Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-04-15 / 4. szám
4-IK OLDAL “KRÓNIKA» 1949 április X ____________ _____________ Az Atlanti Unió és a Magyarországra küldött amerikai jegyzék Amerika a maga ügyének érzi úgy a vasfüggönyön inneni, mint a túli országok szabadsága kérdését. Április 4-én tizenkét nemzet külügyminiszterei írták alá Washingtonban az Atlanti Unió históriai okmányát, amelyben megegyeztek abban, hogy orosz támadás esetére kölcsönösen segítik egymást, ha szükséges, fegyverrel is. Az Egyesült Államokon kívül Canada, Anglia, Franciaország, a Benelux államok, Olaszország, Portugália, Iceland, Dánia, sőt az Oroszországgal szomszédos Norvégia is aláírta az egyezményt és az amerikai kormány nagyarányú béke-lend lease segélyt készül a szenátusban megszavaztatni ezen országok katonai erejének fejlesztésére. Truman elnök hangoztatta, hogy nem támadó, hanem védelmi célú szövetségi összefogásról van szó, majd egy második beszédben kijelentette azt is, hogy szükség esetén az atombomba használatától sem fog Amerika visszariadni, bár azt reméli, hogy épen ez a nagy összefogás segíti majd elő, hogy ne következzék be az orosz támadás, ne kerüljön sór a borzalmas tömeggyilkos hadi-eszköz használatára. Omar Bradley tábornok, vezérkari főnök a kormány kérésére az Atlanti Unió katonai jelentőségéről tartott előadásában oly értelmű nyilatkozatot tett, miszerint Oroszország, ha megkísérelné Nyugateurópa * országainak lerohanását az Atlanti Óceánig, ne higyje, hogy Amerika ezt tétlen fogja tűrni és megtörténte után fog csak hozzálátni a legázolt országok felszabaditásához. Ott és amikor a Szovjet az első országot megtámadja fogják ledobni az amerikai . atombombákat. Az Atlanti Unióról Washingtonban kiadott Fehér Könyv nem hagy kétséget ennek módja felől sem, mert nyíltan megmondja, hogy a megállás nélkül a föld körülrepülésére képes B 50-es repülőgépekről “néhány rövid óra alatt’' semmisítenék meg a Szovjet erőközpontjait, úgy hogy nem maradna ideje a nyugateurópai országok Hitler módszeréhez hasonlatos egyenkénti lerohanására. Örömmel üdvözöljük a nyugati szabad demokratikus civilizáció népeinek, mondhatni a keresztényi világ legjavának ezt a beláthatatlan jelentőségű első nagy összefogását, amely további csatlakozások számára is nyitva áll. Moszkva kígyót békát kiált ellene dühében, — mint Omar Bradley oly találóan mondta, — a hiéna dühében, amely tajtékzik a veszendőbe menő zsákmány-remények miatt. Hisszük, hogy veszendőbe megy a Szovjet kommunista világterjeszkedésének sátáni reménye. Sohasem került volna sor az Atlanti Védunió megalakítására, ha azt Moszkva Hitlert utánzó imperialista terjeszkedési politikája, a gyengébbeket, kisországokat gyarmatosítani és bolsevizálni akaró mohósága ki nem provokálta volna. Örömünkön külön is nagyot lendít Amerika és Anglia szigorú hangú jegyzéke, amelyet három, az oroszoktól a yaltai egyezmény és különféle charterek erőszakos és csalárd kijátszásával legázolt ország, Magyarország, Bulgária és Románia kormányaihoz intézett. A közszabadságok ellen kezdettől elkövetett bűnök hosszú lajstromát sorolja fel és azok megszüntetését követeli. íme, nem csak a vasfüggönyön inneni országokra gondol az angolszász világ, hanem nem Ítéli véglegesnek az azon túli rabországok sorsát sem és azok felszabadítását is feladatának tekinti. Bizonyos, hogy ez csak az első lépés és sor kerül a többi letiport európai kisország ügyének szóvátételére is. A Magyarországra küldött jegyzék, ha a bünlajstrom felsorolásában nem is hiánytalan, mégis átütő erejű, hatalmas vádanyagot sürit egybe a kommunista hatalombitorlók ellen. A békeszerződés értelmében az életbeléptetéstől számított tizennyolc hónap után az amerikai kormány maga is eljárhat valamely pontjának megsértése ellen és ha a sérelmet meg nem szüntetik, az Egyesült Nemzetek elé viheti az ügyet. Ott persze a Szovjetnek vétója van, de nem lehet tudni egyáltalán meddig lesz tagja a UN-nek vagy meddig lesz egyáltalán UN. Kezd jelentőségben mindinkább háttérbe szorulni az Amerika által tervezett körzeti federációk mellett, amelyek közt az Atlanti csupárf* az első és követni fogják továbbiak. ... A magyar tragédia, ami a fő, felkerült a világpolitika napirendjére, mégpedig nem utolsósorban M indszenty bíboros martiriuma kapcsán és bizva bizunk, hogy ott is marad mindaddig, amig a felszabadítással meg nem oldódik a világlelkiismeret felelősségének e súlyos problémája. ÖRÖMHÍR! / VÁMMENTES ÉLELMISZERCSOMAGOK MAGYARORSZÁGON BUDAPESTI RAKTÁRRÓL LESZÁLLÍTVA Amikor most Magyarországon minden élelmiszer csomagot súlyosan megvádolnak, mi tovább is TELJESEN VÁMMENTESEN szállítunk teát, kávét, kakaót és más élelmiszert tartalmazó csomagokat, írjon ingyenes tartalomjegyzékét a FIFTH AVENUE PUBLIC SERVICE BUREAU 307 FIFTH AVENUE NEW YORK 16, N. Y. Telefon MU 6-2044 magyar