Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-04-15 / 4. szám

1949 április “KRÓNIK A 5-IK OLDAL A magyar Golgotha “Nagy világ legárvább népe’’ megalázva. Nagyszerű Pásztorát leteritve látja. Szivünk összeszorul, Esztergom néma lett, Mélységes gyász gyötri a magyar életet! Feljajdul a- lelke martirok népének, * Esdeklő imáink az Egekig érnek: “Miért oly keserű számunkra a pohár? Miért könny, gyász, börtön, az élet mért halál Annak, kit Istenünk magyarnak teremtett, Mért kell hordania ekkora keresztet?" És az Ég válaszát, aki hisz, meghallja: “Nézzetek magyarok 'egyszülött Fiamra, Az Ő példájával meg kell értenetek, Hogy hős Főpapommal ma mit végeztetek! Magyar Bethlehemet kicsi parasztházból Indítottam útnak s messzire világok A legnagyobb fiát a legárvább népnek, Akire mint hősre mindenütt felnéznek! Csodát benne adtam számodra magyar nép S hősi helytállásra példát emberiség! ÁLLANI ISTENÉRT, EGYHÁZÉRT, HAZÁÉRT . . , Nyugat felelős vagy Sátán uralmáért! Nem vérben és vasban születik uj világ, Nincs szükség kutatni ideológiát, Uj világ alapja KRISZTUSI szeretet, Vidd diadalra a győzelmes keresztet!" (Németország) T. K. Gy. református lelkésznek írja magát. Pedig soha életében nem volt ak­tiv lelkipásztor. Egyszer ugyan megkísérelte, hogy behuncutkodja magát az egyik alföldi egyházba, azonban próbálkozása csúfosan végződött. Az igaz, hogy elvégezte a bu­dapesti theológiát. Utána azon­ban tanári pályára ment és húsz év körüli szolgálat után nyugdí­jazva lett, amikor aztán ujság­­iróskodni kezdett. így sodródott aztán az u. n. “Haladás" cimü társutas újsághoz. Ott persze gaudiummal fogad­ták, mivel meg van a lelkészi ok­levele. Az ilyen vörös társutasok ugyanis szeretnek elbújni a papi palást mögé és onnan hitegetni a könnyen hivő magyarokat. Azt állítja lapjának egyik legu­tóbbi számában, hogy egy Prince nevű tanár azt mondta volna Ta­karó Gézának, hogy: Bizonyosan érdekli önöket, hogy Ottó herceg miként gondolkodik a magyar protestánsokról? Én megkérdez­tem a hercegtől. Válasza néhány szavas tőmondat volt: “I hate them! — Gyűlölöm őket!” Nem tudom Takaró valóban tér jesztette e ezt a gonoszságánál, csak logikai képtelenségében os­tobább, szemenszedett hazugsá­got, de a Szent Korona hagyomá­nya, amelyen Ottó trónörökös szive minden hevével csüng, már magában véve is kizárja, hogy ily királyiatlan kijelentést tett volna. Kell-e mondani, hogy úgy neve­lése, keresztényi felfogása, mint minden magyar lelkű magyar irán­ti szeretete egyébként is kizárja, hogy ily megjegyzést tett volna. Ellenkezőleg: saját, dicső emlékű martir-atyja üldözőinek és sirba­­taszitóinak is megbocsájtott. Leg­hitelesebb tudomásom szerint, ami kor ezekről az emberekről bizal­mas körben szó került, egyetlen elitélő szóval sem válaszolt, meg­­bocsájtón csak annyit mondott a körülötte állóknak vigasztalásul: — Oh, hiszen az akkor volt!.,. És ezzel lecsendesitette még azt is, aki a saját bőrén szenve­dett sebeire gondolt. , , Erre'a hitvány rágalomra, ami­kor betelnek az idők, a választ a magyar nemzet fogja megadni, amelynek minden igaz fiát a trón­örökös szivébe és imáiba zárta fe­lekezeti külömbség