vezetők és hívek a legerélyesebb tiltakozásunkat fejezzük ki mindazzal az embertelenséggel és egyházellenes magatartással szemben, ami magyar vér- és hittestvéreinknek nemcsak szabadságát, de életét is veszélyezteti; a köreinkben található velük megegyező gondolkozásu és érzésű egyéneket, mindazokat, kik akár szóval pártolják vagy anyagilag támogatják őket, akik újságjaikra előfizetnek, összejöveteleiken, gyűléseiken, vagy mulatságaikon részt vesznek az emberiségért keresztfán szenvedő Krisztus árulóinak és ellenségeinek jelentjük ki, őket egyházainkból kizárjuk és velük mindenféle gazdasági s társadalmi kapcsolatot megszakítjuk: olyanoknak tekintjük őket, mint akikre a Legfőbb Biró ezt az ítéletet fogja kimondani, “távozzatok tőlem én Atyámnak átkozottjai!’’ A Magyar Lelkészszövetség nevében, BÍRÓ BENEDEK, elnök. DARÓCZY SÁNDOR, jegyző. KOMMENTÁR NÉLKÜL A Darvas József újjáépítési miniszter főszerkesztésében megjelenő “Szabad Szó” budapesti parasztpárti pártnapilap 1948 karácsonyi számából: Minden csalás végetér egyszer, ez is. . . Karácsonyban vagyunk, a csillagok ünnepe ez, a földreszállt mennynek álma rebbent fel a lelkekben. . . Karácsony ban vagyunk és ilyenkor csillaggyújtáskor egy pillanatra büntelenné, jóvá, kommunistává válik az egész világ. Vessük el végre a történelmet és ragadják meg a pillanatot! Váltsuk jóra a legszebb álmokat, tegyük valóvá az ábránddá vált Krisztust, valósítsuk meg a költők álmait. Ha valaki nem tudná: Marx is költő volt, ő is a csillag jegyében érkezett a világba, a szegények oldalára, de nem álmokat szőni, hanem terveket valósitani’’. KOVÁCS IMRE menekült kisgazdapárti képviselő írja Svájcban most megjelent “A Szovjet árnyékában . . cimü könyvében: “Sopronkőhidán, a hírhedt fogház udvarán, az egyik sarokban akasztófa állt. Rummal leitatott részeg tizedes mustrálgatta a primitiv szerkezetet, a durván faragott oszlopot, amelyikbe fönt egy vasszöget vertek bele: nem ilyennek képzelte az akasztófát. Szűk koponyájában romantikus olvasmányai nyomán komplikáltabbnak és díszesebbnek raktározta el; ugylátszik tévedett, vállat vont, hivatalos hóhér nem volt, őt jelölték ki a brutális aktus elvégzésére. Mindennap más altisztet kényszerbettek a hóhérmunkára: őrá került a sor, dupla adag rumot és huszonöt pengőt (öt dollárt) kapott, hogy vállalja. Először Odescalchi Miklós herceg lépett ki az udvarra nyíló ajtón, szuronyos őrök között teljesen meztelenül. A szerencsétlen repülőtisztet a németek átadták a magyaroknak Anconából Budapestre, onnét Sopronkőhidára szállították, a nyilas szántónkéraszék hetekig kínozta és a hadbíróság kötélre Ítélte. Ruhátlanul lépett fel a zsámolyra, a részeg katona hóhér sokáig kínlódott vele, mig fel tudta huzni: elfehéredett teste még egy óra múlva is rángatódzott. Bajcsy-Zsilinszky Endre következett. . . A hős magyart Szálasi országgyűlése kiadta. Amikor Budapestről elmenekült, a Parlament, a képviselők túlnyomó többsége szétszóródott, elbújt, vagy elmenekült: az elnök, egy kenetes, idősebb, álszent ember, volt igazságügyminiszter, az elérhetőket összeterelte és Sopronban formális ülést tartott, egyetlen napirendi ponttal, Bajcsy-Zsilinszky Endre mentelmi jogának felfüggesztésével. Az ország egy kis darabja volt már csak az övék, láthatták, hogy a háborút elvesztették, mégis kiadták az ősz harcost. Budapestről a politikai foglyokat is nyugatra szállították, Bajcsy- Zsilinsz ky Endrét egy nagyobb szállítmánnyal éjszaka autóbuszon vitték el a Margit-körutról. Összetört, megkínzott testtel, töretlen lélekkel és ragyogó szellemmel védekezett a hadbíróság előtt. Védekezése vádbeszéd volt. A leghirhedtebb magyar hadbíró, Dominich őrnagy elnökölt, beléje fojtotta a szót és a leterrorizált, megfélemlített, gyáva szavazóbirák mechanikusan bólintottak a feltett kérdésre, hogy halál. . . A részeg tizedes kitágult szemekkel nézte az őszhaju embert, hiszen az apja is lehetne, megborzongott, talán egy pillanatra kijózanodott és rádöbbent, hogy mire vállalkozott, aztán bizonytalan mozdulatokkal felmászott a létrára. Bajcsy-Zsilinszky Endre kemény tartással a zsámolyra lépett, megfordult, háttal állt az oszlopnak és amikor a hóhér ügyetlenül a nyakába dobta a hurkot, felkiáltott: — Isten mindent lát!” Hithü keresztényi magyar volt Bajcsi-Zsilinszky Endre, bár atyai ágon szlovák származású (s Európából minden szlávot ki akar irtani most egy “Az európai megbékélés feltételei” címmel sokfelé terjesztett, még mindig a kollektiv fajfelelősség alapján álló szomorú elmeszülemény), de magyarnak legmagyarabb. Istent hivta halála percében s halálos ellensége lenne most is az istenkáromlóknak, papokat tömlöcbe vetőknek, szájbefogó szabadságrablóknak, földr a b 1 ó k n ak, tulajdonrablóknak. Körutat neveztek el róla, de özvegye 1947-ben már nem vállalta a kisgazdapárti mandátumot, listavezetői szerepet, mert tudta, ha Endre élne, a másik oldalon állna a szabadság, a jog, a kereszténység oldalán. . . Tudta, ha Endre élne, a szive tele volna uj keserűséggel, uj lázadó haraggal, a kisországi magyar sors két malomkő-közöttisége tragédiás végzetének s mai kiszolgáltatottságának kétségbeesett elszántságával. Ö lett volna az első lázadó, az első akit kivégeznek az uj gyarmatosítók, uj pogányositók, uj kizsákmányolok! De talán nem is jutottak volna odáig a dolgok. Ha valaki, úgy ő lett volna az egyetlen ember, aki kezében az abszolút többséggel nem alkudott volna Moszkvával, sem Rákosival, bárhogy tanácsolják is Nyugatról. . . Egész férfi volt, vállalta volna a demokratikus népakarat harcát, ha kell passzivitással, egy egész világgal szemben s imponáló, kemény öntudata, igazsága talán kinyitotta volna a Nyugat szemét. Megölték 1944 karácsonyán, a sopronkőhidai börtönben. . . Az egyetlen magyart, aki 1945-ben talán megtudta volna fordítani a szörnyű magyar sorsot. Most Karácsony napján, csaknem ugyanazon órában, amikor Moszkva magyar nyelvű Gauleiterjének Gestapo-pribékjei tömlöcbe hurcolták Magyarország ezeréves katolikus egyházának fejét, a vörös Quislingek emléktáblát lepleztek le Sopronkőhidán, A bolsevik pesti kormány vezetői sorra szónokoltak. . . De titokban, lelkűk mélyén nyilván hálás üdvözletét küldtek a gyilkosoknak. Ki tudja, volna-e ma bolsevik kormány Magyarországon, ha Bajcsi Zsilinszky élete megmenekszik s ő kerül Tildy helyére?! ...