céghez még ma. KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Mielőtt belenéznénk Kaliforniai Messzelátónkba, nézzünk körül az írók és újságírók amaz írásai között, amelyek aktualitásuknál fogva mindannyiónkat érdekelnek. AKIK A PINCEABLAKBÓL NÉZIK AZ ÉLETET. Két olyan angol nyelvű magyar könyv is jelent meg mostanában, amelyekről fájó szívvel kell megállapítanunk, hogy a pincelakás ablakából nézik az életet, — elsősorban is a magyar életet. Egy penészes pincelakásban ott vannak az egerek, patkányok, az ablak meg szutykos pókhálóval van tele. Nem is látni az ilyen ablakból mást, mint az utcai járda szemetjét és piszkát. Fájó szívvel kell megállapítanom, hogy Zilahy Lajosnak The Dukay’s cimü regénye nemcsak a szorosan vett magyarság, hanem az egész dunai monarchia életét egy ilyen penészes és szutykos pincelakás ablakából írja le. . . Csakis igy lehet megérteni azt a lelkületet, amellyel megírja regényének minden fejezetét. . . Nincsen egyetlen igaz és becsületes magyar férfi vagy nő ebben a terjedelmes írásban. Itt mindenki aljas, stréber, nagyképü vagy hazug. Az ősz uralkodó éppen úgymint a Dukay család minden tagja, egészen az egyszerű úszómesterig. Ebben a regényében teljesen leleplezi önmagát Zilahy. Csakis akinek a lelke egy penészes, szutykos pince, ahol ott szaladgálnak az ocsmány gondolatok patkányai és egerei, no meg aztán pókháló-szövő állatkái, csakis az irhát igy, mint Zilahy ebben a “best seller” regényében, amely magyar nyelven “Ararát'1 címmel jelent meg. Most tudom megérteni, hogy miért ültették őt a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság elnöki székébe. Igazán odavaló! De hát akkor mit keres Amerikában? Talán csak nem kizárólagosan DOLLÁRT? * * * . A másik könyv, amely szintén egy pincelakó lelkiségü ember Írása, szintén nem régen jelent Lónyai Károly gróf az egykori magyar mágnás irta, ezzel a címmel: Rudolph: The tragedy of Mayerling. A boldogtalan Rudolf trónörökös özvegyét Lónyay Károly gróf nagybátyja vette el. Amikor aztán ő elköltözött az élők sorából, Károly gróf kezébe kerültek igen bizalmas családi levelek. Ezekből a levelekből és följegyzésekből ő aztán kiszedte mindazt, ami csak árnyékot vethet az egykori hatalmas félszázmilliós dunai monarchiára és a legnagyobb európai uralkodóházra. Igazán hiábavaló volt Károly grófnak pompás otthonban és hires iskolákban nevelkednie. Ő nem érzi jól magát abban a nemes légkörben, ahová a jó szerencse tette. Bebújik egy penészes pincelakásba és onnan nézi az életet. . . Öt is csak sajnálni tudjuk, hogy pincelakás-atmoszféráju lelke ilyen szégyenletes irást termelt. IDEGENEK, AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK Milyen csudálatos intézkedése az isteni gondviselésnek, hogy amikor ezek a pincelakók lepocskondiázzák az egész magyar életet, támadnak nagyszerű angolnyelvű irók, akik bár nem magyar vérből születtek, mégis igazán leírják a magyar sorsot. Ezért tartok Íróasztalomon állandóan két könyvet. Az egyik Bertita Harding bűbájos könyve: Imperial Twilight. A másik pedig John F. Montgomery nagyszerű munkája: Hungary, The Unwilling Satellite. Egy alkony felé hajló hatalmas birodalmat senki olyan igazán és hűen nem irt még meg, mint ahogy Bertita Harding leírta az Osztrák Magyar Birodalom pusztulását és a hatalmas császári és királyi ház iszonyatos tragédiáját. Montgomery viszont a két világháború közötti magyar sorsot veti papírra olyan igazán és hűen, hogy nemcsak a történetíróknak, hanem minden magyar kérdés iránt érdeklődőnek legtárgyilagosabb kutfurrása lehet. Mindkét könyvet sokszor használom, különösen amerikaiak közötti szolgálataim alkalmával. Az igazság megismertetésére igazán nagyszerű ez a két könyv. . . Csak az a fájdalmas, hogy a szenzációkat hajhászó nagyközönség tízezres példányokban fogyasztja a pincelakók regényes írásait addig, amig a komoly olvasóközönség megvásárol néhány ezret az igazi írásokból. EGY ÚJSÁGÍRÓ, AKI SZINTÉN A PINCÉBE KÖLTÖZÖTT. Magyarságunkat azonban nemcsak olyan írókkal verte meg a sors, akik a lelki pincelakásban élnek, hanem magyarul iró újságírók egy része is beköltözött a pincébe. Ezek közül egyről most azért kell megemlékeznünk, mert nemcsak Nagymagyarország hercegprímásáról irt mindenkor gyalázatosán, hanem azért főképpen, mert a dunai népek egyetlen reménységét: Ottó trónörökös őfenségét is kikezdte. Ennek az embernek nemcsalc az a baja, hogy egy penészes lelki pincében lakik, hanem főképpen az, hogy ha valami patkány, vagy egér-hullára, vagy valami más szemétre talál, azt dobálni kezdi sötét otthonának pincéjéből becsületes és tisztalelkii emberekre. Ellene védekezni azért nehéz, mert senki se akarja követni őt szutykos lelki pincéjébe. íjí j|< Máthé Elekről van szó, aki a “Haladás'’ nevű, Budapesten meg jelenő társutas lapban írogatja cikkeit. Engem az bánt legjobban, hogy