nélkül. CSINÁLJUNK KIS TAKARÍ­TÁST, HIRDESSÜK AZ IGAZSÁGOT Máthé dobálódzik a pinceablak ból, mi azonban nem akarunk le­menni vele a sötétségbe, a pené­szes pincébe, hanem eltakarítjuk szellemi termékét megírva az igaz­ságot. Negyedszázados clevelandi lel­kipásztori szolgálatomnak egyik legkedvesebb eseménye volt Ottó Őfenségének látogatása. Az egy­házi és egyleti vezetők, néhai Kováchy Miklós György fogom^ nokkal az élén, meleg szeretettel fogadták Nagymagyarország trón örökösét. A legnagyobb szeretettel és megértéssel beszélt ez alkalommal arról, hogy micsoda hatalmas kül­detése van a magyar református­­ságnak. Ez pedig nem más, mint a lelki és kulturális, de egyszers­mind a gazdasági kapcsolatokat is építeni és erősíteni az északi protestáns országok felé. Ez az igazság! ! ! Amikor most ezeket a sorokat dolgozó szobámban irom, akarat­lanul is odatekintek újra és újra a hatalmas kaliforniai virágcsokor felé, amely előtt ott van Ottó Őfensége sajátkezű aláírásával el­látott képe. Szeméből jóság, de egyszersmint férfias határozottság árad. . . Úgy ez a kép, mint min­den megnyilatkozása jellemének arról beszél, hogy ő minden igaz magyarnak igazságos és áldott ki­rálya lesz. A sárbadobálás nem érheti öt. Csakis azokra hull visz­­sza a sár, akik ilyesmire vetemed­nek. Ez az igazság: Mr. Máthé! Re­mélem, hogy megértette és soha el nem felejti! RABSZOLGA MUNKATÁBOR LETT SZEGÉNY MAGYARORSZÁG Az osztrák belügyminiszternek, Helmer Oszkárnak hivatalos je­lentése szerint a magyarországi határon hatalmas vasbeton őrtor­nyok épülnek, amelyek mindegyi­ke fényszóróval van ellátva. Az őrtornyok között hat láb magas szeges drótsövény vonul végig az egész határon.. Olyan hatalmas arányokat öl­tött a menekülés a szovjet köztár­saságból, hogy a vörös diktátorok igy próbálják megakadályozni a menekülés áradatát. Az emberek ezrei menekülve menekülnek a vörös pribékek karmai közül. Ezt kell megakadályozni drótsövény­­nyel, betontornyokkal, fegyverek­kel, meg fényszórókkal. És még akadnak most is nem­csak vörös, hanem társutas újsá­gosok, akik fennen dicsőítik a szörnyűséges óhazai rendszert. “SAJNOS OTTHONRÓL RÉM SZOMORÚ HÍREK ÉRKEZNEK." Bármennyire igyekeznek is el­némított rabszolga munkatáborrá tenni árva Mgyarországot a vörös hóhérok, az igaz hirek kiszivá­rognak. A fenti sorokkal kezdi be­számolóját egy kedves ismerős, aki Amerika felé igyekszik. Majd igy folytatja: “Egyre fogy a friss levegő s mindjobban mérgeződik az atmoszféra. Komolyan aggó­dom az otthoniakért. Imáimban sokszor kérem a Teremtőt, hogy az agyongyötört lelkeket szaba­dítsa meg; az ő csodálatos és is­meretlen útjaira vezérelje, melyen át őket ismét magukhoz ölelhet­jük; boldogan könnyezve énekel­jünk: “Te Deum laudamus"-t.'’ “FEGYVER, FEGYVER, FEGYVER KÍVÁNTATIK ÉS JÓ VITÉZI REZOLUCIÓ” Zrínyi Miklósnak, a halhatatlan magyar költőnek ez a felkiáltása járja át a lelkemet, amikor a mai magyar sorsra gondolok. A vörös hadsereg állig fölfegy­verkezve támadásra készen áll. Ezért kellett Amerikának is tel­jes erővel nekifogni a fegyverke­zésnek és tizenkét atlanti kor­mánnyal megkötni az Atlanti Szövetséget. Ezért mondta legu­tóbb Truman elnök, hogy provo­káció esetén Amerika újra hasz­nálni fogja az atombombát. Fájó nagy igazság, hogy a hu­szadik században, amikor az egész emberiség az anyagi és lelki hala­dásnak a legnagyobbszerübb esz­közeivel rendelkezik, a nyugati müveit népeknek újra fegyverkez­ni kell, mert ázsiai vadállatok sza­badultak rá nemcsak Európa, ha­nem Ázsia nagy részére is. Az Amerika vezetésével fölsze­relt atlanti népek úgy Magyar­­országnak, mint az egész emberi­­sé:gnek reménységei. Iszonyú va­lóság, de mégis csak az az igaz­ság, amit a nagy Zrínyi Miklós igy fejezett ki: “Fegyver, fegyver, fegyver kívántatik és jó vitézi re­­zolució. Ezenkívül én semmit se tudok, sem mondok”. ELIOT S. TAMÁS, A KIRÁLY­SÁG GONDOLATÁNAK HARCOSA. Egészen bizonyos, hogy az At­lantic megteremtésében oroszlán­­része volt az angol birodalom ki­rályi kormányának. Ezek a nagy államférfiak vetették fel a gondo­latot és nyerték meg hozzá úgy Amerikát, mint az atlanti népeket, akik közül az északiak mind a ki­rályság ősi és szilárd alapján ál­lanak. Hadd emlékezzünk meg azért itt Eliot S. Tamásról, a Nobel­­díjas nagy Íróról. Amerikában született 1888-ban, de 1914-ben Európába került és onnan jött a Harward egyetemre előadni. Visszamenve Angliába, 1927-ben fölvette az angol polgárságot és fennen hirdeti örök meggyőződé­sét: “A politikában royalista, az irodalomban klasszikus és vallá­somban anglikán vagyok." Mindez elsősorban azért jut most eszünkbe, mert most megje­lent uj könyvében “Notes toward the definition, on culture”, ország­világ előtt kifejezésre juttatja fér­fias meggyőződését Eliot S. Ta­más. De másodsorban azért hangsú­lyozzuk Eliot S. Tamás meggyő­ződését, mert rólunk sokszor ki­csinyesen nyilatkoznak azok, akik nem tudják felfogni a magyar jö­vőt, a szentistváni, ezeréves ma­gyar királyság keretében. Éppen ezért jól esik olvasnunk egy csontja velejéig modern Nobel­­dijas írónak fejtegetését a király­ság eszméjével kapcsolatban, mert bennünket igazol. CSONKA CÍMER: CSONKA ORSZÁG Mind a három magyar forra­dalom a királyi koronát ütötte le elsősorban a magyar címerről. Kossuth éppen úgy, mint Károlyi és Tildy, valami konok csökö­nyösséggel hirdették, hogyha a koronát lecsapják a magyar cí­merről, akkor lesz igazán jövője a magyarságnak. És mi történt? A három szerencsétlen magyar köz­­társasági elnök végtelen szeren­csétlenséget és nyomort jelentett a magyar nemzet számára. EGÉSZ CÍMER: EGÉSZ ORSZÁG A mai oroszmagyar Népköz­­társaság, a harmadik szerencsét­len magyar köztársaságnak szörny szülöttje, átvette a boldogtalan három köztársaságtól a csonka magyar címert. Jaj, milyen ízlés­telen a hivatalos iratokon, itt Amerikában a washingtoni követ­ségen! De nem lesz sokáig igy! Cson­­kaságából megépül szegény Ma­gyarország és ott lesz újra a nagy magyar címer felett a szentistváni magyar korona. A Kaliforniai Messzelátó ott látja azonban ragyogni Nagyma­gyarország örök szimbólumát, a szentistváni koronát Ottó Őfelsé­ge nemes és tiszta homlokán. Az ő bölcs uralkodása alatt aztán egyesülnek a magyarsággal a so­kat szenvedett testvérnépek egy újabb ezredévre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom